Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-10 / 127. szám

6 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. május 10., péntek A kormányzás felelőssége Több belső' ellentmondás feszítette a kormányzó erőket Igérgetős pártprogram szintjén Egészségügyi béremelés Idézet a Horn kormány prog­ramjából: „A kormány folya­matosan törekszik az egész­ségügyi dolgozók méltatlan bérhelyzetének javítására. Ez az egyik feltétele annak, hogy a társadalmat irritáló és torz érdekviszonyokat szülő hála­pénz fokozatosan visszaszo­ruljon. ” Az elmúlt napokban min­den hírközlő szerv főcímben jelentette, hogy az egészség- ügyi dolgozók közel fél éve tartó béralkuja májusban egy 27%-os központi béremelés­ben realizálódik. Ha a kormányprogramot és a hírközlő szervekben megje­lenő híreket nézzük, azt lát­juk, hogy minden megy a ter­vezett úton, a kormány telje­síti a programját. Sajnos, ahogy mondani szokták, a hír igaz, csak nem ott, és nem úgy, ahogy megír­ták! A parlament által elfoga­dott állami és országos egész­ségbiztosítási pénztári (OfeP) költségvetés nem tartalmaz béremelési rovatot. Vagyis egyáltalán nem terveztek bér­emelést az egészségügy terü­letén. Mint tudjuk, a szak- szervezetek nem tágítottak a követeléseiktől, ezért az ille­tékesek egy részleges béreme­lést határoztak el. Most már csak az volt a kérdés, hogy az OEP-t kötelezték a költségek megelőlegezésére. De ennek nagy ára van és lesz! Amikor az OEP leutalta a normatív finanszírozásokat a megyékbe, a kísérő levél már 5%-kal kevesebb béremelés­ről szólt, mivel az év elején kötelező közalkalmazotti bér­tábla előlépéseit beszámítot­ták. Ennek csak egy szépséghi­bája van: az, hogy erre az in­tézmények nem kaptak köz­ponti támogatást. Az így fennmaradó összegből kell megvalósítani az időközben módosított közalkalmazotti törvény bértételeit érintő ren­delkezéseket, amelyek sajnos nem minden közalkalmazottat érintenek. Vagyis a 27 %-os béremelés fele sem igaz! A következő - s talán az egész társadalmat is érintő - probléma, hogy elkezdődik az egészségügy karcsúsítása. Ez tízezer közalkalmazotti állás és kórházi ágy megszünteté­sét jelenti. Pedig erről a kormányprog­ram nem így fogalmaz: „A tartós munkanélküliség visz- szaszorítására kormányzati erőfeszítéssel komplex prog­ramokat valósít meg. ” Nem tudom, hogy a kor­mány az erőfeszítéseit miért ellenkező előjellel hajtja végre. Miért reked meg a kormányprogram egy „ígér- getős” pártprogram szintjén? Mikor számolják fel az egész­ségügyi dolgozók méltatlan bérezését? Perényi József Munkástanácsok Egészségügyi Ágazata A Papp - Kékes paktum Mit ér a szerződés, ha szabaddemokrata? Áll a bál a pécsi közgyűlésben. Változtatási szándékok, akara­tok és indulatok feszülnek egy­másnak. Pro és kontra hangza­nak el érvek és ellenérvek, a be­csületsértés határát súroló beki­abálások tarkítják az ülést. A polgármester önfeloszlatásra szóh'tja föl a testületet legitimá­ciós válságra hivatkozva. A pol­gár kapkodja a fejét, s csodál­kozva kérdezi, mi történik való­jában? Azonos erők Nos, induljunk ki a kezdetből, hogy érthetővé váljanak a jelen­legi történések. Az önkormány­zati választások eredményeként hajszálra azonos erőt tudott fel­mutatni a választási szövetségbe tömörült 4 politikai erő (FI­DESZ, SZDSZ, MDF, FKGP), valamint a Magyar Szocialista Párt. Egyaránt 17-17 mandá­tummal rendelkeztek a közgyű­lésben. A koalícióba tömörült pártoknak azonban lépéselőnyt biztosított az, hogy az ő színeik­ben indult jelölt szerezte meg a polgármesteri pozíciót. Ezen orrhossznyi különbségre ala­pozva döntöttek úgy a négyek, hogy vállalják a kormányzás fe­lelősségét, s a szocialistákat ki­rekesztik a kormányzati pozíci­ókat jelentő bizottság-elnöki és tisztségviselői helyekről. Ezt az MSZP képviselők fegyelmezet­ten és kulturáltan tudomásul vet­ték, de már akkor felhívták a fi­gyelmet arra, hogy milyen ve­szélyeket rejthet magában a kia­lakult szituáció. Az aknákat maga a kormány- koalíció hordozta elsősorban. Hogy megértsük, miért, röviden ki kell térnünk a koalíciós kor­mányzás működési törvénysze­rűségeire. A politikai szakiroda- lom kétféle koalíciós modellt ismer: pozícióorientált és prog­ramorientált típust különböztet meg. A pozícióorientált kor­mánykoalícióban a politikusok elsősorban a kormányzati pozí­ciók birtoklásában érdekeltek. Működésük logikája, hogy a le­hető legkevesebb koalíciós part­nert vonják be, mivel így a le­Szükségtelen Az ország miniszterelnöké­nek szokásává vált, hogy kormánya sikertelenségét látványosnak szánt ötletek­kel próbálja leplezni. A gazdasági bűncselek­mények felderítésére szánt Központi Nyomozó Hivatal pártállami sémákra emlé­keztető és alkotmányossági szempontból is aggályos öt­lete azonban nem csak szükségtelenül költséges, hanem leértékeli a már mű­ködő bűnüldöző szervek te­vékenységét, holott új hiva­tal helyett inkább azok sze­mélyi és tárgyi feltételeit kellene javítani. A Nyomozó Hivatal lét­rehozása egyébként önma­gában alkalmatlan eszköz a feketegazdaság felszámolá­sára. A feketegazdaság ellen helytelen módszer helyett helyes adópolitikával kel­lene küzdeni; A kormány tevékenysége eredményeként lassan a minden erkölcsi értékét el­vesztő társadalomban olyan gazdasági feltételeket kell teremteni, hogy az állam­polgárokat ne sújtsák elvi­selhetetlen adóterhek és ne a jövedelem eltitkolásában, hanem a bevallásában vál­janak érdekeltté. Ursprung János a KDNP Országos Elnökségének tagja hető legtöbb pozíció osztható el. A programorientált koalícióban másodlagosak a pozíciószerzés szempontjai, itt a partnerek poli­tikai célkitűzéseinek kell megfe­lelően idomulniuk egymáshoz. A fentiek alapján egyértelmű, hogy a pécsi önkormányzati ko­alíció a pozícióorientált koalí­ciók típusába tartozott, hiszen míg a Fidesz, SZDSZ között el­vileg nem kizárt a programkoa­líció létrejötte, a Kisgazdák és az SZDSZ esetében ez már nehe­zen tételezhető. Ennek a típus­nak a működési feltételei akkor a legkedvezőbbek, ha kisszámú résztvevővel kell számolnunk. Csakhogy városunkban eleve 4 partner igényeit kellett figye­lembe venni, plusz a minősített többség eléréséhez még 6 kívül­álló honatya szavazatát kellett alkalomról alkalomra összeva­dászni. Ez magyarázza, hogy bár a kereszténydemokrata képvise­lők formálisan nem voltak a né­gyek tagjai, kívülről mégis tá­mogatták őket szavazataikkal. Az ő három voksuk viszont még mindig kevés volt a biztos több­séghez. Természetesen ilyen körül­mények között is lehet kormá­nyozni, mint ahogy ez az elmúlt időszakban meg is valósult, eh­hez viszont megfelelő belső fe­gyelmezettség, s a vezető politi­kusok szigorú és folyamatos kompromisszumkészsége szük­séges. S itt jön elő újra a politikai programok összeegyeztethető­ségének kérdése. Nyilvánvaló volt már az indulásnál, hogy az oly távoli célokat megfogal­mazó pártok kohézióját erro- dálni fogja a törvényszerűen ke­letkező állandó koalíciós tor­zsalkodás. Nem tudtak megegyezni Másfél év elteltével egyre több belső ellentmondás feszí­tette a kormányzó erőket. Szá­mos olyan szituáció alakult ki a közgyűlési döntések előkészíté­sekor, hogy a partnerek nem tud­tak megegyezni egymással, s külső támogatók után kellett A Magyar Demokrata Fórum az 1994. évi választások óta eltelt időszakban a programjában meg­fogalmazott célokat nem teljesí­tette. Korábbi kormányzati sze­repkörében elért - a rendszervál­toztatásban meghatározó - telje­sítményeit nem tudta a magyar társadalom egésze előtt hitelessé tenni és nem tárta fel azokat a hi­bákat, amelyeket a kényszerítő körülmények és belső tényezők hatására elkövetett. A Magyar Demokrata Fórum az ellenzékben - jórészt korábbi vezetőinek felfogásbeli ellentétei miatt - nem vált a politikai köz­élet határozott, cselekvő része­sévé. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és fontos kérdé­sekben eltérő állásfoglalások mind a tagság, mind a közvéle­mény előtt kételyeket támasztot­tak a párt cselekvőképessége iránt. A március 2-3-i Országos Gyűlés ezért feladatának tekin­tette, hogy a kialakult helyzeten tisztújítással is változtasson és olyan programot fogadjon el, ami alkalmas az MDF politikai tekin­télyének helyreállítására és a vá­lasztásokra való felkészülésre. Az Országos Gyűlésen az el­nök személyére és az elnökség személyi összetételére megszüle­tett demokratikus választási eredményt az MDF néhány ko­nézni. Csak néhány fontos konk­rétumot említve: Az önkor­mányzati vállalatok működteté­sével kapcsolatos kérdések min­dig súlyos vitákat eredményez­tek, s gyakran a szocialisták voksai is besegítettek abba, hogy ne kerüljön működésképte­len helyzetbe egy-egy önkor­mányzati vállalat (legutóbb pél­dául az egyébként kormányzati szinten elrendelt távhődíj- eme­lés esetében). Az iparűzési adó tisztségviselők által kívánt szintű emelése azért futott zá­tonyra, mert sem a szocialisták, sem a függetlenek nem támogat­ták, a kormánykoalíció pedig nem tudta megszavazni. Ä vá­rosi médiumok ügyében az SZDSZ és az MDF elképzelései között fényévnyi távolság volt mindvégig, s ennek megfelelően a leghajmeresztőbb ötletek való­sultak meg, majd vonattak visz- sza az aktuális erőviszonyok függvényében. A legsúlyosabb kérdéskör azonban az intézmé­nyi racionalizálások ügye volt. A teendők mikéntjében a kor­mányzó koalíció nem tudott egységes álláspontot kialakítani, s ez a szükséges intézkedések végtelen elhúzódását eredmé­nyezte. Mind a kulturális, mind az oktatási intézményeket érintő kompromisszumos átszervezési javaslatok kimunkálásában je­lentős része volt a szocialista szakértőknek és képviselőknek. Ennek a nehéz átalakulásnak a velejáróit azonban csak akkor lehet vállalni, ha a következetes végrehajtás garanciái biztosítot­tak. A kormányzó négyes koalí­ció elmúlt hónapjai azt bizonyí­tották, egyes pártok nyilvános kijelentései is ezt támasztották alá, hogy ebben a kérdésben is­mét labilis a kormányzó erő. A kísérlet kudarca Felmerült tehát a kérdés egyes vezető tisztségviselők­ben, melyik a felelősebb politi­kai magatartás, tovább görgetni az állandó bizonytalanságot, a folytonos huzavonát, az erővi­szonyokból eredő esetlegessé­get, vagy beismerni, hogy téves rábbi vezetője és a hozzájuk csat­lakozók - ellentétben korábban hangoztatott álláspontjukkal - nem fogadták el és új párt szerve­zésébe kezdtek. Az MDF X. Országos Gyűlése megállapítja, hogy a távozók egyes személyiségei a szakításra tudatosan és előre megfontoltan készültek. Lépésükkel olyan erők számára teremtettek előnyös helyzetet, amelyeket a nemzeti erők politikai ellenfeleknek tekin­tenek. A kilépő országgyűlési és önkormányzati képviselők man­dátumaikat az MDF útján szerez­ték, ami erkölcsi és egyéb szem­pontokból is felveti felelősségü­ket. Az Országos Gyűlés sajnálat­tal vette tudomásul, hogy olyan személyek is engedtek a rábeszé­lésnek, akiket az MDF saját sora­iba tartozónak tekintett. Az Országos Gyűlés ugyanak­kor elégedetten állapította meg, hogy a kilépések szűk körre kor­látozódtak és a belépések a vesz­teséget jórészt ellensúlyozzák. A Magyar Demokrata Fórum levonta az elmúlt két esztendő és a közelmúlt tanulságait. Hűen a lakiteleki szellemiséghez és a né­hai miniszterelnök politikai örök­ségéhez, változatlanul eltökélt szándéka programjának megva­lósítása. Határozott törekvése az is, hogy szellemiségével és célja­ival ellentétes csoportosulások volt a feltételezés az indulásnál: a négyes koalíció nem képes stabil kormányzati garancia biztosítására. Úgy gondolom, a felelős po­litikai magatartás a tévedés be­ismerése és a szükséges kor­rekció megtétele. A négyes ko­alíció kormányzási kísérletének kudarcáért nem pusztán a sza­baddemokratákat illeti megro­vás, hiszen a városvezetés egyik mérvadó politikusa sem tudta elérni azt, hogy legalább a legkritikusabb helyzetben biz­tos többséget mutassanak fel pártjaik. A politikai szakirodalom is­meri a felelőtlen ellenzék fo­galmát. Ez azt jelenti, hogy mi­vel az ellenzéknek semmi esé­lye nincs a kormányzatra ju­tásra, felelőtlen ígérgetésekkel múlatja idejét. A pécsi önkor­mányzat kormányzóinak az el­múlt hónapokban sikerült „fel­találniuk” a felelőtlen kormány­zás eddig ismeretlen jelenségét is. Erőátcsoportosítás Az újonnan kialakult koalí­ciónak, mivel jellegét tekintve programkoalíció, s önmagában is biztosítani tudja a szükséges mandátumszámot, lényegesen jobb indulási esélyei vannak. A részletesen kimunkált és egyez­tetett koalíciós program, s az együttműködés írásban is lefek­tetett feltételrendszere remélhe­tőleg megóvja résztvevőit, s így a pécsi közgyűlést is az újabb fiaskótól. Végezetül röviden a legitimi­tásról. Új választásokat akkor kell kiírni, ha a képviselőtestü­letből nem állítható ki működő­képes vezetés. Ez a mi esetünk­ben fel sem merül. A polgár- mester személyét és hatáskörét sem kérdőjelezte meg egyik po­litikai erő sem, nincs tehát áthi­dalhatatlan krízis a képviselő- testületben, csupán erőátcso­portosítás és a kormányzáshoz szükséges biztos többség meg­teremtése történt meg. Kunszt Márta MSZP városi elnök esetleges egységbontó kísérletei­nek határozottan gátat vessen és nem ad módot arra, hogy a felké­szültséggel, meggyőződéssel és eszmei hűséggel alá nem támasz­tott egyéni ambíciók belső viszo­nyait eltorzítsák, cselekvőképes­ségét korlátozzák. Az Országos Gyűlés ezért fel­hívja a párt elnökét és vezető testü­letéit, hogy határozottan képvisel­jék az MDF elveit és építsék arcu­latát, hitelesen láttassák a társada­lommal az MDF valódi és az or­szág javát szolgáló törekvéseit; szervezzék a párt tevékenységét, erősítsék tagságának és támogató­inak hitét abban, hogy az ország jelenét és jövőjét szolgáló intéz­mények tönkretételét, a családok és időskorúak példátlan elnyomo- rodását előidéző szocialista - sza­baddemokrata koalíció a követ­kező választásokon leváltható le­gyen; építsék a pártközi kapcsola­tokat, segítsék a kormányképes el­lenzéki erők összefogását, a ma­gyarság egyetemes érdekeit min­den bel- és külpolitikai kérdésben tekintsék elsődlegesnek; az MDF- et cselekvéseiben a mértéktartás, a kor- és célszerűség jellemezze. Legyen hű kifejezője a megvaló­sítható programmal rendelkező, józan felfogású és magyar nemzeti érdeket képviselő politikai irány­zat szándékainak. Magyar Demokrata Fórum Azért kölcsönöztük Ady End­rétől írásunk címének hangula­tát, mert alig volt a magyar irodalomban nála keményebb bírálója a magyar ugar állapo­tainak, helyzeteinek. Mert helyzet van Pécsett. Ennek egyik előidézője annak az SZDSZ-nek a pécsi csoportja, mely igyekszik megfelelni a róluk kialakult sztereotip kép­nek, mely szerint nincs olyan szerződés, amit egyoldalúan fel ne tudnának rúgni. Az 1994-es helyhatósági vá­lasztások során a helyi politi­kai erők számára elemi erővel fogalmazódott meg a kérdés: felszállni a „varsói gyorsra”, vagy megfelelő és hiteles vá­lasztási lehetőséget biztosítani a választók, a pécsi polgárok számára. A négypárti koalíció (SZDSZ, MDF, FIDESZ, FKgP) az érdekek kiegyenlí­tése után reális alternatívát tu­dott képezni. A Fidesz talán a legtöbbet áldozta a koalíció érdekében, illetve azért, hogy a város vezetésében - a koalí­ciós partneréi által javasolt módosításokkal és a humán erőforrások megőrzése mellett - folyamatosságot tudjon nyúj­tani a vagyongazdálkodás és városműködtetés átalakításá­ban. Mind a négy párt úgy ér­tékelte, hogy a fenti folyama­tok és értékek veszélybe kerül­tek volna, ha a tanácsi igazga­tásban szocializálódott elit ke­zébe kerül a város irányítása. Ezt a mérsékelt erők akkori győzelmével el lehetett ke­rülni. Az SZDSZ árulásával - amely talán nem véletlenül ta­lálkozott az MSZP frakcióve­zetőjének elképzeléseivel - azonban nehezen visszafordít­ható folyamat indult el. Hisz- szük, hogy ebben az esetben (is) egy-két személy egyéni érdeke vitte el a két párt tag­sága többségének véleményét, egyáltalán feltételezve a tagok bevonását a döntéshozatalba. Egyik ezek között az SZDSZ alpolgármestere, aki politikai jövőjét veszni látva csak úgy tud jelentős gazdasági szerepre törni, ha a „szocialista” vállal­kozói réteget képviselők ke­gyeit is megnyeri. Az ő műve, hogy az MSZP helyi választ­mányi elnökének, önkormány­zati képviselőnek kínálta fel a 9 milliárdos vagyonnal ren­delkező Közüzemi Rt. vezér-t igazgatói posztját. De volt még r éhes száj. Az SZDSZ alpol­gármesterének aktív közremű­ködésével kaphatta meg - ha­sonló módon pályáztatás nél­kül - a szocialisták helyi frak­cióvezetőjének testvére az Ipari Park Kht. ügyvezetői posztját. Mármost az a kérdés, hogy a fenti körben hány kép­viselő és annak hány rokona van még pozíció nélkül. A Fi- desz-Magyar Polgári Párt számára ez a helyzet elfogad­hatatlan. Meggyőződésünk, hogy Európába a szerződéses viszonyok betartásán keresztül visz az út. Szerződések pedig az érdekek harmonizálását kö­vetően köttetnek. Mostantól kezdve csak hinni lehet abban, hogy az új szövet­ségesek mögött lévő tagság is felismeri, hogy itt nem az ő baloldali-liberális értékeit képviselik, hanem szigorú egyéni haszonszerzés mentén alakították ki fejük felett a Papp - Kékes paktumot. Az igazi döntés most az ő kezük­ben van. A választópolgárok 1994. decemberében tudatosan döntöttek. Azt puccsal átlépni nem tisztességes. Ezért támo­gatjuk a polgármestert, dr. Páva Zsoltot hiteles és becsü­letes törekvésében, a közgyű­lés feloszlatásában. A FIDESZ-MPP pécsi szervezetének elnöksége A magyar nemzeti érdek képviseletében fi­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom