Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-07 / 124. szám
8 Dünántúli Napló Közélet 1996. május 7., kedd Az idén akár fel is lehetne avatni S a Niké . . . ? Makrisz Agamennon Niké című alkotása Pécsett, a Mecsek oldalban fotó: laufer László H irtelenjében háromszor egymás után - április 10- én, 16-án és 25-én - jelent meg írás az Új Dunántúli Naplóban a pécsi második világháborús emlékmű hiánya és létrehozása tárgyában. Az írások felszólították városunk társadalmát, hogy közadakozásból hozza létre az emlékművet. Rendeltetés nélkül Megvallom, nem értem a hirtelen támadt buzgalmat, mivel jómagam az elmúlt években ismételten szót emeltem lapunk hasábjain a pécsi második világháborús emlékmű ügyében, de azokra akkor senki nem reagált. Illetve mindössze egyetlen egy (!) véleményt kaptam, egyébként sem mellette, sem ellene nem szólt senki. Amiből arra következtettem, hogy valami oka lehet, amiért e témával nem kívánnak foglalkozni a pécsiek. Persze igazából talán sejthető volt a valódi ok, bár ez el nem fogadható. Ugyanis egy meglévő, mára rendeltetés nélkülivé lett emlékműre szólt a javaslatom: Makrisz Agamemnon Nikéiére., a volt felszabadulási emlékműre. Először 1991 október 10-én a „Miért áll még a dzsámi?” meghökkentő című írásban szóltam erről. Akkor a Lenin- szobor egy évvel korábbi eltávolításakor történt állásfoglalásra emlékeztettem, miszerint a Makrisz-emlékművet „új tartalommal megtöltve meg kell tartani”, s akkor írtam le először: ,JLegyen ez a második világháború minden pécsi áldozatának az emlékműve”, melynek a talapzatán táblákon lehetne felsorolni az áldozatok nevét. Nos erre jött ama egyetlen válasz, néhai kitűnő levelezőtársam, Korpolay Gyula írta (aki egyébként rendszeresen véleményt mondott az ő érdeklődési körébe vágó írásaimról), ebben vitatta ugyan, de nem utasította el a háborús emlékművé minősítés gondolatát. 1992 július 3-án „Mi legyen az emlékművel?” cím alatt a Makrisz-emlékmű környezetének a lehangoló állapotáról írva jegyeztem meg: „Tudom is az okát. Ismeretlen az emlékmű sorsa, jövője. El kellene már dönteni végre, mi is legyen vele. Pontosabban milyen néven, minek a szimbólumaként éljen tovább ... Egy ilyen döntés megoldaná a környezet gondozásának a problémáját is: nem egy ma már nehezen vállalható emlékműről kellene gondoskodni!” A városkép jelképértékű eleme Legközelebb majd egy esztendő múltán, 1993 június 19- én, a művész halála után az Elment „a görög” c. megemlékezésben írtam: ,Annál jelentősebb alkotás ez, hogysem politikai harc kiszolgáltatottja legyen ... Ma már a pécsi városkép csaknem jelképértékű eleme...” Két és fél esztendő telt el ezután, midőn ez év január 6- án „Az új esztendőbe átcipelt jelenségek” c. cikkemben ezt írtam: Szokatlan a név és eszmei rendeltetés nélküli műalkotás, de ez, ami immáron a 21. évébe lépett, ilyen ... Azt, amit Niké képviselt, nem szívesen tekintjük felszabadulásnak ... Miért ne lehetne a második világháború pécsi áldozatainak az emlékműve? . . .” És most, 1996 május elején még mindig várat magára a végső döntés. Áll a város fölött a jobb sorsra érdemes, az eddigiekért nyilvánvalóan nem felelős emlékmű, amivel senki nem akar közösséget vállalni. Az önkormányzat még mindig kényelmetlennek találná a vele való foglalkozást? Pedig az ilyesmin már rég túl kellett volna tenni magunkat. Főleg az ilyen műalkotás esetében, ami - hallottuk - a pécsi városkép jelképértékű eleme. Mindezek után kézenfekvő a megismételt kérdés, amire végre jó lenne válaszolni? Miért ne lehetne ez a Pécsett található legmonumentálisabb műalkotás a második világháború minden áldozatának - katonáknak, deportáltaknak, polgári áldozatoknak - a közös emlékműve? Volna-e tere? Különben szép gondolat a közadakozás. De vajon össze lehet-e hozni annyi pénzt, amiből a város valamely reprezentatív helyén - van-e ilyen szabad tere Pécsnek? - fel lehet állítani, Keszthelyi István által áhított gyors megvalósítású szobrot? Közadakozásból! Ne tessék kérem elfeledni, hogy éppen mostanában ugyancsak közadakozásból szeretné Pécs felújítani a teljes tönkremenetel szélére sodródott Szentháromság-emléket, s erre a várható költségeknek a kisebb része gyűlt eddig össze. És akkor még egy közadakozás? Bármily magasztos célért is! És most térjünk vissza - mert érdemes! - egy gondolat erejéig az imént feltett kérdésre. Mármint arra, hogy van- e Pécsnek köztéri szobor elhelyezésére alkalmas tere? A 48- as tér már foglalt az 56-os emlékmű számára, és még szóba jöhet a Köztársaság tér. Ezzel talán vége is. Pécs soha nem volt térépítő város, ezt a „hagyományt” újkori építészete is megőrizte. Tessék csak nézni Uránvárost, vagy Kertvárost: hagyományos értelemben vett tere egyiknek sincs. Hiába van Kertvárosban Krisztina térnek, Diana térnek, vagy Apáczai Csere János körtérnek nevezett közterülete, valódi, térszerű tér nem létesült. Nem hiába tettem fel a kérdést a 80-as évek elején egy kecskeméti látogatás után (ahol éppen egy Hunyadi szobor elhelyezéséről szólt a vita), hogy ,jni hová tennénk Hunyadit?”, mint hogy legnagyobb új városrészünkben köztéri szobor elhelyezésére alkalmas terület nincs is. De nincs is szobor, egy-két térplasztikától eltekintve. Csak a Csontváry-mellszobor, de az sem igazán eszményi helyen. Szóval?... A török után a dzsámi egy kereszttel a ku poláján élt tovább. Meg kellene békéim a gondolattal, hogy a szamotrakéi Niké 20. századi hasonmása, esetleg egy kereszttel kiegészítve, legyen a mi második világháborús emlékművünk. S ezt még idén fel is lehetne avatni! Hársfai István Átvilágító cégek az önkormányzatok mellett iá viszi el a balhét? Euro-Elzett Az Euro-Elzett Kft. gyártja ez évtől a zárakat Sopronban; a cég a francia Securi- dev csoport 100 százalékos leányvállalata. Az Elzett Sopron Kft. - amely 50-50 százalékos részesedéssel a Securidev, illetőleg a német Roto cég tulajdonában volt - a gyártási profiloknak megfelelően több részre szakadt, s a zártermékeiről, beléptető rendszereiről ismert francia cég folytatja a különféle épületzárak előállítását. A soproni kft. ez évre másfél milliárd forintos forgalmat irányzott elő: mintegy 2 millió zárat szándékoznak értékesíteni, nagyobbrészt belföldön. N incs kellemetlenebb, mint amikor az önkormányzati testületnek, a választott képviselőknek a plenáris ülésen, vagy éppen a bizottságokban negatív tartalmú döntéseket kell hozniuk. E kellemetlenségek elkerülése végett, közéletünk új jelenségeként, az ön- kormányzatok egyre gyakrabban fordulnak az átvilágító és tanácsadó cégekhez. Különös megoldás ez, melynek egyetlen látható célja van: a felelősség áthárítása. A választott képviselők nem szívesen vállalják az iskolabezárással, kórházi ágy csökkentéssel, vagy éppen a helyi közlekedés „szűkítésével” járó számon kérő nyilvánosságot. S a legnehezebb mindig a döntések indoklása. Bármilyen megalapozott is a döntés, az érintett helybeli polgárok mindig tudnak újabb és újabb ellenérveket mondani, amelyek között a legsúlyosabb és legkivédhetetlenebb: a szubjektivitás. Miért ez az iskola és miért nem a másik? Miért erre jár a busz és miért nem arra? Miért kell lemondatni a kórházigazgatót, amikor a betegek elégedettek vele? A kérdéseket lehetne még sorolni, hiszen az önkormányzatok napjaink országos és helyi költségvetési helyzetében kényszerpályán mozognak. Meg kell felelniük a gazdasági-pénzügyi szabályozás előírásainak, s meg kell őrizniük a választói bizalmat. E kettősség jegyében egyre gyakoribb jelenség, hogy az önkormányzatok külső cégeket kémek fel különböző - számukra problémát jelentő - szervezeteik, intézményeik tárgyilagos átvilágítására. Az átvilágítások pedig általában azt az eredményt hozzák, amelyet a megbízók már úgyis sejtettek. Az átvilágítások eredménye, jegyzőkönyve pedig nemcsak arról szól, hogy mi a szakértők véleménye, hanem ez a „kívülállók” által végzett vizsgálat mintegy igazolásul is szolgál a döntéshozó képviselők számára: „nem tehettünk mást”. Kicsit durvábban fogalmazva, arról szól a történet, hogy: „ki viszi el a balhét?” Hivatalosan itt minden szabályos: a vizsgálatot végző cég jogosítványai, az önkormányzati megbízás, s az átvilágítás folyamata is. Mégis. Például a Váci Városi Kórház átvilágításakor ugyan nem találtak durva szabálytalanságot, de a vizsgálati jegyzőkönyv: „lehetne másképp is csinálni” megállapításai elegendőek voltak ahhoz, hogy döntés szülessen: másképp kell csinálni, s ehhez új igazgató kell. Szentendrén hasonló alapon szüntetnek meg a közeljövőben egy gimnáziumot. Félreértés ne essék! Minden szabályos. Még az is, hogy az önkormányzatok fizetik az átvilágító cégek munkadíját. Vagy kialkudott bért, vagy a várható megtakarítások százalékát. Ebben az árban a testületi döntés igazolása, vagyis a „balhé elvitele” is benne van. S. Boda András Pollenek a levegőben Tavaszi allergiák A család és az államháztartás számára egyaránt komoly gondot okoznak a tavasszal menetrendszerűen érkező allergiás megbetegedések. Az államot a növekvő munkaerő kiesés, a táppénzek egyre magasabb összege és a magas kórházi kezelési díjak sújtják. Az allergia tehát közellenséggé vált, melyről kellő felvilágosítás hiányában sokan nem is tudják, hogy egyszerű vizsgálati eljárásokkal már korai stádiumában felismerhető, járóbetegrendelés keretében gyógyszeresen kezelhető. — Milyen növényekre, füvekre, virágporokra kell fokozott figyelemmel lenniük tavasszal azoknak, akik hajlamosak az allergiára? - kérdeztük dr. Mohácsi Editet, az Allergia Egészségvédelmi Alapítvány elnökét.- Magyarország abban a speciális helyzetben van, hogy a területén található növényeknek, fáknak nagyon hosszú az úgynevezett virágzási időszakuk - mondja az allergológus. - A levegő tavasztól őszig tele van különböző virágok, növények pollenjeivel, szemcséivel. Természetesen nem egyfajta, hanem egymást váltva jelentkező különböző pollenek vannak a levegőben. így virágporszezonok vannak kora tavasz- szal, nyár közepén és nyár végén. A korai tavaszi virágzásoknál elsősorban a fák virágairól és a bokrok pollenjeiről beszélünk. Ilyenkor virágzanak a mogyoróbokrok, az aranyeső, de a nyárfa, nyírfa, mogyorófa virágai is ilyenkor jelennek meg. Májusban kezdődik a tölgy és a bükkfa virágzása, majd ezt követő különböző füvek szezonja, mely májusban és júniusban éri el a tetőfokát. A fűfélék családjában van a legnagyobb változatosság, igen sok minden tartozik ide, mint például a poapretensis, pázsitfűfélék, angol perje, stb.- Mi az oka az emberi allergiának?-Genetikai hiba az oka, de genetikailag csak a hajlam öröklődik, ami azt jelenti, hogy allergiás szülőknek nagyobb valószínűséggel lesz allergiás gyermekük. De semmiképpen sem szükségszerűen. Amerikában modem génsebészeti eljárásokkal kezdeti sikerekről számolnak be az allergia elleni küzdelem oki megszüntetése tárgyában. Nálunk anyagiak és kellő kutatás hiányában jelenleg kénytelenek vagyunk megelégedni a tüneti kezeléssel, melyet minél korábban kezdenek el, annál jobb eredményeket hozhat. Egy-két év alatt akár tünetmentes állapotba is kerülhetnek azok a páciensek, akik időben, még a súlyosabb tünetek kialakulása előtt keresik fel a szakembert. Vannak már olyan készítmények is, melyek megelőző kezelést szolgálnak. Ezek lényegében is gyógyszerek, hanem érzéke- nyítő szerepet betöltő anyagok, melyekkel a szervezetet előkészítik arra, hogy kellően tudjon védekezni az allergiát kiváltó anyaggal szemben.- Olyan emberek, ’akik egyébként egészségesnek tudják magukat, akár életük derekán túl is szerezhetnek-e allergiát?- Amennyiben valaki úgy dönt, hogy háziállatot tart és folyamatosan együtt él az állattal, előfordulhat, hogy kiderül menet közben (egy hónap, fél év, egy év), hogy az állattal kapcsolatos valamilyen anyagra allergiás és felszínre kerülhetnek allergiás panaszok. Felhívnám a pollenérzékenyek figyelmét, hogy amennyiben a nyári időszakon kívül mézet, propoliszt vagy gyógynövénytermékeket - akár teában is - fogyasztanak, ugyanolyan allergiás reakciókkal számolhatnak, mintha nyáron lennének kénytelenek elszenvedni az ártalmakata pollenek révén. Hoffmann József A másságról másként Sokat, sokan és sok helyen beszélnek a másságról és vele szoros összefüggésben a toleranciáról, a megszokottól eltérővel szembeni türelemről. Az ma már egyértelmű, hogy a bőrszín, nyelv, szokás az az átlagtól eltérő formai megnyilvánulás, amit illik tudomásul venni, tiszteletben tartani, vele békésen együtt élni. Előbb- utóbb mindenki rátér erre a mesgyére, mert nincs más járható út, legalábbis a magát kul- tur emberként számon tartó egyén és társadalom számára. Most egy másik fajta, ha úgy tetszik „másságról” és a hozzákapcsolódó „elvárásról” ejtsünk néhány szót. A vakot, gyengén látót, mozgássérültet nem csak lehet, de kell is észrevenni, nem a kíváncsiság sandaságával, hanem az odanyújtott kéz segítőkészségével - átvezetni a forgatagon, le és felsegíteni a lépcső meredekén, helyet szorítani a tömött buszban, s tenni mindezt nem látványos kirakati gesztusként. Csak úgy: természetesen! Járművel járdát foglalni - motorizációs, urbanisztikus fejlődésünk velejárója, de nem faltól falig ... Észrevenni, hogy vannak „mások” is, ma még többségben, akik két lábon járnak, s ha lehet, ne az araszoló lények félszeg óvatosságával, morogva, átkozódva, vagy megadással legyintve lépjenek az úttestre. Ez a piciny, semmibe sem kerülő figyelem, ez is tolerancia. Gyakorolni kellene. Nem holnap. Ma! Sor „elé vágni” fortéllyal, néhány pillanatnyi előnyt szerezni üzletben, rendelőben - ez is másság, a „szemesnek áll a világ” hamis bölcselkedése. A tűrés szakítópróbája lehet az is, ha így kezdődik egy mondat: „ . .. azért mert én ez és ez vagyok ...” Ez bizony nem használ, sőt visszaránt sokszor és sokakat az intolerancia kátyújába. Nincs két egyforma ember. Ne is legyen. Ä rét, az erdő azért szép, mert minden időben más és más az arca, színe, hangulata. Az ember kis vagy nagy családban éli életét, de nem mindegy, hogyan. Ahányan vagyunk, annyi félék. Azért van valami, ami közös: emberek vagyunk. S ehhez hozzátartozik sokszínűségünk, szépségünk és csúnyaságunk, hibáink és erényeink, esetlegességünk, fogyatékosságunk - a másságunk is. Se szentek, se ördögök nem vagyunk. A jóra törekszünk. Ki így, ki úgy - de ehhez idő kell és jó szándékú türelem. Dr. Hegedűs Sándor Kiskereskedelem, vendéglátás Az év első két hónapjában a kiskereskedelmi üzletág és a vendéglátó helyek 370 milliárd forint bevételre tettek szert, ez folyóáron 20 százalékkal több, összehasonlító áron 6 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában - tájékoztatta a Központi Statisztikai Hivatal a távirati irodát. Az adatokból kitűnik: a bolti kiskereskedelem folyóáron számított forgalma 345 milliárd forint volt, 21 százalékkal több, mint tavaly. Mennyiségében azonban mintegy 6 százalékkal alatta maradt a múlt évi forgalomnak. Tovább folytatódott a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök forgalmának csökkenése, az első két hónapban mintegy 38 százalékkal maradt alatta a tavalyinak. A vendéglátás forgalma szintén tovább mérséklődött, az év első két hónapjában a forgalom 12 százalékkal volt kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában.
