Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-18 / 135. szám
6 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. május 18., szombat Kiállítások Tanévzáró kiállítást tartanak a JPTE Művészeti Kar Képzőművészeti Mesteriskola mesterképzős és doktoran- dusz hallgatói május 21-étől a Pécsi Galériában. A válogatást 17 órakor nyitják meg. A huszonhét hallgató munkáit május 26-áig láthatják az érdeklődők. „Üvegfestészet az építészetben” címmel nyílik tárlat a Pécsi Kisgalériában május 22-én 17 órakor. A bemutatott anyagot a Képzőművészeti Mesteriskola Festő Tanszékének mester- képzős és DLA hallgatói készítették azon a hat hetes kurzuson, melyet Angliában Kate Baden Fuller profesz- szor vezetett. „Örökségünk” a címe annak az összeállításnak, melyben a magyar- országi németség környezeti kultúrájáról kapunk képet Körtvélyesi László fotóművész segítségével. A pécsi Lenau Házban nyíló tárlat elé május 24-én 17 órakor Báling József, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alel- nöke mond bevezetőt. A Művészetek Háza ajánlatából Francia sanzonokat ad elő Veronique Pestet május 21- én 19 órakor a pécsi Művészetek Házában. A művésznő híres fesztiválokon szerepelt sikerrel, fellépett a legismertebb énekesekkel, és két lemeze is megjelent. Repertoárját saját szerzeményei, erőt, de finomságot sugárzó, megzenésített költemények alkotják. Munkáit jól megszerkesztett szövegek, szép melódiák jellemzik, és valódi temperamentum. Május 23-án 19 órakor ismét az énekhangé a főszerep. Hangversenyt adnak a japán énekhangverseny magyar győztesei, Vojtkó Ágnes, Holies László és Tóth Marianna. Az Ifjúsági Ház programjából Az egészség jegyében zajlanak az Ifjúsági Ház jövő heti programjai. Május 20- áh 9 és 17 óra között Prof. Dr. Török Szilveszter tart előadást és bemutatót a házban, szó lesz a méregtelenítésről, az életmódterápiáról, a Voll-diagnosztikáról is. 18 órakor a biológus a do-in masszázsról beszél. Május 23-án az Életreform Klubban dr. Forrai Márta a fito- terápiáról, a böjtkúrákról, az emésztőszervi és cukorbetegségről beszél. „Pécs szent embere” Várkonyi Nándor száz éve született Várkonyi Nándornak két élete volt. Az egyik élete a szemmel érzékelhető, a köznapi, a családja, a környezete által megtapasztalt élet, az apa, a családfő élete, a munkahelyen eltöltött élet, a kenyérkereső könyvtáros, az irodalomtörténész, a szerkesztő, a kritikus élete. Ez az élet is teljesítményben mérhető, említésre méltó, javakban, maradandó értékekben gazdag élet. Példásan nevelte gyermekeit, gondoskodott családjáról, lelkiismeretesen elvégezte munkáját a pécsi Egyetemi Könyvtárban, maradék idejét hasznosan töltötte, kutatásra, könyvek, irodalomtörténeti munkák tető alá hozására, a Sorsunk című folyóirat szerkesztésére fordította. Kitűnő szeme volt a tehetség meglátására, kifinomult érzéke a kapcsolatteremtésre, emberi figyelme mások megsegítésére. De volt Várkonyi Nándornak egy másik élete is. A szemmel alig érzékelhető, a múltba, a történelem előtti időben elmerülő, az őskultúrákkal érintkező, a mítoszok titkait kutató és megfejtő, az íróasztal fiókba zárt, a kéziratlapokon pihenő, a halála után föltáruló, a napjainkban megismerhető. Valami, a jéghegy csúcsa ebből is - már életében -láthatóvá vált a Szíriát oszlopai első kiadásának lapjain. De az igazi meglepetést az utókornak tartogatta: Áz elveszett paradicsom két (a rövi- debb és a teljes) kiadását, Az ötödik ember könyvfolyamát, amelyből a közelmúltban az első rész látott napvilágot, s amelynek folytatását a Széphalom Könyvműhely ígéri. Nagyon nehéz ezekről a munkákról megszabott számú sorokban beszélni. Nehéz a könyveket olvasni is. Nehéz a forrásokat, a hivatkozásokat, a neveket és évszámokat követni. Nehéz a köznapok izgalmában, az újsághírek lázában élő embernek a mítoszok hőseivel társalogni, az elsüllyedt kultúrák emlékein töprengeni, az írott történelem előtti idők lehetőségeit mérlegelni. Éppen ezért ezeket a könyveket lehet félretenni, kézlegyintéssel elintézni, „tudománytalannak” bélyegezni, jobb esetben regényesnek minősíteni. De lehet fölöttük tűnődni és töprengeni, az emberi létezéstérintő kérdéseket megfogalmazni, az ismert történelmet kitágítani, s főképpen szerénynek, alázatosnak és megértőnek lenni. E könyvek által lehet közelebb kerülni Várkonyi Nándor személyiségéhez is,' s azokhoz a lehetőségekhez is, amelyek a könyvek fölé hajló olvasóban rejlenek. Jó folyóiratok a Sorsunk mellett is voltak. Ma is forgatható tanulmányokat, irodalom- történeteket Várkonyival egy időben mások is írtak. Személyiségének vonzó vonásai mindaddig megmaradnak, ameddig lesznek, akik emlékeznek rá. De életművének a Szíriát oszlopaitól Az ötödik ember majdnem megjelenő utolsó részéig terjedő íve az, ami munkásságát a magyar szellemi életben, a tudomány- történetben páratlanná teszi. „Pécs szent emberének” Németh László nevezte egyetlen rövid találkozás, egy 1941- es pécsi irodalmi est és egy mecseki séta benyomása alapján. A Kazinczy Ferencre, a széphalmi mesterre használatos jelzőt alkalmazta rá. Várkonyi irodalomszervező munkáját, ki- teijedt levelezését, irodalomtörténészi, szerkesztői kvalitását akarta ezzel jellemezni. De talán megéreztetett vele valami többet is, megéreztette Várko- nyinak azt a „másik” életét is: a pártatlan képességet, az emberi akarat hősi fokú megvalósulását. Kazinczy a kufsteini várbörtönben eltöltött fogságot „szublimálta” irodalomszerKét élete volt fotó: MÜLLER vező munkává, a nyelvújítási mozgalom vezéri szerepévé. Várkonyit az első világháborúban szerzett fertőző betegség egész életre süketté tette. Ő a süketség börtönét „szublimálta” az őskultúrák iránti érzékenységgé, őt a viszonylagos bezártság tette a múlt titkainak meghallójává, a veszteség finomult benne értékké. S Várkonyi Nándor munkássága, író-tudósi teljesítménye ezen a ponton - születésének századik évfordulóján - immár nemcsak emlékezésre méltó, megbecsülésre érdemes, megcsodálható érték, hanem olyan kvalitás, olyan emberi minőség és teljesítmény, amely ma is, másokra is (mindnyájunkra) érvényes. A teremtett világban az embernek adatott meg az a lehetőség, hogy a lélek erejével leküzdje nehézségeit, úrrá legyen veszteségein, és életében még a bajt, a vereséget, a kudarcot is értékké, alkotássá nemesítse. Tüskés Tibor Rommező Hátszeg közelében Pécsi interjú egy román régésszel A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara ókortörténeti és régészeti tanszékének meghívására a kolozsvári loan Piso professzor Sarmizegetusa város feltárásáról tartott előadást az egyetemen. Az előadás után vele beszélgettünk.- Milyen eredményhez vezettek a professzor úr által irányított ásatások?-A Traianus császár által alapított Sarmizegetusa Dacia provincia fővárosa volt. Gazdag tárgyi és feliratos emlékanyag került felszínre, amely művészetileg és történetileg a tartomány legfontosabb lelőhelyévé avatja a Hátszeg közelében levő rommezőt. Nagy fontosságú márvány építménymaradványokat is találtunk, melyeknek szerencsére csak kevés részük van modern építmény alatt. Hasonló feltárásokat folytatott a múlt század végétől Téglás Gábor, aki a hunyadi Régészeti Szervezet és a dévai múzeum megalapítója.- Vannak-e további közös tervek?-Újabb előadásokat tervezünk és diákcseréket. Ez biztos lépés az Egyesült Európa megteremtése felé.- Mit szól a sok tiltakozást kiváltó kolozsvári ásatásokhoz?- Egyrészt segíthetik a történelemtudomány fejlődését, másrészt a lakosság számára is hasznosak lehetnek, hogy jobban megismerjék annak a városnak a történelmét, ahol élnek - függetlenül attól, hogy magyar vagy román nemzetiségűek. Viszont nem szabad hagyni, hogy a tudományos mellett politikai jelleget öltsön az ásatás. Ez a régészek feladata és nem a polgármesteré. A feltárást azonban tájékozatlan vezetőkre és szakképzetlen munkásokra bízták. Lázár E. Pákolitz István: Pepitafüzetemből Várakozó Térül-fordul a komp. Prófétaszakállas, loboncos hajú öregember, talpig feketében várakozik a révben. Cso- bánczkinak vagy Csotánszki- nak hívják. Senkivel se vált szót; a boltban is csak mutogat, mit akar vásárolni. Afféle falubolondja, noha nem idevalósi. Valahonnét a Tisza- hátról szalajtották Csukafal- vára. Csekélyke nyugdíjából tengődik a szeretetotthonban. Azt hírelik róla, hogy várakozásba bolondult bele. A feleségét várja. Van, aki úgy tudja, abból ered a téboly, hogy a csendőrök hónapokon át faggatták annak idején: mikor, hol, hogyan tette el láb alól hitvesét. Jópárszor alaposan helybenhagyták, gondol- nivaló. De csupán annyit tudtak kiszedni belőle, hogy neje a Jézus Szívé-Búcsúba ment a proseccióv al. A búcsúsok komppal mentek át a túlsó partra. Hová lett? Nem tudja. Csak várja, egyre várja. Mert ha a komppal ment, azzal kell visszatérnie. A Tiszánál épp úgy leste, ahogy itt a Duna- parton várakozik rá. Filcsikné azt pletykálja, hogy az aggastyán sajátkezűleg fojtotta meg az asszonyt. Szerelemféltésből. Darabokra vagdosta, és elégette a kenyérsütő kemencében. Hamvait a Tisza vizébe szórta. Akkor mért várja visszajöttél itt a csukafalvi révben? Zavaros ez az egész. Összevissza beszélnek a népek mindenfélét. Egy biztos: fél évszázad óta semmi sem derült ki. A vénember minden kompkikötéskor itt ácsorog a révben. Várakozik. Társasjáték Kezdetben, az ártatlanság korában vala a Vöröspecsenye. Általában azonos neműek játszották, de ha úgy adódott, lányok fiúk együtt pecsenyéz- tek. A fölfele nyitott két tenyérbe simult a társ lefelé fordított tenyere. Cseles mozdulattal, ravaszdi figyelem-eltereléssel a játszótárs kézfejére kellett csapni. Pecsenyevörösre vertük egymás kezét. A tenyér, a kézfej nem lett ugyan pecsenye, ám jócskán égett a nagy csapdosástól. Játszották úri lánykák is, persze, nem ilyen vadul, inkább sí- mogatás volt, semmint csap- dosás. Nem is Vöröspecsenyének hívták a játékot, hanem Kacsózás-nak. (Micsodás affektált, finomkodóan kisasszonyos nevezet!) A Vöröspecsenyét a Fene- kesdi, a Fenékreverősdi követte. Vegyesen játszották fiúk és lányok. Volt egy ga- tyás-bugyis változata is, amit a lányok szeméremérzésből nem vállaltak. Magunk között a játék neve kicsit nyersebb lett: seggrepacsinak, seggre- verősdinek mondtuk. A finy- nyásabbja kifogásolta a parasztos szókimondást; néhá- nyan a Popópüfi nevet javal- lották. Bizony ezt nagyon mesterkéltnek éreztük; jószerivel ki se lehet mondani. Ugyan mit szóltak volna ezek az úri fickók, ha meghallják, hogy Wildmann Ton- csi, a péklapáttenyerű „ütönc” újabb nevet adott a játéknak. Jó vaskosát: Seggrevalagasdi. Eredet Gyerekstikli elkövetésekor, a kiderítés előtt így hangzott az anyai fenyegetés: - Megájj rusnya kölök, majd khérdóra fog apád, ha méggyün! - Ös- mertük a kérdő, kérbó, kérhó változatot is. A szólás jelentése világos, egyértelmű. Kézenfekvő lenne a „kérdőre fog”, vagy a „kérdőre von” kifejezés, de ennek az eredet szempontjából semmi hoza- déka nincs, hiszen a szüle ezt is mondhatta volna a khérdó helyett. Levelező bölcsészkoromban említettem a szólást évfolyamtársnak, tanárnak, de senki nem hallotta a khérdót. Hiába kérdeztem Lőrincze Lajost is. Évek múltak el, anélkül, hogy dűlőre jutottam volna. Aztán váratlanul két irányból is kaptam indítékot. Vajda János Credo c. költeménye volt az egyik. Másika egy közismert szólás: Belekerült (belecsöppent), mint Pilátus a krédóba. Tehát a latin credo-ról van szó. Hiteles vallás. Hitvallás. A credo hang- átvetéses könnyítéssel és k- változattal kérdő, az e-ből zárt é lett; a rövid o megnyúlott. A kherdó-változatban a h be- csusszantása nehezíti, míg a hangátvetés (krédó-kérdó) könnyíti a kiejtést. Ha most khérdóra fog valaki, hogy mért nem maradtam a kaptafánál, vallani fogok: grácia szegény fejemnek, csak úgy elkalézoltam kicsinyég a nyelvészet virá- nyain. A héten elhunyt Pákolitz István. íróasztalán ott volt a lezárt boríték címünkre, benne a kísérőlevél - „küldöm az újabb Pepitát” - és a kézirat: immár az utolsó. A Naplóban megjelent Pepitafüzetek című jegyzeteiből könyv készült, de Pista bácsi a könyvet már nem vehette kézbe. FILMJEGYZET Oroszlán a háztetőn Futnak A Képek Bruce Willis és a titokzatos jel Terry Gilliam már megint nem akármilyen fába vágta posztmodem fejszéjét. Egy populáris rémmesébe oltott szürrealista látomást vetít elénk 12 majom című filmjében. Mintha egy kecskét házasítana össze egy pacsirtával. Lehetséges ez? Miért is ne. Nekem tetszett a film profizmussal társult eredetisége. Pedig a mesét három nagyon is jól ismert, s már-már panelként is szolgáló motívum alkotja. Az egyik egy apokaliptikus história az emberiség pusztulásáról. Most, hogy lassan, de aránylag biztosan közeledünk az ezredvéghez, ez a téma, úgy látszik, ismét megborzongatja az embert, mint az időszámítás ciklusainak befejező szakaszában rendszerint. Ha világháború kitörésével talán nem is kell számolnunk, de egy-két őrült, valamint a vírusok azért ma is kapóra jönnek Nostradamus örököseinek. A film hajmeresztő látvány- világa azt sugallja, hogy Terry Gilliam, a szemtelenül merész Brazil egykori rendezője, újabban maga is Kasszandra-komp- lexusban szenved. És úgy félóra után már mi is. Mert mi tagadás, a palota tetején sétálgató oroszlán vagy az elhagyott színházban felbukkanó démoni alakok képe nagyon beleesik a szemünkbe. A másik motívum, az ura varázspálcáját elorzó bűvészinas története, egyben az alászálló (ezúttal dürrenmatti) kultúrja- vak újabb példáját kínálja a nézőnek, azzal a különbséggel, hogy itt nem a fizikusok, hanem egy biológus-virológus (milyen jól hangzik!) felfedezése kerül illetéktelen kezekbe. Ezek az alkotóelemek az időutazás scifi-témájával társulnak, ezúttal a 2035 és 1990 közti sávban oda-vissza, egy első világháborús lövedékkel megspékelve. A rendező, szakítván a hollywoodi mozi leegyszerűsítő, szájbarágós módszerével, izgalmasan nyitottá teszi a végkifejletet, ami visszamenőleg az egész történetet zavarba ejtően talányossá bűvöli. Ravaszul ügyes megoldás, hogy a film egyik kulcsjelenetét, a vissza-visszatérő repülőtéri felvételt a kisfiúval, mindig másmás nézőpontból fényképezik, trükkösen tágítva ezzel a képsor értelmezésének körét. A másik fontos jelenetet pedig, mint hallom, a rendező egyszerűen kivágta a filmből. Képzeljük el mi, ahogy akarjuk, gondolhatta a rá jellemző ironikus fintorral. Nem tudom, az a szélesebb publikum, amelyet Terry Gilliam most célba vett, mennyire veszi majd a lapokat. De a népszerű színészek biztosan becsalogatják a nézőket a moziba: a stílust és figurát (valamint idősíkot) váltó Bruce Willis, a pszichológusnőt alakító Madeleine Stowe és a groteszk túlzásokkal sem visszariadó Brad Pitt. A 12 majom tehát jó film. Talán túl jó is ebben a műfajban. Nagy Imre T
