Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1996-05-08 / 125. szám

1996. május 8., szerda Kultúra Dunántúli Napló 11 Mit nyújt a „Lajos”? Népszerűek az Ivasivka Mátyás vezette művészeti csoportok a nagy múltú pécsi iskolában. Képünk a fiúk vokál együtte­séről készült FOTÓ: MÜLLER ANDREA Negyven évvel ezelőtt hunyt el Dr. Pattantyús A. Géza professzor Városunk főterén áll a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. A nagy múltú iskola történetét 1687-től számítják. Akkor a je­zsuiták tulajdona volt, majd 1814-ben a ciszterciek jelentek meg, rendjük véglegesen 1865- ben kapta meg az intézményt. Nagy Lajos király nevét 1921- ben vette fel a gimnázium, 1935-ben pedig rekordidő alatt húzták fel az új iskolaépületet. A Rend működését Pécsett 1948-ban szüntették meg. Az iskola jelenlegi történetét 1993. június 12-től számíthatjuk, e napon került vissza a Ciszterci Rend tulajdonába. A rövid visszatekintő után térjünk át a jelenre. A kötelező tananyagon kívül milyen fakul­tatív lehetőségek állnak a 750 fős diákság rendelkezésére? 32 esztendeje minden évben megrendezésre kerül a „Bemu­tatkozunk” című műsor, ame­lyen az iskola művészeti együt­tesei valamint szólistái szere­pelnek zenével, tánccal, szín­padi művekkel. A hétköznapo­kat színesíti a minden tavasszal megtartott Lajos-nap is, mely­nek keretében diák-királyt vá­lasztanak, előadásokat tartanak illetve tanár-diák sportmérkő­zéseket rendeznek. Jóval gyakoribbak a Keresz­tény Értelmiségi Fórum össze­jövetelei. A meghívott bel- és külföldi jeles vendégek leg­többször telt ház előtt tartanak előadást átlagosan háromszáz résztvevő előtt. Az iskola diákjainak rend­szeres színházlátogatásra is le­hetősége nyílik. A Pécsi Nem­zeti Színház évi hat előadására 120 bérlet áll rendelkezésre, míg a kaposvári Csíky Gergely Színházba alkalmanként 40 ta­nuló látogathat el. Az érdeklő­désre jellemző, hogy a bérletek mindig elkelnek. A múlttól lehetetlen szabadulni, különösen amíg olyan friss erővel hat a jelenre, mint a „há­romezres rendeletek”. Az előző kormány 1990 és 94 között körülbelül 2000 tit­kos, úgynevezett „háromezres” rendeletet alkotott. Most aztán törhetjük a fejünket azon, hogy miért volt erre szükség. Itt van Európa közepén egy kicsi, s miként őszinte pillanatainkban bevalljuk, nem elsőrendű jelen­tőségű ország. Hihető-e, hogy ennyi titkos akcióra, intézke­désre, rendelkezésre lett volna szüksége egy olyan kormány­nak, amely ugyanabban az idő­szakban annyi egyéb gonddal küszködött? Engem itt elsősorban a telje­sítmény érdekel. Ha egyébként kedvelném a szóbanforgó ura­kat, tán még büszke is lennék Az iskola művészeti együtte­sei közül az Ivasivka Mátyás karnagy-tanár által vezetett Orff-zenekar a legnagyobb múltú, tavaly ünnepelte fennál­lásának 30. évfordulóját. Rend­szeresen, nagy nyilvánosság előtt szerepelnek, legközelebb a keszthelyi Helikoni Ünnepsé­gek díszhangversenyére utaz­nak el. Az iskola vegyeskara tavaly hatodszor járt Dániában és másodszor Németországban. Ez évi műsorának egy részét a budapesti rádió is rögzítette. Országos viszonylatban is rit­kaságnak számít a gimnázium férfi vokál együttese. Ezeken kívül leánykar is működik. A magyar nyelvterület tán­cait (moldvai, dél-alföldi, rába­közi, mezőföldi, szatmári) elő­adó néptáncegyüttes 1984-ben- jött létre. Sokat szerepeltek itt­hon és külföldön is. Jártak Fell- bachban és Stuttgartban is. A vezetők Schneider Mónika és erre a teljesítményre. így azon­ban inkább a dolog számtani része fogott meg. Mert lássuk csak... Az Antall- és Boross kormányok összesen négy évig gyakorolták a hatalmat. Négy­szer háromszázhatvanöt nap (plusz egy, mert nyilván volt közben egy szökőév is) az ösz- szesen 1461 nap. No már most, ha a kormány minden nap ho­zott volna egy 3000-es titkos rendeletet, az az idő akkor sem lett volna elég rá. Tehát ennél gyakrabban kellett titokban rendelkeznie! Mitöbb. Ha csak a kormány­üléseken születtek háromezres döntések, ahogyan azt az egyéb törvények előírják, hisz egy Várszegi Csaba. A csoport az iskolától kapott támogatásból illetve alapítványi pénzekből tartja el magát, ebből vásárol­nak ruhát, fizetik a hangosítást, zenekart. Fájó pont a saját ze­nekar hiánya, de ez már szerve­zés alatt áll. A gimnáziumban három új­ság jelenik meg. A legismer­tebb a ciszterci szellemiséget tükröző, VI. évfolyamában járó Fehér/Fekete, melynek felét Antal Emília tanárnő szerkesz­tésével a diákok írják. Az újság egyik „munkatársának”, Pólyák Gábornak több novellája már irodalmi újságokban is megje­lent. A diákok által írt „színes” Fehér/Feketében versek, útibe­számolók, emlékezések is ol­vashatók. A Fehér/Feketét a Ciszterci Diákszövetség évente négyszer adja ki. Szintén az is­kolában jelenik meg a számítás- technikával foglalkozó Hercu­les. Ezt tanárok és Gerebenics kormány nem dolgozhat egyes tagjainak beleegyezése vagy legalább tudta nélkül, akkor még különösebb a helyzet. Hi­szen feltehető, hogy nem a mi­niszterelnök maga kreálta a rendeletek többségét. Heti egy­szeri kormányülést számítva és feltéve, hogy a kabinet nyári hőségben és téli fagyban csü­törtökönként rettenthetetlenül ülésezett, körülbelül 210 alka­lomról volt szó. Vagyis minden ülésen tíz titkos határozat, dön­tés és rendelet született! Már az is szép teljesítmény, hogy ezt négy éven át titkolni tudták az állampolgárok előtt! Viszont felmerül a kérdés, hogy miféle erők dolgoztak azokban Andor harmadik osztályos ta­nuló vezetésével szerkesztik. Az angolul tanulók igényeit elégíti ki a szintén diákok által összeállított First Step című ki­advány Schnell Zsuzsanna szerkesztésében. Természetesen sportolási le­hetőségek is vannak. Az iskola tanulói nyaranta kedvezménye­sen vehetik igénybe a Nagy La­jos úszodát. Igen népszerűek a gimnáziumban tartott kosár­labda edzések és mérkőzések. Pámer László testnevelés tanár vezetésével Szekszárdtól a Kő­szeg melletti Velemig tartó Kék-túra is indult, ez felkészí­tés egy augusztusban megren­dezésre kerülő biciklitúrára, amikor a résztvevők a millecen- tenárium alkalmából a Verec- kei-hágóig tekernek. Szintén Pámer László vezetésével két nemes feladatot vállaltak. Az egyik a pécsváradi gesztenyés beteg fáinak megmentése, gon­dozása, újak ültetése, a másik a Pécsi-víz minőségének vizsgá­lata, bioindikációs rendszeré­nek kiépítése, a szennyező for­rások felkutatása. A Nagy La­jos Gimnázium csatlakozott az Egészséges Városért Alapít­vány „Dohányzásmentes Éle­tért” című kampányhoz is, en­nek programjaiban tevőlegesen és lelkesen veszt részt. A fentiek ismeretében meg­alapozott az iskola házirendjé­ben is megtalálható célkitűzés: „a gimnázium törekszik az érettségi vizsgára, egyetemi felvételire való felkészítésen kívül az általános műveltség megalapozására, valamint köte­lessége, hogy a tanulókat az egészséges életmódra, testneve­lésben, a tömegsportban és természetjárásban való részvé­telre indítsa.” Havasi Bertalan negyedik oszt.tan. az emberekben? Mi késztette őket arra, hogy ülésenként tíz titkos rendeletnyi „sebesség­gel” távolodjanak a demokráci­ától? Valóban olyan fontos dolgokat rejtettek el a közvé­lemény elől, vagy lendületből már a jelentéktelen apróságokat is. Soha nem vetette fel egyikük sem, hogy talán nem kellene ezt így csinálni? És ennyiszer? Egyiküket sem csábította a le­hetőség, hogy közöljék a köz­véleménnyel, mi folyik ezeken a „titkosító” üléseken? És mi­lyen furcsa, hogy bár azóta is eltelt néhány év, ők bizony hallgattak. Hallgatnak ma is. A titokmánia a demokrácia pes­tise. Rosszat tesz a lelkűnknek. Mert hogyan szabadulhatnánk a gyanútól: lehet, hogy a most kormányon lévő urak is ugyan­ezt csinálják? Nemere István Dr. Pattantyus-Ábrahám Géza (1885. Selmecbánya - 1956. Budapest) a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Ka­rának Kossuth-díjas tanára, a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja negyven év­vel ezelőtt, a mérnökhivatásról az alábbi tanítást hagyta a gé­pészmérnököknek.- A mérnök sokrétű tevé­kenysége csak a közjóiét eme­lésére irányuló célkitűzéssel válhat hivatássá.- A mérnöki alkotómunká­nak végső rendeltetése csak az lehet, amely a mérnöki hivatást is a legmagasabb színvonalra emeli.- A mérnöki hivatás felelős­ségteljes gyakorlásához az ala­pos szaktudáson felül erkölcsi érzékkel párosult széles látó­körre és felelősségtudatra van szükség.- A gépészmérnök felelős­sége az alkotásainak társadalmi hatására is kiterjed, de a fele­lősséget csak akkor vállalhatja, ha a javak előállításának irányí­tásában és vezetésében is részt vehet.- A gépészmérnök alkotása maga a gép, mint befejezett al­kotás az emberi tevékenység legfontosabb eszköze. Működ­tetését ismét csak gépészmér­nök tudja helyesen és gazdasá­gosan irányítani.- A gépészmérnöki hivatás munkaköreinek kettős tagozó­dása van. Egyrészt, gépszerke­zettani feladatok a gép elkészí­tésével -, másrészt, üzemtani feladatok a gép munkájával kapcsolatosak.- A mérnöknevelésnek át kell lépnie azokat a kereteket, ame­lyek csak a szaktudás számon­kérésére szorítkoznak. Egyetértett Guillet francia műegyetemi professzor megál­lapításával, miszerint: , jó veze- tőmémök csak az lehet, akinek a lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszla­nak meg: 50% erkölcsi erő, 25% általános műveltség és 25% szaktudás. Dr. Pattantyús professzor úr az 1930-1956 közti években magas szintre emelte a magyar gépészmérnök tudományt és képzést, számos jeles gépész­mérnököt bocsájtott ki az egye­temtől. A hallgatók között és értük élt. Ajtaja és segítő tanácsa mindenki előtt nyitva állt. Em­lékszünk kedves személyisé­gére, a „színeskrétás” előadása­ira és a késő estébe nyúló „iga- zoló-cédulás” vizsgáira. Az első féléves hallgatóknak azért adta le a „Gépek üzem­tana” tárgyát, hogy felébressze a mérnöki hivatás érzetét és rá­terelje a gépészmérnöki pálya szeretetére. Az emlékezés íróját még az a megtiszteltetés ér­hette, hogy hallgatója lehetett és átélhette a késő esti vizsga élményét jeles eredménnyel. Merzay László Kétnyelvű televízió Marosvásárhelyen Hétfő este megkezdte adását a Maros Televízió, amely egy­előre helyi idő szerint este 6 és 9 óra között napi 3 órás műsort sugároz, egyik napon román, a másikon magyar nyelven és e tekintetben egyedülálló formu­lát alkalmaz Romániában. A helyi adó a városban, és jobb antennákkal mintegy 30 kilométeres körzetben fogható műsort sugároz, együttműködik a Worldnet és a Duna Televízi­óval, továbbá kétnyelvű képúj­ságot is szolgáltat. A Maros Te­levízió magánkezdeményezés alapján született, különböző alapítványoktól és magánsze­mélyektől kapott támogatást, 8 állandó és 18 szerződéses al­kalmazottat foglalkoztat. Marosvásárhelyen két ká­belrendszer működik, ezek kö­zül a kisebbik vette csak fel vá­lasztékába az új adást, amely kereskedelmi televízió létére a kétnyelvű adással közszolgálati funkciót is felvállal. Igaz emö- gött kereskedelmi számítás is meghúzódik: így remélik job­ban felkelteni a hirdetők fi­gyelmét. A demokrácia pestise T itokmánia C súcsforgalom előtt - vagy után - a kertvárosi buszon. A tolongás mérsékelt, minden­kinek jut hely, aki fiatal. A ko­rosabbak kiemelkednek a me­zőnyből, állnak. Néhány kivétel azért akad, mint ez az anyuka is itt. Elterpeszkedik a nekem csupán támasztékul szolgáló ülésen, és láthatóan elégedett, mert az utolsó pillanatban még sikerült visszaparancsolnia maga mellé tíz év körüli cseme­téjét, aki majdhogynem átadta nekem a helyét. Csodálkozva nyugtázom, hogy ma reggel néhány diák is az állóhelyre szorult, táskájuk pedig a bordáim közé. Az egyikből kikívánkozik a há­romszögű vonalzó, mert erős szúrást érzek a bal felső hármas bordánál. Mindazonáltal képes vagyok rá, hogy áttekintsem a körülöttem uralkodó helyzetet. A fiatalok ugye továbbra is ülnek, egymás mellett vagy egymás ölében. Ez utóbbi ke­véssé ízléses, de fölötte helyta­karékos megoldás, - a kény­szerű nézőközönség persze nem mindig takarékoskodik a megjegyzésekkel. Még szeren­csésnek mondhatja magát ez az aprócska fickó a közelemben, akit úgyszólván elborítanak ölében kempingező kedvese bá­jai: megfogta az istennő lábát, s nem is éppen a lábikráját, de az állóhelyről mindez alig észlel­hető. Az viszont annál inkább, amit a mellettük hasonló pozi- túrában utazó párocska művel gyöngédség ürügyén. A fiú magabiztos felfedező mozdula­tai elárulják, hogy a leányzó egész területére bérlete van, összvonalas. Amikor már-már fellélegzünk, hogy na végre, pihenteti kissé mellső végtag­jait a magáról (és rólunk) meg­feledkezett nagy legény, gondol egyet és vibráló újjperecekkel zongorázni kezd a leányzó jobb sorsra érdemes alfelén. A „fel­sőbb rész” kéjesen felnyerít a lovaglóülésben, emigyen dí­jazva kedvese brilliáns játékát. Egyszerre valami üdítőbbre vágyom, mert „csapnivaló ez az érzés”, főképp ha nem szület­tünk kukkolónak. Időközben alaposan megnőtt - ahogy mondani szokták - az utassűrű­ség a közlekedőnek már aligha nevezhető „folyosóban”, de azért sikerül átküzdenem ma­gam a busz hátsóbb légióiba, miután tettem pár kényszerfor­dulót a bágyadtan harmonikázó csuklórészben. S micsoda sze­rencse: hirtelen szabaddá válik előttem egy ülőhely! Már-már sikerül elfoglalnom, amikor egy - különben teljesen normá­lisnak látszó - srác megfoszt et­től a lehetőségtől villámgyors becsúszó szereléssel. Kényel­mesen elhelyezkedik, gyors pil­lantást vet rám, a vesztesre, majd hirtelen lemerevedik: fel­veszi az ilyenkor szokásos fa­pofát. Ez félreérthetetlenül közli az állóhelyen szorongók- kal, hogy tulajdonosa, szegény, elvesztette látását, hallását, mozgásképtelenné vált, tehát senki se reménykedjék valami­féle helyátadásban. A végállo­máson aztán lássatok csodát! Tanúi lehetünk az emigyen „el­fekvő” ifjú feltámadásának. Nyilván csak a test, de nem a szellem feltámadásának. Járatunk ma kiváltképp bő­velkedik az ilyen „fapofákban”, így megfigyelhető az is, hogy „viselkedésük” korántsem nél­külözi a változatosságot. Mondhatnám: ahány srác, any- nyi szokás. A magam részéről külön kategóriába sorolnám az ablakon kibámulókat, a barát­nőjüket „gyerekkel vagyok!” jelszóval ölükben utaztató, ve­lük önfeledten cseverésző „anyányi” lányokat, vagy a lec­kéjükbe feledkezőket, akiknek szívem szerint mindig megbo­csátanék. nem úgy a „provoka­tívoknak”, akik kihívóan szem­benézve velünk „vállalják” fa- ragatlanságukat, s tulajdonkép­pen alig várják, hogy „beszól­jon” nekik valaki. Ók nem any- nyira „fapofák”, mint inkább „pofátlanok”, ezért igyekszem ügyet sem vetni rájuk, bár köz­ben majd szétvet a méreg. Egé­szen speciális esetnek érzem az olyan srácokat, akik - mint ez a kettő is itt az ajtónál - képesek odafigyelni embertársaik prob­lémáira. Alaposan szemügyre vesznek minden egyes felszál­lót, és lerí róluk, hogy boldogan átadják a helyüket, ha az illető már láthatóan a kilencedik hó­napban van, betöltötte a nyolc­vanat, vagy az egyik lába hi­ányzik a szerencsétlennek. Töprengésemet félbeszakítja egy borízű hang, melynek meghatározhatatlan korú tulaj­donosa a nagyobb nyomaték kedvéért még a karomat is megrázza: „Tegye le magát gyorsan, van ott két szabad hely, papa!” Most aztán rajtam a sor, hogy fapofává váljak. Tele vagyok csomaggal, nem utasítom hát vissza a szíves ta- szigálást. Leülök és megpróbá­lok örülni annak, hogy a fi­gyelmes úr, akinek időközben sikerült szerencsésen ledülön­gélnie a buszról, csupán egy­szer nevezett papának, bár két szabad helyet látott. Csak a csomagjaimat ne akartam volna letenni arra a másikra! Boda Miklós Fapofák

Next

/
Oldalképek
Tartalom