Új Dunántúli Napló, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)
1996-08-17 / 225. szám
1996. augusztus 17., szombat Riport Dunántúli Napló 15 Az érkezőket külön tábla üdvözli. A megszépült könyvtár-polgármesteri hivatal épülete Baranyai barangolások A közelben kanyargó Dráva szagát komótosan hozza a nyári szellő. A mélységes csendbe a fák leveleinek zizegése, a műúton nagy ritkán elhaladó autók bugása, s időnként, a templom harangjának hangja hasít. Kemse, ez a piciny, mindössze 35 házas és 98 lakost számláló ormánsági bokortelepülés, közel a magyar-horvát határhoz, a nyugalom szigete. Nyilván nem véletlenül vett és újított fel - példamutatóan - házat egy osztrák orvos, mint ahogy az sem, az ingatlanokért egyre többet kérnek. Ami igazán érdekes, a nyugalom itt nem pusztulással, a népesség elköltözésével jár együtt. Éppen ellenkezőleg! Ez a falu olyan sokat fejlődött az önkormányzatiság megteremtése óta, hogy maguk a helybéliek is gyakran elcsodálkoznak az elmúlt hat év történésein. Mi épült, szépült? Vezetékes víz, járdák, polgármesteri hivatal könyvtárral, kábeltelevízió, ravatalozó, a házak körülölelte területen park fákkal, díszcserjékkel, paddal... Arról nem is beszélve, hogy a családok különféle anyagi támogatást kapnak, karácsonykor élelmiszercsomagot, az iskolások buszbérletet, sőt, a tankönyvekre is az önkormányzat ad pénzt. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy Kemse jobb „központi kondíciókkal” rendelkezik, mint a többi település. Honnan futja mégis mindezekre? Tömös Mihó László polgár- mester mosolyogva mondta: „összezsiványkodjuk”. Majd hozzáttette - minden félreértést elkerülendő -, titokról azért nincs szó.- Megpróbáljuk kihasználni azokat lehetőséget, amelynek révén pénzhez juthat a közösség, s ezt úgy felhasználni, hogy mindenkinek haszna származzék belőle. Higgye el, nem nagy dolgok ezek! Például mi nem egyedül tartunk falugondnokot, nem egyedül vettünk kisbuszt, hanem a két szomszédos faluval, Zalátával és Piskóval. De Pécsre, színházba ugyanúgy eljutunk, mintha saját járművünk lenne, a költségek azonban . . . A pályázatokon, amelyeken csak lehet, szintén igyekszünk közösen indulni, mert nagyobb az esély, mintha külön-külön szeretnénk pénzhez jutni. Most indítjuk a sertés-programunkat, ennek révén terveink szerint csakúgy mint a hizlalást vállaló egyének, az önkormányzat is szép jövedelemhez jut. A hatvan esztendős Tömös Mihó László, aki Kemsén született, s némi kitérő után 1957- ben tért vissza a faluba - „azóta itthon vagyok” -, második ciklusban polgármester. Másodállásban, mert munkahelye a vajszlói művelődési ház. Senki nem vitatja, az hogy Kemse romlása megállt, s elindulhatott a fejlődés, neki köszönhető. Az ő tenniakarásának, szorgalmának, fantáziájának. Laci bácsi, ahogy a helyiek hívják, büszkén mutatja az 1913-ban újjáépült, s a közelmúltban felújított, fehérre meszelt templomot, a zöldellő parkot, a majd háromezer kötetes könyvtárat - az oszlopos bejáratú faluház korábban tűzoltószertár volt -, a szépülő épületeket.- Igyekszünk segíteni az embereknek azzal is, hogy aki vállalja családi házának korszerűsítését, akkor csak az építőanyagot kell megvennie, a kivitelezést a közhasznú munkásokból, illetve jövedelempótlásokból álló brigádjaink végzik el. Ezért egyetlen fülért nem kérünk, csupán azt kötjük ki, hogy a ház fala kívül fehér kell, hogy legyen. Eddig hét épület készült el, látszik, hogy melyek. Az egyik brigád tagja, a 28 éves Stengi Béla szerint olyan ez a falu, mint egy nagy család. Csak egyetlen nagy gond van.- Sem a közelben, sem mesz- szebb nincs munkahely, nekünk az a szerencsénk, hogy a Laci bácsi kitalálta ezeket az épület korszerűsítéseket. De ha nem ezt csináljuk, akkor nyírjuk a füvet a parkban, tisztítjuk az árkot... Arra a kérdésre, hogy elköltözne-e Kemséről, roppant kerek választ ad. Soha. Feleségével itt szeretne megöregedni, , hogy a két, most még kicsi leányuk marad-e, az a jövő titka. A falu igazi gazdálkodóinak egyike Joó Sándor és a fia. Arra, hogy miért művelik kevesen a földet, foglalkoznak jószágokkal, nagyon racionális választ ad.- Csak annyit mondok magának, hogy ötven kiló táp jelenleg 2300 forintba kerül, a hízókat pedig 160-170forintért veszik át! Nem nehéz kiszámolni, hogy a gazdák nem gazdagszanak meg, pedig sokat kell dolgozni. De a gabonafélék termesztése sem nagy üzlet. Miért csináljuk? Én már nyugdíjas vagyok, de a fiam mihez kezdjen itt a világ végén. Reménykedünk, hogy egyszer majd csak „helyre teszik” a mezőgazdálkodást, s érdemes lesz termelni. Mi gépekkel is felkészülünk erre. Herr János több mint tíz éve vásárolt házat Kemsén, de csak három évvel ezelőtt költözött ide élettársával, Magdival. A szépen felújított, központi fűté- ses épület körül a méhészkedés „kellékei” - kaptárak, teherautó, pótkocsi, lakókocsi, műanyag hordók - sorakoznak. A kétszáz méhcsaláddal évente néhány hétre többször útra kelnek Vas megyébe, Bács-Kis- kunba, de az életük már Kem- séhez köti őket.- Lehet, hogy idilli a faluról kialakult kép, de az igazsághoz tartozik, vannak olyan emberek, akik kevésbé szorgalmasak, s sajnos sem magukért, sem a közért nem akarnak tenni, csak a markukat nyújtják. De mondja meg, uram, hol nincsenek! Az azonban biztos, hogy az önkormányzaton semmi nem múlik, mindent megtesznek a falu épüléséért, szépüléséért.- Szeretünk itt - mondja Magdi -, munka mindig van bőven a ház körül is, unatkozni nincs időnk. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy Kemsén teremtettük meg az otthonunkat. Roszprim Nándor Juli néni, a falu legidősebb lakosa Zalátáról kapja minden nap az ebédet fotók: Tóth László Magyarul magyarán János és Pál Médiahajó A politikai, a gazdasági, a kulturális élet és a sajtóvilág kiemelkedő személyiségeivel fedélzetén, idén is útjára indul a Médiahajó. A közéleti kirándulás - amelyet immár hatodik éve rendeznek meg - szeptember 25- én lesz, részletes programját szeptember 10-én jelentik be a sajtó nyilvánossága előtt. Enyedi Nagy Mihály, a rendezvény szervezője az eddig ismert részletekről pénteki sajtótájékoztatóján elmondta: a hajóra meghívást kapnak többek között a médiaszakma érdekképviseleti szervezetei, az országos és helyi lapok, televízió és rádió adók tulajdonosai és főszerkesztői, a politikai pártok, a kormányzat és az államigazgatás vezetői és szóvivői. Az előző évek gyakorlatával szemben idén a tavalyihoz képest mintegy 3-400 utassal kevesebben - összesen nyolcszázan - vehetnek részt a kiránduláson. A kényelmi szempontokkal indokolható döntéssel a szervezők az esemény rangját és méltóságát szeretnék emelni. Enyedi Nagy Mihály kiemelte: programjaikkal és a meghívott személyekkel erősíteni kívánják a közéleti találkozó szakmai és közszolgálati jellegét. Ismét lesz pénzügyminiszterek reggelije, magyar-magyar vita a határon túli magyar politikusok és médiavezetők főszereplésével, a pártelnökök fórumát pedig Zsánerképek címmel rendezik meg. Mindig szívesen hallgatom Pintér Dezsőnek a Kossuth-rá- dió reggeli műsorában az éppen aznap névnapjukat ünneplők köszöntését. Ő ugyanis nem elégszik meg a közhelynek számító: Isten éltesse . .. jókívánsággal, hanem a név vagy nevek eredetmagyarázatát is adja, s felsorolja azokat a nevezetes történelmi személyeket, akik a nevet, neveket viselik. Az idei június 26-ai köszöntője helyreigazításra szorul. Ő ugyanis az evangélista Szent Jánost és a népek apostolát, a Saulból lett Pált emlegette e nap névadóinak. Pedig felfigyelhetett volna arra, hogy a katolikus egyház június 29-én ünnepli az apostolfejedelmeket: Péter és Pál napját. Nevezetes ünnep ez, mert régtől fogva az aratás kezdőnapjaként tartja számon a népi hitvilág. A magyar vallásos néprajz európai hírű tudósa, Bálint Sándor szerint három nagy szentje van a hívő magyar népnek: Búzavágó Szent Péter, borszűrő Szent Mihály és disznóölő Szent András. Úgy gondolom, hogy a szentek közösségének, föld és ég kapcsolatának, az anyagi és a szellemi világ összefüggésének ez a bölcs megfogalmazása nem szorul bővebb magyarázatra. Ezeken kívül megjegyzendő, hogy az evangélista Szent Jánost december 27-én, a keresztelőt pedig, akit szláv nevén Ivánnak mondanak június 24-én ünnepli az egyház. Június 30-a szintén Pál nevenapja, s a katolikus naptár szerint a római egyház első vértanúinak ünnepe is. János és Pál viszont a hagyomány szerint római testvérpár volt, akik Juliánus Aposz- tata idejében szenvedtek vértanúságot. A hagyomány azt is tudni véli, hogy mindketten orvosok voltak a maguk korában. Ezzel magyarázzák, hogy a tiszteletükre emelt kápolna, miért a kórház mellett áll Szek- szárdon, mind a mai napig egybeépítve a régi kórházzal. Közbenjárásukat, pártfogásukat hazánk több vidéken, valamint Ausztriában, Szlovéniában, Cseh- és Morvaországban a nép égiháború idején kéri, vagyis nemcsak a betegek pat- rónusaként, hanem időjárási pártfogóként is tiszteli őket. Névnapjuk ugyanis az aratás, a nagy nyári zivatarok idejére esik. Emlékezetük napjainkban leginkább a szegedi nagytájon él. Forrása az alsóvárosi ferences templom. A Szeged környéki falvakban, Tápén és Sán- dorfalván János és páli gyertyát szentelnek egy doboz gyufával együtt, amelyet csak az e napon szentelt gyertya meggyújtására használtak égiháború idején. Ez a szertartás a bajai és a mohácsi ferencrendi templomokban is élt. Legendájuk az Érdy-kó- dexben olvasható. Népszerűségükre az is jellemző, hogy életüket Varga Lajos híres népköltő érdemesnek találta a megéneklésre. Egyszóval: nem egyetlen János és egyetlen Pál van a hívő emberek által tisztelt szentek seregében. Rónai Béla Keresztrejtvény kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. Az augusztus 10-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „ő az első, aki természetes életkörülmények között gyógyítja a madarakat.” Nagyfi Sándomé, 8800 Nagykanizsa, Kazanlak 10/B„ Rudolf István, 7625 Pécs, Nyil-köz 8., Szász Jánosné, 7621 Pécs, Jókai tér 5. Az utalványokat postán küldjük el. i k k á Kemse
