Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-26 / 173. szám
1996. június 26., szerda I Közélet Dunántúli Napló 11 A pécsi magasház ügye még le sem zárult, de már itt a következő: Garé fotó: Müller - löffler Ha nem itt, akkor hol? Kinek az érdekét szolgálja? Többször minősítették demagógiának azon megnyilvánulásaimat, amelyeket a kiszolgáltatott helyzetbe került emberek érdekében tettem. Gondolom, most sem lesz ez másként. Megdöbbentő és felettébb furcsa, ha egy szolgáltató cég nem veszi figyelembe az ő szolgáltatásait igénybevevők érdekeit és ezzel idézi elő a kiszolgáltatott helyzetet. Sajnos ez történt és történik városunk tömeg- közleekdése terén. Minden valamire való szolgáltató úgy igyekszik megszervezni tevékenységét, hogy az minél jobban mgfeleljen az azt igénybe- vőknek. Jelen esetben a nagyvárosok ilyen irányú szolgáltatói úgy igyekeznek megszervezni munkájukat, hogy minél rövidebb idő alatt minél több utast szállítsanak el a legkevesebb bosszúsággal. A Pécsi Tö- megközelekdési Részvény- társaság (PTRt) „elsőajtós” felszállási rendszere nem ezt a célt szolgálja. Megértem és nagyon sajnálom, hogy a notórius nem fizetők jelentős veszteséget okoznak a PTRt-nek, és ezért tenni kell valamit. De az intézkedésükkel ne a tisztességesen fizetőket sújtsák. Magas nemzetközi jogászfórumok már évtizedekkel ezelőtt elítélték a „közös bűn” fogalmát. Különösen furcsa ez akkor, amikor a városunk tömegközlekedését felügyelő alpolgármestert egy olyan párt delegálja, amely hazánkban az emberi szabadságjogok élharcosának vallja magát. Vagy a „mindenáron profit” esetében sérülhet az emberi szabadság és az emberi módon utazni szándékozók érdeke? Perényi József Minimális igény A január 1-jétől bevezetett devizaliberalizációs intézkedések ellenére - vagy éppen azért - továbbra is igen mérsékelt a lakossági igény a külföldi valuta vásárlása iránt: májusban mindössze 24,2 millió dollárnyit adtak el a Magyar Nemzeti Bank előzetes adatai szerint, míg tavaly májusban ez az ösz- szeg 37 millió dollár volt. A jegybanknál az idén május végéig összesen 146 millió dollárt adtak el turizmus céljára. Jól emlékszem, valamikor a 80- as évek elején lehetett, amikor újságíró-olvasó találkozót rendezett Véménden a DN szerkesztősége, s a párbeszéd vége felé felállt egy fiatal lány és tiltakozott a környéken tervezett atomhulladéktemető létesítése ellen. Jómagam először hallottam erről, s tán kollégáim többsége is. Aztán elkezdődött a nagy tiltakozás, és mint tudjuk, az atomhulladéktemető azóta sem létezik. Nem is tudom, Paks azóta is hol és hogyan tárolja az alacsonyaktivitású hulladékát. Lehet, hogy előbb fogják bezárni az erőművet, mintsem ez a probléma megoldódna. Aztán ott a pécsi magasház, amit talán már át is adott volna új rendeltetésének a vállalkozó osztrák cég, ha nem siklatják ki igen valósnak, tűnő indokok harcbavetésével az ügyet. Azóta is áll minden, s aggodalommal tölthet el bennünket: nem unják-e meg az osztrákok a sok hercehurcát, s veszik a kalapjukat ... És most itt van Garé. Gondolom, aki annakidején aláírta az engedélyt, hogy Baranyába, s itt is Garéba szállíthatják a már botrányosan nagy gondot jelentő veszélyes hulladékot, az ma bizonyára nem érzi jól magát, szívesen vissza is forgatná az idő kerekét - ha tehetné! -, hogy a papírt aláírás helyett darabokra tépje. Akkor legalább - mondhatja most magában - nem Baranyában állna a cirkusz. Mert valahol azért állna e „csöppecske Magyarország”- ban, ahol egymást érik a települések, s ahol az ilyesmi dolgokat éppen ezért sem lehet mindenkinek tetszőén megoldani. Voltaképpen ez a gondom ezzel a mostani, egyre jobban elmérgesedő garéi vitával. Olvastam, néztem a vele foglalkozó híradásokat, kommentárokat, amelyek sok mindenről szóltak, csak egyről, egy rettentően fontos dologról nem. Arról, hogy ha nem itt, hát akkor hol. A harcos vélekedések ti. csak a „nem itt’’-ig jutottak el. Mint a pénteki lapszámban megjelent pártállásfoglalás is, amely a Baranya Megyei Közgyűlés felelősségére appellálva jelenti ki: „Olyan határozatot hozzon, amely felszólítja a kormányt, Garé ügyében álljon ki a megye polgárai mellé, tegyen intézkedést arra, hogy a hulladékégető ne itt épüljön meg és szállítsák végre el az ide hordott szemetet”. Ebben a mondatban van benne az egész vitának a kvintesszenciája. Mert istenemre, kiválóan hangzik ez. Baranya megye számára feltétlenül kiválóan. Garé, Szalánta, stb., stb. települések számára is fölöttébb kiválóan. Való igaz, hogy egyebet sem kívánhatunk mi itt Baranyában, mint hogy igen sürgősen tüntessék el innen ezt a szemetet, hogy még az emlékét is kitörölhessük a tudatunkból. Csakhogy ez így nem ilyen egyszerű. Mert nem elég kimondani a „nem itt”-et, legalább ilyen fontos lenne azt is megmondani, hogy „hát akkor hol?” De ki mondaná ezt meg? Horn? Baja? Szili? Mert ugye ennél lejjebb mégsem lehet menni. És akkor is ott van a nagy bizonyosság, hogy „nem itt", vagyis az újabb, meg újabb tiltakozássorozat, ami „természetesen” azzal jár, hogy a tet- raklórbenzol, meg a többi méreg tovább rohasztja a drága baranyai földet, hatol egyre mélyebbre, szivárog egyre távolabb, és egyszer még valóban veszélybe kerülhet tőle a villány-siklósi borvidék, és ménéi tovább vitatkozunk - ménéi nagyobb hangerővel! -, annál távolabb hangzik el, s akármilyen kiváló boraink teremjenek is azon a vidéken, egyszerre csak azt vesszük észre, hogy eladhatatlanokká válnak, mert logikus, hogy a magunk keltette hírverést üzleti alapon kihasználva egy decit se vegyenek a „kömyezetszennyezett” borból... Bizony csöppecske ez a Magyarország. Nincs olyan helye, ahol százkilóméterekre lehetne a lakott településektől bármit is elhelyezni. Ez pedig olyan igazság, amit nem ártana a nagy vitatkozások közepette nemcsak tudomásul venni, hanem meg is érteni. S ha csak tiltakozás van - nem itt! -, akkor vége minden megoldási lehetőségnek, s marad minden úgy, ahogy volt... Tudom, irtózatosan nehéz ezt megérteni ezen a csöppecske Magyarországon, ahol a határainkon belül kell az égvilágon minden problémánkat megoldani. A Garéban tárolt hulladék megsemmisítését is. De minél előbb! Mert minden perc késlekedés ma beláthatatlan következményekkel jár. Miközben a tetraklórbenzol alattomosan párolog, szivárog, mérgez. És még valamit! Ezt a szemetet elszállítani csak horribilis pénzért lehet, s újabb tiltakozáshullám árán. A tervezett útvonalat tucatnyi helyen eltorlaszolják, a konvojokat visszafordítják. A tervezett új lerakóhelyek heves tiltakozására is lehet számítani. És ez így mehet mindaddig, amíg az egész szenny magától megsemmisül. Valóban ezt akarnánk? Hársfai István Rendszeres vendégek a BMW autógyárban Műszaki centrum Pécsett Pécsett, egy újhegyi műhelyben kezdett BMW-kel foglalkozni Schneider János és Soós Zoltán, de öt évvel ezelőtt maguk sem igen gondolták, hogy ugyancsak Újhegyen olyan komoly műszaki bázis lesz a tulajdonukban, amely akár Münchenben is megállná a helyét. Számítógépes hibakereső A 6-os útra tekintő reprezentatív autószalon mögött, az egykor volt kézilabda pályán építették fel azt a műszaki komplexumot, amely a német autógyár nagyon magas követelmény-rendszerének is megfelel. Az öt állásos motorszerelő és diagnosztikai, a villamosági és a négy állásos karosszéria részleg alkalmas arra, hogy valamennyi valaha is gyártott BMW-típus bármilyen javítását, gumiszeséget, a szerelők szubjektivitását. A technológiai háttér része, hogy a különféle egység fotóit, rajzait CD-leme- zen, mikrofilmen tárolják, a régebbi típusokhoz pedig kézikönyvek állnak rendelkezésre. A raktárban kizárólag gyári alkatrészeket tartanak, de ha véletlenül olyan alkatrész nincs, mint amilyenre szükség lenne, akkor egy napon belül meghozatják a generál-importőr központjából. Az természetes, hogy a nyolc fős szerelő csapat tagjai rendszeres vendégek a müncheni autógyárban, ugyanis kötelező tanfolyamokon kell, hogy részt vegyenek. Mindent a cég rendez le A cég fontosnak tartja az új autók értékesítését, de nem kevésbé a műszaki kiszolgálás bővítését. Több biztosító társaA gépjárművek értékesítésével és szervizelésével egyaránt foglalkoznak fotó: löffler Gábor relését elvégezzék. Az természetes, s ezt nem csupán a gyár, hanem a „bömcsi” tulajdonosok is elvárják, hogy speciális célszerszámokkal - többek között húzatópaddal -, berendezésekkel és műszerekkel végezzék a szükséges beavatkozásokat. Mert ezeknél az autóknál, főleg az újabb változatoknál már kizárt az otthoni barkácsolás. Soós Zoltán szerint minden olyan eszközzel rendelkeznek - például számítógéppel kombinált hibakeresővel, s olyan motor programozóval -, amely kizárja az esetlegessággal szerződést kötöttek, így például a sérült autók javítása során minden adminisztrációs ügyet a biztosító és a cég rendez le, a tulajdonosnak csak a helyreállított autót kell elvinnie. Környezetvédelmi, úgynevezett zöld kártyák - benzin és dízel üzemű autókra egyaránt - kiadására is van jogosítványuk. A Schneider és Soós Kft. a Lipus Kft-vel közösen megkezdte a Rover és a Land Rover személygépkocsik, terepjárók értékesítését, s ezzel párhuzamosan a műhelyek fejlesztését. R. N. A Hosszúhetényi Ifjúsági Fúvószenekar a Hamburg melletti Lüneburger Heidebe utazott. A tíznapos vakáció nemcsak pihenésből, kirándulásból áll a szép természetvédelmi területen, hanem legalább három fellépésen is bemutatkozik a baranyai együttes. fotó: tóth László Napirenden a napirend előtt Rendkívüli mondandók A Parlamentben zajló úgynevezett házszabály-vitát nyugodtan, s joggal nevezhetjük a napirend előtti vita vitájának. A házszabály - napirendben szereplő - megtárgyalása során ugyanis egyértelművé vált, hogy a vita sarkalatos pontja a sokak által „cirkusznak”, mások által enyhébben csak „tv-show”-nak titulált napirend előtti felszólalások kérdése. A kérdés - a házszabály módosítás eddigi tárgyalásán ez kiderült - nem az, hogy legyen, vagy ne legyen napirend előtti felszólalás, hanem sokkal inkább az: milyen szabályok és keretek között történjen az. Bihari Mihály, az MSZP parlamenti vezérszónoka, talán a véletlen, vagy tudatos félreértéseket is elkerülendő megfogalmazta a napirend előtti felszólalás lényegét. Szó szerint idézzük: „országos jelentőségű, halaszthatatlan, rendkívüli mondandó, politikai monológ”. Rövid és velős a megfogalmazás. S ha ezt szembesítjük a parlamenti gyakorlattal, akkor kiderül, hogy az elmélet és gyakorlat nagyon távol van egymástól. Persze miért ne lehetne? Még az előző parlamenti ciklusban felállt egy - akkor független - képviselő, hogy az elkövetkező országgyűlési napokon minden plenáris ülés előtt egy-egy gazdaságpolitikai anomáliára, alkotmánysértésre hívja fel a figyelmet. Végülis a bejelentett sorozat egy idő után megszakadt. Igaz, akadt helyette más, aki nem hagy ki egyetlen napot, egyetlen lehetőséget sem. S mert a jelenlegi Házszabály ez ügyekben nem ad érdemi döntést segítő tanácsot - hát teheti. Pető Iván és Szekeres Imre, a kormánykoalíció két pártjának frakcióvezetői többször is hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy a gyakran elhúzódó 3-5 órás napirend előtti viták az Országgyűlés munkáját fékezik, s hogy ezen változtatni kellene. Az ellenzék ugyanakkor a demokrácia megsértését látja abban, ha a napirend előtti szó- lási lehetőséget korlátozzák. Az egyik ellenzéki képviselő megfogalmazása szerint a napirend előtti felszólalások korlátozása a parlamenti demokrácia megszüntetésével volna egyenlő. A FIDESZ vezetősége és személy szerint Orbán Viktor, már az előző ciklusban javasolták a napirend utáni felszólalások rendezését. Orbán ugyanis felismerte, mitöbb ki is mondta, hogy a napirend előtti felszólalások alapvető indoka a tv-köz- vetítés. A pártok és képviselőik rájöttek arra, hogy ez a legegyszerűbb képemyőrejutási és propaganda lehetőség. A házbizottság tagjai gondban vannak. Ugyanis a Bihari Mihály által támasztott kritérium, miszerint „országos jelentőségű, halaszthatatlan, rendkívüli ügyről” lehet csak napirend előtti felszólalásban beszélni, jelent szinte megoldhatatlan feladatot. Mert megkérdőjelezhető-e egy képviselő ítélete, amely szerint mondandója megfelel az előbb említett kívánalmaknak. A vita így jó esetben azt az erdményt hozhatja, hogy gátat szab az „erről jut eszembe” ötlettől vezérelt napirendi felszólalásoknak, esetleg korlátozza a felszólalásokra adott „válaszok” számát. Sokan úgy vélik: a napirend utánra tétele egyfajta megoldást jelentene - a felszólalások számát illetően. Tévé nélkül talán csillapodna a beszélő kedv. Igenám, de mi lesz akkor a valóban országos jelentőségű, valóban rendkívüli ügyekkel? S. Boda András 1 A i i 1
