Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-18 / 226. szám
4 dunántúli Napló Magyarország - Dél-dunántúl 1996. augusztus 18., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából ILONA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.40 nyugszik 19.54 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők kedden 14-től 16 óráig a 215-OOO-es telefonszámon. Hírszerkesztő: KATONA GÁBOR Fénylő fáklya A mai Ilona nőies báját az újabban felkapott és divatossá vált nevek sem tudják elhomályosítani; még ma is legkedveltebb neveink egyike. Eredete a „Helené” görög névre megy vissza, jelentése: „fénylő, világító fáklya”. Az Ilonákat halványkék virágokkal köszöntsük fel nevük napján, az Húsokat, Iluskákat pedig kék harangvirággal. Szolgáltatások — Trajfipax: ma 6-tól 14 óráig Siklós területén, 14-től 22 óráig pedig Mohácson dolgoznak a nérőko- csik. Időjárás Változóan, többször erősen felhős lesz az ég, és szórványosan továbbra is számítani lehet esőre, záporra, egy-egy zivatarra. Élénk, sokfelé erős lökések kísérik az északi, északkeleti szelet. Vízállások: Mohács 301 cm. áradó, vízhő 20,5 fok; Őrtilos 3 cm. apadó, vízhő 17,8 fok; Barcs 90 cm. apadó, vízhő 17,0 fok; Drávaszabolcs 185 cm. apadó, vízhő 19,7 fok. Hatos lottó A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a 27. játékhéten a 6/45-ös lottósor- soláson a következő számokat húzták ki: 8, 23,31,36,41,42 Pótszám: 13 Hazánkban körülbelül 300 ezer maroktelefon vár kicsörgésre zsebekben, autókban, táskákban is ki tudja még hol. Beceneve „bunkofon” - méltán, hiszen a tulajdonosok egy része nem az újkori etikettnek megfelelően kezeli mindentudó ketyeréjét. Megcsörren buszon, étteremben, színházban, sőt még temetésen is - már akinél, mert azért a mobi- losok között is vannak olyanok, akik tudnak viselkedni, őket egy viszonylag kis réteg alapján éri az általánosítás. Magyarországon a mostanában megjelent etikett szakkiadványok már több oldalon foglalkoznak a problémával, de hamarosan külön ezzel Mobiltelefóbia a témával kapcsolatban is olvashatók lesznek az „íratlan” szabályok. Ezek a szabályok egyébként legjobban az udvarias dohányzáshoz hasonlítanak: társaságban kérjünk engedélyt, ha csörög kérjünk elnézést, ne zavarjunk vele másokat, a tabu helyeken pedig kapcsoljuk ki. Szeptembertől tilos lesz az autóban vezetés közben telefonálni. Sokan már most is lehúzódnak, ha csörög, szeptembertől viszont ajánlatosabb - a kísértés elkerülése végett - inkább kikapcsolni. Kikapcsolni viszont elég nehéz. A modem pszichológia már mobiltelefóbiaként emlegeti a kapcsolat-függőséget, amely a stressz, a felgyorsult élettempó és a „nem akarok lemaradni semmirőT-hozzáállás természetes velejárója. Az egyik magyar rádiós személyiség „kezdő újgazdagok és haladó bunkók” játékszereként konferálta fel a mobilt, illetve az azzal kapcsolatos riportot. Durva általánosítás ez, dehát van, ki a maroktelefont és van, ki a mikrofont nem tudja udvariasan kezelni. Rendes Z. Egy „angol” riporter a Magyar Televízióban Mikor Lauda nálam vacsorázott Enyhe akcentus, de nagy duma - ez jellemzi Andrew Frankl-t, vagyis inkább Franki Andrást, aki a TeleSportban közvetít immár évek óta autóversenyt és alkalmanként teniszt, ez utóbbit kizárólag Wimbledon idején. Nem csoda persze, hiszen nem messze lakik a „tenisz Mekkájától”, London belvárosában. Dehát hogy is van ez? Valaki londoni is és pesti is, Andrew is meg András? A választ a legilletékesebbtől kértünk - hol máshol, mint - a Hungaroringen.- A történet ott kezdődött, hogy 1938-ban születtem Budapesten. A Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem, aztán felvettek egyetemre. Tizennyolc éves voltam, és akkor jött 1956 októbere. Mint afféle diák, természetesen én is részt vettem mindenféle felvonuláson, kiabáltam - aztán két héttel később el kellett döntenem, mi legyen azután, nevezetesen maradjak-e vagy menjek? Végül is nekiindultam a határnak. Franki András először Bé- csig jutott, majd hamarosan tovább vándorolt, egészen Angliáig. Különböző ösztöndíjak segítségével elvégezte a Shef- fieldi Közgazdaságtudományi Egyetemet, majd a 60-as évek közepén a Ford autógyárban kezdett el dolgozni. Ez egyben azt is jelentette, hogy mind inkább bekapcsolódott az autósvilágba, ami már amúgy is rég érdekelte. Ám ennél is nagyobb vágya volt, hogy valamiképp a sportsajtó tekintetében is közelebb kerüljön a tűzhöz. Ez a pillanat 1968-ban következett be, mikor egy barátjával egyszerűen megvásárolta az akkor gyenge lábakon álló Car (Autó) című lapot, és ettől fogva már saját lapja tudósítójaként utazhatott a különböző autószalonokra, Forma-1-es versenyekre.- 1970-től kezdtem el tudósítani a versenyekről az akkori egyetlen magyar szaklap, az Autó-Motor számára. Mindez másfél évtizedig tartott, míg a Forma-1 nálunk is meg nem jelent a maga valóságában. Akkoriban, a 70-es évek elején ez olyan volt, mint egyfajta „sza- mizdat”, hiszen a szocialista táboron belülre jóformán csak az én tudósításaim jutottak el erről a furcsa világról, erről a „csúnya, kapitalista őrületről”. Mivel a Magyar Televízió 1976-tól kezdett lassan versenyeket közvetíteni, először az Osztrák, majd a Monacói Nagydíjat, a mi tévéseink is belebotlottak Franki Andrásba, és itthon sokan elcsodálkoztak, hogy van a világon egy pali, aki ért a Forma-1-hez és még magyarul is tud!- Ennek ellenére nem volt könnyű az MTV-ben szerepeltetni engem, mert még 10 éve is féltek, mi lesz, ha egy „dissziFrankl András egy sajtótájékoztatón denst” mikrofonközeibe engednek, miket fogok én ott ösz- szedumálni? Egy röhej, nekem mindig is az volt a célom, hogy a tévénézők vasárnap délután, egy hosszú hét után jól érezzék magukat a verseny alatt, s míg megisznak egy üveg sört, ne csak száraz adatokat, hanem egy kis pletykát is halljanak. Pletykából aztán nincs hiány, hiszen Franki András már sok mindent megélt.- Mikor a 22 éves Niki Lauda megér- fotó: méhes K. kezett Londonba, elveszettnek érezte magát a nagyvárosban. Max Mosley, a March csapat igazgatóját megkért, patronáljam egy kicsit, lévén jóformán szomszédok. Én mutattam meg Nikinek, hol van a környéken posta, és Ronnie Pe- tersonnal együtt nem egyszer vacsoráztak nálam jóféle magyar pörköltet és töltött káposztát. Akkor még a versenyzők sem étkeztek „tudományos alapon”! Franki hiányolja a régi Forma-1 lezser, „úriemberek klubja” világát. Persze, ma is vannak tehetségek, de ahogy pl. Schumacher megfeji a sportot, szerinte már ízléstelen. És hogy egyébként mi újság? - Harminc év után újra megnősülök, gyermekkori szerelmemet, Hegyi Zsuzsát veszem el szeptember 2-án, Monte Car- lóban. A fiammal, Nicolas-szal az InterNet autósoldalainak dolgozunk, és egyébként készülünk a naganói téli olimpiára, ugyanis ő a magyar bobcsapat kapitánya! Méhes K. Sokszor a miniszoknya segít FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A stop tőkéje a bizalom A hetvenes évek „őrülete” - mert így emlegették - éppenséggel ma is népszerű lehetne, ha csak a közlekedés költségeire gondolunk. Adott esetben remek oldószere a sofőr többórás magányának. Mégsem prosperál, sőt a közbiztonság romlásával egyre apad a tábora. Hiszen nem csak országos kaland - az országút, de a volán mellett is elgondolkodtató veszélyforrás. ’’Életed végéig fizethetsz” - okítja a mama frissjogosít- ványos csemetéjét az első kiadós túra előtt. De tényleg mennyibe „kerül”, ha oldalunkon az alkalmi útitárssal karambolozunk? Könnyű sérülés után megússzuk legfeljebb 30 ezer forint szabálysértési bírsággal, de búcsút mondhatunk jogosítványunknak. Súlyos következménynél a csillagos ég a határ, az ösz- szeg a sérülés fokához képest emelkedik. Halál esetén 3 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatnak a bírák. Megnyugtató a baranyai tapasztalat: az elmúlt években a fentire nem volt példa. Az ÁB-Aegon megyei kárrendezési csoportjánál csak egyetlen, a hetvenes évek végén történt esetre emlékeznek. Az autópályán eleve tilos - mégis nem kevesen integetnek a sztrádán. Különösen a fővárosi - egykori - Osztyapenkó közelében. A vezetőnek nem kell gyalogosra számítania, hát nem is számít. Évente jó- néhány stopos kerül a kerekek alá - tudtuk meg az ORFK illetékesétől. Megfontolandó az Autópálya Felügyelet tanácsa: a felvezető szakaszoknál vagy a benzinkutaknál biztonságosabb a terep. A „műfaj” őshazája Lengyelország, de Romániában ma is népszerű. Németország már-már oázis: intézményes közvetítő hálózat várja a „stoposok” százait. Igaz, némi jutalék fejében, ámde a telekocsi tarifája így is mész- sze olcsóbb mint a tömegközlekedésé. A honi stoposokat hajdan igazolvány váltására is biztatták, ámde a jó húsz esztendeje indúlt mozgalom néhány éven belül elszenderült. A stop „tőkéje” továbbra is a (pillanatnyi) bizalom. Szomorú, ha visszaélnek vele. De méginkább, ha annak sem jut, aki megérdemelné. Tröszt É. Kutya-búbánatra gyógyír az ember Az őslénytani leletek alapján több mint tízezer évesre teszik az ember és a kutya kapcsolatát, amelyben számos, a megtévesztésig emberi karakter megfigyelhető. Sokezer év ide vagy oda, a tudomány előtt ma még kihívóan felderítetlen terep a „kutyalélek”. Továbbra is talány: hogyan sejti meg a hitestársnál is előbb, ha gazdája búbánatos. Bár élénk farkcsóválással adózhatnának az etológu- sok előtt, akik élükön Konrad Lorenzzel, számos felismerésre jutottak érzelmi életükben. Ki hinné, de kutyánk gyakrabban figyelget minket, mint mi őt. Utánoz és másol. Két ír szetter váltotta ki a közönség kacaját nemrég: az izgágább gazdié szeleburdin ugrált az akadályok között, míg a komótos, ember ebecskéje fegyelmezetten hajtotta végre a feladatsort. Egyszeri gazda is beleláthat házőrzőjébe: a faroktartás, a mozgékonyság, a hang elárulja pillanatnyi kedélyállapotát. Sőt, csillogó tekintetre és mimikára is képes. A felhúzott szájzug egyértelműen harag. A kedélybeteg állatot aligha sikerül felráznunk mozdulatlanságából. Idősebb hölgyekkel fordul elő, hogy a túltáplált kedvenc kirekeszti őket a lakás egyik szegletéből, a tacskó netán harap is. Miért? Mert elkényeztették. De falkavezémek csak a következetes és határozott gazdát ismeri el. Ha az meghal, az életösztön dacára követheti őt. Vagy: agresszív, támadó kóborrá válik. Komoly gyászreakciókra képes, erősítette meg a JPTE dr. Mayer József tanszék- vezetője. Az ELTE kísérletei hiedelmeket oszlattak el. A vakvezető a szemafor piros színére megáll - ám a valóságban a legtöbb kutya színvak. Ilyenkor a fény erősségére reagál. A modem hazugság-vizsgálathoz hasonló módszerrel bizonyították, becsapni sem lehet - figyelmeztet Farkas Tamás biológia-földrajz szakos tanár. Pulija például élénk vakkantás- sal sertepertél körülötte, amikor még csak fontolgatja, magával vigye-e. Máskor nem ugat, hiába áll meg az ajtóban. Ismeretes az eb-depresszió, s Amerikában keresett a kutyapszichológusok szolgáltatása is. Ámde a szakember szerint kóklerek, legfeljebb a neveléshez adhatnak hatékony tanácsokat. Ami viszont kétségen felül megszívlelendő: kutyánknak lelke van. Tröszt É. Egymáshoz bújva . .. FOTÓ: MÜLLER ANDREA
