Új Dunántúli Napló, 1996. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1996-06-11 / 158. szám
10 Dünántúli Napló Lapunk Tablóversenye 1996. június 11., kedd 7 plán, ha tíz, húsz, harminc év múlva megnézitek magatokat a tablón. Talán akkor válik igazán fontossá ez a mostani tett. Milyen voltam akkoriban, és mi lett belőlem? Mivé lettek az ambíciók, hova tűntek a tanárok? Megfordítható-e a homokóra? Szétnyitható-e még a legyező? Változott-e a frizura? Volt-e aktuális bútorcsere? Hamisan szól-e a hangszer? Köt-e még valami az iskolához? Egyáltalán mi és hova köt engem, aki akkoriban voltam és most is vagyok. Változtam-e és tudok-e változni, akarok-e egyáltalán? Változtattam-e valamit környezetemen? A buborékok hová lettek? Mivé lehet egy buborék: egy gondolatnyi szikra, egy szikrányi gondolat? Mindenné is akár, ha megértő társakra talál. Semmivé, ha nincs, aki fogadja. Most játéknak tűnhet az egész: csinálni kell tablót, hát legyen. Összedugjuk fejünket: hajunk kócolódik, mint a gondolat, aztán valami elkészült. Amit mi találtunk ki, ami, úgy hisszük, hasonlít ránk. Ami a miénk. És tudjuk, másoké nem lehet ilyen, és ők is tudják ezt. ~r\únat vagy öröm köszönt-e rátok a középiskola után? Kár ta- lálgatni. Aki eljuthat a gondolatig, hogy tablót tervez, ter- vezhet magáról és társairól, egyéb ravaszságokra is képes. Például arra, hogy megtalálja később is a helyét, és tisztában lehessen azzal, másoknak hol a helye. Eljuthat addig is remélhetőleg, hogy ne csak ravaszkodással próbáljon változtatni, hanem mások segítségét kérve saját ötleteivel is, segítve akár saját gyermekeit hasonló gondolkodásra, hogy aztán ő is módosíthasson. L aikusként, több, mint húsz évvel ezelőtt érettségizettként próbáltam értékelni a tablókat. Nehéz volt. Múlik az idő. Aki pedig érettségizik? Nos, váltania kell mostantól. Egyéni ambíciók kaphatnak gellert a valóságon, ám ha okosan teszi, amit most meg kell tennie, éppen ő módosíthat a valóságon, melyben él és élni fog. Az ötleteknek örültem. Ötletek nélkül nem ment volna előre a világ. Ötletek nélkül elmondhatnánk: a tudás véges, pedig erről szó sincs. Talán éppen ilyenkor, tablókészítés idején illik ezt elmondani mindenkinek. Összességében szebbek ezek a tablók, mint a mi időnkben készültek. Éppen az ötletek sokrétűsége miatt. Ö hajként megfogalmazhatnánk: merjétek elmondani ötleteiket az iskola után is. Az óhajok ritkán teljesülnek, ám ha meg sem próbáljuk vágyainkat másokkal megosztani? A mai óhajok, vágyak későbbi körülmények közötti teljesítéséhez kívánok sok sikert és munkakedvet. Bozsik László I l á l
