Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1996-06-29 / 176. szám

1996. június 29., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Galambosi László: Ercvirág Ének Szent Lászlóról Bárdos király László király, ércvirág a sarkantyúja, ércvirág a koronája, ráfordul a hadiútra. Ráfordul a hadiútra, hadakozik magasodva, magasodó paripáját lángok fénye aranyozza. Lángok fénye aranyozza, csillagok a lobogóját. Ercvirág nő ércvirágra, ércvirág lesz Magyarország. Ércvirág lesz Magyarország, a hatalom ércvirága. Bárdos király, László király őrködik a sokaságra. Őrködik a sokaságra, Vendégeli kunyhók népe, szárnyat bont a fehér bimbó, fehér bimbó hull elébe. Fehér bimbó hull elébe, lángok fénye aranyozza. Szól a síp, a rózsa-lepke puhán ül a sisakokra. Puhán ül a sisakokra esti ég s a dobok hangja. Regét mond a Hold, a Világ sokat-látott öreganyja. Ércvirág lesz Magyarország, a hatalom ércvirága. Bárdos király, László király őrködik a sokaságra. Őrködik a sokaságra, roskadjon a gőg bogáncsa, gőg bogáncsa helyett jóság szökjön termő ragyogásba. Jóság szökjön ragyogásba, a Mindenség befogadja, befogadó bizodalmát időtlenség sokszorozza. Barth István fuvolaművész Doppler-díjat kapott Hajózás a zene óceánján tudtam minden tárgyat föl­venni. Még csak a második évet jártam, amikor már lejöttem Pécsre tanítani a Művészeti Gimnáziumba. Aztán a szín­házban megürült az első fuvo- lista helye. Közben megnősül­tem, majd ’57. december 13-án, nyugtató szám ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljak.-A zenekari munka mellett szólófeladataid is voltak.- Nagyon sokat játszottam a Csontváry Matinékon, a Fil­harmónia estjein. Büszke va­gyok arra, hogy felléptem a Barth István Liszt-díjas fuvolaművész FOTÓ: MÜLLER ANDREA Barth István Liszt-díjas fuvo­laművész, a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagja életművéért megkapta a Doppler-díjat a Magyar Fuvolás Társaságtól.- Nem zenésznek, hanem ha­jómérnöknek készültem srác­koromban. Épp a napokban re­noválom azt a hajót, mellyel annak idején díjat nyertem Bu­dapesten. Persze, tanultam ze­nét, művészszülők gyerekeként ez>hozzátartozott az élethez.- Volt valami akadálya a ha- jómémökségnek ?- Nem volt semmi remé­nyem rá, szüleim nem voltak jó káderek. Apám festőművész volt, ráadásul működési területe az egyház, édesanyám értelmi­ségi, középiskolai ének- és zongoratanár volt. Úgy tűnt ak­koriban, hogy a zene irányában kisebb az ellenállás.- A zene végül is kényszerpá­lyának tekinthetői?-Nem, hiszen tizenkétéve- sen kezdtem fuvolázni, s bár a zenei gimnáziumban is az volt még a tervem, hogy majd a fu- volázásból eltartva magamat külföldön, az Adria partján sporthajókat építek, mégis egyre inkább fontosabbá vált számomra a zene. A dolog megfordult, a hajó vált hob­bivá, ez meg hivatássá. így ke­rültem a Zeneakadémiára.- Simán bejutottál?-Aránylag simán, nem volt akkor még zenész túltermelés, ráadásul a fuvola ritka hang­szernek számított.- Tehát az Akadémia le­tudva.-Nem volt az olyan egy­szerű. Ugyanis még csak ne­gyedik gimnazista voltam, amikor felvettek az Akadémi­ára. Ennek hátránya is volt, ugyanis az első évemet meg kellett ismételni, mert a gimná­ziumi kötöttségek miatt nem Luca napján a színházhoz szer­ződtem, leköltöztem Pécsre, s innen jártam fel az Akadémi­ára.- Fárasztó lehetett.- Néha hatvan szolgálat is összejött havonta. Váltótársam pedig nem-volt. Közben tanítot­tam, s gyakoroltam az Akadé­miára a próbák szünetében, vo­naton utaztamban. Az operettek alatt, miközben a prózai részek mentek, megtanultam németül. Talán ezért sem vagyok túlzot­tan megértő, ha mai tanítvá­nyaim panaszkodnak a túlter­heltségről.-Szó volt róla, hogy nyug­díjba mégy az idén.-Valóban elhatároztam, de tekintettel arra, hogy decem­berben lépek a 40. szolgálati évembe, és jövőre leszek hat­vanéves, ez kereken száz, meg­Liszt Ferenc kamarazenekarral Budapesten, Pécsett és külföl­dön, vagy a Budapesti Vonó­sokkal két olaszországi turnén játszhattam Bach Brandenburgi versenyeit.- Fontos számodra a Dopp­ler-díj?- Minden díj fontos, mert aki művészpályán mozog, annak szüksége van visszajelzésre, s egy kitüntetés mindig biztató visszajelzés: nem jár rossz úton. Ez a díj különösen fontos, nem azért, mert ez a legutolsó, hanem mert ennek odaítéléséről kizárólag a szakma döntött, amely nagyon szigorú. De az is benne van, hogy a szakma egy részét a tanítványaim képezik szerte az országban, s elképzel­hető, hogy talán szeretnek is engem. Cseri László Históriák címmel Herczeg László festőművész kiállí­tását tekinthetik meg az érdeklődők Pécsett, a Nevelők Há­zában. A tárlat július 28-ig látogatható, fotó: müller andrea CD-összeállítás Pécs zenei életéből Zenélő Pécs címmel egyedü­lálló válogatással jelentkezett - elsősorban a pécsi kórusok be­mutatásával - a do-lá stúdió. Az öt éve működő műhely kife­jezetten komolyzenei felvétele­ket készít, semmiféle elektroni­kus zenével nem foglalkozik. Ötletük, hogy összeállítás szü­lessék a város zenei életének egy szeletéből, elég régi, de csak mostanra találtak támoga­tókat ahhoz, hogy bele merje­nek vágni a feladatba. A 22 együttes között ott ta­láljuk a Daniel Speer Brass Quintetet, a Bach Énekegyüt­test, a Gyermán Júliát és Sza­mosi Szabok sot, a Janus Pan­nonius Nőikart, a Mecsek Kó­rust, a Mátyás Kórust, a Test­vérvárosok Téri Általános Is­kola Kórusát, a JPTE 1.számú gyakorlóiskolájának Arany­hang kómsát. Szerepel a Pécsi Vasutas Koncertfúvószenekar, a The Folk Tone Drum, a Szél­kiáltó együttes, a Ritter zene­kar, a Zengő együttes, és egy részlet a Noé című rockoperá­ból, Németh János előadásában. Helyet kapott a válogatásban az UniCum Laude, a Művé­szeti Szakközépiskola Fúvó­segyüttese, a Pannon Volán Bartók Béla Férfikara, a Bar­tók Béla Leánykar, a Kertvá­rosi Katolikus Templom Ka­marakórusa, a Pécsi Spirituálé Együttes, a Pécsi Kamarakórus és a Pécsi Szimfonikus Zene­kar is. A darabok között a klasszi­kus szerzők művei mellett mu­sicalrészletek, spirituálék is szerepelnek. A 76 perces igé­nyes válogatás kiváló ajándék- tárgy is lehet, hiszen van már, könyv, képeslap Pécsről, de ilyen típusú hangzóanyag most készült először. A do-lá stúdió közel két hónap alatt végezte el a munkát, de a felvételek kétharmada saját rögzítésük­ben már régebben is rendelke­zésükre állt. Tervezik, hogy egy év múlva a pécsi mellé egy baranyai, népzenei összeállí­tást is kiadnak. Az ezer példányban készült CD jelenleg csak Pécsett kap­ható. A borító városfotóit Tóth László készítette. Pannon nyár ’96 Hamarosan elkezdődik a romantikus tettyei színhe­lyen a Pannon nyár ’96 című rendezvénysorozat. Az első előadás július 11-én lesz, ekkor Kálmán Imre és Johann Strauss műveiből készült válogatást láthat a közönség. Az Operettgála rendezője Moravetz Le­vente. Az előadás magyar­német nyelvű lesz. Jegyeket elővételben már válthatnak az érdeklődők Pécsett, a Nemzeti Filharmónia jegyi- rodájábn. VI. Nemzetközi Zenei Fesztivál A hétvégén és a jövő héten is folytatódik a VI. Nemzet­közi Zenei Fesztivál Pécsett. Június 30-án 20 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban a Pécsi Szimfonikus Zenekar ad koncertet. Július 1-jén 20 órakor a Palatínus Szálló Bartók-termében a németor­szági Klaus Lindig gordon- kázik, Jandó Jenó' pedig zongorán játszik. 2-án 20 órakor a Csontváry múze­umban a Pécsi Oktett lép fel, 3-én pedig a zsinagógá­ban a Pécsi Szimfonikusok Kamarazenekara ad hang­versenyt. 4-én a Művészetek Házában a horvátországi Trio Orlando szerepel 20 órakor, míg ugyanebben az időpontban, de másnap Ki­rály Csaba orgonaestje kez­dődik a pécsi Bazilikában. A zárónapon, július 6-án ismét a Bazilika lesz a szín­hely, ahol este 8-kor a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus ad közös hangversenyt. Kiállítások A pécsi Ifjúsági Házban jú­lius 1 -jén Zombori Lajos fes­tőművész képeiből nyílik vá­logatás. Július 5-én 17 órakor a Hungária úti Gyöngyszem galériában Novak András szegedi festőművész mutat­kozik be. A színek kifejező erejére építő alkotó filozo­fáló, meditáló képei arról vallanak, hogy a tudomány nyomán óriási mechaniz­mussá fejlődő civilizáció sem választhatja el a modem embert a természettől. Lahtiból Pécsre A Finn-Magyar baráti társa­ság 30 tagú csoportja érke­zik Pécsre június 30-án. Jú- lis 11-ig a számukra és az it­teni finneknek intenzív ma­gyar nyelvtanfolyamot szerveznek, de szó lesz nép­rajzi, történelmi, irodalmi, zenei emlékekről is. Bencze János: Beragadva- Ma is Behemóttal jött - gon­dolta a munkanélküli Kerner csalódottan, mert titokban azt remélte, a Vasbáró ma Tímeá­val érkezik. Behemótot egyéb­ként csak ő hívta így, de a név magától adódott, mert a hu­szonöt éy körüli férfi csaknem két méter magas volt, s lega­lább száz kilós, széles vállak- kal, kitenyésztett izmokkal. Behemót mindig szürke garbót viselt és farmerzakót, amelynek a belső zsebében nyilván ott la­pult egy pisztoly, hogy szükség esetén használja is, mert az volt a feladata, hogy megvédje Vas­bárót, akit sokan irigyeltek, so­kan gyűlöltek. Kemer pedig egyenesen meg tudta volna ölni. Miközben ott állt a kerthe­lyiség kerítésén túl a hársfák között homályban, jobb keze mutatóujját, mintha csak a re­volvercső lenne, a Vasbáró iz­zadságtól fénylő homlokára irányította, és kétszer egymás után csettintett. A csettintések pótolták a lövéseket, s a Vasbá­rónak tulajdonképpen el kellett volna terülnie, pontosan ott, ahol az asztalok között rövid­szoknyás pincérlányok cikáztak barnára sült combjukat muto­gatva, tálcáikon hatalmas korsó sörökkel.-Homlokába lőnék kétszer egymás után. Az egyiket Tíme­áért, a másikat pedig ráadásnak - mondta magában dühösen Kemer, s - miközben elégedet­ten azon töprengett, mekkora rémület támadna odabent, ha a Vasbáró vérző fejjel fordulna le a kipárnázott székről - nagyo­kat nyelt, mert nemcsak szom­jas volt, hanem éhes is. A kert­helyiség utca felőli sarkában grillsütő parázslóit, fölötte ma­lac sült, amelynek illatát a hárs­fák közé sodorta a könnyű déli szél. Német fürdővendégek ültek a gyertyákkal megvilágított asztaloknál és horvátok. Ma­gyar csak kettő volt: Behemót és Vasbáró, aki lila-fehér csíkos rövid ujjű ingjéhez zöld nadrá­got húzott, a lábára pedig ko­pott gumipapucsot. Abban cso­szogott oda a grillsütőt kezelő gyerekhez is, valamint magya­rázott neki. Kerner nem értette, hogy mit. De nem is érdekelte, mert tudta, Vasbáró hamarosan megkapja a pirosra sült malac egyik hátsó combját, és enni fog. Aztán beül Behemót mellé az ezüstszínű Mercedesbe, hogy hazaguruljon Tímeához.- Az én Tímeámhoz - gon­dolta elkeseredetten Kemer, s ismét elhatározta, valahol sze­rez egy pisztolyt, hogy lelő- hesse a Vasbárót. - Talán már holnap este - gondolta bizony­talanul, s olyan rohadtul érezte magát, mint gyerekkorában, amikor a gépállomás építkezé­sén beleragadt a perzselő nyári napon megolvadt kátrányba. Először csak a lába, aztán a keze is, s ott görnyedt négy- kézlábra ereszkedve és bőgve, amíg estefelé két traktoros ki nem szabadította. Után kór­házba vitték, mert a forró kát­rány lemarta a bőrét. Egyszer Tímeát is kórházba kellett vinniük. Hét vay nyolc éves volt, és rádőlt a hátára a forró húsleves. A kislány akkor üvöltött fájdalmában, Kemer pedig csak nézte tehetetlenül, amíg meg nem érkezett a mentő. Tímea aztán húsz éves lett, sudár, szőke, gyönyörű lány, és elvitte a Vasbáró. Nem elrabolta - megvásárolta, gon­dolta Kemer, és abban a pilla­natban ismét rettenetesen dühös volt Tímeára, amiért fél-évvel ezelőtt képes volt összeállni ez­zel a sűrű sötéthajú, bajszos fér­fivel, aki a negyvenen túl sem tanulta meg, hogy nem illik ko­szos strandpapucsban becsat­togni egy elegáns vacsorázó helyre. Ugyanakkor persze, na­gyon is tudja, hogy kell pénzt csinálni. Korábban fuvarozott, először lovaskocsival, aztán teherau­tókkal. Az utóbbi években pe­dig négy hulladékátvevő telepet nyitott, ahol az alkalmazottai elvásárolják az ócskavasat, alumíniumot, gyanús eredetű rézkábeleket, mindent, amit az­tán Vasbáró jelentős felárral továbbadhat. A bolt ment, a rendőrség néha kötelességsze- rűen kiszállt ellenőrizni, aztán békésen elvonult. Kemer nézte a hatalmas ét­vággyal vacsorázó férfit, s köz­ben arra gondolt, sose hitte volna, hogy a szemétben ennyi pénz van. Mert, hogy sok van benne, nem kérdéses. A Vas­báró mostanában már étterme­ket és panziókat nyitott, ame­lyekben állítólag válogatott lá­nyokat alkalmaz, s közben ki­próbálja valamennyit. Kerner ezért is szerette volna megölni. És Tímeát is szerette volna megölni, amiért hagyja ezt. Vasbáró a második sörét itta, Kerner pedig az egyik hársfá­nak támaszkodva szédült, mert ismét kátrányszagot érzett, mint gyerekkora óta annyiszor, iz­zadt és rettenetesen gyűlölte Tímeát. Ismét elhatározta, többé nem áll szóba vele. Igaz, később mégis szóba állt min­dig, mert Tímea rendes lány volt. Minden pénteken meglá­togatta az apját, és kétezer fo­rintot adott neki. Kemer homlokához illesz­tette a mutatóujját és kettőt csettintett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom