Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-15 / 162. szám
1996. június 15., szombat Kultúra - Művelődés Diinántúli Napló 7 Méhes Károly: Csontválogatók kézi könyvecskéje Eck-balettek ismét színpadon Eredeti ötlettel gazdagította az idei nyári műsorkínálatot a Horvát Színház: a pécsi Anna utcai épületben, ahol egykor a Nyári Színház dolgozott, korabeli leírások, filmfelvételek, fotók és az egykori táncosok visszaemlékezése alapján Eck Imre 1961-es koreográfiája szerint ismét színpadra állítottak két nagysikerű balettet: a Szokolai Sándor zenéjére készült Az iszonyat balladájá-t és a Kodály Zoltán szonátájára komponált táncot. Közreműködtek: Három Edina, Nübl Tamara, Lovas Pál és Sólymos Pál. Képeinken (balról jobbra): Nübl Tamara, Három Edina és Lovas Pál. Löffler Gábor felvételei A költészet mindig megoltalmaz Látogatóban Galambosi Lászlónál Méhes Károly Csontválogatók kézi könyvecskéje címmel jelentette meg negyedik kötetét. A gondosan összeállított, Bérlők László által szerkesztett, könyv verses és prózai írásokat tartalmaz, s bizonyítja, hogy Méhes mindkét formában otthonosan mozog: kifejezésmódja jellegzetes, másokéval összetéveszthetetlen. Egységes, Egynemű szövegeket olvashatunk, mivel a szerző beszédmódja - függetlenül az éppen aktuális megszólalás formai sajátosságaitól - mindvégig lírai: vagyis személyes. A csontválogatás aktusa a megélt múlt metaforikus képe: a szövegek az „eltűnt időről” sóinak, melynek felidézése kapcsán olykor Proustra, Mészölyre, Krúdyra vagy éppen filinszkyre asszociálhatunk, máskor meg Örkény tömény áóniája - öniróniája juthat izünkbe. Méhes írásai ettől még természetesen nem tekinthetők Parafrázisoknak, hanem egy 'gén érdekes ötvözött megszólalási mód lenyomatainak. Az mó megfogalmazásait a hétköznapi nyelvhasználat és a „meg- c®elt” beszéd egymásba játsza- 'ása teszi vibrálóvá, egyedivé. A kötet első harmadában 'Örseket olvashatunk, s e verses darabok többsége kötetlen ngyan, ám a ritmikai egységek határait pontosan érzékelhetek, s gazdag belső rímelésre is felfigyelhetünk. - A következő füzetben aláhúzással emeltem tó a legnyilvánvalóbb, belső ^lecsengéseket: „A sötétbarnáig ázott avar / maradékát kajálom." Méhes poétikai leleményei közé tartoznak - töb- H között - a pontosan és részesen kidolgozott, gyakran meglepő képzettársításokat tar- '^mazó hasonlatok és metafo- ák is: „hogy a szíve mint a e.taszűrő / csupa-csupa lyuk és vékony / szálú sugarakban csurog az élete”. A csont fogalma és képe is gyakorta jelenik meg változatos szerkezetekben: „csontmélység és fennen ragyogó magányosság”, „a múlt csontocskáiért”, „végeérhetetlen csontválogatás” stb. Az anatómia körébe sorolható motívumok többszöri előfordulása egyébként is jellemző Méhes nyelvhasználatára. Kedvelt motívuma - szürrealisztikusan groteszk - a szem is: „Szemgolyó két fog között”, „Lehet egy égszínkék szem / szépen csillogó, egy nyitott tenyéren ?”, „Kiragyog egy szemgolyónyi fény ...” stb. Az oldott nyelv- használat nem ritkán axiomatikus rövidséggel társul:” A legteljesebb igazság az, / mikor semmi sem történik és / halálos csönd van.” A kisprózái írások hasonlóképpen lírai fogantatásúak, sokszor „örkényesen” tömörek, s a verses szövegek megfor- máltságára emlékeztetnek: „Nem bír meghalni. Most már mindig öregember lesz. Rozsdás rózsák arcát viseli.” A stilá- ris humor nemcsak megvillan Méhes műveiben, hanem beszédmódjának sajátossága is. A kötet nagyobb hányadát kitevő próza-lírai etűdök ugyancsak a múltról beszélnek, még a szerepjátszós írásokon is átüt a narrátor személyessége. Igen jól sikerültek a kötetzáró meditativ darabok is; ezekben a szerző Istenről, hitről, szeretetről és az egyre reménytelenbbé váló kommunikációs gesztusokról vall költőhöz illő őszinteséggel. Méhes ronkonszenves csontválogató. Válogat és emlékezik: „A csontocskákat, szilánkokat, morzsalékokat, szavakat közel emeli szeméhez, szinte magába illeszti valamennyit, próbálgatja az elmúlást.” (Seneca Kiadó) Mihalik Zsolt Galambosi László költő. Július 2-án, Sarlós Boldogasz- szony napján lesz 68 éves. Tizenöt verseskötete jelent meg az elmúlt több, mint harminc év alatt. Civil foglalkozása gyógypedagógus volt, de betegsége miatt 1973 óta nyugdíjasként él a pécsi Uránvárosban. Vajon miként telnek a forró nyári mindennapok? Érlel-e verset a meleg?- Van egy kis szőlőm Patacs után, az úgynevezett Makradombon - mondja elfüggönyözött, izzó falú lakásában. - Oda járok ki dolgozgatni, foglalkozni a gyümölcsössel, elsősorban azért, hogy levegőn legyek. Ami a költészetet illeti, azért az is csörgedezik lassan. Utolsó könyvem, a Sarkig tárt élet 1994-ben jelent meg, azóta mintegy félszáz verset sikerült írnom. Ezeket, ha mód lesz rá, egy új válogatott kötetben szeretném majd megjelentetni. Én úgy vagyok vele, hogy egyre kevésbé érdekel verseim utóélete. Maga a vers, a megírás va-. lamiképpen mindig oltalom a számomra. De csak addig érdekes, amíg alakul és elkészül a kézirat. Ezzel aztán vége. Mire legépelem, már magam is el- únom. Kéziratot sem őrzök meg, a kész vers úgyis éli saját életét.- Könnyen ír? Változott-e valami versírási módszerében az évtizedek alatt?- Tény, hogy régebben könnyen írtam. Az első sorok ugyan mindig nehezen születtek meg, de aztán szinte kifolyt belőlem a vers. Ma talán kicsit töprengősebb vagyok. "De a témáim - végül is az örök, nagy témák - változatlanok: a szerelem, a haza és egyre inkább a halál. A korom és vesebetegségem révén is, sajnos, azt kell mondjam, nincs olyan náp, hogy ne gondolkodnék, ráadásul hósszasan, a halál felől. Sokszor eszembe jut szegény apám, aki mai szemmel fiatalon, -61 évesen halt meg, még pedig úgy, hogy orvos alig látta előtte. Mind a 32 fogát magával vitte a sírba. Nekem rosszak a fogaim, orvosi kezelésekre járok évek óta, és mégis élek.- Erről a témáról jut eszembe, hogy sokan a költészetre mondják, hogy halott...- A költészet nem halott! - rázza a fejét a költő. - Keserű valóság, hogy szépirodalmat, főképp verset ma alig olvasnak, de biztos vagyok benne, hogy elmúlik egyszer ez az idő is, és visszatérnek a vershez. Sokan csepülik a tévét, én viszont azt mondom, az se feltétlen rossz, lehet jó tévét is csinálni, szin- vonalasat. De az irodalom nem helyettesíthető a legjobb filmadaptációval sem!- Mit olvas? Vett-e valamit a könyvhéten ?- A nyugdíjam a 17 ezer forintot sem éri el, ebből nem nagyon telik könyvekre a mai árak mellett, a legnagyobb sajnálatomra. Nem vettem könyvet a könyvhéten. Amiket olvasok, azok régi „klasszikusaim”. Például Tamási Áron novellái, mindegyik olyan, mint egy nagyívű szabadvers. A költők közül pedig megmaradt Weöres Sándor. Emlékszem, harminc éve milyen nehezen, sokat birkózva értettem meg A hallgatás tornya verseit, még kedves barátom, Lovász Pál segített, ma- gyarázgatott. Olvasom még sokat Nagy Lászlót, Csoóri régi és új verseit.- Részt vesz-e az irodalmi életben?- Régebben nagyon otthon éreztem magam a pécsi irodalmárok között. Ezért is volt számomra olyan kemény, megrázó csapás Csorba Győző és Pákolitz István halála. Ä Jelenkorral is elhalt a kapcsolatom. Visszavonultan élek, kicsit elfáradtam. A versek azért még megoltalmaznak. M. K. Láng Balázs: Nincsen Nincsen rá szó vagy módszer, nincsen rá nyugtatószer, sem szétszabdalt verőerek, sem kanállal elkapart gyerek. És nincsen se cián, se vörös zászló, tícián. Nincsen bűntudat-hordozás, se bűnödre feloldozás. Nincsen rá szó vagy módszer, nincsen rá marokszám nyugtatószer, sem szétszabdalt verőerek, sem kanállal elkapart kisgyerek. Júliusban: Szabadtéri Szegeden Világjáró magyar sztárok - Sissy története a Dóm téren .'.'00 év Európa szívében” - a is tapsolhatott. Most világsztá- Sámántánc, s rokon népek kö('‘^centenárium jegyében az ^ fesztivál azokat a színeket pántja fel, amelyekkel a ma- előadóművészet gazdagja a nagyvilág kultúráját. Vi- IjSláró magyarok: Marton Éva, <^5*ay Lívia, Gregor József, r^' ágyi Károly, a külföldi ope- Vínpadok ünnepelt vendégei J'jják a szezont az Interopera * 'áján július 12-én. Magyar Állami Népi Rüttes az Ecseri lakodalmas ‘aiű jj fi műsorával ugyancsak be- a Földet, hazajönnek a térre július 13-án. Itjj. francia nyelvű, nemzet- s?ereposztású Carmennek ^ », ~'es szegedi bemutató a8y Viktor rendezésében ’Mutt garti és a baseli közönség rok - Buday Lívia, Tokody Ilona, az olasz Mario Malagnini - lépnek fel a Dóm előtt július 19-én és 20-án. A honfoglalás előtti időkbe kalauzol A csodaszarvas legendája a folklór segítségével. A magyar ősmitológiát Novák Ferenc táncszínházi látomása Bella István verseivel, Rossa László zenéjével idézi meg július 26-án és 27-én. Valahol Európa .. . szívében játszódik a nagysikerű Dés László-musical. Á tavalyi bemutató szabadtéri változata közkívánatra tér vissza ezúttal Kulka Jánossal és sok-sok gyerekszereplővel augusztus 1-én, 2-án és 3-án. Hagyományos néptáncgála a zös gyökereit keresi. Többszáz finnugor, török és hazai táncos avatj Zsuráfszky Zoltán koreográfus irányításával az egész várost felpezsdítő, hatalmas néptánc ünneppé az előadást augusztus 9-én és 10-én. A Monarchia széthulló világát láttatja a szabadkai származású, hollywoodi karriert befutott Lévay Szilveszter musicalje, az Elisabeth. A tragikus sorsú Erzsébet királyné, Sissy a bécsi bemutató után először szólal meg magyar színpadon. Korunk népoperájának hőseit ismert magyar musical- és rocksztárok személyesítik meg, a rendező Kerényi Miklós Gábor. Előadások: augusztus 17., 18., 19., 20., 22., 23. ,A vers éli a saját életét...” Képzőművészeti alkotóműhely és turistalátványosság: a nagyatádi szoborpark
