Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-08 / 125. szám
1996. május 8., szerda Kultúra Dunántúli Napló 11 Mit nyújt a „Lajos”? Népszerűek az Ivasivka Mátyás vezette művészeti csoportok a nagy múltú pécsi iskolában. Képünk a fiúk vokál együtteséről készült FOTÓ: MÜLLER ANDREA Negyven évvel ezelőtt hunyt el Dr. Pattantyús A. Géza professzor Városunk főterén áll a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. A nagy múltú iskola történetét 1687-től számítják. Akkor a jezsuiták tulajdona volt, majd 1814-ben a ciszterciek jelentek meg, rendjük véglegesen 1865- ben kapta meg az intézményt. Nagy Lajos király nevét 1921- ben vette fel a gimnázium, 1935-ben pedig rekordidő alatt húzták fel az új iskolaépületet. A Rend működését Pécsett 1948-ban szüntették meg. Az iskola jelenlegi történetét 1993. június 12-től számíthatjuk, e napon került vissza a Ciszterci Rend tulajdonába. A rövid visszatekintő után térjünk át a jelenre. A kötelező tananyagon kívül milyen fakultatív lehetőségek állnak a 750 fős diákság rendelkezésére? 32 esztendeje minden évben megrendezésre kerül a „Bemutatkozunk” című műsor, amelyen az iskola művészeti együttesei valamint szólistái szerepelnek zenével, tánccal, színpadi művekkel. A hétköznapokat színesíti a minden tavasszal megtartott Lajos-nap is, melynek keretében diák-királyt választanak, előadásokat tartanak illetve tanár-diák sportmérkőzéseket rendeznek. Jóval gyakoribbak a Keresztény Értelmiségi Fórum összejövetelei. A meghívott bel- és külföldi jeles vendégek legtöbbször telt ház előtt tartanak előadást átlagosan háromszáz résztvevő előtt. Az iskola diákjainak rendszeres színházlátogatásra is lehetősége nyílik. A Pécsi Nemzeti Színház évi hat előadására 120 bérlet áll rendelkezésre, míg a kaposvári Csíky Gergely Színházba alkalmanként 40 tanuló látogathat el. Az érdeklődésre jellemző, hogy a bérletek mindig elkelnek. A múlttól lehetetlen szabadulni, különösen amíg olyan friss erővel hat a jelenre, mint a „háromezres rendeletek”. Az előző kormány 1990 és 94 között körülbelül 2000 titkos, úgynevezett „háromezres” rendeletet alkotott. Most aztán törhetjük a fejünket azon, hogy miért volt erre szükség. Itt van Európa közepén egy kicsi, s miként őszinte pillanatainkban bevalljuk, nem elsőrendű jelentőségű ország. Hihető-e, hogy ennyi titkos akcióra, intézkedésre, rendelkezésre lett volna szüksége egy olyan kormánynak, amely ugyanabban az időszakban annyi egyéb gonddal küszködött? Engem itt elsősorban a teljesítmény érdekel. Ha egyébként kedvelném a szóbanforgó urakat, tán még büszke is lennék Az iskola művészeti együttesei közül az Ivasivka Mátyás karnagy-tanár által vezetett Orff-zenekar a legnagyobb múltú, tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Rendszeresen, nagy nyilvánosság előtt szerepelnek, legközelebb a keszthelyi Helikoni Ünnepségek díszhangversenyére utaznak el. Az iskola vegyeskara tavaly hatodszor járt Dániában és másodszor Németországban. Ez évi műsorának egy részét a budapesti rádió is rögzítette. Országos viszonylatban is ritkaságnak számít a gimnázium férfi vokál együttese. Ezeken kívül leánykar is működik. A magyar nyelvterület táncait (moldvai, dél-alföldi, rábaközi, mezőföldi, szatmári) előadó néptáncegyüttes 1984-ben- jött létre. Sokat szerepeltek itthon és külföldön is. Jártak Fell- bachban és Stuttgartban is. A vezetők Schneider Mónika és erre a teljesítményre. így azonban inkább a dolog számtani része fogott meg. Mert lássuk csak... Az Antall- és Boross kormányok összesen négy évig gyakorolták a hatalmat. Négyszer háromszázhatvanöt nap (plusz egy, mert nyilván volt közben egy szökőév is) az ösz- szesen 1461 nap. No már most, ha a kormány minden nap hozott volna egy 3000-es titkos rendeletet, az az idő akkor sem lett volna elég rá. Tehát ennél gyakrabban kellett titokban rendelkeznie! Mitöbb. Ha csak a kormányüléseken születtek háromezres döntések, ahogyan azt az egyéb törvények előírják, hisz egy Várszegi Csaba. A csoport az iskolától kapott támogatásból illetve alapítványi pénzekből tartja el magát, ebből vásárolnak ruhát, fizetik a hangosítást, zenekart. Fájó pont a saját zenekar hiánya, de ez már szervezés alatt áll. A gimnáziumban három újság jelenik meg. A legismertebb a ciszterci szellemiséget tükröző, VI. évfolyamában járó Fehér/Fekete, melynek felét Antal Emília tanárnő szerkesztésével a diákok írják. Az újság egyik „munkatársának”, Pólyák Gábornak több novellája már irodalmi újságokban is megjelent. A diákok által írt „színes” Fehér/Feketében versek, útibeszámolók, emlékezések is olvashatók. A Fehér/Feketét a Ciszterci Diákszövetség évente négyszer adja ki. Szintén az iskolában jelenik meg a számítás- technikával foglalkozó Hercules. Ezt tanárok és Gerebenics kormány nem dolgozhat egyes tagjainak beleegyezése vagy legalább tudta nélkül, akkor még különösebb a helyzet. Hiszen feltehető, hogy nem a miniszterelnök maga kreálta a rendeletek többségét. Heti egyszeri kormányülést számítva és feltéve, hogy a kabinet nyári hőségben és téli fagyban csütörtökönként rettenthetetlenül ülésezett, körülbelül 210 alkalomról volt szó. Vagyis minden ülésen tíz titkos határozat, döntés és rendelet született! Már az is szép teljesítmény, hogy ezt négy éven át titkolni tudták az állampolgárok előtt! Viszont felmerül a kérdés, hogy miféle erők dolgoztak azokban Andor harmadik osztályos tanuló vezetésével szerkesztik. Az angolul tanulók igényeit elégíti ki a szintén diákok által összeállított First Step című kiadvány Schnell Zsuzsanna szerkesztésében. Természetesen sportolási lehetőségek is vannak. Az iskola tanulói nyaranta kedvezményesen vehetik igénybe a Nagy Lajos úszodát. Igen népszerűek a gimnáziumban tartott kosárlabda edzések és mérkőzések. Pámer László testnevelés tanár vezetésével Szekszárdtól a Kőszeg melletti Velemig tartó Kék-túra is indult, ez felkészítés egy augusztusban megrendezésre kerülő biciklitúrára, amikor a résztvevők a millecen- tenárium alkalmából a Verec- kei-hágóig tekernek. Szintén Pámer László vezetésével két nemes feladatot vállaltak. Az egyik a pécsváradi gesztenyés beteg fáinak megmentése, gondozása, újak ültetése, a másik a Pécsi-víz minőségének vizsgálata, bioindikációs rendszerének kiépítése, a szennyező források felkutatása. A Nagy Lajos Gimnázium csatlakozott az Egészséges Városért Alapítvány „Dohányzásmentes Életért” című kampányhoz is, ennek programjaiban tevőlegesen és lelkesen veszt részt. A fentiek ismeretében megalapozott az iskola házirendjében is megtalálható célkitűzés: „a gimnázium törekszik az érettségi vizsgára, egyetemi felvételire való felkészítésen kívül az általános műveltség megalapozására, valamint kötelessége, hogy a tanulókat az egészséges életmódra, testnevelésben, a tömegsportban és természetjárásban való részvételre indítsa.” Havasi Bertalan negyedik oszt.tan. az emberekben? Mi késztette őket arra, hogy ülésenként tíz titkos rendeletnyi „sebességgel” távolodjanak a demokráciától? Valóban olyan fontos dolgokat rejtettek el a közvélemény elől, vagy lendületből már a jelentéktelen apróságokat is. Soha nem vetette fel egyikük sem, hogy talán nem kellene ezt így csinálni? És ennyiszer? Egyiküket sem csábította a lehetőség, hogy közöljék a közvéleménnyel, mi folyik ezeken a „titkosító” üléseken? És milyen furcsa, hogy bár azóta is eltelt néhány év, ők bizony hallgattak. Hallgatnak ma is. A titokmánia a demokrácia pestise. Rosszat tesz a lelkűnknek. Mert hogyan szabadulhatnánk a gyanútól: lehet, hogy a most kormányon lévő urak is ugyanezt csinálják? Nemere István Dr. Pattantyus-Ábrahám Géza (1885. Selmecbánya - 1956. Budapest) a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Kossuth-díjas tanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja negyven évvel ezelőtt, a mérnökhivatásról az alábbi tanítást hagyta a gépészmérnököknek.- A mérnök sokrétű tevékenysége csak a közjóiét emelésére irányuló célkitűzéssel válhat hivatássá.- A mérnöki alkotómunkának végső rendeltetése csak az lehet, amely a mérnöki hivatást is a legmagasabb színvonalra emeli.- A mérnöki hivatás felelősségteljes gyakorlásához az alapos szaktudáson felül erkölcsi érzékkel párosult széles látókörre és felelősségtudatra van szükség.- A gépészmérnök felelőssége az alkotásainak társadalmi hatására is kiterjed, de a felelősséget csak akkor vállalhatja, ha a javak előállításának irányításában és vezetésében is részt vehet.- A gépészmérnök alkotása maga a gép, mint befejezett alkotás az emberi tevékenység legfontosabb eszköze. Működtetését ismét csak gépészmérnök tudja helyesen és gazdaságosan irányítani.- A gépészmérnöki hivatás munkaköreinek kettős tagozódása van. Egyrészt, gépszerkezettani feladatok a gép elkészítésével -, másrészt, üzemtani feladatok a gép munkájával kapcsolatosak.- A mérnöknevelésnek át kell lépnie azokat a kereteket, amelyek csak a szaktudás számonkérésére szorítkoznak. Egyetértett Guillet francia műegyetemi professzor megállapításával, miszerint: , jó veze- tőmémök csak az lehet, akinek a lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50% erkölcsi erő, 25% általános műveltség és 25% szaktudás. Dr. Pattantyús professzor úr az 1930-1956 közti években magas szintre emelte a magyar gépészmérnök tudományt és képzést, számos jeles gépészmérnököt bocsájtott ki az egyetemtől. A hallgatók között és értük élt. Ajtaja és segítő tanácsa mindenki előtt nyitva állt. Emlékszünk kedves személyiségére, a „színeskrétás” előadásaira és a késő estébe nyúló „iga- zoló-cédulás” vizsgáira. Az első féléves hallgatóknak azért adta le a „Gépek üzemtana” tárgyát, hogy felébressze a mérnöki hivatás érzetét és ráterelje a gépészmérnöki pálya szeretetére. Az emlékezés íróját még az a megtiszteltetés érhette, hogy hallgatója lehetett és átélhette a késő esti vizsga élményét jeles eredménnyel. Merzay László Kétnyelvű televízió Marosvásárhelyen Hétfő este megkezdte adását a Maros Televízió, amely egyelőre helyi idő szerint este 6 és 9 óra között napi 3 órás műsort sugároz, egyik napon román, a másikon magyar nyelven és e tekintetben egyedülálló formulát alkalmaz Romániában. A helyi adó a városban, és jobb antennákkal mintegy 30 kilométeres körzetben fogható műsort sugároz, együttműködik a Worldnet és a Duna Televízióval, továbbá kétnyelvű képújságot is szolgáltat. A Maros Televízió magánkezdeményezés alapján született, különböző alapítványoktól és magánszemélyektől kapott támogatást, 8 állandó és 18 szerződéses alkalmazottat foglalkoztat. Marosvásárhelyen két kábelrendszer működik, ezek közül a kisebbik vette csak fel választékába az új adást, amely kereskedelmi televízió létére a kétnyelvű adással közszolgálati funkciót is felvállal. Igaz emö- gött kereskedelmi számítás is meghúzódik: így remélik jobban felkelteni a hirdetők figyelmét. A demokrácia pestise T itokmánia C súcsforgalom előtt - vagy után - a kertvárosi buszon. A tolongás mérsékelt, mindenkinek jut hely, aki fiatal. A korosabbak kiemelkednek a mezőnyből, állnak. Néhány kivétel azért akad, mint ez az anyuka is itt. Elterpeszkedik a nekem csupán támasztékul szolgáló ülésen, és láthatóan elégedett, mert az utolsó pillanatban még sikerült visszaparancsolnia maga mellé tíz év körüli csemetéjét, aki majdhogynem átadta nekem a helyét. Csodálkozva nyugtázom, hogy ma reggel néhány diák is az állóhelyre szorult, táskájuk pedig a bordáim közé. Az egyikből kikívánkozik a háromszögű vonalzó, mert erős szúrást érzek a bal felső hármas bordánál. Mindazonáltal képes vagyok rá, hogy áttekintsem a körülöttem uralkodó helyzetet. A fiatalok ugye továbbra is ülnek, egymás mellett vagy egymás ölében. Ez utóbbi kevéssé ízléses, de fölötte helytakarékos megoldás, - a kényszerű nézőközönség persze nem mindig takarékoskodik a megjegyzésekkel. Még szerencsésnek mondhatja magát ez az aprócska fickó a közelemben, akit úgyszólván elborítanak ölében kempingező kedvese bájai: megfogta az istennő lábát, s nem is éppen a lábikráját, de az állóhelyről mindez alig észlelhető. Az viszont annál inkább, amit a mellettük hasonló pozi- túrában utazó párocska művel gyöngédség ürügyén. A fiú magabiztos felfedező mozdulatai elárulják, hogy a leányzó egész területére bérlete van, összvonalas. Amikor már-már fellélegzünk, hogy na végre, pihenteti kissé mellső végtagjait a magáról (és rólunk) megfeledkezett nagy legény, gondol egyet és vibráló újjperecekkel zongorázni kezd a leányzó jobb sorsra érdemes alfelén. A „felsőbb rész” kéjesen felnyerít a lovaglóülésben, emigyen díjazva kedvese brilliáns játékát. Egyszerre valami üdítőbbre vágyom, mert „csapnivaló ez az érzés”, főképp ha nem születtünk kukkolónak. Időközben alaposan megnőtt - ahogy mondani szokták - az utassűrűség a közlekedőnek már aligha nevezhető „folyosóban”, de azért sikerül átküzdenem magam a busz hátsóbb légióiba, miután tettem pár kényszerfordulót a bágyadtan harmonikázó csuklórészben. S micsoda szerencse: hirtelen szabaddá válik előttem egy ülőhely! Már-már sikerül elfoglalnom, amikor egy - különben teljesen normálisnak látszó - srác megfoszt ettől a lehetőségtől villámgyors becsúszó szereléssel. Kényelmesen elhelyezkedik, gyors pillantást vet rám, a vesztesre, majd hirtelen lemerevedik: felveszi az ilyenkor szokásos fapofát. Ez félreérthetetlenül közli az állóhelyen szorongók- kal, hogy tulajdonosa, szegény, elvesztette látását, hallását, mozgásképtelenné vált, tehát senki se reménykedjék valamiféle helyátadásban. A végállomáson aztán lássatok csodát! Tanúi lehetünk az emigyen „elfekvő” ifjú feltámadásának. Nyilván csak a test, de nem a szellem feltámadásának. Járatunk ma kiváltképp bővelkedik az ilyen „fapofákban”, így megfigyelhető az is, hogy „viselkedésük” korántsem nélkülözi a változatosságot. Mondhatnám: ahány srác, any- nyi szokás. A magam részéről külön kategóriába sorolnám az ablakon kibámulókat, a barátnőjüket „gyerekkel vagyok!” jelszóval ölükben utaztató, velük önfeledten cseverésző „anyányi” lányokat, vagy a leckéjükbe feledkezőket, akiknek szívem szerint mindig megbocsátanék. nem úgy a „provokatívoknak”, akik kihívóan szembenézve velünk „vállalják” fa- ragatlanságukat, s tulajdonképpen alig várják, hogy „beszóljon” nekik valaki. Ók nem any- nyira „fapofák”, mint inkább „pofátlanok”, ezért igyekszem ügyet sem vetni rájuk, bár közben majd szétvet a méreg. Egészen speciális esetnek érzem az olyan srácokat, akik - mint ez a kettő is itt az ajtónál - képesek odafigyelni embertársaik problémáira. Alaposan szemügyre vesznek minden egyes felszállót, és lerí róluk, hogy boldogan átadják a helyüket, ha az illető már láthatóan a kilencedik hónapban van, betöltötte a nyolcvanat, vagy az egyik lába hiányzik a szerencsétlennek. Töprengésemet félbeszakítja egy borízű hang, melynek meghatározhatatlan korú tulajdonosa a nagyobb nyomaték kedvéért még a karomat is megrázza: „Tegye le magát gyorsan, van ott két szabad hely, papa!” Most aztán rajtam a sor, hogy fapofává váljak. Tele vagyok csomaggal, nem utasítom hát vissza a szíves ta- szigálást. Leülök és megpróbálok örülni annak, hogy a figyelmes úr, akinek időközben sikerült szerencsésen ledülöngélnie a buszról, csupán egyszer nevezett papának, bár két szabad helyet látott. Csak a csomagjaimat ne akartam volna letenni arra a másikra! Boda Miklós Fapofák
