Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-27 / 174. szám
8 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. június 27., csütörtök Családjainkért! Magyarország alapvető érdeke a biztonságban élő család. Minden ember felelős minden emberért! Az MSZP-SZDSZ kormány politikája ígéreteit a szociálpolitika területén sem tartotta be. Családpolitikájának eredményeként a gyermekes családok jelentős része került a létminimum alá. A kapkodó, majd alkotmányellenes intézkedések következtében milliók sorsa vált bizonytalanná. A nemzetellenes politika egyik szomorú következménye, hogy emelkedik a terhesség-megszakítások száma, csökkennek a születések. A restrikciós politika a családok elszegényedését, a középrétegek lecsúszását, a kisemberek kiszolgáltatottságát hozta. Az elért megtakarítások költségvetési szinten nem jelentősek, viszont a társadalomban okozott kár felmérhetetlen. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a következők:- Megszüntették a terhesség harmadik hónapjától biztosított várandósági pótlékot, helyette fele összegű járandóságot vezettek be.- Korlátozták a három vagy több gyermeket nevelők gyermeknevelési támogatását (GYET).- Eltörölték a gyermekek utáni adókedvezményt.- A családi pótlékkal kapcsolatban megvonták az alanyi jogosultságot és a többre törekvő gyermekes családokat ezzel is megsarcolták.- Eltörölték a munkajövedelemmel rendelkező családokat támogató gyermekgondozási díjat és jövedelemfüggővé tették a GYES rendszerét.- Ellentmondásos szabályokat hoztak a lakásszerzési támogatás rendszerében.- Jelentősen csökkentették a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatását.-Megszűnt a pályakezdők munkanélküli segélye.- Elvonásokkal módosították a mozgássérültek közlekedési támogatási rendjét.- Szűkítették az egészség- ügyi ellátások körét (fogászat, szanatórium), és ezzel kiszorították a szegényebb jövedelműeket alapvető orvosi ellátásokból is. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy a sikeres szociálpolitika az egyéni felelősségvállalás, a helyi közösségek megtartó ereje és az állami szerep hármas pillérén nyugszik. Az egyén és a társadalom biztonságának és életminőségének legfőbb garanciája az egészséges, lehetőleg többgenerációs család. Céljaink érdekében:- beépítve a személyi jövedelemadó rendszerébe visszaállítjuk az alanyi jogon járó családi pótlékot,- visszaállítjuk a gyermekek utáni adókedvezményt,- visszaállítjuk és az adózásnál figyelembe vesszük a GYES, GYED és a GYET rendszerét,- a női nyugdíjkorhatár megállapításánál bevezetjük a gyermekkedvezményt,- támogatjuk az önerős lakossági részvételen alapuló önkormányzati lakásépítési kezdeményezéseket,- a személyi jövedelemadórendszert átalakítjuk a család összetételének és az eltartottak számának figyelembe vételével,- visszaállítjuk a munkanélküli pályakezdő fiatalok támogatási rendszerét,- aktív eszközöket alkalmazunk a munkanélküliség kezelésében (képzés, átképzés, közhasznú munkavégzés),-erősíteni és bővíteni fogjuk a családok szociális, élet- vezetési problémáinak megoldását segítő gondozóhálózat működését (családsegítő központ, nevelési tanácsadók, családvédelmi szolgálat),-javítani kívánjuk az elesettek és valóban rászorultak támogatásának hatékonyságát,- kiemelt figyelmet fogunk szentelni a fogyatékosok ügyének. Szükségesnek tartjuk az egységes egészségkárosodási járulék bevezetését és a munka- végzési képességekhez igazodó szakképzést és átképzést. Habjánecz Tibor az MDF megyei elnöke Cserbenhagyásos mázolás A „Felszabadulás” utáni időkből jól ismert forgatókönyv szerint készült Pécs önkormányzati testületé nyár előtti utolsó közgyűlése. Milyen események kelthették is fel a közügyek iránt érdeklődő, félig informált városlakó figyelmét az utóbbi néhány hónapban?- Az SZDSZ, otthagyva korábbi partnereit, kiugrik a koalícióból, és a szocialisták mellé szegődik.- A régi kelesztésű, de újsütetű társulás szétveri a korábbi bizottsági rendszert, a polgári koalíciós (MDF, FIDESZ- MPP, KDNP, FKgP) bizottsági tisztségviselőket leváltja, új bizottságot és tisztségeket hoz létre nem kis költséggel.- A polgármester - még tisztázatlan indokkal - többmilliós költségvonzattal szocialista alpolgármestert nevez ki, az iskolakultúra ügyét felkaroló MDF-es alpolgármester szerződésesjogkörét megkurtítja.-Az új többség (választóinak hízelegve?) durván belegázol a város oktatásügyébe: gyerekek, szülők, szervezetek tiltakozása t ellenére, jórészt anyagias magyarázattal iskola bezárását, tanárok fenyegette- tését demonstrálja.- A Közüzemi Rt. vezetőinek tett elvtelen mentelmi nyilatkozata miatt a polgári koalíció lemondásra szólítja fel Papp Béla SZDSZ-es alpolgármestert.- Az utolsó előtti közgyűlésen az SZDSZ asszisztálásával, esetlen ó-szocialista koreográfiával meggyanúsítják az MDF-es alpolgármestert 1 millió forint állítólag jogtalan át- utaltatása miatt. Szervezetünk leszögezi:- Révész Mária alpolgármester egy, a polgármester által előkészített intézkedést zárt le aláírásával, amire a polgár- mester elutazása előtt kifejezetten felkérte őt.-A várost semmiféle kár nem érte az átutalás kapcsán, az a város egyik intézménye működőképességének fenntartását szolgálta, a rá vonatkozó pénzügyi vizsgálatot Révész Mária kezdeményezte. Visszautasítunk mindenfajta vádaskodást, mely mögött az a nyilvánvaló szándék rejlik, hogy az MSZP-SZDSZ felelősségét vagy felelőtlenségét elkendőzze lényeges kérdésekben, egyúttal gyanúba keverje és megfélemlítse az egyetlen még tisztségében hagyott képviselőnket, a város közvéleményének pedig a nyári szünetre csemegeként egy „tisztázatlan”, ezért megemészthetetlen MDF-es ügyet tálaljon fel. Az új paktumot kötők azt közölték, azért szövetkeznek, mert végre dolgozni akarnak. Mi viszont nem így képzeltük a Rendet! Továbbra is töretlen elvű politikát folytatunk a város közügyeiben is, és ehhez számítunk a tisztességes sajtónyilvánosságra és a közvélemény hozzájárulására. Az MDF Pécsi Szervezetének Elnöksége Magyar Demokrata Néppárt Gazdaságfilozófiánk legfontosabb alapelvei „Visszaadjuk az embereknek a lehetőséget, hogy dönthessenek életükről és megélhetésükről és segítjük mindazokat, akik erre - önhibájukon kívül - képtelenek.” Az alkotó ember. A Magyar Demokrata Néppárt gazdaságpolitikájának alapvető célja a versenyen alapuló - a természetet és környezetet kímélő, vele harmóniába kerülő -, szociális piac- gazdaság megteremtése. Hisz- szük, hogy a gazdaság fejlődése és a társadalmi jólét egyedül a teljesítményre s annak növelésére hajlandó alkotó ember munkájának eredménye. Az egyes ember teljesítménye része személyisége szabad kibontakozásának s egyben alapja a társadalmi békének és jólétnek. Elismerjük és kiemelten támogatni kívánjuk az alkotó embert és a teljesítményre irányuló akaratát. Eszményünk az az ember, aki nem a gondoskodó államtól vagy külföldi segítségtől várja helyzete jobbulását, hanem erkölcsi kötelességet érez arra, hogy magának és családjának önerejéből biztosítson megfelelő életkörülményeket. Esélyt a felemelkedésre mindenkinek. A Néppárt elkötelezett híve a versenyre épülő piacgazdaságnak, de elutasítja a teljesen szabad piaci rendszert, ahol a társadalom erősen polarizálódik és nincs az egyén számára megfelelő esélyegyenlőség. Olyan programot kívánunk kidolgozni, mely az oktatás és képzés feltételeinek javításával esélyt kínál az állampolgárok számára a jobb megélhetésre. Kiemelten támogatjuk azokat, akik akarnak és képesek önerejükből is emberhez méltó életkörülményeket teremteni. Rajtuk, a kezdeményező, a magas fokú szakmai ismeretekkel rendelkező és a többletmunkát vállaló, alkotó embereken múlik nemzetünk felemelkedése. Verseny és piac. . Értelmezésünkben a szociális piacgazdaság - az egyéni felelősségvállalás, a szolidaritás és a társadalmi biztonság elveinek alapján - szabad teret enged az egyéni teljesítménynek és a versenynek, de arra törekszik, hogy az emberi méltóság megőrzésére alkalmas életviszonyokat teremtsen azok számára is, akik nem rendelkeznek versenyképes teljesítménnyel. A verseny segíti, hogy az ember a teljesítményre koncentráljon és ezáltal a köz javát is szolgálja. A piac és a verseny együttes megléte, mely valóban lehetővé teszi, hogy a javak megtermelése hatékony legyen s az ellátás megfelelő áron történjen s a termelés a fogyasztók kívánságaihoz igazodjon. Staub Ernő „Édesanyák a gyermekekért, gyermekek az édesanyákért egyesület” Fogjunk össze! Szigetváron országos egyesületként 1996 június 4-én megalakult az „Édesanyák a gyermekekért, gyermekek az édesanyákért egyesület”. Az egyesületet 14 alapító tag hozta létre. Célul tűzi ki a helyi társadalmi problémák felderítését, illetve azok szervezett megoldására törekszünk. Szándékunk, hogy minél több fiatalt és édesanyát megszólítsunk, és a rászorulók támogatását közösen vállaljuk fel. Az egyesülethez bárki csatlakozhat! Nagyon fontosnak tartjuk, hogy településenként és megyei szinteken is megalakuljanak szervezeteink - pártállástól függetlenül. Az egyesület megalakulásával egy időben „Demokratikus szellemű ifjúságért” elnevezéssel alapítványt is létrehoztunk, melynek elsődleges feladata, hogy az egyesület céljait minél hatékonyabban tudjuk képviselni. Az egyesület felhívásából néhány gondolat: Édesanyák! Aggódva figyeljük gyermekeink sorsát. Sokan vagyunk, akik álmatlan éjszakákon gyermekeink sorsán merengve egyre inkább azt érezzük, hogy nem tudjuk felelősséggel biztosítani gyermekeink jövőjét. Mi nem tudunk tervezni! Nincs mire. Veszélyben van a munkahelyünk, az iskolánk, a kórházaink. Vannak köztünk sokan, akik beteg gyermeküknek gyógykezelését már most nem tudják megoldani, akik a szükséges gyógyszereket nem tudják megfizetni. Ha csak magunkban mérgelődünk, ha nem emeljük fel hangunkat a sorozatos kizsákmányoló intézkedések ellen, lehetünk-e nyugodtak? Nem fogják-e évek múlva gyermekeink jogosan felvetni a kérdést: Hol voltatok akkor, amikor szót kellett volna emelni értünk? És hol voltatok akkor, amikor bezárták az iskolákat, a kórházakat? Nekünk nem csak felelősségünk, de kötelességünk is kimondani azt, amit mások nem mondanak ki helyettünk! Lehetünk-e közönyösek akkor, amikor az életünkről van szó, lehetünk-e türelmesek akkor, amikor lassan nem lesz pedagógus, aki gyermekeinket tanítsa, nem lesz orvos, aki gyógyítsa őket, s nem lesz gyermek sem, akiért aggódjunk, aki idős korunkra majd értünk aggódik? Fogjunk össze! Arra kérünk minden felelősséget érző édesanyát, állampolgárt, aki tiltakozásunkkal egyet ért, két sorban úja le erről szándékát! „Csatlakozom az Édesanyák a gyermekekért, gyermekek az édesanyákért egyesülethez.” Csatlakozási szándék leadható minden Kereszténydemokrata Szervezetnél, vagy elküldhető levélben Hideg Ferencné országos szervező (KDNP. 1126. Budapest, Nagy Jenő u. 5.), és Baranya megyében a KDNP szervezeteken kívül még a KDNP megyei irodába (7621. Pécs, Rákóczi u. 50. 7601. Pf: 381), Szigetváron Szentesi János- nénak (7900. Szigetvár, Ilona u. 6). Ursprung János A házszabály és az autópályadíjak A Nemzeti Szövetség Magyarországért egyesület elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormánykoalíció - a házszabály módosításának ürügyén - korlátozni akaija az ellenzéki képviselők megszólalási lehetőségeit - hangoztatta Horváth Béla a szervezet sajtótájékoztatóján. A szövetség elnökségének tagja hozzátette: meglátásuk szerint a Magyar Televízió is a kormány mellett agitál ebben a kérdésben. Horváth Béla úgy vélekedett, hogy következő lépésként a kormánytöbbség a parlamenti ülések nyilvános közvetítését akarja majd megszüntetni. Schamschula György elnökségi tag a tervezett autópálya használati díjakkal kapcsolatban elmondta: nem támogatják ezt az elképzelést, mivel a lakosság anyagi terhei már nem növelhetőek. Schamschula szerint az útépítéseket a Svájcban honos úgynevezett matricás módszer bevezetésével kellene finanszírozni, vagyis minden, az országba belépő külföldi személygépkocsi vagy autóbusz után illetéket kellene fizetni. Az országba beutazók egy matricát kapnának, amely egyéves korlátlan autóhasználatra jogosítaná fel a járművezetőket. A második kamara Alkotmányoz az Országgyűlés. Közönyösen, érdektelenül. A patkó az alkotmány szabályozási elveinek a vitanapjain szinte üres, úgyszólván csak a felszólalni akaró honatyák vannak jelen, s ők egymásnak mondják a magukét. A kormány is egyéb ügyekkel foglalkozik ilyenkor, nem igazán kíváncsi az elhangzottakra. És közöny van a T. Házon kívül is, az állampolgár - pedig őróla van szó! - egyre nehezülő napi gondjai közepette sokadran- gúnak tartja foglalkozni az alkotmánykoncepcióval, s közönye feloldásában a média sincs a segítségére. Hiányoznak a rég elfeledett társadalmi viták, amiknek a hasznát ugyan nem tudhattuk, de legalább megvolt az illúziónk, hogy kíváncsiak a véleményünkre. De maradjunk a lassan csordogáló országgyűlési vitánál, s abból is ragadjunk ki egy témát: hány kamarás legyen az új alkotmány szerint a magyar parlament? Énnek a „szabályozási elvek” az államról szóló IV. részének a 2. fejezete egyetlen mondatot szentel: „A magyar Ország- gyűlés továbbra is egykamarás legyen”. Nem bőbeszédűbb ennél az indoklás sem: „A javaslat megőrzi az egykamarás Országgyűlés modelljét". Pedig a kétkamarás Országgyűlés igénye egyidős a rendszerváltással, jóllehet e kérdésben megoszlik a közvélemény is, bár kevésbé, mint a hivatalos politika. Az egymondatnyi javaslathoz meglepően sok képviselő szólt hozzá - mégis fontos dologról van szó! -, többségük roppant okos érvekkel indokolta, miért nem jó nekünk a kétkamarás rendszer. Persze a pártolók sem voltak híján az okos érveknek, ezek azonban - nyilvánvaló volt a vitában - aligha rúgnak labdába. Pedig kár volna lefutottnak tekintem a második kamara létrehozásának a dolgát. Már olyan értelemben, hogy szükségtelen. Mert jó volna belátni: igenis szükséges! Persze nem úgy, mint a régi „felsőházra”, vagy pláne ,Tőrendi házra”. Ha lenne, valami más név kellene, mondjuk „érdekvédelmi kamara ”, vagy „érdekképviseleti kamara”. S ebben már benne is lenne a rendeltetése. A háború után éppen elég volt új alapokon indulni, s ebbe nem fért bele az új „felsőház” megalkotása. Az utóbbi parlamenti rendszerbe pedig az érdekképviselet igénye nem fért bele, hiszen az egypárti parlamentbe bele lehetett gyömöszölni mindenféle szempontot: a képviselők - emlékezhetünk még rá - eredeti rendeltetésén kívül még valami egyéb szempontnak is meg kellett felelnie. Fiatal volt, vagy nő, munkás, paraszt, vagy értelmiségi, netán nemzetiségi, szakszervezeti vezető, stb. így egy Házon belül meg lehetett oldani mindenféle érdekképviseletet is. De ettől még nem lett igazi érdekképviselet. A rendszerváltás körüli és utáni vitákban merült fel igazán a második kamara iránti igény érdekképviseleti alapon. S így él a gondolat ma is. És hogy menynyire szükség van rá, azt egy példával próbáljuk igazolni. Megoldatlan nálunk a nemzetiségek parlamenti képviselete, s erre igazából sem az előző, sem a mostani Országgyűlés nem törekedett, miközben a határokon túli magyarság érdekében nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem szót emelni parlamenti pártjaink. Valahogy nem érezni, hogy mi itthon igyekeznénk előtte járni mindannak, amit elvárunk a szomszéd kormányoktól nemzettestvéreink érdekében. (Hát hogyan lehetséges, hogy akár egy pillanatig is felmerülhessen az egyetlen román tany- nyelvű iskola pénzügyi okokból való megszüntetésének a gondolata?) Nem hihetjük elegendőnek, hogy ott ül a parlamentben Jakab Róbertné a hazai szlovákság és Hága Antónia a cigányság „képviseletében”. Ez bizony a semminél is kevesebb! De a második kamarában méltó, a számarányuknak megfelelő képviselethez juthatnának a nemzetiségeink, s érdemben részt vehetnének az ország ügyeinek az intézésében. De nemcsak a nemzetiségekről van szó. Előbb-utóbb meg kell oldani a hazai egyházak országgyűlési képviseletének az ügyét (bár erről a rendszerváltás óta kevés szó esett), mert ők sem hagyhatók ki a törvényhozásból. Ahogy a szakszervezetek sem: egy-két pártlistás szakszervezeti vezető képviselőként - inkább a közelmúltra emlékeztet, semmint a munkavállalók igazi érdekképviseletére. Ezt is a második kamarában lehetne megnyugtató módon megoldani, akár a munkáltatók képviseletét is. És természetesen helyük kellene legyen a második kamarában a tudományos, a kulturális élet kimagasló képviselőinek is. Világos, hogy mindez elképzelhetetlen az egykamarás Országgyűlés keretei között, s főleg nem akkor, ha esetleg le is csökkentik a képviselők létszámát. S ez indokolt is lenne, hiszen a mai 386 fős Országgyűlés alig valamivel kisebb létszámú, mint a hajdani Nagy-Magyarországé volt, és jóval nagyobb a két világháború közt volt 245 fős parlamentnél. Nagy szükség volna tehát a második, érdekképviseleti - vagy bármilyen más nevű - kamarára. Hársfai István
