Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-15 / 132. szám
1996. május 15., szerda A Mai Nap Dunántúli Napló 3 A békés felhasználás gyümölcse: a termelendő növények megtervezése Mindennapi genetika Kazinczy-tárlat Kazinczy Gábor grafikus kollázs kiállítása nyílik május 18-án, 18 órakor Pécsett, a Parti Galériában. A Temesvárról tavaly Magyarországra áttelepült, s Orfűn alkotó művésznek ez lesz az első pécsi bemutatkozása: a tárlatot Keserű Ilona egyetemi tanár, akadémikus, a Janus Pannonius Tudományegyetem művészeti karának tanszékvezetője nyitja meg. Borverseny a pécsi Aranykacsában Az ország szinte valameny- nyi tájegységéről származó borok érzékszervi vizsgálata történt hétfőn késő este Pécsett, az Aranykacsa étteremben. A borok vetélkedése során a szakértő és a laikus, de borszerető zsűri tizenhat féle nedűt látott, szagolt, ízlelt és természetesen pontozott, ugyanis a legjobbak elnyerték a Ház borai kitüntető címet. A kóstolót követően Háber Tamás cég- tulajdonos ismertette az idei eredményt, amely szerint a vörös borok közül a villányi Tiffán-pincészet Cabemet Sauvignonja bizonyult a legjobbnak, a roséknál is Tiffán Ede bora végzett az első helyen, míg a fehér boroknál a kóser Egri Olasz- rizling győzött. Fogadóórák a kisebbségnek A Nemzeti Etnikai Kisebbségi és Jogvédő Iroda fogadóórát tart az Apáca utca 15. sz. alatt csütörtökönként reggel 9 órától 12-ig. Várják mindazokat, akik úgy gondolják, hogy származásuk miatt hátrányos megkülönböztetés érte őket. Nemzetközi üzletember-találkozó Az Esztergomi és a Dorogi Ipartestület, valamint a Híd Alapítvány közösen egy párkányi szervezőirodával május 23-24-én nemzetközi üzletember-találkozót tart Esztergomban a IV. Pünkösdi Kiállítás és Vásár keretei között. A találkozó lehetőséget nyújt az egyéni vállalkozóknak, a társas vállalkozásoknak, az iparosoknak és kézműveseknek újabb üzleti kapcsolatok kiépítésére. Az üzletember-találkozóra finn, francia, lengyel, német és szlovák vállalkozók érkeznek, akik a gazdaság legkülönfélébb területeiről keresnek partnereket.-Sokat hallani-olvasni mostanában a genetikai robbanásról. Az ezzel kapcsolatos hírek hol megdöbbentőek, máskor már- már ijesztőét Valóságban mi zajlik e tudományágon belül?-Elsősorban a gyógyászati gondolkodás alapvető változását éljük. Ugyanis egy sereg krónikus betegségről kiderült, hogy genetikailag kódolt - a rákbetegségek, a diabetes -, és a molekuláris genetika segítségével, vagyis tisztán kémiai módszerekkel, szintetikusan olyan gyógyszereket, proteint, organikus anyagokat, hormonokat tudunk előállítani, melyek sok mindenben segíthetnek. Az, hogy a genetika minden társadalmi bajunkat megoldja, nem igaz, ám az már biztos, hogy a betegségek diagnóHihettük volna: azzal, hogy jogi erővel alátámasztva zöld utat kapott a garéi veszélyes- hulladék-megsemmisítő beruházása, nyugvóponthoz jutottunk. Eldőlt végre a huzavona, hátradőlhetnek a szakemberek, összedörzsölhetik kezüket a lobbizók, eltűnik a település közelében felhalmozott, és már a szélesebb környezetet is veszélyeztető több tízezer hordónyi klórbenzol-származék. Valójában azonban nem új kérdések kaptak még súlyosabb nyomatékot. Ezeket a kérdéseket eddig sem válaszolták meg a beruházásban érintettek, s közülük is a legfontosabb: összevetve a tervezett égetőmű éves kapacitását, illetve az elégetendő garéi hulladék mennyisézisában elengedhetetlen. Az én nézetem szerint 2003-ra, legkésőbb 2005-re az emberi test teljes génállományát feltérképezik, azonban ez nem jelenti azt, hogy tudni fogjuk, ezek a gének miképp működnek, hogyan történik a fejlődés.-Arról is hallani, hogy a géntudomány segítségével lehetséges lesz meghatározott tulajdonságokkal felruházott egyedek létrehozása. Igaz ez?- Nézze, a születés előtt így is, úgy is kiválasztódnak különböző gének, s ezek által „készül” el egy ember. Azonban ezek mesterséges variálása valószínűleg lehetetlen, illetőleg ez a több mint százezer emberi génből csak egy-egy génpárt érinthet. Mindenesetre az Egyesült Államokban egészségét, vajon mit égetnek majd a 25 éves működtetésre tervezett létesítményben, ha egyszer Ga- réra elég egy rövid év is? Talán külföldről behozott veszélyes hulladékot? Fölényes a válasz: Magyarországra tilos ilyeneket behozni! Ez eddig igaz is - bár tudunk néhány nyilvánosságra került esetről: fütyültek az üzletemberek a tiltó rendelkezésre. Manapság azonban újabb körülményt kell figyelembe venni: részben azt, hogy tagja lettünk az OECD- nek (a fejlett országokat tömörítő nemzetközi közösségnek), másrészt dörömbölünk az Európai Unió ajtaján. Mármost, a veszélyes hulladékok behozatalának tilalma már az OECD- tagsággal is gyengül. Ha pedig ges tulajdonságok megváltoztatására ilyesfajta kísérleteket végezni tilos.- Milyen, a mindennapokban is tapasztalható gyakorlati hasznát láthatjuk mi a genetikának?- Sokat. Alacsonyabb rendű élőlényekben a módszerek további fejlesztésével lehetővé válik a termelendő növények megtervezése. Vagyis, a gabona vagy a zöldségek előre meghatározható mennyiségben tartalmaznak majd fehérjét, vitaminokat. A népesség növekedéséhez igazítva lehet javítani a búza vagy éppen a rizs mennyiségi és minőségi mutatóin. Talán ez lehet a genetika békés felhasználásának legfőbb, a szó szoros értelmében vett gyümölcse. Méhes K. tagjai leszünk az EU-nak, akkor egyenesen sutba lehet dobni ezt a rendelkezést, mert a közösségen belül ilyen tilalom nincs. Marad tehát a következtetés: ha Baranyában az elégetendő veszélyes hulladék mennyisége évente alig pár ezer tonna, ha egész Dél-Dunántúlon senj sokkal több, máshonnan hozott „tüzelővel” kell megtömni az égetőmű kazánjait. Lehet találgatni: honnan? Információink szerint a tervezett égetőmű gazdája, a beruházó Hungaropec Rt. napokon belül sajtótájékoztatót tart a létesítmény kivitelezésének üteméről. Ez a „honnan” lesz első kérdésünk, hozzátéve: most már ne találgassunk, szabad a gazda.. . M. A. Ne találgassunk, szabad a gazda... Pákolitz István (1919-1996) A Magyar írószövetség Déldunántúli Csoportja és a Jelenkor szerkesztősége megrendültén tudatja, hogy Pákolitz István József Attila-díjas költő, író, a Magyar írószövetség Dél-dunántúli Csoportjának elnöke, a Jelenkor szerkesztőbizottságának tagja, Paks és Pécs díszpolgára 1996. május 14-én, Pécsett váratlanul elhunyt. Pákolitz István 1919. szeptember 18-án született Pakson. Iskoláit előbb szülővárosában, azután a kalocsai jezsuita gimnáziumban, majd ugyanott az érseki tanítóképzőben végezte. 1942-ben szerzett tanítói oklevelet, 1945-től Maglódon, később Pakson tanított. 1955-től 1968-ig a Baranya Megyei Tanács művelődési főelőadójaként dolgozott, s időközben az ELTE-n tanári képesítést is szerzett. A Magyar írószövetség Dél-dunántúli Csoportjának 1961-től titkára, 1976-tól haláláig elnöke volt. 1968 és 1980 között a Jelenkor szerkesztőjeként tevékenykedett, s élete végéig a folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a lap megbecsült munkatársa maradt. Irodalmi munkásságát mintegy kéttucatnyi önálló kötete fémjelzi, melyek között versesköteteket, prózai műveket, műfordításokat, gyermekeknek írt irodalmat egyaránt találunk. Költői munkássága elismeréseként 1963-ban József Attila-díjjal, 1974-ben SZOT-díjjal jutalmazták, 1982-ben Baranya megye Janus Pannonius Művészeti Díjat adományozott neki. 1988-ban Aranytollal tüntették ki, 1994-ben a Mar- tyn Ferenc Alapítvány művészeti nagydíját kapta meg. írói, irodalomszervezői tevékenysége mellett közéleti szerepet is vállalt. 1988-ban Paks, 1994-ben Pécs választotta díszpolgárává. Pákolitz István halála súlyos veszteség: egy szeretetreméltó embertől, igaz barátunktól, haláláig tevékeny munkatársunktól búcsúzunk. A Magyar írószövetség Dél-dunántúli Csoportja A Jelenkor szerkesztősége Madách-horrekció „Be van fejezve a nagy mű, igen. S úgy összevág minden, hogy azt hiszem,/ Év-milliókig szépen elforog,/ Míg egy kerékfogát újítani kell. ” Az a diák, aki alaposan készült az egyik idei érettségi tételből, a Tragédiából, most tiltakozhat: nem így szól a középső két sor. Nem ám, a végső változatban, Arany János átigazításában, de eredetileg bizony az idézet szerint írta Madách. Az átírt szöveget is fricskázó példa arra is figyelmeztet, hogy az alkotó milyen kevéssé pihenhet a babérjain, s mennyire szüksége lehet egy jó szerkesztőre. Úgy tűnik , hogy a pécsi közgyűlésben zajló folyamatoknak is szükségük lett volna - egy szigorú, jó stílusérzékű ítészre, aki a túlterjengő ismétléseket, a kapkodást és az időhúzást, a melodrámai felhangokat és a tragikus jövendöléseket lenyesegette volna. Mert bizony most hol tartunk? Akár azt is lehetne állítani, hogy a tegnap hozott döntéssel - amely szerint a bizottsági tagok választása nincs bizottsági javaslathoz kötve - csütörtökön most újra május 2-át írunk. A testület újratárgyalja a szak- bizottságok új személyi összetételéről szóló javaslatot. Ha félretesszük az elhagyott korábbi szövetségesek erkölcsi-politikai felháborodását és aggályait, akkor lényegében arról van szó, hogy két pártfrakció jogilag nem tiltottan - egyébként az ötéves pécsi hagyományoknak is megfelelően - az új többségének megfelelő arányokat akar teremteni a szakbizottságokban. És bizottsági elnöki tisztségeket akar szerezni az eddig mellőzött legnagyobb frakciónak. Ehhez, és a testületi önfeloszlatást kezdeményező javaslat elvetéséhez úgy tűnik megvan az elegendő szavazattöbbség. S most már az eljárási alapja is, hogy átlépje a jelenlegi bizottságok természetesen elfogult ellenállását. Az ellentábor nem-ellenzős bajnokai - akik azt remélték, hogy „kerékfog- újítás” nélkül elforog a hatalomgyakorlás másfél éve alkotott műve - most a politikai háttérbe szorulást sértetten és feltűnő mértékben presztízskérdésként is kezelik. Ám ez csak a tüntetéshez elég. Ideje lenne tehát ezt a korrigált „művet” nyugvópontra hozni, hogy a testület végre azt adja, ami lényege: kormányozza a várost a város érdekében, s ne bukjon meg az érettségi vizsgán, mert az már a pótvizsgára tekintettel is tragikomikus lenne. Dunai Imre Lisztérzékenyek klubja Tizennégy éve működik lisztérzékenyek klubja Pécsett, az Aj- tósi Düíer úti óvodában és bölcsődében. Az akkori 30 diétásán étkező diák helyett jelenleg 14- en, bölcsődések, óvodások és általános iskolások ebédelnek a menzán. Iskolaidőben havonta találkoznak a közös gonddal küszködő szülők és gyerekek, hogy megbeszéljék problémáikat. Budapestről a Lisztérzékeny Gyerekek Egyesülete ellátja őket újonnan bevizsgált élelmiszerek leírásával és receptekkel, amiket a klubtagok maguk is készítenek és egymás között csereberélnek. Egész szakácskönyvre való anyag gyűlt már össze, de a kiadó csak több ezres példányban vállalná a nyomtatást, annyit pedig aligha tudnának eladni. Az új jelentkezőkkel és a klub alapítványa iránt érdeklődőkkel Nagy Imréné, az óvoda vezetője tartja a kapcsolatot a 72/253-927-es telefonon. Mind ők, mind a gyermekklinika és a gyermekkórház megyén kívülieket, felnőtteket is fogadnak. A klubtagok számának csökkenéséről dr. Varga Levente főorvos elmondta, a tudatos megelőzésnek köszönhetően a védőnőkön keresztül eljut az anyákhoz, hogy 1 éves kor alatt kerüljék a liszttartalmú ételekkel való táplálást. A megbetegedések ritkulása megyénkben a véletlen műve is, az országos átlag nem ilyen jó. A klubtagság apadásának másik oka, hogy az induló generáció lassan felnő, önellátó lett, vagy épp meggyógyult, és már nem szorul klubszerű foglalkozásra. Éppen ez mutatja, hogy van értelme a klub létezésének. Sz. L. I. Képernyő Előtt______________________________________________________________________jegyzet Változatok Magyarországra A filmeknek kiváló reklámul szolgál, ha felnőtt nézőknek ajánlják. Ennél is hatásosabb, ha a szeplőtelen ifjúságot azzal ijesztgetik, hogy az alkotást válogatott - netán felnőtteknek való? - borzalmak tetézik. Hogy ettől a beharangozótói szombaton nyolc után a legapróbbak fészkelődnek el a leghamarabb a tévé előtt? A földön, törökülésben? Fejüket kicsit hátrabiccentve, szájukat tátva? Istenem, mit tehetünk? Nézzük inkább a Telebingót? Hiszen a „Halálos fegyver 2.” című amerikai akciófilmnek az eleje még olyan ártatlanul idétlen! Jómagam szűk félóra alatt el tudtam aludni rajta. Jogossá teheti a kérdést, hogy másnap este, amikor a „Nagyítás” fotósa a halotthoz sétál, vajon hány ifjú néző arcára ült ki Antonioni szellemétől idegen, gyatra filmekből eltanult, horrorisztikus rémület? És egy kicsit válasz arra is - ha már a jelen művileg hiteles televíziós feldolgozásai hiányoznak -, hogy miért üldögélek el a képernyő előtt, ha Ilkei Csaba vagy Betlen János műsorát látom. Vasárnap kora délután már a „Kupaktanács” is rólunk szólt: a speciális szakiskola ügyéről. Az Új Reflektor Magazin Apajpusztára látogat, ahol az ÁVÚ ostoba döntése nyomán nincs ivóvíz, a maszek pedig, akinek a volt állami gazdaság ingóságait eladták, menekül a kamerák elől. Ilkeit nem hagyja nyugodni a negyvenegy települést becsapó Digitál Kft. végre tán lecsengő botránya sem. Betlen a „Jani házhoz megy” címmel közreadott riportjaiban rokkant lépcsőházakat, feldúlt tanyaudvarokat keres föl - a hétköznapjainkba gyalogol. Megjelenése néha szinte észrevétlen s mégis résztvevő, ahogy apró, elmérgesedő fekélyek, lassan fölgyűrűző emberi drámák holdudvarába lép. Közelhajlás és távolságtartás finom disztinkciója érzék dolga is, de pozíciója is hálásabb, mint Ilkeié. A konfliktusok kifejtése után megkísérelheti feloldásukat. Ha kell, békítő szándékú tanú. Ember, tárgy, környezet - a valóság kibeszéli magát. Most, többek közt két, négy éve még barátságban lévő, ember perpatvarát követhettük nyomon. Négy éve az öregebb elzárta a szolgalmi utat a társa elől mindaddig, amíg az kéréssel nem folyamodik hozzá: A riport azzal - persze csak műfajilag telitalálatos - képpel zárul, ahogy egymás szavára sem figyelve világgá kiáltják fájdalmukat - elátkozva egymást is. Ahogy felbukkannak az elmúlt évtizedek koholt és valódi sérelmei, a sebeit kitakaró múlt, az a feloldás drámai kísérlete is. Bóka Róbert Szerencsétlenül járt autó - Pécsett, a Jókai utca végén- lévő parkolóban faágak szakadtak le az elmúlt napok heves viharjainak következtében. Ezúttal „csak” egy Trabant volt az áldozat... . fotó: löffler Gábor
