Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-21 / 138. szám
6 Dünántúli Napló Közélet 1996. május 21., kedd ORFK-elemzés a zsebtolvajokról Zsebesvilág Magyarországon A zseblopások száma, az okozott kár értéke Magyarországon évről-évre nő. Előre látható, hogy ez a bűncselekmény a jövőben még nagyobb gondot okoz majd - állítja Tonhauser Péter alezredes, az ORFK vagyonvédelmi alosztályának vezetője. A zsebesek elsősorban a városokban, idegenforgalmi központokban működnek. Elmaradhatatlan vendégei a nagy tömegeket vonzó rendezvényeknek: a vásároknak, az ünnepi megmozdulásoknak. Az idegenforgalmi szezonban a turista- és üdülőcentrumokba teszik át székhelyeiket. Az ORFK-n nemrég elemezték, hogyan alakultak a zseblopások az elmúlt években. A statisztikai adatok azonban Tonhauser Péter alezredes szerint csak az ismertté vált esetekről szólnak, ténylegesen a zseblopások száma több volt. Mindezt előre bocsátva a zseblopások száma a vizsgált négy év alatt (1990-94 között) az évi 5525-ről 7413-ra, 34%-al nőtt. Ugyanezen idő alatt a kárérték 68 millióról 172,8 millióra emelkedett. A legnagyobb emelkedés 1994-ben volt, abban az évben, amikor az országban az összbűnözés volumene éppen valamelyest csökkent. A többéves tapasztalat szerint a legtöbb zseblopást a fővárosban követik el. (70,4%-át). Legveszélyesebb területek: a Belváros, a Nagykörút, a 4-es, 6-os vonala, a Lehel piac, a Nyugati tér, a Kondorosi úti volt bolhapiac, a Móricz Zsig- mond körtér, a 47-es villamos és a 7-es autóbusz vonala, a Budavári sikló, a Moszkva tér, a 2-es és a 3-as metró vonalai valamint az aluljárók közül a Blaha Lujza téri, az Árpád hídi, az Üllői úti. Nyáron veszélyes a 26-os busz vonala és a Margitsziget. 1994-től elszaporodtak a színházakban és a templomokban végrehajtott zseblopások is. Ennek olyan fajtái is terjedőben vannak, amelyeket eszközzel (pengével, szikével) hajtanak végre. A megyék közül öt év átlagban a legtöbb zsebtolvajlást Borsod- Abaúj-Zemplén, Csongrád, Győr-Moson-Sop- ron, Hajdú-Bihar és Somogy megyében követték el. A zsebtolvajok vidéken sok tekintetben másképpen dolgoznak, mint a fővárosban, más e bűnözési típus dinamikája is. Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében például pillanatnyilag csökkenő a tendencia. A megyei góc Miskolc volt, ahol például 1994-ben 1-2 kivételtől eltekintve Heves megyei bűnöző- csoportok tevékenykedtek. A csökkenés a jó felderítésnek volt köszönhető: ennek mutatója a mért időszak végén 45%. Csongrádban az utóbbi időben 65%-os volt a csökkenés. A felderített tettesek zöme helyi lakos, többségében nő. Az ismeretlen tettesek felderítési aránya eleinte 11-14% volt, napjainkra megközelíti a 30%- ot, ami az országos (sajnálatosan alacsony) átlagot háromszorosan meghaladja. Győr- Moson-Sopron megyében és Sopronban nagyon vigyázni kell a zsebek tartalmára különösen a németeknek, osztrákoknak. Sikeres nyomozás esetében is gondot okoz, hogy a károsult külföldi megteszi a feljelentést, azután elutazik, így nem vehet részt a bizonyítási (pl. a felismertetési, a tárgykiválasztási) eljárásban. Sok a gyermekkorú elkövető. A felderítési mutató körükben az országos átlag alatt van. Hajdú-Biharban Debrecen és Hajdúszoboszló a zsebesek fő tevékenységi területe. Bűncselekményeik száma gyakorlatilag évente 300, tendenciája stagnáló. Az elkövetők szinte kizárólag helyi, állandó lakosok, 21%-uk analfabéta, ők olykor már eszközt is használnak. Utóbb több csoport Sza- bolcs-Szatmárból jött. A felderítési mutató az országos átlag alatt van. Somogy megyében Siófok a legveszélyesebb, ott is a Petőfi sétány. Sok a zsebes Balatonkilitiben, főként a piacon. Májustól szeptemberig működnek a szezonra ide települő bűnözők, akik szinte kizárólag külföldieket választanak célpontjuknak. Áz elemzés megállapítja: az elkövetők szinte kizárólag olyan személyek, akik életvitelszerűen e bűnözésre rendezkedtek be. Korábban (főként a fővárosban) sok volt közöttük a román állampolgár. Napjainkban ez a szám csökkenőben van. A gyors bírói ítélet után a bűnösöket ugyanis véglegesen kiutasították az országból. Budapesten 2200 zsebtolvajt tartanak nyílván, közülük 4-5 többgenerációs család tagjait. Az újak közül többen kapcsolatot tartanak a szervezett bűnözői csoportokkal: a lopás célja már nem csak a pénz, hanem a személyi okmányok, sőt a hitelkártya is. Utóbbit a zsebes már biztos felvásárlóhoz viszi. Új jelenség, hogy néhány fővárosi kábítószeres zseblopásból akarja megszerezni napi adagjának árát. Némethy Gyula A zsebesek száma is növekszik fotó: löffler Gábor / Mi lesz a Mecsek Áruházzal? Diákok a laktanyában A hódmezővásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár laktanyájába hétfőn 21 nyolcadik osztályos diák vonult be egynapos kiképzésre. A beöltözést és a balesetvédelmi oktatást követően általános katonai tájékoztatót hallgattak meg, majd bekapcsolódtak a gyakorlati foglalkozásokba. A leszerelésükre kedden ünnepélyes keretek között kerül sor. A lövészdandár immáron öt esztendeje minden évben május 21-én, a Magyar honvédelem napján nyílt napot rendez. A hányatott életű, valaha szebb napokat is látott Mecsek Aruház sorsa változatlanul bizonytalan. Azok az álmok, amelyeket még a privatizáció előtt álló Baranyaker Részvénytársaság vezetői szövögettek - a múltba vesztek. Tavaly október közepe óta a társaság, s így az áruház új többségi tulajdonosai - a PRI- MEX Rt. és a Westminster Rt. - is azon munkálkodik, hogy értékesítsék az öt szintes épületet. Patacsi József, a Baranyaker Rt. vezérigazgatója szerint eddig nem sikerült olyan hazai érdeklődőt találni, aki megvenné vagy üzletrészt vásárolna az áruházban. A dolog érdekessége, hogy az ár egyáltalán nem magas: bár nem akart konkrét összeget mondani a vezérigazgató, de annyit elárult, hogy a valós piaci értéke alatt is értékesítenék. A tulajdonosok most külföldön próbálnak szerencsét, lehet, hogy akad olyan szakmai vagy pénzügyi befektető, aki fantáziát lát az alapos felújításra szoruló, de több célú hasznosításra alkalmas épületben ... Jelenleg az áruház öt szintjéből hármat bérbe adtak, a felső kettő azonban üresen áll. A vélemények megoszlanak arról, hogy milyen körülmények -között fogadják a vásárlókat akadnak nem kevesen, akik kritizálják a zsúfoltságot, mások „bóvliparádénak” titulálják a kínálatot egy tény, a kispénzű emberek szívesen keresik fel a különböző osztályokat, ahol viszonylag olcsón - ez is volt a bérlő üzleti filozófiája - tudnak műszaki cikkeket, papírárut, háztartási kellékeket, illatszereket venni, játékokat venni... Meddig marad ilyen a helyzet? Addig, amíg a Mecsek Áruház nem kerül új kezekbe, ugyanis a bérleti szerződések meghatározott időre szólnak. Ez az idő az új tulajdonos megjelenésével jár le. R. N. Konferencia a neolatin irodalomról A z ókorban egy világbirodalom „hivatalos nyelve” a latin, később az egyetemes európai értékcsere közvetítő eszköze, nem utolsó sorban a tágabb értelemben vett irodalomé. Himnuszköltészetünk, legendairodalmunk, krónikáink, egyházi és világi tudományosságunk (és még sorolhatnánk) korai „termékei” jórészt ezen a nyelven íródtak. Ismeretük nélkül szegényebbek lennénk, ez ma már nyilvánvaló. A latin nyelv újabbkori pályafutását ír és angolszász szerzetesek, illetve a „Karo- ling-reneszánsz” nagy egyéniségei már a VIII. század folyamán előkészítették, biztosítva azt, hogy a középkor későbbi századaiban is ébren maradjon az igény az antik örökség birtokbavételére és további gyümölcsöztetésére. Az európai reneszánsz „utazó nagyköveteinek”, a humanisták nak az irodalmi működése már csak a koronát tette fel erre a folyamatra. Elég, ha csupán a mi Janus Pannoninusunk provinciálisnak aligha mondható irodalmi tevékenységére utalunk. De arra is emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy a magunkéhoz hasonló nemzetek fiai számára mit jelentett még a XVIII. század derekán is az akkori idők tudományos világnyelvének az ismerete. Az ő nyugati „egyetemjárásuk” nélkül aligha mozdulhatott volna előbbre művelődésünk, hisz a rövid életű pécsi Studium generale példája is mutatja, hogy több évszázados erőfeszítésre volt szükség ebben a régióban az egyetem intézményének meggyökereztetéséhez. Amit ugyancsak nem szabad elfelejtenünk: a latin ma is élő nyelv. Éspedig nem csupán a klasszika-filológia művelői, hanem mindazok számára, akiknek mindennapi munkájához hozzátartozik, hogy történeti, irodalomtörténeti forrásokat olvassanak és értelmezzenek. Következésképp ma sem tekinthető „Úri cifraságnak” az úgynevezett latinos műveltség. M indezt figyelembe véve talán kevéssé tűnik meglepőnek a hír, hogy rövidesen három napos tudományos konferenciát rendeznek Pécsett, Neolatin irodalom Európában és Magyarországon címmel. A konferenciára mintegy száz kutatót és körülbelül ugyanennyi egyetemista érdeklődőt várnak a szervezők, úgymint az MTA Irodalomtörténeti Intézet Reneszánsz Osztálya és a hazai egyetemek irodalomtörténeti tanszékei. S hogy nem csupán a szorosan vett szakma tartja fontosnak a rendezvényt, mutatja, hogy megrendezéséhez nem csak az Akadémia és a Janus Pannonius Tudomány- egyetem vezetése nyújtott jelentős anyagi támogatást, hanem Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata is, míg a Baranya Megyei Közgyűlés Megye utcai üléstermének rendelkezésre bocsátásával biztosította, hogy valóban méltó kerete legyen a külföldi előadókat és érdeklődőket is vonzó konferenciának. El ne felejtsük: a konferencia május 24-én, pénteken 14.30 órakor kezdődik a protokolláris megnyitóval, illetve az első üléssel, melynek szombaton és vasárnap délelőtt is lesz folytatása, mindkét alkalommal 9 órai kezdettel. A három „ülésszakon” ösz- szesen 21 előadásra kerül sor, egyenként mintegy 20 percben. (További mondandójukat csupán írásban tehetik közzé, akár a helyszínen is, az előadók.) Csak néhány cím mutatóban: A magyar nép és állam születése a latin nyelvű organikus történet- írásban, Szent László a magyar prédikációirodalomban, Neolatin írók és magyar prédikátorok, Emblémaelméletek Magyarországon a XVI- XVII. században. A pécsi előadók „természetesen” Janus Pannoniuszal foglalkoznak. Némi kikapcsolódásra is lesz lehetőségük a három nap folyamán a konferencia résztvevőinek a Pécs városi fogadás, a megyei kirándulás és a hagyományos „társasvacsora” alkalmával. Ezen a vacsorán megeshet, hogy egyes ironikus kedvű „szakácsok" jóvoltából a konferencia „görbe tükrét” is felszolgálják a résztvevőknek. Boda Miklós N em tudom miért vagyok ilyen - tán születési hiba, vagy nevelési eltévelyedés soha le nem hulló gyümölcse, - hogy köszönök annak is, akit csak egyszer láttam, ha futólag is. (Ez a „furcsa” szokás, főleg falvak romlatlan lakóinál még mindig divat. Idegennek is, bennszülöttnek is kijár a „jó reggelt, jó napot, jó estét” vagy néhol a „dicsértessék” .. .) Viszont a városlakók népes seregében már jóideje az a furcsa módi terjed, hogy akkor r is lenyelik, vagy elbliccelik, amikor illene, legalább egy bólintás. Vannak ilyen lények köztünk - sajnos szép számmal akiket én amolyan „sumákokként” tartok számon, mint az átlagostól elütő alfajt. Jellemzője, hogy akkor is fűzi a cipőjét, ha az kifűzet- len, a kirakatot méricskéli, mégha az éppen üres is, mint a tekintete, amely a sémmibe homályosul. Ezek a nem-köFurcsa mánia szönés virtuózai. Tudják, hogy ki vagy. Ismernek, sőt nagyon is, olyannyira, hogy átlépni, átnézni sem tudnál rajtuk, annyira a közeledben vannak - és mégis oly messzire lökik magukat, mintha jégfalat döngetnének egy kegyes biccentéssel. Kifejezetten érzékük van ahhoz, hogy ne köszönjenek, s abban a téveszmében élnek, hogy ez előkelő, a felértékelődés fokmérője, és az ellenkezője valamiféle lefokozás, degradáció lenne. Eme tévelygésük lenne boldogságuk forrása? Titkos gyönyörűség mámorító érzése elaraszolni a fal mellé lapulva, fürgén mint a százlábú, ha megriasztják? Csak azt ne hidd jámbor felebarátom, hogy „megúszod” őket. Te fogsz köszönni, méghozzá előre! Mivel mint mondám az elején, ily hibával neveltek. Te nem tudsz nem köszönni! Erről jut eszembe: egy délután szembejött velem egy ilyen „bujdosó”. Nem volt kitérés, nem volt kirakat, cipőfűző vagy egyéb „kellék”. Szembekerültünk majd ütközésig. Én köszöntem - mert így idomítottak „anno”, Ő mormogott valamit. És inait. Oly végtelen bánattal az arcán, hogy már-már ügettem utána, hogy vigaszjelet adjak: elnézést, tévedtem! Sajnálom, hogy elrontottam a napodat.. . Ámbár ígérhetem, hogy máskor nem fordul elő. Hiba van a génjeimben, különc vagy ódivatú csöke- vény lennék? Azt hiszem, ez a kérdés költői. Búcsúzom hát: kinek-ki- nek , jó reggelt, jó napot” kívánok. Visszajelzés nélkül is. Dr. Hegedűs Sándor Egészségcentrum a Mecseken Béke, egyensúly, megbékélés A béke: nyugalom egyensúly, megbékélés megértés. Megértése annak, hogy világunk velünk együtt törékeny. Az ablak alatti ágon daloló énekesmadár a legkisebb zajra is tovarebben. Hiányt hagy maga után. Nem üldözhetjük el ezeket a madarakat, nem irthatjuk ki a pázsit virágait, a susogó lombokat a környezetünkből és a lelkűnkből. Nem rombolhatjuk tovább - eredendően ép és egész - testi-szellemi mivoltunkat. Az innen eredő elégedetlenség, boldogtalanság és diszharmónia okozza a legtöbb testi és lelki betegséget is. Mindezek alapelvei azoknak a - bizonyos értelemben lelkipásztori munkát vállaló - szakembereknek, akik a Mecseken egy, a hazánkban még újdonságszámba menő, a testi-lelki és környezeti harmóniát helyreállító ayurvédi- kus egészségcentrumot (klinikának, szanatóriumnak is tekinthető) hoztak létre, és bejárásos vagy bentlakásos formában foglalkoznak a panaszaikkal hozzájuk fordulókkal. A központot a tüdőszanatórium közelében, egy villában alakították ki, ahol lakosztályok is igénybe vehetők. Az egészséges életmód valamennyi feltétele adott - akár egyéni, akár csoportos foglalkozások, tanfolyamok rendezésére, terápiák alkalmazására. Mindez összefügg a táplálkozással, a káros szenvedélyekkel, az emberek magárautaltságával, hite-vesztésével, távlattalanságá- val, a mozgás- és viselkedéskultúra hiányával, mérgező anyagok fogyasztásával. Áz itt tevékenykedő szakemberek a hozzájuk fordulók teljes személyiségéből indulnak ki, problémáik eredetét szüntetik meg. Módszereik ősrégi, indiai eredetű, külföldi egyetemen elsajátított alapon nyugszanak, de alkalmazzák a természetgyógyászat legújabb eredményeit is. A nemzetközi hírű orvos-természetgyógyász Oláh Andor közeli munkatársai, szakirodalmi társszerzői, az ismert Pécsett élő Jandzsó-nó'vérek, Jandzsó Irén és Julianna irányítják a centrumot, ahol más neves szakemberek is tartanak majd előadásokat, foglalkozásokat. Emellett tanácsokat is szívesen adnak mindazoknak, akik értéknek tekintik az egészséget, és hajlandók változtatni önpusztító szokásaikon. Bebesi K.
