Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-02 / 119. szám

1996. május 2., csütörtök A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Májusfa a Guinness-be Birjánban tegnap reggelre 24 méteres égert díszítettek fel májusfának a faluháznál. Ez a mindenki fája, állítói 30-40 éves nős férfiak vol­tak. A májusfaméret bara­nyai rekord, ha nem hazai. A hagyományteremtő fiata­lok jövőre szeretnének be­kerülni a rendhagyó világ­rekordok könyvébe; a Gu­inness-be, amennyiben va­lamelyik magánerdőtulaj­donos meg nem torpedózza a vállalkozást. ÉK-estÉK Ma 20 órától a pécsi Értel­miségi Klubban a drogról és gyógyításáról lesz szó. A hegytető címmel egy alko­holista fiú élményeit ismer­tetik. A fórum résztvevői: Antal Gyula, a Leo Amici Alapítvány Komlói Gondo­zási Központja vezetője, Dr. Cserép Attila, a megyei rendőr-főkapitányság bűn- megelőzési osztályának ve­zetője, dr. Szemelyácz Já­nos, a Megyei Drogközpont mb. vezetője. Házigazda: dr. Tímár Csaba alapítványi el­nök. Május 5-éig (siómból, vasárnap is 8-17 óráig) ANYÁKNAK/ CSEREPES VIRÁG, MUSKÁTLI és EGYNYÁRI VIRÁGPALÁNTÁK KEDVEZMÉNYES VÁSÁRA! i r- AMARANTHA r/4ß' VIRÁGDISZK0NT8AN i4CS, VERSENY UTCA 19. TEL: 72/2I5-611/M2-ES MELLÉK - ERZSIRE íPécs, ‘Perczeíu. 27. Te(./fa% 72/442-157 Használt arany ékszerek havi kiárusítása 96.05.04. (szombat) 8.00-11.00 5.000 Ft feletti vásárlás esetén ékszerajándék! (42034) Az új pécsi koalíció első erőpróbája A polgármester ma nem tesz előterjesztést a 3. alpolgármesterről Sok más mellett leginkább az in­tézményrendszer racionalizálása és a vagyongazdálkodással ösz- szefüggő feladatok eddiginél jó­val határozottabb végrehajtásá­nak igénye az elmúlt hétvégén közös nevezőre hozta az SZDSZ-t és az MSZP-t Pécsett. Olyannyira, hogy ebből minősí­tett többséghez önmagában al­kalmas új - 7+17 fős - koalíció létrejötte következik. Sőt: a két párt várja cselekvési program­jukhoz a csatlakozókat. (Még nincsenek igazán biztató jelzé­sek.) A cél egy magabiztos több­sége határozottságával cselekvő, erre közös programmal rendel­kező koalíció, s ezen kritériu­moknak az együttesen 17 fős FIDESZ-FKGP-MDF-SZDSZ koalíció egyre kevésbé felelt meg. Sommásan ez hangzott el az SZDSZ szerdai sajtóbeszélge­tésén Bretter Zoltán országgyű­lési képviselő és Papp Béla pécsi alpolgármester részéről. Az új koalíció minden bizott­ságban meg akaija teremtem a maga számára a többséget, s ezt már ma keresztül akarja vinni. Továbbá az SZDSZ négy bizott­sági elnöki posztja mellé szintén négyet akar megszerezni az MSZP frakciónak. Tegnap késő délutáni információk szerint in­dítványozzák a szociális tanács­noki tisztség (Ursprung János, KDNP) megszüntetését. Az egészségügyi bizottság élére Liszkay Teréz (KDNP) helyett Baumgartner Sándort, a közokta­tási bizottság élére Staub Ernő (MDF-MDNP) helyett Troska Gyulát, a gazdasági és vállalko­zási bizottság élére Golop Ferenc (MDF) helyett Gonda Tibort, a kulturális bizottság élére Tillai Aurél (MDF) helyett dr. Kunszt Mártát, a pénzügyi bizottság élére dr. Szabó László (Köztár­saság Párt) helyett Staub Ernőt javasolják (ha vállalja). Továbbá harmadik alpolgármesterként dr. Újvári Jenőt (MSZP), aki az ok­tatás és a kultúra területét fel­ügyelné. Az alpolgármesterre vi­szont kizárólag csak a polgár- mester tehet javaslatot a közgyű­lésnek. Az új koalíció vezetői alapjában bizakodtak ebben - szerdán 15.45-kor- ám némi ké­telyük azért mutatkozott, mert tegnap dr. Páva Zsolt polgármes­ter információik szerint Pesten tárgyalt pártjának, a FIDESZ- MPP-nek elnökével. Sikerült este rádiótelefonon elérnünk a hazafelé tartó pécsi polgármestert, aki kérdésünkre közölte: további egyeztetéseket lát szükségesnek a többi párttal, ezért ma nem tesz előterjesztés harmadik alpolgármester sze­mélyére. (!!??) Dunai Imre Takarítás Meszesen - A keleti városrészt takarították a pécsi, meszesi Gandhi Gimná­zium tanulói. Az akcióban, amelyet a terület önkormányzati képviselője, Traj Ferenc szerve­zett, az iskola csaknem minden tanulója, nyolcvan diák vett részt. A takarítás során Meszes­től Fehérhegyig gyűjtötték össze az utcai hulladékot a gyerekek. fotó: laufer László „Nyerők” a pécsi kereskedelmi és idegenfogalmi tagozatos szakközépiskolások Sikert sikerre halmozva Ha tavasz, akkor ez a tanulmá­nyi versenyek időszaka, a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola Zrí­nyi tagozatának pedig idén a sikeré, hiszen egy valóságos kis csapat kerekedett azokból, akik kiemelkedő teljesítményt nyúj­tottak az elmúlt hetek országos tudáspróbáin. A negyedikes kereskedelmi szakos Bánky Reszely Gabriel­lának nem kell a felvételik gyötrelmeit átélnie. Az országos szakmai tanulmányi versenyen ugyanis szakmai német nyelvből 1. helyezést ért el, mely belépőt jelent az általa választott pécsi JPTE német szakára. Elmondta, bár szeretné kereskedelmi isme­reteit is hasznosítani, azzal, hogy tanár lehet, gyerekkori álma valósul meg. Az idegenforgalmi tagozat mindössze öt éve létezik, máris jelentős sikerekkel öregbíti az iskola hírnevét. Az idegenfor­galmi iskolák győri német nyelvi versenyén az első évfo­lyamból Méri Tímea 1., a má­sodik évfolyamból Frank Ág­nes 4. helyezett lett. A negyedi­kes Kárpáti Rita, aki 13. és Vinczen Emőke, aki 15. helye­zést ért el az országos német nyelvű szakmai tanulmányi versenyen, jeles érettségi bizo­nyítványnak örvendezhet szakmai tárgyakból. - A nyel­vek mellett nem emelt óraszám­ban ugyan, de a történelemmel foglalkozunk legtöbbet. A szakmai utakat, kirándulásain­kat is mindig egy-egy történel­mileg fontos helyszínhez kap­csolva szervezzük meg­mondta. el Ferenczi Andrea, aki Király Zsuzsannával és Szántó Erikával második lett a „Ma­gyarország az én hazám” című történelmi versenyen. Kerekes Viola, Katreiner Zoltán és Pé­té rmann Mihály az „Emese álma” történelmi vetélkedő te­rületi döntőjének nyertesei. Az „idegenforgalmászok” erős tárgyai közé tartozik a földrajz is. Ezt Papp Rebeka és Gadó Réka teljesítménye bizo­nyíthatja is, hiszen a Vendég­látó és Idegenforgalmi Iparka­mara Olaszországról szóló ve­télkedőjén első helyezést értek el. Jutalmul egy hetet tölthetnek az itáliai Terracinában. V. G. Képernyő Előtt _________ ’______________________________________________________jegyzet M i lesz velünk média nélkül? Borzalmasan dühös vagyok! Vagy iszonyatosan? Az árnya­latok merőben lényegtelenek a tömegőrülethez képest, amit a „Hálózat” című amerikai film­ben láthattunk. A sztori szerint nézők ezrei - milliói? - ugrál­nak fel tévéfoteljeikből Ame­rikában, mert egy kivénhedt tévékommentátor, aki már semmit sem veszíthet, benyo­mul a kamerák elé és prófétai dühvei üvöltözni kezd. Mi mást üvöltene, minthogy a média hazug, keljetek ki tévé­foteljeitekből, zárjátok el azt a rohadt masinát, különben ki­szúrja a szemeteket az ármány, a politikusok manipulációi, térjetek vissza az igaz életbe. A felszólításra mi, tökkel­ütött nézők, felugrálunk, fel­tépjük ablakainkat és vele üvöltünk, mint a sakálok. Hi­szen nincs ember, akinek ne fájna valami a szíve mélyén, ne érezné a világot néha mély­ségesen hazugnak és tökélet­lennek. Mint amikor tizen­egyest ítélnek a fradika ellen a meccs utolsó pillanataiban, rá­adásul az asszony megint ká- posztáscvekedlit rak eléd ott­hon, amikor hazaérsz, pedig a káposztáscvekedlit múltkor is csak bűntudatból gyűrted le. Örök kérdés, hogy a hazug­ságnak, mint kikristályosult műfajnak, mennyiben letéte­ményese a média, de az tény, hogy a hazugságon kapott vagy nem tetsző hírrel érkező követek nyelvét már évezre­dekkel ezelőtt is kitépték, anélkül, hogy a világ ettől megváltozott volna. A filmet már korábban is láthattuk; a tömegeknek ez a gyors, méltóságteljes agylá­gyulása mára szinte mulatsá­gossá vált: boldog-bölcs Ke­let-Európába érkezve már csak egy bájos mese, némi akasztó­fahumorral. Mintha keserve­sebb leckéken átvergődve itt már mindenki tudná, hogy me­sékre, hazugságokra szükség van. Azt is igen jól, hogy a ha­zugságnak pénz, üzleti titok, érdek a neve. Olyan eszmék - ép elmékből születők - már úgy sincsenek, amelyeket el kellene tagadni. A politika pe­dig úgy érzi, önvédelemből se tehet mást - legyen bal-, vagy jobboldali - mint csatlakozik ehhez a nagy felismeréshez, alkut köt a pénzvilággal, és csak annyit láttat magából, amennyi szükséges hatalma fenntartásához, legitimitása megőrzéséhez. A film hőse, az elmezava­ros, szánalomra méltó H. B. csak ebbe őrült bele. Abba, hogy a „közszolgálatiság” gyakran csak ezeknek az el­hallgatásoknak, kozmetikázá­soknak a kártyavára. Mi már azt is tudjuk, hogy a kártyavár akár össze is omolhat - nem jár semmiféle robajjal és játszi könnyedséggel újraépít­hető. Bóka Róbert Egy perforált vakbél okán Mit ér meg Párizs? A 15 éves Natália köszöni, most már egészen jól van. Legalábbis ahhoz képest, ahogyan kinézett azon az es­tén, amikor megállt velük a busz egyhetes párizsi iskolai kirándulásuk után Komlón. Bármennyire is vágyott saját szobájába, a szülői akarat fél­órán belül a helyi kórházba parancsolta. Másnap megmű­tötték. Perforált, betokozódott vakbéllel. Azt már a műtétet elvégző főorvos fejtegette, hogy a vakbélgyulladás ma is halálos betegség, különösen gyere­keknél, és öregebb korban nehéz felismerni a tüneteket. Ő maga is, úgymond, hetedik érzékére hagyatkozva döntött úgy, hogy késhez nyúl a szük­séges fizikális, labor és ultra­hangos vizsgálatok elvégzése, más szakorvoskollégákkal történt konzultálás után. És a hasüregben egy lyukas vak­bélre bukkant. Óriási szeren­csére a szervezet keményen védekezett, a tályog körülto- kolódott, így a hasüreg nem fertőződött. Hogy két, vagy éppen öt napot élt így, nem tudná pontosan megmondani. Natália hasa az indulás előtti éjszaka kezdett el fájni. De sem neki, sem szüleinek eszébe nem jutott, hogy emi­att ne menjen társaival Pá­rizsba. Ekkor még nem lát­szott a baj. Igaz, a gimnazista az út során is többnyire csak panaszkodott fájdalmairól, de igazából nem produkált olyan tüneteket, amely miatt az azonnali szakorvosi, kórházi ellátást indokoltnak látták volna a diákcsoport felnőtt kí­sérői. Akik között orvos is volt, gyógyszerekkel látta el, s rendszeresen érdeklődött ál­lapotáról. Natália elismerte, nem akart egy idegen ország­ban kórházba menni, s nem akart hazautazni sem, amikor felajánlották neki, hogy a csoportnál három nappal ko­rábban személygépkocsival hazatérő komlói polgármes­terrel ezt megteheti. (Az már más kérdés, hogy a polgár- mester nem is hallott a cso­porttal lévő beteg gyerekről.) Szabad akaratából döntött így, mint utóbb kiderült saját életét kockáztatva. De vajon meddig lehet szabad akarata egy 15 éves lánynak, akit má­sok gondjára bíztak? Véle­ményem szerint addig nem, mint azt csoportvezető tanára állította: „egy elsős gimna­zista gyereknek szuverén joga, hogy eldöntse, akar-e orvoshoz menni.” A gyógy­tornász tanárnő, aki szerint perforált vakbéllel három órát lehet élni, nem érzi felelősnek magát. Ő már kikészítette Na­tália biztosítási kártyáját és a szükséges adatlapot, amikor a kritikus percekben rendszere­sen jobban lévő és minden programon résztvevő gyerek nemet mondott. Az orvosnő nem ennyire belátó magával szemben. Ma már úgy tartja, kategorikusan utasítást kellett volna adnia Natáliának, hogy üljön autóba és jöjjön haza. Mert az azonnali orvosi köz­belépést nem indokló tünetek alapján ő sem szívesen küldte volna idegenben kórházba a kislányt. Natália köszöni, most már egészen jól van. És megígérte magának, egyszer visszatér Párizsba - egészségesen. G. G. Pécsi diákok Albániában Albániáról, sokaknak a sze­génység jut eszébe. Vagy még­sem csak az? A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem négy földrajz szakos hallgató­jának érdeklődését más, az „érintetlenség”, a természetes­ség, a konzerválódott viszo­nyok iránti vonzalom sarkallta arra, hogy nekivágjon a kevéssé ismert ország útjainak.- Az utazási irodák szinte egyáltalán nem szerveznek ide utakat, talán most kezdik felfe­dezni - mondja Hali Zsolt, akit néhány éve egy Európa 35 fő­városát érintő túra szervezője­ként mutathattunk be. Ezúttal is diáktársai - Said Balázs, Lévai József, Danóczy Zsolt Dániel - társaságában és egy Dácia jó szolgálatában bízva indult el.- Szerbián, Montenegrón át mentünk, ahol a rendőrök a legképtelenebb ürügyekkel igyekeztek megbüntetni, pél­dául, hogy nem volt hóláncunk. Megkönnyebbülés volt túljutni a határon. Ahogy átértünk, „hir­telen” minden kizöldült. A parkszerű tájon keresztül tulaj­donképpen a kontinentális ég­hajlatból jutottunk át a mediter- ránumba. A keleti világ hétköznapi mi­liőjéből is bőséges élménytáru­kat szinte egymás szavába vágva mesélik. A kecskét pél­dául az utca járókelőjének szeme láttára vágják le és adják el „kilóra”. Kruja városában, a török elleni küzdelemben Má­tyás királlyal is szövetkezett Szkander bég szülővárát járhat­ták be. Tiranába tartva az útvi­szonyok, a hatalmas kátyúk, az egy pályára szűkült haladás maradt emlékezetes, majd pe­dig kontrasztként a fővárosba vezető, végig kivilágított, négysávos autópálya kom­fortja. Noha a lakosságnak csak rendkívül szűk rétege mond­hatja magát autótulajdonosnak, érdekes, hogy a járművek nyolcvan-kilencven százaléka Mercedes. Igaz, az 50-60-as évekből maradt kínai kisbu­szokkal is gyakran találkoztak. Lányokkal viszont, bár szeret­tek volna, szinte egyáltalán nem. Csalódottan tapasztalták, hogy kora estére szinte kiürül a város, például diszkót is csak egyet, azt is néptelenül találtak. A tengerpart végül valóban az érintetlenség élményét vará­zsolta a magyar fiatalok elé. Cédrusok, különleges pálmák, narancs és citromligetek, amelyből pár doboz Pepsi Co­láért - amit mecénásuktól kap­tak az útra - cserébe gátlás nél­kül szüretelhettek. A dobozos üdítő egyébként is fizetőeszköz Albániában. A vendéghez ön­zetlenül is kedvesek, különösen a hegyvidéki falvakban, ahol bár Mercedes nélkül, de a kecske- és birkalegeltetésből, a növénykultúrából a jólét biz­tonságában élhetnek a többsé­gében muszlim családok. A szegénység sokkal inkább a vá­rosokban jellemző, érdekes módon a közbiztonságot és az emberek alaphangulatát már- már üdítőnek találták. Koldu- lókkal viszont, a közhiedelem dacára nemigen találkoztak. Bár a kereslet gyér, a piacozás szinte éjjel-nappali folytonos tevékenysége az albánoknak. A csaknem minden háztartásba közvetítő parabola-antennák révén az albánok meglehetősen tájékozottak. A rendőrök kivé­tel nélkül barátságosak, sőt szimpátiával fogadták a magyar huszonéveseket. „Jó volt ott lenni” - summáz­ták végül az alig több mint egy hét alatt szinte megszámlálha­tatlan kilométert „futott” pécsi egyetemisták. Tröszt É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom