Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-19 / 196. szám
6 Diinántúli Napló Háttér 1996. július 19., péntek Diagnosztika a rák ellen A kórélettani intézet szolgáltatása a rákterápiát segíti Dr. Garai János adjunktus folyadékszcintillációs spektrométerben méri az emlőtumor minta receptor tartalmát FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR A POTE Kórélettani Intézete PaDre néven alapítványt jegyeztetett be nemrég. Az alapítványt eddig csak a Gabona- forgalmi Vállalat és a UNITED WAY nemzetközi segélyszervezet támogatta anyagiakkal. Sajnos az orvosok közül kevesen tudnak róla, pedig az alapítvány tevékenysége az onkológusok és sebészek munkáját segíti. Hogy mi is ez a tevékenység, azt dr. Szelényi Zoltán egyetemi tanártól, az intézet igazgatójától, valamint munkatársától, dr. Garai János adjunktustól, az alapítvány kezelőjétől kérdeztük. Megtudtuk, az alapítvány neve mozaikszó, a Pannon Diagnosztika a Rák Ellen rövidítése. A tevékenység pedig: eltávolított daganatok laboratóriumi diagnosztikája egy olyan módszerrel, amellyel Magyarországon rutinszerűen eddig nem foglalkoztak, így valószínű, hogy a pécsi intézet az egyetlen, amely ezt szolgáltatásként nyújtja. Azt már elég régóta tudják az orvosok, hogy a petefészekben termelődő női hormon, az ösztrogén valamilyen módon az emlőrák növekedését serkenti. A tumor kialakulásában valószínűleg nem játszik szerepet, csak a már kialakult daganat növekedését befolyásolja. Ezért az emlőtumoros betegnek a petefészkét eltávolították, mert sok esetben tapasztalták, hogy a petefészkétől megfosztott betegeknek jobbak voltak az életkilátásaik. Ugyanakkor egy idő után az is bebizonyosodott, hogy a petefészek eltávolítása nem minden esetben hozta azt az eredményt, amire számítottak. Elkezdték kutatni az okát, miért van az, hogy az egyik betegnél hatásos ez a módszer a tumornövekedésének megállítására, a másik esetben pedig nem. A vizsgálatok során egyes tumorokban találtak úgynevezett receptorokat, amelyek érzékenyek az ösztrogén hormonra, megkötik, s ezeken a receptorokon keresztül hat a hormon a rákos sejtekre. Ugyanakkor az is kiderült, hogy vannak olyan tumorok, amelyekben nincsenek ilyen receptorok. E felfedezésnek az a jelentősége, hogy ennek függvényében lehet megválasztani az adott esetben a leghatásosabb kezelési módot. Vagyis azokban az esetekben, amikor találnak ilyen hormonlekötő receptorokat, érdemes vagy eltávolítani a petefészket, vagy antihormonnal, úgynevezett blokkoló hormonnal kezelni. Ha a tumor nem tartalmaz ilyen receptort, akkor felesleges a petefészket kivenni, a hormonkezelés sem lesz hatásos, más terápián kell gondolkodni. Tehát a vizsgálati eredmény birtokában a sebész pontosabban meg tudja tervezni. hogy adott esetben melyik terápiát válassza. A vizsgálatok a hozzá szükséges drága vegyi anyagok miatt meglehetősen költségesek. Az alapítványra azért van szükség, hogy ezt finanszírozza. Szelényi Zoltán professzor elmondta, hogy bár tájékoztatták az orvoskollégákat a módszerről, mégis csak igen kevesen élnek vele. Pedig gyorsan, egy hét alatt eredményt tudnak mondani, s ez a sebészt segíti abban a döntésben, hogy melyik terápiát alkalmazza. Ha az alapítványt minél többen támogatják, korlátlan mennyiségben el tudják végezni ezeket a vizsgálatokat. A PaDre Alapítvány bankszámlája: Budapest Bank 10102440- 11588808-00000005. Sarok Zsuzsa Százéves vasútvonalak Niké A régi tanács, az új polgár- mesteri hivatal és a kulturális bizottság egyaránt tanácsolták a világháború hősi-áldozatai emlékművének mecseki elhelyezését. A pécsi Niké emlékműnél szép a kilátás, de nem alkalmas a tömeges felvonulásra és megemlékezésre. Az egykori községek: Szabolcsfalu és Vasas már eleget tettek a hadiárvák és hadiözvegyek kívánságának és évek óta ko- szorúzzák apjuk és fiaik emléktábláját. Adósok mi, pécsiek vagyunk. A sajtóban már korábban is megjelent, de utoljára Csemavölgyi Antal tollából, hogy megalakult az emlékmű bizottság és a kuratórium. Erről a kezdeményező szervezetek nevében a bírósági bejegyzés előtt tájékoztattuk a polgármesteri hivatalt. A hivatalos jóváhagyások után indul az 1993-ban félbemaradt adatgyűjtés az áldozatokról. Felcser L. A vasút néhány vonalának százéves fennállását ünnepelte a napokban. A pécsi üzletigazgatóság területén július 10-én került sor a pusztaszabolcs- paksi, július 11-én pedig a ka- posvár-fonyódi vasútvonal emlékünnepségeire. A pusztaszabolcs-paksi vonalon az önkormányzat és a MÁV közös emléktáblájának felavatására került sor a vonal kezdő- és végállomásán valamint Dunaújvárosban. A települések polgármesterei és Sárái Gyula pécsi üzletigazgató beszédeikben egyaránt kiemelték a vasút jelentőségét a települések életében. Almási Zsolt dunaújvárosi polgármester úgy vélte, hogy a kohászati kombinát Dunapentelére történő telepítésével a város és vasút kapcsolatának jelentősége sokszorosára nőtt, az állomás - elsősorban a Dunaferr révén - pedig Dunántúl egyik legnagyobb áruforgalmat lebonyolító szolgálati helye lett. Az érdeklődők jó része nemcsak szemügyre vehette, hanem díjmentesen igénybe is vehette a vasút legkorszerűbb személykocsijait, mert Pusztaszabolcs- ról IC (InterCity) szerelvényből álló emlékvonat közlekedett a vonalon, amely valamennyi állomáson és megállóhelyen rövid ideig tartózkodott. A végállomáson, Pakson az emléktábla felavatását követően a múzeumban tartott emlékülésen Papp Sándor történelemtanár a város történetéről, valamint dr. Majdán János pécsi tudományegyetemi docens a vasútvonal történetéről tartott előadást. Az ugyancsak százéves ka- posvár-fonyódi vonalon hasonlóan zajlott az ünnepségsorozat. Az emléktáblát Kaposváron dr. Ozsvárt Ferenc alpolgármester leplezte le. Dr. Kolber István, a Megyei Közgyűlés elnöke levelében emlékezett arról, hogy annak idején a megye és a város összefogott a vasút felépítéséért, most pedig hasonló összefogás szükséges a szárnyvonal fennmaradásáért. Az IC szerelvényből álló emlékvonatot mindenütt köszöntötte az ön- kormányzat polgármestere, majd iskolások adták elő műsoraikat. Öreglakon a helybeli vasutas dinasztiák még élő tagjainak virágcsokorral kedveskedtek. A települések kis ünnepségein érződött, hogy az emberek szeretik a vasutat, kötődik életükhöz, esemény volt számukra az emlékvonat megjelenése. Fonyódon Francsics Zoltán polgármester leplezte le az emléktáblát, majd Szabó András, a MÁV Rt. forgalmi igazgatója emlékezett meg a százéves vonalról. Ezt követően az emlékvonat résztvevői hajókiránduláson vettek részt a százöt éves HELKA hajóval. Itt dr. Kopár István, a Balatoni Hajózási Kft. ügyvezető igazgatója fogadta a vendégeket, majd vázolta az idén 150 éves balatoni hajózás múltját és jövőjét. Az emlékvonat a késő esti órákban indult vissza Pécsre. Dr. Zalavári L. Félidő A másodikban több kell „Nagyon sok az ellenzője mindannak, amit tenni akarunk” - panaszolta a miniszter- elnök a maga félidős televíziós interjújában. Horn az egész sajtót ellenzéki beállítottságúnak látja. Pedig az, amit ő ekként érzékel, talán nem más, mint annak a valóságos körülménynek a szubjektív lecsapódása, hogy a kormánypártok közül nem minden liberális lapnak és elektronikus szerkesztőségnek a nagyobbik kormánypárt a kedvence. Horn és környezete eddig elkerülte a sajtóval kapcsolatos paranoiának azt a fokát, melyen az előző kormány, ahelyett, hogy tette volna a dolgát, minden oldalról körülvett szekértáborként hadakozott a mindent elnyelő, mindent elferdítő, mindent birtokló tömegkommunikációval. Ez felesleges energiapazarlás volt. Egy kormány teljesítménye sem a sajtóból, sem a pártok véleményéből nem állítható össze objektiven. Ami persze a félidős értékelések érvényességének határait is megszabja. Individuális ismeretek és érzelmek alapján nem lehet megítélni egy kormány működését. A gazdasági kutatóintézetek, a közvéleménykutató- és a politikatudományi műhelyek a helyzet magaslatára emelkedve érvényes tájékoztatást tudnának adni a közvéleménynek arról, hogy hol tartunk és merre megyünk, de ezekből egyelőre hiányzik a teljesség igénye. Valami ilyesmivel próbálkozott a Kopint-Datorg, amikor legutóbbi jelentésében megállapította, hogy Magyarország gazdasági növekedése nem kielégítő, még a szomszédos országokkal való összehasonlításban sem. Mostanában Bulgáriánál és Romániánál fejlődik gyorsabban a magyar gazdaság. Amire akárki joggal megkérdezheti: ehhez kellettek a megszorító csomagok? De ez is csak egyike a lehetséges sommázatoknak. Más részelemzések, főként a kormány oldaláról, a fizetési mérleg javulására, a belső és külső adóssághelyzet stabilizálódására hívják fel a figyelmet, s persze ez is igaz. Aminthogy a kormány a privatizáció felgyorsításában is ért el eredményeket, s a HungarHotels ügyben való intervenciójával, valamint a központi bűnüldözési hivatal felállításával kétségkívül megalapozta egy kevésbé „olaszos” gazdasági és politikai fejlődés lehetőségét egy olyan időszakban, amikor már sokan attól féltek, hogy a korrupció évtizedekre megmételyezi a jövőt, s hosszabb távon is elveszi a kibontakozás lehetőségét. Horn Gyula koalíciós kormánya nem a lehetséges kormányok legjobbika. Amikor egy miniszterelnök energiapo- csékolással, értelmetlen viták tömkelegébe való belesüppe- déssel vádolja azt a parlamentet, mely döntő többségében koalíciós képviselőkből tevődik össze, akkor önbírálatot gyakorol. És akkor is, amikor a koalíciós együttműködés javítását nevezi meg a második félidő egyik legfontosabb tennivalójaként. Horn Gyula kormánya nem is a lehetséges kormányok leg- rosszabbika. Sok habozás után megkezdte a gazdasági rendcsinálást, kivitte az országot a csődveszélyből és a katasztrófahangulatból, mely legalább olyan veszélyes. De azért a közérzet még nem jó. Gyenge lábakon álló demokráciában, nyomorult kis kapitalizmusban élünk. Sok oka van ennek, de egyet minden elemző észrevett: a bivalyerős mandátummal hatalomra juttatott kibontakozási kormány két pártja megengedhetetlenül sok időt és energiát pazarol a marakodásra. Ahhoz, hogy az MSZP- SZDSZ koalíció ne hitvány ba- gólesők, jobb esetben tisztességes balekok gyülekezeteként kerüljön újból választói elé, a második félidőben több kell. Legalább az inflációt 20 százalék alá kellene szorítani, hogy csak egyet említsünk a viszonylag tárgyilagosan mérhető teljesítmények közül. Ehhez ma még sokan készek drukkolni. Bokor Pál Köztisztviselői petíció A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) Érdekvédelmi Fóruma petíciót intézett a miniszterelnökhöz, amit Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára vett át szerdán délelőtt. Az érdekképviseleti vezetők szerint szeptemberben akár közigazgatási sztrájkhoz is vezethet, ha nem sikerül megállapodni az ágazat reformjáról, és ha nem teljesülnek a korábban kötött bérmegállapodások. Az államtitkár elismerte, hogy valóban szükséges a szakma által követelt reform. (MTI) Adják, veszik és rabolják a prostikat Nem véletlen, hogy a társult európai országok legutóbb éppen Bécset kérték fel a prostitúció problémáival foglalkozó nemzetközi tanácskozás megszervezésére. Az utóbbi években a nemzetközi szervezett bűnözés hagyományos „szakterületei”, mint a kábítószer- és fegyver-kereskedelem, a védelmi pénzek szedése és a pénzmosás mellett a nemzetközi leánykereskedelem is az alvilág kedvelt foglalatosságává vált, Ausztria pedig mindezen tevékenységek egyik központjává. A szovjet utódállamokból, a „keleti blokk” országaiból a nemzetközi bűnbandák szervezésében tömegesen érkeznek Ausztriába, majd onnan tovább Európa más országaiba a magukat pénzért áruba bocsátó örömlányok és szorítják ki az ősi mesterség hazai képviselőit. A szakemberek „szerényen” legalább félmillióra becsülik azoknak a prostituáltaknak a számát, akik jelenleg a nyugati országokban „vendégmunkásként dolgoznak”. Magyarországot Bécsben a nyugat-európai célországokba irányuló leánykereskedelem egyik fontos felvonulási területének nevezték. Az iparág magyar képviselői önszántukból mennek vagy a kereskedők viszik őket Nyugatra „szerencsét próbálni”. Másrészt a nemzetközi maffia a még keletebbről érkező lányokat rövidebb-hosz- szabb ideig tartó nyelvtanulás, „bemelegítés” céljából Magyarországon tartja, majd később a jól kiépített hálózat átcsempészi az „értékesebbé formált nyersanyagot” a magyar-osztrák államhatáron. A közelmúltban F. Tibor magyar állampolgárt tartóztatta le a bécsi rendőrség nemzetközi leánykereskedelem miatt. A bártulajdonos és autókereskedéssel is foglalkozó üzletember Magyarországon és Romániában főleg árvaházakból, intézetekből toborzott lányokat. Többnyire hamis útlevéllel vitte ki őket Ausztriába, majd megérkezésük után szabályos alkudozás után pénzért, az egyik lap információja szerint általában 20 ezer schillingért adta el őket különféle éjszakai mulatóknak álcázott bordélyházaknak. Úgy bukott le, hogy az egyik 18 éves lány miután rádöbbent, hogy leánykereskedő karmai közé került, megszökött és feljelentette a férfit az osztrák rendőrségen. Egy 22 éves ukrán lány, Álla Kovinyeva tragédiája hívta fel a magyar rendőrség figyelmét egy Zalaegerszegen működő bordélyra, amelyben F. József magyar vállalkozón kívül az ukrán maffia is érdekelt volt. A súlyos lelki sérüléseket szenvedett lány felment egy tízemeletes panelház tetejére és onnan vetette magát a mélybe. A tragédia után megindult rendőrségi vizsgálat derítette ki, hogy Szergej Nyikitin ukrán állampolgár az ukrán maffia megbízásából hozta be az országba a lányokat és futtatta őket főnökei utasításának megfelelően. A megbízottnak pontos könyvelést kellett vezetnie és a bevétellel fillérre el kellett számolnia a Zaporozsjében székelő banda vezéreknek. A 15 ezerforintos „munkadíjból” harminc százalékot a lányok megtarthattak, húsz százalék a magyar vállalkozó zsebébe vándorolt, ötven százalékra pedig a maffia tartott igényt. A leleplezett hálózat kitűnően álcázott és szervezett módszerrel dolgozott. Az ukrajnai központtól érkező lányok mint „táncosnők” és „pincérnők” munkavállalási engedélyt kaptak Magyarországon és ennek alapján munkaszerződést kötöttek. Más kérdés, hogy ilyen munkát soha nem végeztek, nem is értettek az ilyesmihez. De hogy a hatóságnak szemet ne szúrjanak, két-három havonta lecserélték őket. Magyarországról Szlovéniába, Ausztriába, Németországba „exportálták” tovább a lányokat és a helyükbe „friss árut” hoztak a bőséges utánpótlást kínáló ukrán falvakból, városokból. A magyar szexipar soha nem tapasztalt méreteket öltött az utóbbi egy-két esztendőben. Ennek egyik oka kétségkívül az, hogy a korábban tiltott és büntetett, „üzletszerűen folytatott kéjelgés” törvényi szankcionálását megszüntették és csak az úgynevezett futtatást, a nyilvánosházak fenntartását tiltja továbbra is a jogszabály. Áz „eredményt” bárki láthatja, tapasztalhatja. Esténként a főváros egyes kerületeiben, de a nagyobb vidéki városokban is olyan sűrűn sorakoznak egymás mellett az utak szélén a prostituáltak, mint a hirdető oszlopok. Az országúti prostitúció is soha nem tapasztalt méreteket öltött. Egy egészen friss történet: Sz. Szilvia a józsefvárosi Hor- vát Mihály téren árulta formásnak tartott testét, amikor egy Audi 90-es gépkocsi állt meg mellette. Az alku rövid ideig tartott. A lány beszállt, az eset megtörtént, pénzt azonban nem kapott, csak pofonokat. Aztán ahelyett, hogy visszavitték volna a térre, egy vidéki házba hurcolták. A következő napon futtatója telefonüzenetet kapott: ha vissza akarja kapni „kenyérkereső” élettársát, kerítsen 150 ezer forintot s adja át a megjelölt helyen. Szilviának szerencséje volt, néhány ütéstől származó kék folttal sikerült megszöknie, mielőtt elrablói külföldi lánykereskedőnek tovább adták volna. Halász Kálmán
