Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-28 / 144. szám

8 DUnántúli Napló Társadalom 1996. május 28., kedd Kirándulás Gemencre Ebben az évben Tolna megyébe szervez kirándulást a Nyugdíja­sok Pécsi Egyesülete. A terve­zett útvonal: Pécs-Paks-Ge- menc-Decs-Szekszárd-Pécs. A június 19-re ütemezett prog­ramban többek között az atomerőmű, a gemenci trófea­kiállítás és a decsi tájház meg­tekintése szerepel. Az előzetes számítások szerint személyen­ként ezer forintba kerül az út. A kirándulásra már lehet je­lentkezni az egyesület Rákóczi út 11. sz. alatt található köz­pontjában. Az érdeklődők hét­főnként délelőtt 10-12 óra kö­zött kereshetik Hényel Zoltán- nét, aki részletekről is tájékoz­tatást ad. A tévé „Hazanéző” c. műsorá­ban Gombár János a Zala me­gyei Gutorföldét mutatja be. Most éppen a helyi téglagyár van „terítéken”. Egy asszony szemlátomást nem csekély erőfeszítéssel emelgeti le a szalagról szüntelenül jövő tég­laforma agyagdarabokat, né- gyet-négyet egyszerre, s rakja odébb egy méterre a targon­cára, amit már férfiember tol tovább. És nem fordítva! A ri­porter megkérdezi az asszonyt: naponta mennyit emel át, s ő eszméletlenül nagy - több tíz­ezres nagyságrendű! - számot mond. Erről-arról beszélnek még, majd elhangzik az idő­szerű kérdés: mit szól a nyug­díjkorhatár tervezett felemelé­séhez? Az asszony válasza le­hangoló: „Ilyen nehéz munka mellett mi már nemigen érjük meg ...” Ilyen nehéz munka ... E pár Ilyen nehéz munka mellett... szó elindítja a gondolathullá­mot arról, amiről valahogy egy szó sem hallik manapság, ami­kor a nyugdíjkorhatár-emelés­től visszhangzik a közélet, ami ellen pedig ugyancsak alapo­san érvel a parlamenti ellen­zék. Nem vagyok holtbiztos benne, de sejtem, hogy a most meneszteni szándékozott nyugdíjkorhatárokat valamikor a hírhedt 50-es években álla­píthatták meg, s a nőkét talán éppen azért az 55. életévben, mert azokban az években zaj­lott az egyenjogúsítás jegyé­ben a nők totális munkába állí­tása, ami azt jelentette, hogy seregnyi nem éppen nőies munkakörbe is nőket irányítot­tak. És ők mentek. Mert a do­log úgy volt kitalálva, hogy egy kereső már nem volt elég a család eltartására, nagyon kel­lett ehhez az asszonyi kereset is. Ez az 55. év tehát gyanítha­tóan nem az irodista hölgyek kedvéért állapíttatott meg, ha­nem leginkább azok érdeké­ben, akik 30-40 évig kénytele­nek férfierőt is próbára tevő munkát végezni. Akkoriban hősies tett volt, ha nő bányásznak ment, vagy traktorra ült - ezek mára már csak rossz emlékként élnek azokban, akik még élnek. Sze­rencsére az építőiparból is ki­koptak a nők, s tán az eszter­gapadok mellől is. De akit fo­nógép, szövőgép mellé állított a sors, az nem menekülhet e nőinek kikiáltott munkától. Akkoriban jelent meg ná­lunk a dolog természetes kö­vetkezményeként a második műszak fogalma, vagyis annak a tudomásul vétele, hpgy a kényszerűen munkát vállaló asszony szinte kizárólagos terhe maradt a háztartás ellá­tása (ami az akkori gépesítet- lenség következtében még alapvetően „nehéz testi munka” volt), a gyermekek nevelése, hiszen a férfitársada­lom csak később és apránként kezdett ráébredni arra, hogy a családdal kapcsolatos teen­dőkből a teremtés koronájának is részt kell vállalnia. Mára, a rendszerváltás után, sok minden megváltozott, egyvalami azonban nem, s en­nek a megváltozására feltehe­tően még évtizedekig számí­tani sem lehet: ez a minden­áron kétkeresős családmodell. A kirívóan nőietlen női mun­kakörök ugyan feltehetően végképp kiiktatódnak, de azért jócskán akadnak még olyanok, amik nem éppen nőknek valók, amelyeknél egyébként nem ér­vényesül az ’’ósdi” egyenlő munkáért egyenlő bért elv sem. Mindez a hét évnyi korha­táremelés ellen szól, még ak­kor is, ha tudjuk - és ez lehet a mindennél nyomosabb érv -, hogy a folyamatosan csökkenő aktív korosztályokat így lehet szinten tartani, kockáztatva ez­zel azt is, hogy vészesen le­csökken a nyugdíjban tölthető évek száma, s azt is, hogy a fia­talabb generáció aligha szá­míthat az unokanevelésben nélkülözhetetlen nagyikra. A bölcsődei-óvodai díjak, a meg­szűnő bölcsődék mellett, ez sem lehetne elhanyagolható szempont a korhatáremelés el­lenében. Hársfai István Majális a Rózsakertben A Nyugdíjasok Pécsi Egyesü­lete május 30-án 15 órakor tartja esedékes taggyűlését. A találkozó helye a Rózsakért. A taggyűlést zenés szórako­zás követi. Kérik a klubokat, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan vigyenek maguk­kal apró ajándéktárgyakat, amelyeket tombolán kisor­solhatnak. Külön meghívókat nem küldenek. Szerzett jogokat ne csorbítson! A nyugdíjreformról fejtette ki véleményét a közelmúltban a Parlamentben Bleyer Jenő, or­szággyűlési képviselő, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tisztelet­beli elnöke. Véleményét, javas­latait ezúton közreadjuk. A jelenlegi nyugdíjasokat a nyugdíjreform lényegesen nem érinti. Mégis néhány kérdésben szeretném véleményemet az el­képzelésekről kifejteni. Alapvető kérdésnek tartom, hogy a reform szerzett jogain­kat ne csorbítsa. Rögzíteni kell, hogy az átmenet időszakában e nyugdíjas réteg juttatása milyen alapelvek szerint történjen, me­lyek azok a mutatók, amelyek­nek alapján a jelenleg nyugdíj­ban lévők járandóságaikat megkaphatják. Gondoskodni kell arról, hogy a leginkább rászorulók részére - akik több mint egy millióan vannak - olyan ellátás történ­jen, mely emberhez méltó kö­rülményeket biztosít részükre. Különös figyelmet kell fordí­tani az özvegyek, a régen nyugdíjba mentek, valamint a mezőgazdasági járadékosok helyzetének megoldására. Ők mélyen a létminimum alatt él­nek,számukra a megélhetéshez a szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Ezen a helyzeten megítélé­sem szerint egy célzott támoga­tási rendszer kidolgozásával és megvalósításával változtatni kell. Szóba került a nyugdíjak bruttósításának kérdése is. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha ezzel párhuzamosan egy hosszú távú adórendszer beve­zetése is sorra kerül. Ennek hi­ányában a nyugdíjas társada­lom ki lehet téve annak, hogy az évenként változó adótörvé­nyek szerzett jogaikban csorbít­ják őket. Olyan elképzelések is fölve­tődnek, amelyek szerint a nyugdíjasok munkavállalásá­nak korlátozására is sor ke­rülne. Szerintem ezek az intéz­kedések csak növelnék a fekete munka lehetőségét és semmi­lyen hasznot nem hoznának a munkaerő piacon. Másrészről viszont sok idős embernek jövedelme kiegészí­téséhez jelentősen hozzájárul az eseti munkavállalás, és az olyan töredék munka, amelyet az aktívak nem szívesen vállal­nak. Tevékenységük különösen hasznos volna a szociális ellá­tás szférájában. Úgy gondolom a társadalom elé kerülő nyugdíjreform alter­natíváit úgy kell kialakítani, hogy azok ne egymással szem­ben lévő nézeteket tartalmaz­zanak, hanem biztosítsák a kü­lönböző lehetőségek variációit. Ez, véleményem szerint a köz- érthetőséget is javítaná. Továbbá, a reform koncep­ciót meggondoltan és megfon­toltan, megfelelő távlatokat is figyelembe véve, különböző számításokkal alátámasztva kell ismertetni és társadalmi vi­tára bocsátani. E számításoknak tartalmazniuk kell a rendszer hatékonyságát és gazdasági, társadalmi következményeit. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy az átállás - több neves közgazdász és TB szakember véleménye szerint - több száz milliárdba kerül. Ennek a mai gazdasági körülmények között nem látszik a forrása. A nyugdíjban lévők bizton­ságérzetéhez, nyugodt napjaik­hoz pedig elengedhetetlenül fontos az erre vonatkozó konk­rét és korrekt válasz. jegyezhető a Kamatozó Kincstárjegy 1997/V. Az igen népszerű Kamatozó Kincstárjegy jegyzési idejét meghosszabbítottuk: a havon­ta kibocsátott állampapír két héten keresztül kapható, hogy még könnyebben hozzá­férhető legyen. Miért kedveli nagyon sok em­ber ezt a befektetési formát? E5r’ Mert az egyéves futami­dejű értékpapír évi 24%-os kamatot nyújt. Ez kiemelkedően magas erre az időszakra. Mert a Kamatozó Kincs­tárjegy biztonságát az állam garantálja. Mert tőzsdei forgalma­zásra kerül, sőt a futamidő alatt az OTP Bank Rt. és az MHB Rt. kijelölt fiókjaiban napi áron adható és vehető. Csr Mert a futamidő alatt vissza is váltható. (Figye­lem: ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befek­tetőknek.) Cx Mert - mint az alábbi lis­tából kiderül sok forgal­mazónál vásárolható. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/V.) 1996. május 20 - 31-ig je­gyezhető. Kibocsátási árfo­lyam: 1996. május 20-24. között 99,5%, 1996. május 28 - 31. között 100%. A kamatozás kezdő idő­pontja: 1996. június 5. Évi kamata 24%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Bróker Rt. 1051 Bp„ Mérleg u. 4. • OTP Bank Rt. Pécs, Rákóczi út 44., Király u. 11., Pécs-Újmecsekalja, Komló, Mohács, Siklós, Szigetvár, Villány • MKB Rt. 7621 Pécs, Kossuth L. u. 47. • Inter Európa Bank Rt. 7624 Pécs, Ferencesek utcája 52. • Magyar Hitel Bank Rt. 7621 Pécs, Szabadság u. 3., Mátyás király u. 3. AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELY: Cenzor Bróker Kft. 7621 Pécs, Timár u. 4 • Cooptourist Rt. 7601 Pécs, Irgalmasok u. 22. VALAMINT: MNB Baranya Megyei Igazgatóság 7621 Pécs, Geizler Eta u. 8. Fokozatos korhatáremelés A legutóbbi Nyárutó oldalun­kon a nyugdíjkorhatár tervezett emeléséről írva, tíz évvel előbbre hoztuk a bevezetés kezdésének dátumát. Azt írtuk, hogy a fokozatos korhatáreme­lés 1988-tól kezdődne, ami ugye természetesen nem lehet­séges, ezen az éven már túl va­gyunk. A helyes dátum - nők és férfiak korhatáremelésének kezdésére egyaránt - 1998. lüll JMLLAMBAgMI A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom