Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-06 / 95. szám

1996. április 6., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Akinek Kurtág György is dalciklust komponált Múltidéző beszélgetés Németh Alice operaénekessel Maga ötvenéves korában is úgy fog énekelni, mint a pacsirta! - nyugtatta pár évtizeddel ezelőtt Németh Alice opera énekesnőt az Országos Filharmónia egyik munkatársa. A művésznő akkor nem hitt neki. S lám, két éve, 65 évesen, a Pécsi Nemzeti Színházban óriási sikerrel lé­pett föl azon a gálán, amely a 35 éves operatagozatot köszön­tötte.- Pánik tört ki otthon, ami­kor gimnazista fejjel bejelentet­tem, hogy énektanámőm, Bella néni szerint a Zeneakadémiára kellene jelentkeznem - idézi mosolyogva a múltat. - Édes­apám tiltakozott, édesanyám úgy gondolta, megpróbálha­tom, mert ha nem sikerül, ott van még a Testnevelési Főis­kola. Én ugyanis eredetileg oda készültem. Gimnazista korom­ban versenyszerűen sportoltam. Úszásban, szertornán és talajon rengeteg érmet nyertem.- A Zeneakadémiára egye­nes út vezetett: azonnal fölvet­ték.- A muzsika kezdettől fogva jelen volt az életemben. Édes­anyám cimbalmozott, édes­apám hegedült. Ő Sopronban, ahol születtem, tagja volt egy baráti körnek, amelyben a ma­guk örömére játszottak. De apu mint a városi tomaegyesület háznagya, azt szerette volna, ha tornász leszek.- Operaénekesként a szegedi közönség ismerte meg először.- Rubányi Vilmos szerződte­tett 1956-ban, de hamarosan igazgatóváltás következett. Rögtön az első évadban terhes lettem, s ezt a vezetőség zokon vette. Vaszy Viktor elküldött, mondván, gondoltam volna meg előbb, mi akarok lenni: családanya vagy énekesnő. Visszamentem Budapestre, s amikor a kislányom 3 éves lett, akkor kezdtem újra mocorogni a pályán. Elmentem az Orszá­gos Filharmóniába, mert kon­certezni akartam. Meghallgat­tak, s Kurtág György lett a kor­repetitorom. Hihetetlenül ke­ményen fogott. Előfordult, hogy egy órán át gyakoroltatott velem öt taktust, s addig egy tapodtat sem haladtunk tovább, amíg azt nem mondta: na, ez a jó! Az állóképességemet, s azt, hogy zeneileg tudatossá váltam, neki köszönhetem.-Szerencsém volt a pályán. Három olyan muzsikussal ke­rültem kapcsolatba, akikkel ze­neileg mindig közös nevezőn voltam. Nem fél szóból, de fél pillantásból értettük egymást. Kurtágon kívül Erdélyi Miklós és Breitner Tamás adta nekem a legtöbbet. S ösztöndíjasként a salzburgi Mozarteumban is so­kat tanultam.- A zenebarátok nemcsak operák lírai szopránszerepei­ben láthatták, hanem hangver­senytermekben, kortárs művek tolmácsoló jaként is ünnepelték.- Ha összeszámolnám, mennyi koncertet adtam, szép szám kerekedne belőle. Renge­teg oratóriumot és dalt énekel­tem. Nagy megtiszteltetés, hogy néhány dalciklust nekem ajánlottak szerzőik. Kurtág Györgytől az Egy téli alkony emlékére címűt, Kosa György­től pedig a Francia dalciklust kaptam. Szerettem a modeme­ket, Soproni József Radnóti-da- lait és Farkas Ferenc szerzemé­nyeit. Nyaktörő mutatványokra sosem voltam hajlandó. Ami lelkileg nem állt közel hozzám, az elől mindig elmenekültem. Emlékezetes volt 1968-ban az a pécsi ősbemutató, amelyen egy oratóriumpályázat nyertes da­rabját, Kosa György: Janus Pannonius verseire komponált művét adtuk elő Eszenyi Irmá­val, Korondy Györggyel és Marczis Demeterrel. Sok gyö­nyörű operában énekeltem. Több kedvencem volt: a Bo­hémélet, a Tosca,' a Manón Lescaut, csodás emlékeim fű­ződnek a Figaróhoz, imádtam a Varázsfuvolát, a Lohengrinért pedig mindig rajongtam. Azt sajnálom csak, hogy a Rózsalo­vag és az Othello szopránsze­repei elkerültek.-Mikor döntött úgy, hogy búcsút mond a színpadnak?- Amikor először került mel­lém egy nálam húsz évvel fiata­labb partner. S minthogy a szoprán és a tenor általában szerelmespárt játszik, azt mondtam: nem vállalom. Túl az ötvenen nem szaladgálok a színpadon szőke loknikkal a fe­jemen. Keserűség nincs ben­nem, nagyon hosszú pályát él­tem meg, s azt hiszem, jókor hagytam abba. Huszonnégy évadot töltöttem Pécsett. Két éve, mióta Budapesten élek, pi­henek, színházba, operába és hangversenyekre járok. Póto­lom, amire korábban nem jutott időm.-A siker, a taps nem hiány­zik?- Azt a lelkemben őrzöm. Szárnyaló előadások emlékét, az emberek szeretetét, egy-egy gá­láns gesztust. Farkas Ferenc da­lait gyakran énekeltem. Bárhol léptem fel az országban, az öltö­zőmben mindig ott várt tőle egy szál virág. S azt sem lehet elfe­lejteni, ahogy a zenekar, a mű­szak a kulisszák mögött velem együtt lélegzett, s ha a szünetben odajött hozzám a fuvolista, ke­zet csókolt és azt mondta: gyö­nyörű volt - akkor biztos lehet­tem benne, hogy jó előadás szü­letett. Csató Andrea A Költészet Napja A Költészet Napja alkalmá­ból több ünnepséget is tar­tanak. Pécsett a Művészetek Házában a Fiatal pécsi köl­tők estjén Berták László be­szélget Berta Péter, Méhes Károly és Szakács Eszter költőkkel. A 18 órakor kez­dődő esten Bacskó Tünde színművész és Török Elek klarinétművész működik közre. E napon a Pécsi Vá­rosi Könyvtárban 18 órakor dr. Nagy Imre egyetemi do­censt tart előadást Várkonyi Nándor Petőfi-kutatásairól. A költő verseiből Bánky Gábor és Stenczer Béla színművészek adnak elő. Geopolis Templomai Érdekes fotókiállításra várja az érdeklődőket a pécsi Ne­velők Háza. Április 12-én 18 órakor itt nyitja meg Sá- rosdy Judit művészettörté­nész azt a kiállítást, melyet a Geopolis Alapítvány közel­jövőben megjelenő fotóri­port magazinja, a Geopolis Templomai bemutatása al­kalmából szerveznek. A tár­laton Bállá András, Komár Lajos, Konkoly-Thege György, Kurdi Zoltán, Litre- sits Imre, Mester Ildikó, Mudrák Attila, Szabó Zol­tán, Szekeres Imre és Winter Erzsébet alkotásai láthatók. Amatőr képzőművészek Komlón nyílik meg a Bara­nya Megyei Amatőr Kép­zőművészeti Kiállítás április 12-én 16 órakor. A bemuta­tót a Baranya Megyei Kul­turális és Idegenforgalmi Központ, illetve tárlatnak helyet adó komlói Városi Művelődési Központ ren­dezi. Az ünnepélyes meg­nyitón Kallós Miklósné dr. mond bevezetőt, és közre­működnek a komlói zeneis­kola növendékei. Martyn Ferenc emlékére Martyn Ferenc-animációk lesznek láthatók április 9- étől a pécsi Művészetek Há­zában, ahol e napon 18 óra­kor megalakul a Martyn Fe­renc Baráti Kör, a Ház tető­téri galériája pedig felveszi a művész nevét. 19 órakor emlékestre kerül sor, az al­kotóra Keserű Ilona emlé­kezik. A műsorban Bánky József, Berták László, Héjjá Sándor, Kuncz László, a Mecsek Fúvósötös, Pákolitz István, Simonfai Mária, Só­lyom Katalin, Takáts Gyula és Gy. Vass Agnes lép fel. „A zenekar kollektív emlékezete” Brahms és a humanizmus Varázslat, adott légkörben Ritka szép húsvéti ajándék­kal lepte meg a Pécsi Szim­fonikus Zenekar a város kö­zönségét április elsején a Bazilikában. Az idei nagy­heti hangversenyen Brahms Német rekviemje csendült fel luxemburgi vendégkar­mester, Pierre Cao vezényle­tével. Távol álljon tőlem a helyi érdekű interpretáció-történet mozzanatainak a kritika mű­fajától idegen, provinciális jellegű felidézgetése, mégis utalnom kell a szóban forgó nagy mű néhány évvel ez­előtti szép tolmácsolására ugyanitt, a Bach Singers- szel erősített német kórussal és dirigenssel. A zenekar „kollektív em­lékezete” tehát őrzi a feladat igényes megoldásának ta­pasztalatait, bár a hétfői fel­állás az időközben lezajlott fiatalítás eredményeként fontos posztokon tért el az egykoritól. Hogy a muzsi­kus-pálya olykor komoly ál­dozatokat követel, arról a nagykabátban is didergő kö­zönség már az első hangok előtt képet alkothatott. Később már csak a zené­szek problémája volt, hogy a hangszereket hidegen hagyja az előadás spirituális fűtött­sége: a maguk megrögzött módján reagálnak a klímára. Ám ami a zenével-zenében történt, az tökéletesen kira­gadott a fizikai létezés apró problémáiból, élet és halál nagy kérdéseire irányítva fi­gyelmünket. Köszönhető volt ez min­denek előtt Pierre Cao-nak: nem tudom, van-e értelme a humanizmus létéről vagy hi­ányáról beszélni valamely karmesteri tevékenységgel kapcsolatban, de ha van, ak­kor őt mindenképpen a nagy humanisták között kell em­legetnünk. Brahms zenéjének minden pillanatát a szeretet, empá­tia, érzékenység aurája él­tette ezen az estén, Cao mű­vészi jelenlétét - mozdulata­inak mértéktartásán, bizton­ságán, célszerűségén, Brahms-képének gazdagsá­gán, hitelességén túl - ezek az erények tették egyedien emlékezetessé. Ritkán használható kifeje­zéssel élve varázslat volt ez - kevésbé emelkedetten, de konkrétabban fogalmazva ebben a légkörben mindenki a lehető legtöbbet nyújt­hatta, ami a zenekar játéká­ban például egyenesen a hétköznapi korlátok döntö- getéséhez, váratlan szépsé­gekhez vezetett. Különösen ihletett együtt- muzsikálás benyomását kel­tette a karmester és a Debre­ceni Kodály Kórus egymásra hangoltsága. E kiválóan képzett, min­dig alaposan felkészült, drámai és lírai kifejezéstar­tományokban egyaránt szuggesztív, nemes hang­záskultúrájú kórus - kar­igazgatója Kamp Salamon - vendégszereplései immár önmaguk értékén is piros be­tűs napjai a pécsi zenei ese­ménynaptárnak. Csak nyer­nénk azzal, ha a nem-amatőr igényű nagykórus-kultúra követeiként idelátogató deb­receniek és zenekarunk munkakapcsolata tovább mélyülne, még rendszere­sebbé válna. Váradi Marianna arany és kék árnyalatokat idéző, fiú­sán világos, tisztán csengő szopránja és Massányi Vik­tor nemesen telt baritonja ideálisan egészítette ki egy­mást a mű folyamatában, s ahogy az számukra termé­szetes, a zenei anyag értel- mezésében-formálásában biztos érzékkel oldották meg feladatukat. Ennek az élménynek tel­jessége, katartikus volta ott és akkor alighanem valóban megérintett valamennyiün­ket, előadót- befogadót egy­aránt. Hogy azután ki-ki mennyi ideig hagyja magát elkísérni általa, az csak magunkon múlik. Gönczy László Jíúsvét, tavasz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom