Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-06 / 183. szám

8 Diinántúli Napló Oktatás 1996. július 6., szombat Vizsgázó hallgatók a JPTE Bölcsészettudományi Karán. Az intézményi struktúraváltás át­gondolást és határozott fellépést kíván. fotó: laufer László Felsőoktatási integráció Választási lehetőségek Az integráció vizsgálatához mindenekelőtt azt kell vilá­gossá tennünk, hogy milyen cé­lokat kívánunk megvalósítani, ezek eléréséhez milyen szerve­zeti formát választhatunk, s azok milyen előnyökkel és hát­rányokkal jellemezhetők? A követendő cél sokrétű: pl. a szétvert nagy múltú egyete­mek visszaállítása; az Universi­tas szellem kiterjesztése; a belső integráció, oktatási és ku­tatási egységek közötti korlátok lebontása; az elismeréshez szükséges kritikus tömeg létre­hozása; a hallgató számára át­járható egyetem létrehozása; hatékonyabb gazdálkodási és igazgatási rendszerek kialakí­tása. A szóba jöhető formációk a társulás, a szövetség, valamint a kari integrációjú (többkarú) egyetem. Szövetség Ezek közül csak a két utób­bival foglalkozunk. A felsőok­tatási szövetség alapgondolata, hogy az ugyanabban a városban vagy a közeli régióban működő társult intézmények önként le­mondanak bizonyos jogaikról: a tagintézményekben a rektori szint fölé egy új irányítási lép­cső - elnökség - lép be. Fel­adata az egységes, központosí­tott irányítás és gazdálkodás, a tartalmi integráció megterem­tése, az intézményi közös infra­struktúra üzemeltetése, az erő­források allokálása, stb. A tag- intézmények és vezetők (vi­szonylag kevés lemondással) tovább élvezhetik relatív önál­lóságukat; a hatalmi relikviák (rektori lánc, gépkocsi, hivatal) megtarthatók, az érdekérvénye­sítési mechanizmusok továb­bélnek, az egykarú intézmé­nyek akkreditációs létbizonyta­lansága megszűnik. Több csapda és buktató hat abba az irányba, hogy a szövet­ség mindössze cégtábla-cserét jelentsen, érdemi változások nélkül, hogy a korábbi jogkö­rök és hatáskörök tartalmukat illetően lehetőleg ne változza­nak. • Az intézményi belső irányí­tási hierarchiába egy új vezetési lépcső iktatódik be: ez ellenté­tes a modem vezetéstudomány („lapítsd le a piramist”) felfo­gásával és gyakorlatával. • Az intézményen belüli dön­tési lánc meghosszabbodik: a döntések átfutási ideje megnő, a szervezet működése lassúbb, hatékonysága alacsonyabb lesz. • A szövetség erős elnök, ütő­képes vezérkari stáb, jól képzett adminisztratív szervezet szük­séges: mindhárom hiánycikk. • A rektori posztok megha­gyásával a belső változtatás erős ellenállásba ütközik: lé­nyegében ugyanúgy kívánnak működni, mint annak előtte, így az elnök csak egy üres cím­hez jut, érdemleges hatalom nélkül. • A szövetség az eggyel több irányítási lépcső miatt drágább és lomhább intézmény (50 mFt/év működési többletkia­dást + az egyszeri létrehozási költség). A regionális szövetség a vá­rosinál is kevésbé alkalmas a kitűzött célok megvalósítására. A távolság miatt nehézkessé az átoktatás és az érdembeli köz­vetlen kutatási együttműködés, nincs mód a párhuzamos okta­tási tevékenységek felszámolá­sára. A gazdálkodási és irányí­tási infrastruktúra nem egyesít­hető, a hallgató számára nem érvényesíthető az átjárhatóság, a kollégium, könyvtár, számí­tógépes laborok stb. széttagolt­sága változatlan marad, az irá­nyítási, adminisztrációs költség a távolság miatt is tovább nö­vekszik. A törvény átmeneti időre en­gedélyezné a szövetség létre­hozását: ez alatt az idő alatt kell megteremteni a résztvevőknek a teljes (kari) integráció feltéte­leit. Ez a megkötés végképp ér­telmetlenné teszi a szövetség létrehozását. Egy évet elvisz a szervezet felállítása, további egy múltán pedig már meg­szüntetése a feladat. Értelmet­len energia- és pénzpocsékolás ez (nem beszélve arról, hogy mi legyen a magasan kvalifikált munkatársakkal, az elnökkel, aki feladta oktatói-kutatói pá­lyáját é.i.t.)! A szövetségi forma mögött erős lobbik, hatalmi érdekek húzódnak meg. A jelenlegi in­tézményvezetők többsége pozí­cióját védi: világosan látják, hogy a szövetségi forma alig veszélyezteti pozíciójukat. Működnek azonban rejtettebb erők is. Az agrár és a népjóléti tárca szemmel láthatóan nem mondott le arról, hogy vissza­szerezze nemrégiben elvesztett egyetemeit (kari tagozódásé in­tegrációval ez a remény füstbe megy, míg a szövetségi formá­val a kiválás és a visszatérés ha­jója még nem úszott el). Leg­nagyobb egyetemeink több­nyire közömbösek e kérdésben. Kari struktúra Mélyebb integrációt valósít meg a kari struktúrában való fúzió. Az irányítási lépcsők száma nem nő, az intézmény egy rektor irányítása alatt, egyesített központi igazgatási és gazdálkodási szervezettel működik. Az intézményi infra­struktúra egyesíthető (könyvtá­rak, kollégiumok, számítógépes laborok, sportlétesítmények, karbantartó szervezet, gép­jármű telep stb.), az integrálódó intézmények bevezetett, a köz­véleményben elfogadott nevü­ket megtarthatják stb. A kari típusú integráció ál­dozatokkal és veszélyekkel is jár: az integrálódó intézmények presztízsvesztesége; aggoda­lom a speciális támogatások sorsa miatt (pl. gyakorló isko­lák, tangazdaságok, klinikák esetén azokat más célra hasz­nálják, ill. a betagozódó intéz­mény veszteségei a többi kart is terhelni fogják - Id. TB finan­szírozás problémái). A külön­böző típusú egyetemi kultúrák és értékrendek ötvözése fe­szültségeket generál, bejáratott érdekérvényesítő mechanizmu­sok sérülhetnek, az egyik in­tézmény normatívához képest létszámtöbblete, gazdálkodási hiánya a másik intézmény ter­heit növeli é.i.t. Az integráció céljait az azo­nos városban működő többkarú integrált intézmény valósítja meg legteljesebben. Ezt követi a regionális kari integrációs forma, amennyiben a távolság minimális és hatékony elektro­nikus adat-kommunikáció va­lósítható meg. Az integrációval kapcsolatos célok megvalósí­tása legkevésbé a szövetségek létrehozásától várható. A hazai felsőoktatás intéz­ményi struktúrájának megvál­toztatása az érintett szereplők bonyolult érdekeltségi viszo­nyai miatt különösen kényes ügy. Úgy vélem, hogy ennél a kérdésnél világossá kell tenni az egyetemi autonómia hatá­rait'. egy, az állam által alapított és finanszírozott egyetem ese­tén az autonómia nem jelenthet függetlenséget és teljes szabad­ságot. Olyan szervezési és fi­nanszírozási kérdésekben, mint az integráció, vagy a csődhely­zetben lévő egyetem rendbeté­tele nem bízható a döntés kizá­rólag az egyetemi vezetők belá­tására, spontán döntéseire. Amennyiben az irányító ható­ságok nemzetgazdasági érdek­ből a felsőoktatás modernizáci­óját gyorsítani kívánják, tisztá­ban kell lenniük azzal, hogy az intézményi struktúra-váltás ré­szükről is átgondolt és határo­zott fellépést igényel. Ha felis­merjük, hogy a kívánt moderni­záció teljesülésének a kari in­tegráció felel meg jobban, ak­kor annak megvalósításához határozottabb lépések is szük­ségesek. Barakonyi Károly A magyar autóipar A német autóipari vállalatok versenyképességük megőr­zése végett arra kényszerül­nek, hogy alacsony költséggel dolgozó, rugalmasabb gyár­tóbázisokra helyezzék ki ter­melésüket, s ehhez Magyar- ország - közelsége, az EU-pi- acra bejutást engedő társulási szerződése és a német szint­nek alig nyolcadára rúgó munkaköltsége révén - ideá­lis terep - írta a Financial Ti­mes. A vezető brit gazdasági­politikai napilapnak nyilat­kozó szakértők szerint fontos tényező a külföldi autógyárak magyarországi letelepítésé­ben az is, hogy a magyar munkaügyi jogszabályok nem túl szigorúak, s lehetővé teszik a napi 24 órás, heti hét­napos termelést, amit a nyu­gati vállalatok otthon nem­igen tudnának megvalósítani. A termelők abban remény­kednek, hogy hamarosan si­kerül új, helyi alkatrészgyár­tókat is fellelniük, ez a törek­vés azonban eddig nem sok sikerrel járt. A magyar belső autópiac önmagában egyelőre elég kiábrándító, elsősorban is a komoly gazdasági meg­szorítások miatt, amelyek - a térség egészére jellemző fo­lyamattal éppen ellentétben - a gépkocsieladások zuhanását okozták. A jórészt exportra szánt részegységek - főleg motorok - gyártása azonban virágzik - írja a Financial Ti­mes, amely szerint a GM az idén 12 százalékkal növeli exportcikkei magyarországi termelését. i Közismert tény, hogy a nyelvi közlés lehet élőszóbeli és írásbeli. Nagyon tudományo­san van verbomotors és gra- fomotors nyelvhasználat. Ha­sonlítanak is egymásra, de kü­lönböznek is egymástól. Álta­lános tapasztalat a bizonyság erre. Ha rádiót hallgatunk, természetesen az élőszó, az elhangzó nyelv jut el hozzánk. De még ezen belül is képesek vagyunk megállapítani, eldön­teni az esetek túlnyomó több­ségében, hogy szabadon (hét­köznapi szóhasználattal: kí­vülről, vagy betéve, ti. a könyvet) mondja-e a szereplő a szöveget (ez a spontán be­széd), vagy úgy olvassa az előtte levő papírról, könyvből. Azaz reprodukálja a már ko­rábban megírt saját vagy más szerző szövegét. Hosszúra nyúlna a beszédet és az írást megkülönböztető ismertető jegyek felsorolása. Mindenki megállapíthatja ezeket, ha el­végzi a következő kísérletet. Ugyanarról a témáról szaba­don beszél, és ezt magnóra ve­szi, majd leírja a gondolatait. A felületes elemzés is meg­győz mindenkit a különbsé­gekről. A szabadon beszélő van előnyben az író emberrel szemben, mert rendelkezésére állnak a nyelvi közlés ún. kí­sérőcsatornái: az elhangzó be­széd hangmodulációi (hang­erő, magasság, tempó, ritmus, hangszín), az ún. mondatfone­tikai eszközök (hangsúly, hanglejtés, szünet), valamint a taglejtés (a gesztusnyelv), to­vábbá a mimika, vagy arcjá­ték. Aki írásban közli gondo­latait, ezeket nélkülözni kény­telen. A beszéd és írás kapcsolata kölcsönös. Az előadó, a szó­nok gyakran segítségül hívja az írásjeleket imigyen: Ezt idézőjelbe teszem - Zárójelbe mondom - Megkérdőjelezzem - Három felkiáltójellel zár­nám - Fölteszem a pontot az i- re - Csupa nagybetűvel mon­dom - Kiteszem a pontot a mondat végére stb. A nyomdatechnikából, a grafikából kölcsönözve - megoldásként gyakran hang­zik el ilyesmi: Aláhúzom - Kétszer aláhúzom - Pirossal emelem ki - Lapalji jegyzet­nek szánom - stb. Ez a gyakori jelzős szerke­zet: a német kormány - az el­hangzó beszédben kisbetűvel is érthető, azaz Németország kormánya, de nagybetűvel is, azaz Németh Miklós vezette kormánynak is felfogható. Ezért és más hangalaki azo­nosságok miatt is nagyon megszívlelendő Deme László­nak egy tanulmány címeként alkalmazott kérdése: „Kinek fogalmazunk?” - de még in­kább az erre a kérdésre adott felelete: „A beszélő a hallga­tónak, az író az olvasónak” - Ott kezdődik a baj, s ez a gya­koribb, amikor az író fogalmaz a hallgatónak. Erre mondja a tényeket ta­pasztaló gondolkodó ember, hogy ezt hajlandó vagyok alá­írni, ami élőszóban azt jelenti, egyetértek vele. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés július 12-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34., VIII. em. A június 29-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Hidd el, hogy sokkal olcsóbb, mint egy igazi üzenetrögzítő.” Utalványt nyertek: Gáli Lajosné 7632 Pécs, Maiéter P. 78., Ge- rentsér Lívia 7623 Pécs, Tompa M. u. 62., Her­nádi Marianna 7349 Szászvár, Váci M. u. 3., Martini Tóbiás 7727 Palotabozsok, Rab Ká- rolyné 7636 Pécs, Fagyöngy u. 1. Áz utalványokat postán küldjük el. 4 Magyarul magyarán Beszéd és írás

Next

/
Oldalképek
Tartalom