Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-26 / 202. szám

1996. július 26., péntek Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 7 Félúton, tévúton!? „A Magyar Köztársaság kor­mánya a társadalmi békére tö­rekszik. A válságból való kilá­balás érdekében társadalmi­gazdásági megállapodást kíván kötni a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseletei­vel: világos egyezséget az el­érendő célokról, a terhek meg­osztásáról. ” Kormányprogram 1994-1998 Egy magát szakértőnek kiki­áltó kormány valószínű, hogy már a hivatali idejének felénél felvillant valamilyen remény­sugarat a társadalom számára a fenti célok érdekében. Ezzel szemben a társadalmi béke he­lyett, egy teljes szintű társa­dalmi apátiába menekült az or­szág. Az emberek egyre széle­sebb körben fordulnak el a poli­tikától, mivel teljesen kilátásta­lannak látják úgy a saját,, mint az ország helyzetét. A kilátásta- lanság okát elsősorban a „poli­tikát csinálókban” lelik meg. A családok közel egyhar­mada a létminimum alatt ten­gődik, miközben egy szűk réteg óriási vagyonra tett szert és szinte kérkedik a gazdagságá­val. A nagyobbik kormánypárt vezetői és tagjai a választások idején azt ígérték, hogy „nem lehet tovább terhelni a lakóte­lepek népét”. Sajnos azt látjuk és napról-napra meg is éljük, hogy pont ezt a réteget sújtja legjobban a kormány egyoldalú gazdaságpolitikája. 1995 már­ciusa óta egy háromoldalú prés szorítja a „lakótelepek népét”: közel hatvan százalékkal csök­kent a bérek reálértéke, csök­kent a szociális juttatások köre, növekedett a járulékok (adók) fizetésének mértéke. A kormány tagjai „varázsi- geként” használják a stabilizá­ció szót. Ez a fogalom jelenthet megszilárdítást és jelenthet mozdulatlanságot is. Az embe­rek napjainkban ezt a varázs­igét negatívan, vagyis vissza­fejlődés gyanánt élik meg. Ilyen megszorítások és ellehe­tetlenítések után nem lehet tár­sadalmi béke, csak a jobbik esetben apátia! Egy társada­lom életében az apátia is nagy probléma! Általában a min­denkori hatalom idézi elő és a feloldását is neki kell elvégez­nie. A kormány megalakulása után két-három Jiónapra, a szociális partnerekkel meg kí­vánt kötni egy társadalmi-gaz­dasági megállapodást. Mint tudjuk, ez nem valósult meg, mivel még a vezető kormány­párt soraiban ülő szakszerve­zeti vezetők is elutasították az egyoldalú megállapodás-ter­vezetet. A sikertelen egyezkedés után a kormány „csendes” tá­madást indított a szakszerveze­tek ellen. Ez a támadás az Ér­dekegyeztető Tanácsot (ÉT) célozta meg úgy, hogy a kor­mány nem vette figyelembe az ott folyó munkát. így az ÉT csak nagyon ritkán tudja betöl­teni azt a feladatkört, amit an­nak idején szántak neki. Nap­jainkra pedig kialakult egy olyan, nem kívánatos folya­mat, amelyik rendszerváltás idején alakult érdekképviseleti szervezeteket el akarja - még ebből a látszat érdekegyezte­tésből is - távolítani. A Munkástanácsok tagszer­vezetei úgy ítélik meg, hogy ezen folyamat sem vezet a tár­sadalmi béke irányába, és így nem teljesül a kormányprog­ram ezen fontos és alapvető része. Megítélésünk szerint a megtett út felénél még meg le­het nézni a térképet és megta­lálni a helyes utat. Perényi József Mecseki Munkástanácsok Szövetsége Pécs, 1994. október 26., Kis Flórián utca 8-10. A városi tanács 1979-ben a Papnövelde utcai óvoda udva­rának bővítése céljából kisajá­tította a Kis Flórián u. 8-10. sz. alatti magántulajdonban lévő lakóházingatlanokat és a velük, szomszédos házak udvarának egy részét. Az önkormányzati vagyonátadás során az óvoda a hozzá tartozó udvarral együtt a pécsi önkormányzat tulajdo­nába került. 1994-ben beépítés céljából érdeklődések mutatkoztak a Kis Flórián utcáról nyíló óvo­dai udvarrész iránt. A közgyű­lés az 1994. évi 19. sz. rendele­tében az óvoda udvarának ko­rábban magántulajdonosoktól kisajátított részére az érvény­ben lévő részletes rendezési tervet módosította. A módosí­tás kizárólag csak városépíté­szeti szempontból szabályozta az udvarrész beépíthetőségét. A fenti 341 m2-es udvar­részre 400 000 Ft-os összeg­ben adásvételi szerződést kö­tött a város előző, SZDSZ-es polgármestere 1994. október 26-án. A képviselőtestület az ügyet nem tárgyalta és a pol­gármestert nem hatalmazta fel az udvarrész eladására. Az eladáskor már hatályban volt a közgyűlés 1993. évi 55. sz. rendelete az önkormányzat vagyonával kapcsolatos ren­delkezési jog gyakorlásának szabályairól. Ez a jogszabály egyértelműen meghatározza az önkormányzat tulajdonában lévő vagyon eladásának szabá­lyait. A rendelet szerint a forga­lomképes vagyonról (az emlí­tett udvarrész idetartozik) 1 millió Ft forgalmi értékhatá­rig a polgármester önállóan, érdemben rendelkezik, 1 mil­lió Ft-os értékhatár felett a közgyűlés jogosult dönteni. Mivel értékbecslés nem ké­szült és a vételár feltűnően alacsony volt, ezért állampol­gári megkeresések után az ügyet a közgyűlés június 27-i ülése elé vittük. Az ott el­hangzott kérdéseinkre azóta hivatalos válasz érkezett, mely szerint a telek 1994. őszi - értékcsökkentő szemponto­kat is figyelembe vevő - ér­téke 2 200 000 Ft volt. A te­lek vételára ennek csupán 18,2 %-a, azaz 400 000 Ft volt. A telek egyik vásárlója és egyben az egyik építtető a polgármesteri hivatal főépíté­szetén dolgozó köztisztviselő testvére. Az ügyben szintén építtetőként érintett az előző polgármester frakciójának egyik tagja is. A forgalmi érték ismereté­ben kijelenthető, hogy egy­részt az 1994. októberében kötött adásvételi szerződés jogszabálysértő volt, így azt semmisnek kell tekinteni. Másrészt a feltűnő érték­aránytalanság esete áll fenn. A város a Pécsi Közüzemi Rt. hasonló értékaránytalanságé telekügyletei esetében az ügyészséghez fordult. Most sem tehet másként. Pécs, ezerkilencszázkilencvenhat, július huszonnégy. Nagy Csaba Körömi Attila Fidesz Ennek a gurunak ne legyen igaza! Jeffrey Sachs vagy tíz éve a ke­let-európai gazdaságok avatott szakértője, sőt alakítója (nevé­hez fűződik a lengyel gazdasági reform, amely sokkal sikere­sebb volt a miénknél), s régiónk gazdasági viszonyairól több köpyvet is írt. Nos, Sachs, ez a széles körben elismert pénz­ügyi zseni jóslatot mondott. Amint az a gurukkal gyakran megesik. Sachs saját lengyelhoni sike­rei ellenére is azt jósolta: Len­gyelország csak 78 év múlva éri utol a Nyugatot. Csehor- szágnak ehhez elég lesz 49 év, véli. Ami szíven üthet bennün­ket, az a jóslat harmadik mon­data. Sachs szerint Magyaror­szágnak a felzárkózásra, ha eb­ben az ütemben folytatja, 94 évet kell várnia! Más kérdés, hogy nálunk az ilyen jósolgatásokra, számítga- tásokra nem figyel oda senki. Vagy odafigyel, de úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Hátha alaptalan az egész. De mi van, ha mégis igaz? Akkor csak unokáink öregkorában, vagy azután leszünk mi is olyanok. 2090-ben keresünk majd any- nyit, mint egy német vagy egy francia. 2090-ben lesznek olyan szép, ápolt házaink, mint a hol­landoknak. Olyan útjaink, mint az amerikaiaknak. Akkorra tűnnek el az utak szélén min­denfelé vadul burjánzó gyo­mok, és addigra lesznek elvi­selhető állapotú nyilvános toa­lettjein ... És lehet, hogy belül is még sokáig tart ez az átalakulási fo­lyamat. Lehet, hogy további majd száz évbe kerül, mire el­hisszük, hogy az államszerve­zet már nem az ellenségünk. Nem idegenek sugallatára, pa­rancsára és hasznára tevékeny­kedik. Kilencvennégy év még, és mi, Nyugat-Ázsia fiai és leá­nyai máris levetjük kelet-euró­painak is mondható ruháinkat, szokásainkat, mozdulatainkat. Ruháinkat, melyekről a nyuga­tiak most is felismernek ben­nünket. Szokásainkat, köztük a szinte már genetikus kiskapu­keresést. 2090 körül érkezik el az az idő, amikor már nem leszünk irigyek másokra azért, mert szebb házuk, jobb kocsijuk (helikopterük?) van, mint ne­künk. Amikor igazából szaba­dok leszünk. Mert nem elég eldobni a képletes vagy valós láncokat. Az igaziak, az igazán bilincselők ott vannak belül, régóta. Vajon Mr. Sachs látott-e bennünket, embereket is (leg­alább lelki szemeivel), vagy csak számoszlopok, ijesztő összegű tartozások, lepusztult gyárépületék képe járt a fejé­ben? Mindenesetre köszönjük, Mr. Sachs ezt a jókor ránkzú­dított hidegzuhanyt. Mától kezdve kételkedéssel hallgat­juk a minisztereket és a me­gyei gurukat. Ez a 94 év na­gyon kemény figyelmeztetés. Szóval azt mondja, 2090-ig ne is várjuk a Kánaánt? Szép. De muszáj nekünk ebben a tudat­ban elkezdeni a harmadik év­ezredet, kedves Mr. Sachs? Vagy lesz valaki, aki odafigyel az On jóslatára, s tesz valamit annak érdekében, hogy mégse Önnek legyen igaza? Nemere István A 3,60-as kenyérről Sokmindent ígértek, sokmin­dennel hitegettek. És sokan el is hitték. Sajnos. Elhitték, hogy az elmúlt négy év miatt „tönkre ment az ország” - addig persze kishazánkban uralkodott a jólét - mint ahogy azt is: ezután majd minden „máskép” lesz. Elhitték, hogy az új kormány helyreteszi mindazokat a „hi­bákat”, amit az előző elköve­tett. Mert „azok” csak hibát hi­bára halmoztak, sőt minden mostani baklövés is „nekik” köszönhető, és „mi” csak meg­próbálunk enyhíteni azokon a bajokon, ami „Antallék politi­kájának” a következménye. ígérgettek is sok szépet és jót: szociális biztonságot, igaz­ságosabb adórendszert, közbiz­tonságot stabil rendőrséggel, a családok támogatását, felvi­rágzó települési önkormányza­tokat, alacsony inflációs rátát, munkahelyeket és alacsony munkanélküliséget, elviselhető gyógyszer- és élelmiszerárakat és reformokat, reformokat, re­formokat. No meg suttogtak a 3,60-as kenyérről... A választópolgárok pedig a legértékesebb „valutával” fizet­tek: a szavazatukat jelentő bi­zalmukkal. Mit kaptak cse­rébe? Bokros-csomagot, inflációt, munkanélküliséget, kórházi ágyak csökkentését, emelkedő gyógyszerárakat, korrumpál­ható rendőrséget egyre növe­kedő bűnözési mutatókkal, el­lehetetlenült helyi önkormány­zatokat, az alanyi jogon járó családi pótlék megszüntetését, tandíjat az egyetemeken, meg­gondolatlan energiaszektor privatizációt, elfuserált szlo­vák-magyar alapszerződést, teljesíthetetlen adókat és nagy­stílű adócsalókat, megalázóan alacsony közalkalmazotti fize­téseket és 100 Ft-os kenyeret. Ne búsulj magyar, lesz az még 3,60 is, csak épp dollárban. Vajon mennyit lehet még ki­sajtolni a szerencsétlen állam­polgárból? Lehet-e még húzni a nadrágszíjon? Hátha van raj­tunk még egy nyolcadik bőr is, tán már az is kellene? Ez a nép eltűrné még ezt is, csak a napi betevő meglegyen. De ha az sem lesz meg? Félidőben vagyunk. Most már talán eltelt annyi idő, hogy lemérhessük, mit ígért és mit valósított meg az MSZP- SZDSZ koalíciós kormányzat. Talán tanulságos elővenni né­hány szórólapot, választási programot és megnézni, mi mindennel hitegettek minket, választókat és hogy ebből mi mindent nem tett meg a Hom- kormány... Hamarosan újra „bevásá­rolni” megyünk, hogy „elkölt- sük” a szavazatunkat. Azonban jól gondoljuk meg, mit is aka­runk „venni”, mert ebben a „boltban” sincs reklamáció a pénztártól való távozás után. Hauser Zsolt, MDF Egyetértünk A Kereszténydemokrata Nép­párt Országos Elnöksége- egyetért a magyar orvostár­sadalom és a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalásával, ki­emelten az alábbi megállapítá­sokkal, rpelyek szerint a tör­vénytervezet- az egészségügyet a helyi és országos politika harci területévé teszi, ami beláthatatlan követ­kezményekkel jár az ellátó rend­szerre,-a normativ szabályozás túl­ságosan részletekbe menő, elfo­gadása esetén nem lehet figye­lembe venni a helyi sajátosságo­kat,- szétveri a szakmai, oktatói centrumok, decentrumok rend­szerét;- egyetért a Budapesti Orvosi Kamara állásfoglalásaival, ki­emelten az alábbiakkal, melyek szerint- a szociális ellátottság mellett végrehajtott hirtelen ágyszám- csökkentés emberek orvosilag indokolatlan halálát fogja okozni,- a törvénytervezet mai formá­jában végrehajthatatlan és hitelte­lenné teszi az alapvetően helyes és fokozatosan végre is hajtható egészségügyi reformelképzelé­seket,- a fentiek elviselhetetlen ter­het zúdítanak az orvostársada­lomra, az orvosperek, felelősség­perek tömegeit indítják el;- egyetért az orvosegyetemek és az egészségtudományi egyetem vezetőinek beadványával, hogy-a törvénytervezet ellehetet­leníti az egyetemeket, főiskolá­kat, az egész magyar egészség- ügyi felsőoktatást, továbbá- a törvényjavaslat politikailag visszatérést jelent a tervutasításos államirányítás világába,-elveszi a települési önkor­mányzatok anyagi és jogi függet­lenségét. A Kereszténydemokrata Néppárt az egészségügy terén olyan tör­vények meghozatalát szorgal­mazza és támogatja, amelyek- nem hozzák kilátástalan helyzetbe a betegeket és rászorul­takat, és- nem hozzák kilátástalan helyzetbe a gyógyítás, a betegel­látás, és az egészségügyi ellátás intézeteit és az egészségügyben dolgozókat. Ursprung János az Országos Elnökség tagja '.'T'-iM ólmává Dunántúli Napló Címzett: az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Pécs, Rákóczi út 34. Pf.: 134. Előfizetési időszak Előfizetés díja Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény példányszámban 6 forintban 210 1950 Ft 3900 Ft 12 420 36 1260 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Körnek és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok név lakcím (ir. szám) Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni vagy az Új DN hírlapkézbesítőnek átadni, legkésőbb július 29-éig. Az új előfizetők között 5 db 1000 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki, a kedvezményes vásárláson felül. Szerencsejáték qz Dunántúli Napló előfizetőinek Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk! A nyertes előfizetői kódját (amely a hírlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. 30« heti ajándék; p°staautő gépjárműjavító és Ön a nyertes: ? SZOLGÁLTATÓ KFT. Pécs, Diósi út 51. Tel.: 324-400 Díjmentes környezetvédelmi mérés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom