Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-08 / 125. szám
8 Dunántúli Napló Honismeret 1996. május 8., szerda Pécs és a millennium I. Megváltozott a Száz éve annak, hogy a modern nagyvárossá fejlődő Pécs a honfoglalás ezer éves évfordulóját ünnepelte. A millecenter- náriuin alkalmából gazdagon illusztrált, reprezentatív kivitelű könyv jelenik meg, elsősorban a korabeli sajtóanyagokra támaszkodva. Szerzője Szirtes Gábor. A keménytáblás borítójú, műnyomó papírra nyomott album tervezője Harnóczy Örs. város arculata Száz esztendővel ezelőtt, 1896 májusában, az egész ország ünnepelte a nagy évfordulót. Mindenütt fellobogózták a városokat, hálaadó istentiszteleteket tartottak a templomokban, emelkedett hangú beszédek és szavalatok hangzottak el az iskolákban, ünnepi előadásokat tartottak a színházakban, díszközgyűléseket a törvényhatósági testületek tanácskozó termeiben. A különböző intézmények, a kaszinók, a társas egyesületek, az olvasókörök mind-mind rendezvényekkel tisztelegtek a honfoglaló ősök emléke előtt. Ötletgazdag tisztelgés így történt ez városunkban, Pécsett is, amely modernizálódó, polgárosodó, lélekszá- mában nyugat-európai dinamizmussal gyarapodó városként készült az ünnepre. A század közepén még mindösz- sze tizennégyezer fős település lakóinak száma közel háromszorosára nőtt, jelentősen megváltozott már nemzetiségi összetétele is: eltűnt az egykori „idegen nyelvű” Pécs, a város lakóinak már mintegy kétharmada volt magyar nyelvű, és sokat változott a város arculata is. Nagyvárosias külsőt öltött a belváros, „melynek ugyan utcái szűkek - mondja a korabeli krónikus Haksch Lajos -, de csinosak, kereskedőinek kirakatai pedig versengenek a főváros ízléses kirakataival; az utcákat - még a külvárosokban is - este gáz világítja, míg az üzlethelyiségekből s magánházakból a villanyvilágítás szólja ki sugarait az utcára”. A Széchenyi tér szokásos heti vásárjának mozgalmassága pedig - állítja némi túlzással a Pécsi Napló újságírója 1896-ban - bármely európai fővároséval vetekedhet. Sokszínű és ötletgazdag volt az államalapító és honfoglaló ősök emléke előtti tisztelgés. A Zentler-féle ruhakereskedésben „Millenniumi öltönyökhöz” lehetett hozzájutni, Jakab Imre Sörház utcai vendéglőjében Millennium-sört fogyasztani. A kiváló fényképész Zelesny Károly már Az ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás című reprezentatív album fotóin dolgozott, Kubányi Lajos pedig - a várostól kapott megrendelés alapján - már festette a pécsi székesegyház felszentelését ábrázoló nagyméretű tablóját, melyben márciusban néhány napig, Budapestre szállítása előtt a város közönsége is gyönyörködhetett. Lázas készülődés folyt a városi és a vármegyei bandérium létrehozása érdekében, amely júniusban nagy sikerrel mutatkozott be a Tettyén a pécsi közönségnek. A megye számos településén - a földművelésügyi miniszter kezdeményezésére - emlékfákat ültettek, Tauszig Zsigmond pécsi bornagykereskedő és cs. kir. udvari szállító pedig az ünnep alkalmából négy hold termőföldjét gyümölcsössé alakította át, s rajta 1500 darab - főként kései termésű - gyümölcsfát ültetett, amelyeknek ekkor híján volt a város. A megyei és a városi közgyűlés tisztességesen megajándékozta alkalmazottait a nagy ünnep tiszteletére, amikor úgy döntött, hogy a millenáris esztendő három évet számít nyugdíjaztatás esetén, a szolgálati évek megállapításakor. Akik pedig nem mennek még nyugdíjba, azok június havi bérük kétszeresét kapják jutalmul, mert „vállvetve munkálkodnak a köz felvirágoztatásán”. Május elején „hatalmas férfikar” alakult Pécs különböző dalosegyesületeiből, amely később a Pécsi Nemzeti Színházban adott ünnepi hangversenyt. A városi közgyűlés - látva a lázas készülődést, szükségesnek ítélte az „ünneplés rendjének” meghatározását - millenniumi bizottságot hozott létre. Arról is döntöttek a városatyák, hogy az ünnep alkalmából megvendégelik a város szegényeit, kimondják „a városház kiépítését” a millennium alkalmából (amire végül is csak 1907-ben került sor, amikor lebontották a szűknek ítélt, remek klasszicista épületet és építeni kezdték a ma is álló városházát). Reprezentatív épületek Elkészült az évforduló alkalmából a sétatéri Kioszk, amely ugyan nem kezdte meg működését, mert a városi közgyűlés „az esztétika szempontjából meg nem engedhetőnek” ítélte szeszes italok árusítását, mire három árverésen egyetlen vendéglős vagy kávés sem akadt, ki ilyen feltételek mellett hajlandó lett volna bérbe venni az új létesítményt! Elegáns ünnepség keretében vették viszont birtokukba új és divatossá vált szórakozóhelyüket a város előkelőségei: a Nemzeti Kaszinó új épületét (a mai Helyőrségi Művelődési Házat) ugyanis a millennium alkalmából nyitották meg a Király utcában. Ám a sajtótudósító szerint ezzel „nem a lármás millenniumi külsőségeket szaporították”, hiszen a megnyitás visszafogott eleganciája, a Kardos Kálmán főispán részvételével megtartott vacsora és a műsor méltó volt az épület belső berendezéséhez, amely „az ország legelőkelőbb klubhelyiségeivel vetekedett”. 1896-hoz számos egyéb fontos terv és elhatározás is kötődik. Az izraelita hitközség például árvaház alapítását kezdeményezte a millennium alkalmából, amihez 20 000 koronás hozzájárulást is adott, döntés született a vasúti pályaudvar közel hétszázezer forint összegű felújításáról és rekonstrukciójáról, az új központi temető létrehozásáról, a pécsi cukorgyár létesítéséről, a Takarékpénztár új palotájának felépítéséről a Fő téren (később a Megyei Tanács székháza, ma irodaház), továbbá a közúti villamos vasút - akkor egy-két év alatt megteremthe- tőnek hitt és remélt - megvalósításáról. És bár az országban és városunkban is maradandó alkotások születtek a millennium alkalmából, azért akkor is születtek csak később megvalósuló nagy álmok. Mert a Pécsi Közlöny újságírója hiába reménykedett, hogy „mához egy évre már villamos kocsikban ülve végezhetjük sétánkat”, a nagy terv csak közel húsz esztendő múlva vált valóra. Csaknem mindenki részesévé vált azonban az ünnepnek: a kereskedő, a bányaigazgató, a szabó, a vendéglős, a harangöntő, az újságíró, a tanár, a színész, a költő és a tudós, a város szinte minden polgára, egyszerűen talán azért, mert a korabeli forrásokat, dokumentumokat vallatva az ünneplés és a hétköznapok sajátos egybefonódásának lehetünk tanúi. Az igazságügy miniszternek még arra is volt gondja, hogy a börtönök lakói se maradjanak ki a nagy eseményből. Május 10-én lelkészek tartottak számukra istentiszteleteket, majd előadások méltatták az ünnep jelentőségét. E napon minden fogoly mentesült a házi büntetés alól. Délben fél rész hússal többet és két deci bort kapott az ebédhez. Köztük a pécsi kir. ügyészségi fogházban lévő több mint százötven rab is. De ez már a pécsi és az országos ünnepségekhez vezet el bennünket. Érről szólunk a következő alkalommal. Dr. Szirtes Gábor Védett rovaraink A rablópille A baranyai rovarfauna egyik legérdekesebb faja a Mecsekben és a Villányi-hegységben szórványosan megfigyelhető rablópille (Ascalaphus maaca- ronius). Rendszertanilag az úgynevezett recésszámyúak rendjébe (Neuroptera), s az As- cálaphidaek családjába tartozik, igen közeli rokonságban vannak a közismertebb hangya- lesőkkel. A rablópillék igazi hazáját a melegebb égöveken találjuk, ahol több mint 300 fajukat ismerik. A mérsékeltövi Európában a jégkorszak után csupán 4 fajuk tudott megtelepedni, s közülük csak két rablópillefaj él Magyarországon. Szűkebb hazánkban Baranyában csak a rablópille vagy másik nevén a pillefátyolka él, igen korlátozott egyedszámban. A tavaszi hónapokban csak lárvái figyelhetők meg, amelyek főleg a hegyek déli oldalain lévő karszt- bokorerdők fűszálai között lesnek apró rovat áldozataikra. A többszöri vedlés után a bábokból kikelő, szitakötőkre emlékeztető, trópusi pompájú imágók a nyári hónapokban kelnek szárnyra. Főleg erdőszéleken, erdei tisztásokon, sziklagyepes lejtőkön találkozhatunk velük, amint éppen egy virágon vagy faágon pihennek. A frissen kelt rovarok elülső szárnyának belső harmada ragyogóan sárga. A középtéren és a csúcson, sűrű erekkel körbezárt barna foltok tarkáiknak. Erősen szőrős fejükről két, a szárny hosszúságát is elérő dobverőszerű csápok emelkednek ki. Minden mozgó rovarra lecsapnak, a kiszemelt áldozatok ritkán menekülnek meg. Igazi ragadozók, a tápláléklánc fontos láncszemei. Ä párosodás alkalmával a hímek valóságos násztáncot lejtenek a nőstények körül. Földrajzi elterjedése Eurázsiának a középső tájaira koncentrálódik. Közép-Ázsiá- tól Oroszország déli vidékein át Közép-Európáig ismert. Főleg Európában igen ritka, sokhelyütt kipusztulóban van. Ilyen hely Magyarország is. Fazekas Imre muzeológus Legkedvesebb madaraink Fekete rigó Az erdős területek, bokrosak madara, amely fészkelőkörzetét a századforduló óta a lakott területekre is kiterjesztette. Fészkét ágvillába, bokorba, szederinda közé építi, általában 0,5- 2,0 m magasan. Évente 2-3 alkalommal költ március végétől augusztus végéig. Fészekalja 4- 6 tojásból áll. A kotlási idő 14 nap. A fiókák 12-13 nap után már elhagyják a fészket, de csak 16-19 napos korukban válnak repülőssé. Táplálékát hernyók, bogarak, giliszták alkotják. Nyár közepétől szívesen fogyaszt magvakat és bogyós terméseket is. Télen a madáretetőbe kitett hús- és gyümölcsmaradványokat is felszedi. Részben vonuló madár. Főként a városi állomány marad helyben egész évben át, míg az erdőben fészkelők szeptember végétől a Földközi tenger partvidékére vonulnak. Ezek a példányok február végén érkeznek vissza költőhelyükre. Védett! Eszmei értéke: 2000 Ft. Bank László Pécsi kórusok a Rádióban A 70 éves Magyar Rádióban a pécsi, illetve baranyai énekkarok szereplésének sorát a Rácvárosi Polgári Daloskor nyitotta meg 1932. február 26-án. Az egykori baranyai dalosünnepek színhelyén 1923 őszén alicult dalárda, melyet 1927-től Kerényi (Keller) János vezetett. Sikeresen szerepelt országos dalosversenyeken. A népművelés terén kifejtett munkásságáért a minisztérium rádiókészülékkel ajándékozta meg a kórust. Rádiószereplésükről a Dunántúl részletesen tudósította olvasóit: „A 32 tagból álló, kitűnő hanganyagú, fegyelmezett gárda 45 perces hangversenyt adott az ambiciózus Keller János tanító vezénylésével és Vadas Gábor zongorakísérete mellett. A dalkör változatos műsorán a magyar műirodalom gyöngyszemei szerepeltek.” A pécsi Szeráfi Kórus első rádiókoncertjén 1934. június 30-án elsősorban egyházi szerzeményeket énekelt Agócsy László vezényletével, Sass Dezső zongorakíséretével. J. de Pres, Vulpius, Lotti, C. Franck, Harmat Artúr, Halmos László művei mellett két pécsi szerző alkotása is elhangzott: Agócsy Lászlótól a Magyar szentekről, illetve a Mondj szívem dalt cí- műek, valamint Sass Dezső Szent Ferenc Naphimnusza. Kiváló eredményeket ért el azokban az években a pécsi püspöki tanítóképző intézet énekkara Lomoschitz Pál vezényletével. A rádió 1937. december 19-én aranyvasárnapon a budai várplébánia templomból közvetítette az egyházi éneket és szentbeszédet, melyet Gábriel Pál, a pécsi püspöki tanítóképző intézet igazgatója tartott. Az intézet énekkara Kodály, Bárdos, Halmos, Kertész műveket énekelt. A Lomoschitz Pál vezette tanítóképző intézeti énekkar 1939. december 19-én újabb rádiószereplésre kapott meghívást. Budapest I. hullámhosz- szán 12.55-től 13.20-ig tartott a koncert. Érdemes feljegyezni, amit énekeltek: 1. Régi olasz kórusok, a./ Martini: Jesu, Rex admirabilis; b./ Palestrina: Bonus est Dominus. 2. Magyar Mária-köszöntők: a./ Kodály: Ave Maria; b./ Bárdos: Mária, Szűzanya. 3. Karácsonyi énekek: a./ Palestrina: Örvend a mennybolt; b./ Pretorius: Zengjétek. 4. Magyar karácsonyi énekek: a./ Mostan kinyílt egy szép rózsavirág; b./ Kertész: Oh Jézus, szűzen született; c./ Bárdos: Az angyal énekel. 5. Erdélyi népdalok: A búbánat, keserűség; Száraz ágon; Széles vizen keskeny palló; Ha kiindulsz Erdély felől; Kiment a ház az ablakon. 6. Bárdos: Széles a Duna. Zenetörténeti érdekesség, hogy 1942-ben Kodályt két Pécsre címzett levele megírására a rádió késztette. Május 5-én a helyes magyar kiejtés verseny díjkiosztó ünnepélyét közvetítette a rádió a pécsi Nemzeti Színházból. A városi polgári fiúiskola gyermekkara énekelt. A karnagy, Agócsy László természetesen Kodály művet tanított be, a Lengyel Lászlót. Az adást hallgatta Kodály Zoltán is, aki Agócsynak írt levelezőlapján dicsérte a kórust, „... csak a kezdő tempó volt kissé gyors, s emiatt a szöveg néhol alig érthető. Érdekelne, volt-e már alkalma kipróbálni az Énekeljünk tisztán gyakorlatait, és milyen eredménnyel?” A május 5-i rádióközvetítések sorában elhangzott a pécsi székes egyházi fiú-férfi vegyeskar március 23-i, zeneakadémiai hangversenyének 30 percnyi részlete viaszlemezekről. Május 7-én levél érkezett Kodálytól a vezénylő Mayer Ferenc címére, melyben reflektált a kórus rádión közvetített hangversenyére: „Főtisztelendő Karnagy Úr! Tegnap a rádió némi kárpótlást nyújtott a távollétem miatt kénytelenségből elmulasztott hangversenyért. Nagy örömöm telt a darabok ritmikus és dinamikus elevenségében ragyogó színeiben, az ízléses, erőt és finomságot kellő arányban egyesítő előadásban. A Caligaverunt (Ingegneri egyik nagy heti responzoriuma) majd az Ánerio (Preklasszikus zeneszerző) befejezésén, továbbá Bruckner és Liszt fokozódó disztonálásán tűnődni kezdtem: ez volt-e az eredeti sorrend, s a fokozódó fáradtság az oka? Aligha. Liszt - ha már org. nélkül szól - másféle intonációt kíván. De hát lehetetlen volna a belső hallást oly értelmesre csiszolni, hogy fáradtság esetén is azonnal, automatikusan korrigálja az intonációt? Ezen gondolkodom már évek óta. ha van egy ilyen gyémántunk, mint a pécsi kar, megérdemli hogy a csiszolásnak egyre újabb módszereivel tegyük ragyogóbbá ad m. D. G1. (Ád majorem Dei Glóriám - Isten nagyobb dicsőségére). Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel kész híve Kodály Zoltán.” Dr. Nádor Tamás