Új Dunántúli Napló, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-14 / 191. szám
1996. július 14., vasárnap Magazin dunántúli Napló 7 A nők hatása a sztárokra Szerelem, türelem és kitartás szükségeltetik David Bowie, aki megszelídült Megváltoztatható-e felnőtt korban a személyiség? Néhány ismert személyiség példája azt mutatja, hogy igen. Ehhez persze az egyik részről óriási szerelem, a másikról pedig türelem és kitartás szükségeltetik. David Bowie például csak azután szelídült meg, hogy elvette a szépséges Szomáliái modellt, Imant. A kábítószeres orgiák a múlté, a vad rocker időkre az énekes már emlékezni sem akar. Whisky helyett ásványvizet iszik és egyedül felesége után fordul meg. A ma már szelíd családapaként ismert Dennis Quaid lecsúszott színész volt, aki alkoholba és kokainba fojtotta sikertelensége miatt érzett bánatát. Ekkor ismerte meg a szőke Meg Ryant, aki csak akkor volt hajlandó hozzámenni, ha Dennis mindkét káros szenvedélyéről lemond. A férfi kigyógyult és 1991 óta boldog félj és családapa. „Egészen új ember vált belőlem. Napról napra jobban szeretem a feleségem” -jelentette ki. Háromévi házasság után Carre Otisnak elege lett verekedő és részeges férjéből, Mickey Rourke-ból. Az amatőr bokszolóként is ismert színész is rájött, hogy a szépséges modell mindenkinél többet jelent a számára. Ám Carre csak akkor tért vissza hozzá, amikor Rourke megígérte, lehiggad. „Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is hajlandó leszek kompromisszumokra. De ma már látom, valamit valamiért” - ismerte be a 42 éves sztár. Brooke .Shields kedvéért változott meg Andre Agassi is. A korábban loboncos hajú, szakadt farmereket kedvelő teniszcsillag a színésznő óhajára levágatta haját és ápolt külsővel jelenik meg a nyilvánosság előtt. Menyasszonya kedvéért még egy gyötrő fogyókúrát is felvállalt. „Imádom a futballt, a zenét és a nőket” - ez volt Rod Stewart jelszava évtizedeken át. Két kanállal fogyasztotta a szőke szépségeket, mígnem az új-zélandi modell, Rachel Hunter bekötötte a fejét. „Amióta megláttam Rachelt, mások nem érdekelnek. Soha nem voltam ilyen boldog, mint amióta összeházasodtunk.” ggató 65 Utazás jeligére kérdezi egy aggódó anya, hogyan sikerül majd gyermekének több hetes útja, amely közben munkát is végez majd. Az első időkben inkább a szomorúság jellemzi majd gyermekét. Kiderül, hogy igazából nem egészen olyan munkát remélt, amilyent kap. A feladatai során két fontos férfivel találkozik. Mindkettő szerencsétlen sorsú és rossz állapotban van, de míg az egyik kedveli, a másik állandóan morog és ellenségeskedik. A szakmáról mégis ez utóbbi segítségével tanulhat a legtöbbet. A munkát az első pillanatokban szívesen elcserélné másra, de később majd egyre nagyobb kedvet kap hozzá, ráadásul új feladatokkal is megbízzák, illetve olyasmit is végezhet, amit szeret. (A kötelező feladatok mellett egyéni elképzeléseit is megvalósíthatja, ha rájön, hogy ez jó alkalom az emberek leikével való mélyebb ismerkedésre.) Túl kell jutnia a legelső időszakon, az izgalmakon, s a félelmen, hogy nem felel majd meg. Az elején olykor talán még az is eszébe jut, hogy az egészet ott kellene hagyni, sőt még a munkát közvetítő személyre (egy nő) is haragszik. Később barátokra tesz szert, akik mellette állnak. Apró gond, hogy kommunikációs zavarok felléphetnek köztük, mert nem értik jól egymás nyelvét, de ez már igazán a legkisebb probléma. Ha azt reméli, hogy gyermeke ezen az utazáson talál társra, egyelőre még ne készülődjön a lakodalomra. Úgy tűnik ugyanis, hogy ennek az útnak más célja van. Gyermeke társra találásának egyébként feltétele, hogy tudjon leválni a szüleiről, hogy önmagát értékesnek és „kapósnak” tekintse, és hogy ezúttal ne barátot keressen egy új kapcsolat során, hanem szerelmes partnert. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk olvasóink leveleit. A kérdésekre sorrendben válaszolunk.) A férje tulajdonában lévő Planétt Hollywood-ban tölti vidáman az időt Demi Moore a Striptease filmjének bemutatása után. Az utolsó sikoly Az Urániában és a Parkban új belga vásznakra cserélték a régieket, így jelentősen javult a képminőség fotó: Müller Akiknek tetszett a Nyolcadik utas a halál vagy a .Szárnyas fejvadász, azok biztos nem fognak csalódni az Elhagyott bolygó (Screamers) című új sci-fi-thriller produkcióban. Ä forgatókönyvíró Dán O’Ban- non Philip K. Dick 1952-es Second Variety című novellájából készítette a megfilmesített művet, aki korábban az Alien és a Total Recallt is vászonra dolgozta. A hamisítatlan techno hangulatról egy elhagyott bányabolygó gondoskodik, ahol emberek által kifejlesztett, önmagát reprodukáló gyilkoló gépezetek, a sikoltók pusztítják az évtizedes háború túlélőit. Hendricksson ezredes (Peter „Robocop" Weller) úgy dönt, hogy békét köt az Új Gazdasági Blokk erőivel. Ehhez azonban át kell kelnie az óriási és végtelen pusztaságon, melyet a sikoltók ellenőriznek. Az emberek között kötött béke még nem elég, hiszen a sikoltók mindenki életére törnek. Christian Duguay rendező a hagyományos sci-fi kellékek felvonultatása mellett a pszicho-thriller legjobb hagyományait alkalmazva a félelmet elemezgeti. A Sirius 6B-n július 18-tól küzdenek az életben maradásért a mozikban. Rendes Z. Vízisí tengeralattjáróval Vízisí - egy tengeralattjáró vontatókötelén. Két kanadai katona számára a dolog nyomban humorosnak tűnt, de a haditengerészetnek két kerek esztendőre volt szüksége ahhoz, hogy tréfára vegye a dolgot. Való igaz, hogy megtörtént - ismerte be a minap Halifaxban a hadi- tengerészet szóvivője. Mégsem indítanak eljárást a tengeralattjáró parancsnoka ellen, aki engedélyezte a vízisíelést. A nem mindennapi eset még 1994-ben történt, amikor a bú- vámaszád legénységének két tagja sítalpat készített az emeletes ágy deszkájából, majd vontatókötél segítségével belekezd- tek a hullámlovaglásba. A hullámlovaglás azonban rövid életű volt - a hevenyészett sítalpak nem bírták soká és a két vállalkozó kedvű tengerészt ki kellett halászni a habokból. Főzzünk változatosan! Giziké túrós sütije. Az alábbi sütemény nagyon finom és mutatós, ünnepi alkalmakra való. Hozzávalók: 40 deka finomliszt, 25 deka Ráma margarin, 15 deka porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, mok- káskanálnyi szódabikarbóna, 1 tojás sárgája, 2 kiskanál tejföl, 3 evőkanál kakaó, csipetnyi só. A tésztához valókat összegyúrjuk és hűtőben 2 órát pihentetjük. A töltelékhez kell 75 deka félzsíros tehéntúró, 25 deka porcukor, 1 evőkanál liszt, 3 tojás sárgája, 4 tojás fe- héije kemény habbá verve, 1 citrom reszelt héja. A pihentetett tésztát kétfelé osztjuk, egyik felét kisodoijuk, és zsiradékkal kikent lisztezett tepsibe nyomkodjuk. Az áttört túrót elkeverjük a tojássárgákkal, a porcukorral, reszelt citromhéjjal, egy evőkanál liszttel, végül a tojások fehérével, amit vaníliáscukorral és csöppnyi citromlével vertünk kemény habbá. A tölteléket a tészta tetejére simítjuk, a tészta másik fejét pedig a reszelő durva fokán ráreszeljük a töltelék tetejére, majd megsütjük. Uborkás vacsoratál. Két deci kefirt elkeverünk 2 evőkanál étolajjal, teszünk bele sót, ízlés szerint mustárt, ecetet, porcukrot, 2 gerezd zúzott fokhagymát. Fél kiló kígyóuborkát legyalulunk, gyengén sózunk, elkeverjük egy csomó karikára vágott újhagymával, 15 deka laskára vágott párizsival, 2 felkockázott főtt tojással. Összekeverjük a kefi- res salátaszósszal. W. M. RÁDIÓ MELLETT Naponta bombázza az agyamat az elektronikus és az írott sajtó, s már ott tartok, mint a maratoni futó az utolsó kilométereknél, valamivel a cél előtt: összeroskadok, szinte sokkos állapotban bámulok a nagy semmibe, eszelősen hajtogatom, legyen már vége ennek az örökös ígérgetésnek, már rég elfogyott a bizalmam, erőm és hitem. Pedig hittem annak idején, úgy a negyvenes évek második felében, amikor meghir- dettetett az első program, az újjáépítés hároméves terve: egy nehézipari üzem szakmunkása voltam, s jó öreg mesterem - Svájcot, Franciaországot megjárt aranykezű szerszámlakatos Jegyzet- elnezoen mosolygott, amikor nem kevés lelkesedéssel megkérdeztem tőle, a hároméves terv utolsó hónapjában: „Januártól aztán lesz minden, jobban élünk mint eddig, mi?” Naiv fejjel azt hittem, hogy a jólétről szóló propaganda merő igazság és nem lesz többet ragacsos, ehetetlen kenyér, lesz hús és olcsó ruha, cipő, és rövidesen autónk is lesz, mint abban a rothadó kapitalizmusban ... Aztán az ígéretek folytatódtak, ahogy bejelentették egymást követően az 5 éves terveket. Csak bízni kell és hinni a szocializmus győzelmében... Voltak derűs és valós álmok is: lakások épültek, művelődési házak, az emberek könyveket vásároltak, színházat, mozit látogattak, akt akart, tanulhatott szakmát, munka mindenkinek jutott, az élelmiszer, vagy ruhanemű ára nagyjából stabil volt. Majd emelkedtek a megélhetési költségek és lassan mindenki rájött, hogy ennek a „napfényes, szocialista” társadalomnak polgárai nagy árat fizetnek ezért. Kongresszusok, demagóg szónoklatok és - természetesen - ígéretek ... A Németh kormány már jelezte a bajokat, megismerhettük a személyi adózás rendszerét, a bruttó és nettó fizetések közötti egyre távolodó távolságot, a rendszerváltozás után az inflációval hadakoztunk, a kezdeti sikerek után, veszteséges gazdálkodással. Emlékszem rá: pénzügyi fejek közelgő fellendülést ígértek, Antall József mar óvatosabb volt, ő két-három év utáni javulást ígért, aztán ismét hiába bizakodtunk. Alig „tegnap” még Bokros Lajostól hangzott az ország, a következő pénzügyminiszter és maga a miniszterelnök is ez év végére 20 százalékra ígéri az infláció csökkenését... Megint csak bízni kell az új központi akaratban, ám ... A közelmúltban már 22-23 százalékos inflációról beszélnek mindketten, más gazdasági szakemberek úgy mondják: örülhetünk, ha 25 százalék alatt megállunk. Horn Gyula miniszterelnök ismét - ki tudja hányadszor - javuló életszínvonalat ígér, de már 1997-1998-ra. A mézesmadzagot megint elhúzták az orrunk előtt, az állampolgár pedig szomorúan néz maga elé: látja a jövőt, az esetleges új koalíciót, amely - ha lesz mit - majd lerombolja a régit. Fellépnek az új szakemberek, a szokásoknak megfelelően újabb ígéretekben kell bíznunk, hogy megpillanthatjuk majd a „boldogság kék madarát” csak hinnünk kell. Remény és hit a jövőben -, ezt hallani ma a parlamentben, hozzábiggyesztve: „Ha ránk szavaztok magyarok!” Az alagút most is olyan sötét, mint volt valaha is, ebben a nyomorult országban. Az ember sírhatna is akár dühében, csak már rég elfolytak a könnyei. Szerencsekerékpár? A norvég Thomas Braend- vik nagyon szerencsétlennek érezte magát, mikor egyik reggel felfedezte, hogy ellopták biciklijét. Gyalog indult az esetet bejelenteni a legközelebbi rendőrőrsre. Szerencséjére útközben egy kerékpáros felajánlotta neki a csomagtartót. Braendvik úr ezt elfogadta, s amint haladtak az úton, úgy tűnt számára egyre ismerősebbnek a bicikli. Mondta is jótevőjének, hogy épp ilyen volt az övé, s milyen érdekes lenne, ha még a biztonsági lakatot is nyitná a kulcsa. Nyitotta. A legnagyobb szerencséje azonban az volt, hogy a lakatpróbát véletlenül látta egy rendőr is, aki azonnal letartóztatta a tolvajt. A boldogság kék madara