Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-06 / 123. szám

1996. május 6., hétfő Közélet Dünántúli Napló 7 Ha megnő, kommandós lesz vagy egyetemista A koporsóba fektetett gyerek B ántalmaztak, mert félcigány vagyok. Az apu szerette az anyut, de a szülei nem. Lehajtot­tak a dombon, meg lerúgdostak, pincébe zártak, mert azt mondta a mamám, hogy megöli magát, és akkor muszáj volt a papám­nak engem oda bezárni. Az apu mondta, hogy ne sírjak, mert megvernek. Arra is emlékszem, hogy reggel 10 óra fele kivittek az erdőbe, egy fa alá, ott volt egy bunker, és oda bezártak, csak este jöttek értem, amikor már sö­tét volt. Be vittek egy ’bonc- kortra’, ahol halottak vannak. Egy fényes kulccsal nyitották ki, ott volt egy koporsó, abban volt egy nejlonban egy bácsi, azt ki­vették és engem belefektetek. Autóval vitték oda, már este volt, aztán apu egy vas satuba tett, körém szivacsot tett, és be­szorított azért, hogy az ő anyja ne haljon meg, ne ölje meg ma­gát. A most kilenc és fél éves kis­fiú 1994-ben azon az elmeorvosi szakértői vizsgálaton számolt be ezekről a szörnyűségekről, me­lyet a Szigetvári Városi Bíróság rendelt el egy válóperes ügy kapcsán. A szakértő nem talált a gyer­meknél pszichiátriai betegséget, s nem talált olyan jelet sem, amelyből arra lehetne következ­tetni, hogy az általa elmondott bántalmazások pszichésen káro­sították volna, de olyan jelet sem, amelyből kitűnt volna, hogy az anyai környezet károsí­totta volna a gyerek pszichéjét. E bben az időszakban ugyanis az apa már külön élt, a kis­fiút, aki akkoriban úgy gondolta, hogy ha nagy lesz, kommandós lesz vagy egyetemista, az anya és a nagymama nevelte.- Mindennek az alapja az, hogy nem vagyok magyar, ha­nem cigány - mondja az anya. - A férjem szülei nagy ellen­szenvvel voltak irántam. Ma már a volt férjem, mert elvál­tunk, és annak élettársa őrültnek kíván nyilváníttatni engem, az édesanyámat és a kisfiámat. A gyerek először édesanyámnak kezdte el mondogatni, hogy mi minden történt vele, hogy a fér­jem és annak szülei miként ver­ték meg őt. Azért verték és kí­nozták, hogy ne maradjon a fér­jem után cigány gyerek. Amikor terhes voltam a második gye­rekkel, kávét hozott be nekem. Mikor megittam, hátrabuktam. Gyakorlatilag azért halt meg a második gyerek a testemben, mert valamivel adagolt. A válást egy éve mondták ki, a gyereket első és másodfokon neki ítélték mondván, hogy nem vagyok al­kalmas a gyereknevelésre, mert pszichiátriai kezelés alatt álltam.- A kisfiú ezek után az apjá­hoz került?-Nem. Kértem a pszicholó­gusomtól szakvéleményt, amely szerint én a gyerek nevelésére alkalmas vagyok. De ezzel a pa­pírral nem foglalkozott a bíró­ság. Az anyósom kijelentette a bíróság előtt: az a baja velem, hogy nem vagyok magyar. A fi­amat ennek ellenére egy fajgyű­lölő családnak ítélték.- Hogyan került a kisfiú vé­gül is az apjához?-Erőszakkal vitték el, alig több, mint egy hete. Borzalmas dolog volt. Néztük a Magnumot éppen. Egyszer csak több rend­őrségi autó jelent meg a ház előtt, s megrohamozták a lakást.- Kik?- A tanácstól ketten, bírósági vagy ügyészségi emberek, rend­őrök. Azt mondták, ha nem nyi­tom ki az ajtót, rám törik. Kény­telen voltam kinyimi. A gyere­ket kirángatták a szekrényből, ahová ' elbújt, elvonszolták. Édesanyám kezét hátracsavar­ták, engem megbilincseltek.- Én többet tudok, mint a lá­nyom - magyarázza a nagy­mama. - A lányomat nem szí­velték a vejem szülei. Amikor még udvarolt a lányomnak, el­vitte a Dombay tóhoz. Ott le­vette az övét, a lányom nyakába kötötte, húzta a nyakán az övét. Amikor az jajgatott, azt mondta, hogy keres egy követ, ráköti az övre, és beleengedi a lányt a tóba.- Miért?- Azért, mert az anyja és apja tiltotta a lányomtól, hogy ne ve­gye el. A gyereket pedig, mikor megszületett, szemvesztették. És azt mondta a vejem anyja, hogy meg kell ölni a kisgyereket, mert nekik cigány unoka nem kell. Volt úgy, hogy az apja felemelte a gyereket és úgy vágta fejjel a betonhoz. Ötéves volt, amikor kétszer is a csomagtartóba tették egy zsákban, aztán úgy engedték le egy mély gödörbe, melynek tetején vasrács volt. A z apa Pécsett dolgozik egy üzletben. Élettársával él együtt, és annak három gyerme­kével. A kisfiú jól beilleszkedett az új családba. Szeretik, élete ki­egyensúlyozott, iskolai eredmé­nyei javulóak. Tizedik évében jár, de még csak másodikos. Évet vesztett, ráadásul édesanyja tavaly októbertől nem engedte iskolába .járni, mert félt, hogy az apa elviszi. Hosszú hónapokig bezárva tartották a lakásban, s csak testi fejlődését biztosítot­ták. A gyanúsítgatások 1991-ben kezdődtek. A már említetteken kívül például azzal a képtelen­séggel vádolták az apát és annak szüleit, hogy a gyereket piros- fehér-zöld öntöttvas keresztre feszítették, injekciózták, csomó­ban tépkedték ki a haját, ostoroz­ták az uránvárosi erdőben sa­többi. Mindezekre bizonyítékul csupán két orvosi látlelet szol­gál, az egyik szerint a gyereknek felrepedt a szája valamitől, a másik pedig nyolc napon belül gyógyuló zúzódás utáni állapo­tot ír le azzal a megjegyzéssel, hogy ellátást nem igényel. A bíróság ítéletében hangsú­lyozta, hogy a kisfiú korábbi környezete az egészséges sze­mélyiségfejlődés gátjává válna, továbbá, hogy a gyermek neve­lésére való alkalmatlanságra vonható le következtetés abból, ha a szülő gyermekét el akarja idegeníteni a másik szülőtől és ellene hangolja. Szakértők egy­értelműen megállapították azt is, hogy az apa nem bántotta a gye­reket, aki minden félelem és szo­rongás nélkül mesél a rémtörté­netekről, amelyek nyilvánvalóan nem történtek meg, azokat az anya és a nagymama táplálta bele a kisfiúba. S bár a gyerek pszichéje nem károsodott, a szakértők egyike szerint az anyai környezet károssá válhat. Az is kiderült, hogy a gyerek elvitelekor kaszával védték a konyhaszekrénybe zárt gyereket a. rendőröktől. A bilincs tehát ebben az esetben nem a brutali­tás, hanem inkább az önvédelem eszközeként szolgált. A kisfiút, aki büszkén mutatja matematika munkafüzetét, s benne a néhány napja szerzett ötöst, egyértelműen a szeretet légköre veszi körül. Cigány származása miatt pedig tudomá­sunk szerint eddigi élete során semmiféle hátrányban nem volt része. Cseri László Szálkák Nyugdíjkorhatár- Kínomban már előre nevetek magamon, amint hatvankét évesen becsoszogok az osztályba, reszket a kezem, klaffog a műfogsorom, ahogy magyarázom a gyerekeknek a tananyagot. Épületes látvány le­szek, annyi szent - mondja letörten a tanárnő. - De mi lesz a gyereke­immel? Hogyan lesz unokáimmal, ha rám épp akkor nem számíthat­nak nagymamaként, amikor a legnagyobb szükség lenne rám? Fogadni mernék, erre sem gondoltak azok, akik a nyugdíjkorhatár megemelése mellett kardoskodnak. Hogy nekem még két évet rá kell húznom, az se mindegy, az biztos, kevesebb időn át élvezhetem majd a jól megérdemelt nyugdíjas éveimet. Ez a cél? Tudom, a nálunk fejlet­tebb országokban egységesen 62 év a nyugdíjkorhatár. De ott más az életminőség, nincs annyi beteg(es), megtört, fizikailag és szellemileg megfáradt ember, mint nálunk. Kötvény-trükk Rég látott ismerősöm mutatja az egyik pénzintézet aznap kapott értesí­tőjét, melyben közük vele: vásárolhat az x cég kötvényéből. Nem ér­tem, miért olvastatja el velem, ha van rá pénze és venni akar, nekem ehhez mi közöm.- Néz csak meg mi a keltezése, mi a kötvényjegyzési idő! És ma há­nyadika van? - kérdi. Megnézem: a keltezés március 18, a jegyzési lehetőség március utolsó két napja, ami két hete elmúlt.- Reklamáltam. Az ügyintéző elnézést kért, ő sem érti az egészet, és különben is eddig már heten előztek meg hasonló panasszal. Bérrabszolga- Tudod hogy néz ki egy bérrabszolga? - szegezi nekem a kérdést a középkorú férfi. - Nézz meg alaposan: így. Biztosan csak ugratni akar, vagy pedig az én tudásom hiányos, de bárhogy is vizslatom arcvonásait, nem látok rajta semmi különöset.- A munkahelyemen ugyanazért a bérért egyre több munkát köve­telnek, már kétszer annyi kell hajtanom mint mondjuk két éve, pedig akkor sem unatkoztam. Ösztönzőnek meg állandóan azt vágják a ké­pembe, hogy ha nem tetszik, menjek máshová dolgozni, kapnak a he­lyembe akármikor új munkaerőt. Az én szakmámban nem hemzseg­nek az üres állások. A korom miatt sem ugrálhatok. Húznom kell az igát, amíg bírom. Ezért vagyok bérrabszolga. Kenyérbe sült sonka Barátom most már nevet az egészen, pedig eleget dühöngött húsvét- kor, amikor megszegte azt a bizonyos kenyeret.- Vettem egy másfél-két kilós sonkát, és egy idős parasztbácsi aján­latára, aki szerint az a kenyérbe sütve az igazi, mert megmarad benne az illata, aromája, egy cimborámmal elküldettem azt a pékhez. Taná­csomra az egyik barátom ugyanilyen céllal két kilós kötözött sonkát, a másik kicsontozott hátsó csülköt és házikolbászt is küldött. Ahogy szombaton elhoztuk a kenyeret, aüg vártuk, hogy megkóstoljuk a fi­nomságot. Az volt ám a pofára esés! A kenyeremben volt vagy két, ki- sujjnyi vastag sonkaszelet. Barátaimat felhívtam dühöngtek, mert őket is becsapták. B. Murányi László A Mikulás visszatért. Az év legnagyobb / ajándékával. WESTEL 900 kártya és ERICSSON GH-198 mobiltelefon együtt 29.900 Ft+áfa-ért. Ez a legjobb ár egy működő telefonért, amellyel azonnal beszélhet! Az ajándékot megkaphatja a WESTEL 900, a Westel Rádiótelefon Kft., a Fotex, az Ofotért és a Keravill üzleteiben, valamint az üzletkötőknél. Ez a csoda csak május 17-ig tart! Előfizetői kártya ára - bármilyen más készülék vásárlása esetén - csak 9.900 Ft.áfa. További részletek az üzletekben! WESTEL Rádiótelefon Kft.: Rákóczi út 19. Tel: 06-72/225-111 FOTEX: Pécs, Irgalmasok útja 26. Tel: 06-72/319-625 INFORMÁCIÓ: 06-30/800-900, http://www.westel900.hu HÁZHOZSZÁLLÍTÁS MEGRENDELÉSE 06-30/30-30-30, (06-1)265-88-88 ERICSSON

Next

/
Oldalképek
Tartalom