Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-27 / 203. szám

6 Diinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. július 27., szombat Új kiadvány Pécsről Egy városról sosem lehet elég kiadvány, így minden új meg­jelenése üdvözlendő. A Cor­vina Kiadó most megjelentetett füzetkéje mindenképp hasz­nos: ugyanis rövid és szép. Meggyőződésem, hogy nincs az a turista, aki egy-egy épület történetét aprólékosan végig­olvasná, viszont nem elképzel­hetetlen, hogy otthon egy téli estén veszi elő a Pécs-könyvet és utánanéz, mire is emlékszik. Ezt segíti Bezerédy Győző gonddal megírt, alapos és nagyvonalú „idegenvezetése”, mely az angolul vagy németül olvasóknak sem okoz megeről­tetést. A magyar, német és an­gol nyelven megjelent kiad­vány fő ékességei Körtvélyesi László fotói. Illusztrációi egy­részt pontosan mutatják be Pé­cset, „ahogy kell”. Am egy se­reg fotó azoknak igazán meg­hökkentő, aki talán évtizedek óta a város lakói, s ha van rá idejük, csak most, a fotók láttán méláznak el Pécs szépségein, vagy töprengenek, egy-egy ház, kapualj vajon mely részén is ta­lálható a városnak? Arról az élményről nem is szólva, ha a Király utcán, az egyetemen vagy valamelyik kiülős étte­remben lekapott sokaság között önmagunkra vagy barátunkra ismerhetünk! M. K. Besenczi Árpád, a hentes Besenczi Árpád színművész három éve tagja a budapesti József Attila Színháznak, de rendszeresen játszik a Pécsi Nemzeti Színházban is, és gyakran jön Pécsre, ahol a családja él. Legutóbb arról számolt be, hogy szerepet ka­pott a Bacsó Péter rendezésé­ben készülő „Helló, doki!” című 6 részes tévéfilmben, amelyet a napokban is forgat­nak a budapesti Vekerle-tele­pen.- A történet egy kisváros­ban játszódik - mondja, - ezért alkalmas helyszín ez a Kispesten a 20-as években épült, egyemeletes, kertes há­zakból, árnyas utcákból álló városrész. A főszereplő egy háziorvos, aki a sokat mondó Másik Olivér nevet viseli a filmben (egyébként Vasvári Csaba játssza). Ez az orvos természetesen kapcsolatba kerül a település minden jel­legzetes polgárával, a pékkel, benzinkutassal - és persze, a hentessel is, akit én alakítok. Bacsó azt mondta rám: „Egészséges kinézetű ember, jó lesz hentesnek!” A szerep szerint egy elvált, 40 év körüli figura ez a hentes, ahogy du­kál, bajusszal, s egyedül ne­veli egy- szem leányát, akiért nagyon is aggódik. A kicsike (a nálam alig 10 évvel ifjabb Koós Rékáról van szó) ugyanis hol kórosan fogyókú­rázik, ahol meg agyonzabálja magát. Ezért járnak folyvást a dokihoz tanácsokért. Besenczi szerint a forgatás jó hangulatú, ami nem is csoda olyan színészekkel, mint Kál­lai Ferenc, Benkő Gyula, Nagy Kálózy Eszter és az éne­kes, Charlie. Méhes K. A Somogy erdélyi száma Mesék és puncsok A kaposvári Holló és Társa nemrég lepte meg a ritkaságok iránt érdeklődő olvasókat JRR Tolkien: Az elveszett mesék könyve című - mivel is?, hi­szen a könyvbontóra az van írva: Fiction/Fantasy. Tolkien a Dél-Afrikai Köztársaságban született 1892-ben, Angliában halt meg 1973-ban. Nyelvtör­ténész, regényíró. Tolkien összegyűjtött az angolszász mítoszokból szá­mos ismert és kevésbé ismert tényt, történetet, és ebbe a képzeletvilágba ágyazta bele azokat a meséket, amelyeket egy tengerész kalandos utazá­sai alatt megismer. A történe­tek a század elején nem kerül­tek közölhető formába, de ké­sőbb az iró fia jegyzetekkel látta el és kiadta 1991-ben. Ennek az angol kiadásnak magyar fordítása ez a könyv: nem könnyű, de - Tandori Dezső fordításának köszönhe­tően - élvezetes olvasmány. Ugyancsak a Holló adta ki a Koktélok és puncsok című albumot. Szerzője Sue Mi- chalski cordon blue séf, aki hosszú ideje vezet bárokat, ét­termeket, és a BBC televíziós műsorai számára is ír étel- és italrecepteket. A könyv 150 italreceptet közöl, ebből 25 al­koholmentes frissítő. Bemu­tatja az italkészítéshez szük­séges eszközöket is. A recep­teket színes illusztrációk egé­szítik ki. Gyakorlati célokat szolgál A virágkötészet művészete című album is, amelynek szerzője Jane Newdick bútor- és ékszertervező, újságíró, fo­tóművész. A sokoldalú hölgy több mint húsz népszerű vá­gott virágot mutat be, segít a fajok, fajták, színek kiválasz­tásában: egyszerű háziasszo­nyoknak és profi virágkötők­nek egyaránt. E lőfordul, hogy langyos nyári esten az ember egy rövid sétára vágyik. A vágy még önmagában nem minden, ezért csak akkor indul­hat el, s akkor már tényleg elin­dulhat, hogyha a kényelmes cipő, a könnyű ruházat felvétele előtt a mindenkiben, így a benne is ottlévő természetes lustaságot már legyőzte. Ezek után az ember kivá­lasztja a sétára leginkább al­kalmas útvonalat, amely ezúttal - fogadjuk el - a pécsi Színház térnél kezdődik, és a város szíve felé tart. A Király utcában ilyenkor még elég sok ember van, a kirakatok fényesek, tehát látnivaló lesz majd biztosan. Ahogy elindul az ember, mind­járt a Corso kávéház elegáns üvegablakai tűnnek a szemébe, a kávéház oldalán pedig a Hols­ten, Pizzeria, Coca Coce kivi­lágított reklámai. Ahogy tovább halad az új, nagyon szépen be­rendezett áruház feliratát lát­hatja: Drogerie Markt. Majd az Olasz divat, Terranova, Moda Italiana feliratok tűnnek fel nemesen tömör betűikkel. Az­tán a Gyermekkönyvtár kapuja elé érünk ... és, hát, persze! Ebből eredt a hiányérzetünk az előbb! A Gyermekkönyvtár fel­irattal egy sorban ott szerény­kedik - ez hiányzott - a Ha- merli üzletház. Ennek a helyét is (ki tudja, hány évtizede volt ott), az illatos Drogerie Markt tetszetősen sima frontálja fog­lalta el. De nincs megállás. Kedves kis üzlet a Vízipók játékbolt - valahogy olyan érdekes itt szí­nes ákombákomaival! Vele szemben a világhírű márka, a LEWIS Store hirdetését látjuk. Közben friss szél borzongatja az embert, és kissé sietősebbre fogja. A tarkabarka Betűdzsun­gel, a Méteráru, rövidáru (betűi eszköztelenek) a Női fodrászat, s igen, a Gand Tours követke­zik (ajánlatai csábítóak az ajtó előtti szőnyeggel), s ahogy kö­zeledik az ember a város szíve felé, már ott is van a Gösser Bier sörözőnél. Utána mindjárt, a Palatínus szálló falán az em­léktábla Bartók Béla 1923-as látogatásáról ad hírt. Bartók, 1923 . . .Hogy múlik az idő! Rég volt, tán igaz sem volt. Most önkéntelen ez, ti. a jobb oldal köti le az ember figyel­mét. A vendéglők elé kitett székek és színes napernyők fö­lött színes, már-már kápráztató kavargás köti le az ember fi­gyelmét. Mindenféle gusztusos kisiizlet, vendéglő felirata - reklámja tűnik szembe: Arena Reusch, Pizzeria, Hoffbrau München, s az Uno-t nehogy kifelejtsük, Dreher sör, Ofotért, Virágbolt (ez virágbolt), Pizze­ria, Pizza Hut ... A Royal Ká­véház esővédő ponyváit pedig Amstel beer feliratok szegélye­zik, mint a görög meanderek az arra érdemes szegélyeket. Ezek után balra fordul a tekintetünk. Itt talán nincs annyi és olyan változatos látnivaló, viszont. . . A Bartók Béla táblával nagy­jából szemben, pontosabban tőle átlósan a Julius Meinl iga­zán tetszetős portáljait látjuk. Többen emlékeznek rá, valaha itt volt a legendás Nagycse­mege. És most már hamarosan rövid sétánk végéhez érünk, a méltó befejezéshez. K étségtelen, hogy a lege­legánsabb a portálostól feliratostól, egész kiné­zetében az előkelő angol ven­déglők mintájára létesített John Bull Pub. Mintha a Király utca is megemelődne vele, hozzá, ha tudna. Az ember önkéntelenül arra gondol, ha holnap a Pub utcai asztalához koradélután leül, kedvére nézegetheti az Unoban s az Unó körül sétál­gató igazán kedves és szép lá­nyokat. asszonyokat. Egy az egyben, miközben néha bele­kortyol jóféle sörébe is.' D e még mindig nem ér­tünk a végére. Ha nem lenne olyan szépen ki­világítva, ha sokkal kisebb, s ha sokkal kevésbé feltűnő színe­zésű lenne, az ember talán nem is venné észre (esetleg csak úgy elmenne alatta) az egész Király utcában a legmagasabbra tett és legfeltűnőbb feliratot, a McDo­nald’s-ét. De nem megy el csak úgy, észreveszi, hogyne yenné észre, sőt kis vizsgálódás után, ha nem káprázik a szeme, ha nem kapott görcsöt a nyaka a fölfelenézéstől, akkor kis vizs­gálódás után a McDonald’s mellett közvetlenül észreveheti (szóval észreveszi) az utca régi névadójának, Kossuth Lajos­nak kőbe vésett portréját. Nem művészi igényű ez, nem is an­nak készült, tetejébe ennél a megvilágításnál vagy inkább fénytörésnél mintha feszélyeze- tebbnek is látszana a megszo­kottnál. Míg az ember ezen a rövid úton végigmegy, látható, hogy rengeteg mindent lát. Meg is elégeli a sétát előbb-utóbb. Egy kicsit még álldogál, néze­lődik a hegyet még a sötétben is felfedő nyüzsgő, de azért korlá­tozott végtelenségű Széchenyi téren (igaz is: Széchenyi és Kossuth egymás mellett!). Az­tán nagyot szagol a hegyről leá­radó levegőbe, majd megfor­dul, és lassan elindul hazafelé. S emlékeztetőül, a rövid séta végén még fölidézi magában az ember, hogy merre is járt: igen, a pécsi Király utcának a Ma­gyar Nemzeti Színház és Kos­suth Lajos névtáblája közti ré­szen, a Széchenyi térig. Amit pedig látott, az a sok, az mind e kettő között volt. Tóth Károly A folyóirat gazdag és változa­tos tartalommal ad képet a mai erdélyi és erdélyi gyökerű ma­gyar irodalomról. A Sütő And­rással készített személyes hangú interjú még azokat is meglepi és új információkhoz juttatja, akik jól ismerik az író munkásságát. Kolozsvári Papp László derűs hangulatú elbeszé­léseiben erdélyi színházi élmé­nyeit eleveníti föl. Dalos Mar­git erdélyi utazásainak tapaszta­latait osztja meg az olvasóval. Bisztray Adám az anyanyelv ér­tékéről és szépségéről vall. Beke György aforizmái mögött gazdag élettapasztalat rejlik. A Kaposváron szerkesztett folyóiratban verssel - többek között - Galambosi László, Ju- hoss-Kiss János, Kádár Fe­renc, Lackfi János, Mandics György, Méhes Károly, Szé- kely-Magyari Ferenc és Veress Gerzson jelentkezik. A folyói­rat Illyés Gyula hagyatékából három kiadatlan verset közöl. A tanulmányok közül fi­gyelmet érdemel Veress Dániel írása, mely egy Bocskay-dráma viszontagságait mondja el. Lászlóffy Aladár esszéje Ber­zsenyiről szól. Cseke Péter a két háború közti időben létező Erdélyi Fiatalok című folyóira­tot értékeli. Varga Ferenc az Erdélyi Magyar Közművelő­dési Egyesület pécsi csoportjá­nak működését ismerteti. Bodó Barna az otthonmaradás és az áttelepülés problémáját mérle­geli. A Somogy erdélyi számát gazdag szemlerovat zárja. A kri­tikák erdélyi témájú könyvekre hívják fel a figyelmet. Futnak A Képek jegyzet Mi lesz ebből? Esküvő vagy horgászat? Zöld, zöldebb, még zöldebb... Talán megharagszanak rám né- hányan, ha ismét azt mondom; A szomszéd nője mindig zöl­debb című film. amely a tavalyi év egyik nagy sikerének számít, nem volt igazán jó. Legalábbis nekem nem volt rokonszenves e vígjáték helyenként érdes stí­lusa, nyers, néha faragatlan humora. Ellenben volt benne két szerep, Goldman és Gustaf­son, a veterán pecabajnokok, akikből Jack Lemmon és Wal­ter Matthau, a hajdani, nagy­szerű furcsa pár eleven figurá­kat tudott fabrikálni. Két goromba öreg medve, akik folyvást veszekszenek, igazából persze, elválaszthatat­lanok. És hajlott koruk ellenére rendszerint szerelmi rivalizá­lásba is kezdenek. Legutóbb azért, mert a szomszédban meg­jelent egy csinos asszony, Ariel, vagyis Ann-Margret. Világos, hogy folytatni kel­lett a sztorit! A Még zöldebb a szomszéd nője (Grumpier Old Men), Howard Deutch rendezé­sében, úgy kezdődik, hogy Ariel már Gustafson hitvese, Goldman viszont ettől még magányosabban és mogorváb­ban savanyodik. Miközben folytatódik az ádáz küzdelem a cimborák közt, s szokás szerint tönkreteszik egymás holmiját, a nézők és a biztosító örömére. Szóval minden a régi kerékvá­gásban menne tovább. Ám ek­kor csoda történik. Fellép Sop­hia Loren ... Egy olasz asszonyt alakít, Maria Ragettit, aki vendéglőt nyit a mi vén harcosaink falu­jában, számtalan kacagtató bo­nyodalmat okozva. De ez mel­lékesnek tűnik. Az a fontos, hogy Sophia Loren jelenlététől minden megváltozik. A színé­szek még inkább kitesznek ma­gukért, igényesebb lesz a ren­dezés, szebb a fényképezés, pontosabb a vágás, a stúdió lámpája fényesebben világít, még a mozi széke is kényelme­sebbé válik. Az egész film megemelkedik, szinte átlép egy másik dimenzióba. És nem csupán azért, mert „az utolsó díva” most, hatvan­évesen is gyönyörű, meg, hogy ezúttal is remekül komédiázik. A film azért lényegül át, mert Sophia Lorennel az olasz vígjá­ték szelleme költözik bele ebbe a kommersz amerikai vígjá­tékba. Goldman és Maria eskü­vője a film végén ezért kicsit jelkép is. Sophia-Maria természetesen jól tudja, hogy kaphatott volna ennél különb férjet is. Ám el­néző mosollyal veszi tudomá­sul a realitásokat, s titokban arra gondol, hogy egy házasság úgyis olyan lesz, amilyennek az asszony akarja. Reméljük, most is így lesz. Mint hallom, már készül is a folytatás. Az első részben tél volt, a másodikban kitavaszodott. Jön a nyár. Sze­rintem az lesz a legzöldebb . . . Nagy Imre Egy rövid séta

Next

/
Oldalképek
Tartalom