Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-14 / 131. szám

1996. május 14., kedd Társadalom Dünántúli Napló 11 Kerek egy százalék Új konyha Szigetváron Új, közétkeztetésre is alkalmas konyha készült Szigetváron, a régi kórház volt gazdasági épü­letének földszintjén. A konyha elsősorban az időskornak ott­honának lakói és a szociális ét­keztetést igénybevevők ellátá­sát szolgálja. Naponta három­száz adag ételt tudnak főzni. Időseket csaptak be A Szigetvári Rendőrkapitány­ság információi szerint fehér színű, Lada gépkocsival járják a falvakat azok a szélhámosok, tolvajok, akik már több idős embert rászedtek, megloptak. Főként egyedülálló időseket keresnek fel a jól öltözött, megnyerő modorú fiatalembe­rek, akik azzal állítanak be hoz­zájuk, hogy nagyon kellemes hírt hoztak. Többnyire a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság, vagy az önkormányzat képviselői­ként mutatkoznak be, mond­ván, hogy az idős ember rövi­desen hatvanezer forintot fog kapni. A pénz kiutalásához azonban szükségesek a szemé­lyi adatok, meg kétezer forint okmány bélyegre. Amíg a felke­resett idős ember előhozza az igazolványt, meg a pénzt, a lá­togatók körbenéznek, s miköz­ben az egyik felveszi az adato­kat, a másik ellopja a pénzt, vagy más értékeket. Sajnos több baranyai településen káro­sítottak már meg idős embere­ket, ezért ajánlott óvatosnak, bizalmatlannak lenni. Huszonöt éves múlt Huszonöt évvel ezelőtt fogadta első lakóit Pécsett, az Apáca utcai III. sz. Idősek klubja. A negyedszázados jubileum al­kalmából ünnepségen emlé­keznek meg az elmúlt évek legkiemelkedőbb eseményei­ről, arról a szerepről, amelyet a klub az idejárok életében betölt. A hét híre minden bizonnyal az volt, hogy a nyáron esedékes idei második nyugdíjemeléskor kerekítve 1 (egy) százalékra számíthatnak a nyugdíjasok. A tavalyi nettó keresetek átlago­san 12,6 százalékkal nőttek, amiből 12-t már megkaptunk, így most valójában csak 0,6 százalék „járna”, de mivel ez nagyon snassz volna, jóságosán felkerekítik tehát 1 százalékra. Rágondolni is rossz, mi lenne, ha 12,4 százalék lenne az eme­lési alap. Ekkor nyilván a rég alkalmazott elv szerint lefelé kellene kerekíteni, vagyis - semmit sem kapnánk. A kerek egy százalék az utóbbi évek nyugdíjemelési gyakorlatában kétségtelenül a mélypontot jelenti. A 10 000 forint körüli nyugdíjban része­sülő a kiegészítő járandóságból megvehet egy kiló kenyeret, a nagyobb nyugdíjat „élvező” vehet ehhez még egy vajat, esetleg némi kis sajtot. Egy hó­napban egyszer! De a beígért energia áremelés fedezésére ez már nem lesz elég. Ez a kerek egy százalék tu­lajdonképpen előrevetíti kemé­nyen, mire is lehet számítani nyugdíjügyben, hiszen túl so­kan vagyunk „eltartottak” és túl kevesen vannak az „eltartók”. De nagy szükség is lenne a gazdaság igazi fellendülésére, és nem csak annak az ígéretére! Hetek óta nyugdíjügyektől hangos különben a magyar közélet: összeomló nyugdíj- rendszer rémképe; korhatár- emelés, mint még fenyegetőbb rémkép azoknak, akik úgy ren­dezkedtek be életük eddigi sza­kaszában, hogy 55-60 évesen mehetnek nyugdíjba, s most ba­rátkozhatnak az új gondolattal, hogy ez 62 éve korukban fog megtörténni; több lábra állí­tandó nyugdíjrendszer, amely­nek fontos eleme a ki-ki tehet­sége szerint „maszek-előtaka- rékosság” ... Szóval zajlik az élet a nyugdíjügyek - és általá­ban a társadalombiztosítás - körül, és minduntalan a zajlás középpontjába kerül, hogy nincs pénze a kétágú társada­lombiztosításnak. De miért is lenne? Valamikor (nem is csekély) vagyonnal rendelkeztek a leg­nagyobb társadalombiztosítók, az Országos Társadalombizto­sító Intézet (OTI) és a Magán­alkalmazottak Biztosító Inté­zete (MABI), főleg bérházakkal s ezt a vagyont minden mással együtt államosították, úgy vél­vén, hogy itt is az állam lesz a legjobb gazda. Ma már tudjuk, hogy e tekintetben sem volt így. Ma bezzeg még mindig nincs tb-vagyon. Annak idején ugyan az Antall-kormány 300 milliár­dos vagyont (mily hallatlanul keveset!) ígért a társadalombiz­tosításnak, de tudjuk már, hogy ez sem lett így. Pedig az lett volna a legkevésbé felesleges állami befektetés, ha rögtön az elején jól működő, hatékonyan hasznosuló vagyonhoz juttatják a társadalombiztosítást, amely jó gazdálkodással mára már részben önfinanszírozóvá vál­hatott volna. De nem vált! Ám hogy van még remény, s nem került le még a napirendről a tb vagyonhoz juttatása (bár egyre kevesebb a juttatható va­A végső szót majd az Ország- gyűlés mondja ki, de a kormány már megtárgyalta a a nyugdíj- korhatár emeléséről és a rend­szer rugalmas bevezetéséről szóló törvénytervezetet és a következőképpen határozott. Az öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött 62. életév. Amennyi­ben a Parlament elfogadja, a törvény 1997 január 1-jén lép hatályba. A fokozatos korhatár- emelés - kétévenként egy évvel emelkedne - 1988-től kez­dődne, tehát a nők 62 éves nyugdíjkorhatára 2010-re való­sulna meg. A férfiak korhatárá­nak hasonló ütemű emelése 1988 január 1-jével kezdődne. A törvényjavaslat szabá­lyozza a szükséges szolgálati idő hosszát, az előrehozott Megújító emlékek Lajtai Lászlót, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete vezetőségé­nek tagjaként számos rendez­vényük szervezőjeként ismerik társai. A közelmúltban azonban olyan feladatot vállalt magára, amely a legfiatalabb korosztály jobb napjait szolgálja.- Az Üj Dunántúli Naplóban olvastam, hogy új iskola épül Geresdlakon - mondta. — Az írás azt a negyvennégy évvel ezelőtti őszt juttatta eszembe, amikor mint pályakezdő peda­gógus tanítani kezdtem ebben az iskolában. Számomra akkor ez az iskola és ez a falu volt, s maradt máig a boldogság mó- riczi kis szigete. Megkerestem az iskola igazgatónőjét Lantos Jánosnét és több Pécsett élő egykori püspöklaki - akkor még így hívták a községet - ta­nítványommal együtt tervezzük gyón, s mégis csak kedvesebb a rögtön és az államnak pénzt hozó külföldi befektető, mint a vagyont „saját” célra haszno­sító társadalombiztosítás). De milyen vagyonról van szó? Nem szeretnénk az általánosí­tás hibájába esni, de azért mégis erre enged következtetni, hogy újabban a tb-nek jutta­tandó vagyon körében említik a pécsi Nádor szállót. Nemrégi­ben hallhattunk a Nádor elszo­morító állapotáról, ami azért senki számára sem lehet meg­lepő, hiszen jól tudjuk, hogy az az épület, amit senki nem hasz­nál, az viharos gyorsasággal és helyrehozhatatlanul megy tönkre. Vajon milyen tb-va­gyon lehet a Nádor, és főleg mikor lehet belőle hasznot is hozó vagyon, ha előbb sok - ki tudja, hány? - millióból fel kell újítani. Hársfai István nyugdíj alsó korhatárát, az eh­hez kapcsolódó nyugdíjcsök­kentés mértékét, illetve az emelt korhatár bevezetése után a 62 év feletti továbbdolgozás ösztönzését. A tervezet szerint fokozato­san megszűnik a résznyugdíj konstrukció. Az előterjesztők indokoltnak tartják a rokkant­ság jelenlegi orvosszakmai mi­nősítésének korszerűsítését, a rokkantsági nyugdíj feltételek szigorítását. A fokozatos korhatár emelés a nyugdíjreform előkészítését jelenti. Az ezredfordulót köve­tően megnő az időskorú népes­ség aránya. A járulékfizetők számát a munkanélküliség mér­séklésével, illetve a korhatár emeléssel igyekeznek növelni. és szervezzük az iskola építé­sének segítését. Minden módon keressük és kérjük a község volt lakóit, diákjait, akiknek szintén olyan kedves a volt fa­lujuk, iskolájuk, mint nekünk, ha tehetik, támogassák az új is­kola építését. A Geresdlakról elszármazott pécsiek ás másutt élők elsősor­ban az e célra létrehozott ala­pítványon keresztül segítik a terv valóra válását. A község takarékszövetkezete által kezelt alapítványi számlára - melynek száma:50400041 11000 200 - illetve az iskola címére küldik adományaikat.- Az iskolát ősszel szeretnék avatni - folytatta Lajtai László. -Nagy öröm lehetne sokunknak ha ott azzal a jó érzéssel talál­kozhatnánk, hogy mi is tudtunk valamit adni az iskolának. T. E. FOTÓK: TÓTH A gyógyszereket pontosan be kell venni ... Emelik a nyugdíjkorhatárt Összefogás a geresdlaki iskoláért A nyugdíjas elszármazottak is segítenek Egyesületi hírek Majális a Rózsakertben, kirándulás Tolna megyébe A Nyugdíjasok Pécsi Egyesü­lete május 30-án, csütörtökön 15 órakor tartja esedékes tag­gyűlését. A találkozó helye a Rózsakért, mert a taggyűlést zenés szórakozás követi. Egyben arra kérik a klubokat, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is vigyenek magukkal olyan apró ajándék tárgyakat, amelyeket a tombo­lán kisorsolhatnak. Külön meghívókat nem küldenek a rendezvényre. Mint minden évben, idén is szeretnének legalább egy olyan kirándulást szervezni, amelyen az egyesület tagjai közül sokan részt vesznek. A taggyűlésen is szó lesz arról a kirándulásról, amelyet az egyesület tervez. Június 19- kén, egy szerdai napon a szomszédos Tolna megyébe utaznának. A tervezett útvo­nal: Pécs-Paks-Gemenc­Decs-Szekszárd-Pécs. A program az atomerőmű, a gemenci trófea-kiállítás és a decsi tájház megtekintése sze­repel. Áz előzetes számítások szerint személyenként ezer forintba kerül az út. A kirán­dulásra már lehet jelentkezni az egyesület Rákóczi u. 11. sz. alatt található központjában. Az érdeklődők hétfőnként, délelőtt 10-12 óra között ke­reshetik Hényel Zoltánnét, aki részletes tájékoztatást ad. Le vagyok papázva! Lepapáztak. A jelenség - sajná­latos módon - annyira gyakori, hogy szinte mindegy hol és mi­kor történt. A kísérőszavak sem voltak hízelgők. És hogy el ne felejtsem, nem először fordult elő velem ilyesmi. Ezért elmesé­lem, mi is történt. Egyik szolgál­tató egységnél akadt némi dol­gom. Ä hatalmas üvegajtón a szolgáltatások és a hozzátartozó magatartásformák felsorolása olvasható. Beálltam a sorba. Előttem idős néni reklamálta számlájá­nak megfejthetetlenségét. A fia­tal szolgálatos látható közönnyel fogadta a néni panaszát, ámbár a türelmetlenség és megbántottság apró jeleit már-látni lehetett. Ä be sem fejezett mondatok közé vágott érdes hangja, rendreuta- sítva a nénit szószátyárkodásá­ért, érthetetlenségéért. Aztán a szakmai disszertáció követke­zett, szóban elbeszélve. Fogal­mak repkedtek, melyek a kor­szerű technika zsargonjai, de melyeket a néni még olvasva is aligha értett volna meg, így el­hadarva biztosan sejtelme sem lehetett a válasz lényegéről. Ért­hető hát, ha csendes - kissé féle­lemmel ötvözött - hangon újra feltette azt a kérdést, amelyre az érthetetlen választ már meg­kapta. Az előadónak ekkor fo­gyott el a cérnája. Arcmozgásán, felhangoltságán érezni lehetett a dühöt és tanácstalanságot, mit kezdjen ő most ezzel a perszó- nával. Mindezt fennhangon tu­domására is hozta a kérdezőnek. Megtoldva még azzal, hogy elő sem tudja adni a panaszát, miért vár hát orvoslást gondjaira? Ekkor szóltam közbe. Szelí­den csupán annyit mondtam: a néni nagyon érthetően kérdezett, miért vádolja érthetetlenséggel? Csattant is a rendreutasító mon­dat azonnal: magát nem kérdez­tem, Papa! Megállt bennem az ütő! Hirte­len nem tudtam, miért is. A le- papázás miatt, vagy másért? Az­tán rájöttem, az utóbbiért. En­gem tényleg nem kérdeztek, én csupán segíteni akartam. Eszembe jutott, hogy van ez az életben (is)? Ha sorsomon, éle­temen, gondjaimon kívánok se­gíteni és ehhez az erre a célra létrehozott szervektől kérek tá­mogatást, tanácsot, nagyon sok­szor megkapom a választ: magát nem kérdeztük, Papa! Valóban! Engem nem igen kérdeznek. Legfeljebb négy- évenként egyszer, amikor az ur­nák elé csalogatnak ritkán meg­valósuló ígéretekkel. Hát akkor valóban, miért avatkozzam én bele olyan dolgokba, melyekhez semmi közöm? Miért védek, óvok, segítek, ha nincs rá jogo­sítványom? A kérdés persze leginkább nem ez. Inkább az, miért nem te­szi ezt az, akinek elhivatott köte­lessége ezt tenni, aki a fizetését ezért kapja és egzisztenciáját ennek köszönheti? Nagyon filozofikus kérdések. S ha már azok, hadd záijam el­mélkedésemet egy régi bölcses­séggel, amelyet ha netán elolvas az érintett előadó, az előadók, il­letékesek, megszívlelendő ta­nácsként fogják alkalmazni te­vékenységük során. A bölcses­ség pediglen imigyen hangzik: egy társadalom értelmessége és létének jogosultsága nagyon sok tényezőn múlik. A tényezők első soraiban szerepel az idősekkel való törődés, a gondokkal való azonosulni tudás, egyszóval a szolgálat eredeti, nemes szándé­kai. És ha mindez megvalósul, hát nem bánom, papázzanak le kedvük szerint! Bokrétás A. ► 4 4 Jubiláló pécsváradiak Két évfordulót is ünnepelnek ezen a nyáron a Pécsváradi Gondozási Központ dolgozói és lakói. Húsz évvel ezelőtt nyitották meg az idősek nap­közijének kaput, tíz évvel ez­előtt pedig folyamatos bentla­kást is biztosító intézménnyé váltak. Azóta is töretlen a fej­lődésük. Legutóbb a régi zene­iskola épületét alakították át az idősek számára. Két gar­zonlakást és nyolc egyszemé­lyes szobát nyertek az átalakí­tással, de a bejutásra változat­lanul nagy az igény. Ezért gondolkodnak a további fej­lesztésen. A gondozási köz­pont mellett lévő régi épületet szeretnék átalakítani, hogy to­vábbi jelentkezőket tudjanak felvenni. Abban a reményben, hogy a lakók hosszú időt töl­tenek a város időseket gon­dozó létesítményeiben. Az ebéd hazaszállítására is van lehetőség A finom ételeket méltó környezetben költhetik el az otthon lakói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom