Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-06 / 95. szám
1996. április 6., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Akinek Kurtág György is dalciklust komponált Múltidéző beszélgetés Németh Alice operaénekessel Maga ötvenéves korában is úgy fog énekelni, mint a pacsirta! - nyugtatta pár évtizeddel ezelőtt Németh Alice opera énekesnőt az Országos Filharmónia egyik munkatársa. A művésznő akkor nem hitt neki. S lám, két éve, 65 évesen, a Pécsi Nemzeti Színházban óriási sikerrel lépett föl azon a gálán, amely a 35 éves operatagozatot köszöntötte.- Pánik tört ki otthon, amikor gimnazista fejjel bejelentettem, hogy énektanámőm, Bella néni szerint a Zeneakadémiára kellene jelentkeznem - idézi mosolyogva a múltat. - Édesapám tiltakozott, édesanyám úgy gondolta, megpróbálhatom, mert ha nem sikerül, ott van még a Testnevelési Főiskola. Én ugyanis eredetileg oda készültem. Gimnazista koromban versenyszerűen sportoltam. Úszásban, szertornán és talajon rengeteg érmet nyertem.- A Zeneakadémiára egyenes út vezetett: azonnal fölvették.- A muzsika kezdettől fogva jelen volt az életemben. Édesanyám cimbalmozott, édesapám hegedült. Ő Sopronban, ahol születtem, tagja volt egy baráti körnek, amelyben a maguk örömére játszottak. De apu mint a városi tomaegyesület háznagya, azt szerette volna, ha tornász leszek.- Operaénekesként a szegedi közönség ismerte meg először.- Rubányi Vilmos szerződtetett 1956-ban, de hamarosan igazgatóváltás következett. Rögtön az első évadban terhes lettem, s ezt a vezetőség zokon vette. Vaszy Viktor elküldött, mondván, gondoltam volna meg előbb, mi akarok lenni: családanya vagy énekesnő. Visszamentem Budapestre, s amikor a kislányom 3 éves lett, akkor kezdtem újra mocorogni a pályán. Elmentem az Országos Filharmóniába, mert koncertezni akartam. Meghallgattak, s Kurtág György lett a korrepetitorom. Hihetetlenül keményen fogott. Előfordult, hogy egy órán át gyakoroltatott velem öt taktust, s addig egy tapodtat sem haladtunk tovább, amíg azt nem mondta: na, ez a jó! Az állóképességemet, s azt, hogy zeneileg tudatossá váltam, neki köszönhetem.-Szerencsém volt a pályán. Három olyan muzsikussal kerültem kapcsolatba, akikkel zeneileg mindig közös nevezőn voltam. Nem fél szóból, de fél pillantásból értettük egymást. Kurtágon kívül Erdélyi Miklós és Breitner Tamás adta nekem a legtöbbet. S ösztöndíjasként a salzburgi Mozarteumban is sokat tanultam.- A zenebarátok nemcsak operák lírai szopránszerepeiben láthatták, hanem hangversenytermekben, kortárs művek tolmácsoló jaként is ünnepelték.- Ha összeszámolnám, mennyi koncertet adtam, szép szám kerekedne belőle. Rengeteg oratóriumot és dalt énekeltem. Nagy megtiszteltetés, hogy néhány dalciklust nekem ajánlottak szerzőik. Kurtág Györgytől az Egy téli alkony emlékére címűt, Kosa Györgytől pedig a Francia dalciklust kaptam. Szerettem a modemeket, Soproni József Radnóti-da- lait és Farkas Ferenc szerzeményeit. Nyaktörő mutatványokra sosem voltam hajlandó. Ami lelkileg nem állt közel hozzám, az elől mindig elmenekültem. Emlékezetes volt 1968-ban az a pécsi ősbemutató, amelyen egy oratóriumpályázat nyertes darabját, Kosa György: Janus Pannonius verseire komponált művét adtuk elő Eszenyi Irmával, Korondy Györggyel és Marczis Demeterrel. Sok gyönyörű operában énekeltem. Több kedvencem volt: a Bohémélet, a Tosca,' a Manón Lescaut, csodás emlékeim fűződnek a Figaróhoz, imádtam a Varázsfuvolát, a Lohengrinért pedig mindig rajongtam. Azt sajnálom csak, hogy a Rózsalovag és az Othello szopránszerepei elkerültek.-Mikor döntött úgy, hogy búcsút mond a színpadnak?- Amikor először került mellém egy nálam húsz évvel fiatalabb partner. S minthogy a szoprán és a tenor általában szerelmespárt játszik, azt mondtam: nem vállalom. Túl az ötvenen nem szaladgálok a színpadon szőke loknikkal a fejemen. Keserűség nincs bennem, nagyon hosszú pályát éltem meg, s azt hiszem, jókor hagytam abba. Huszonnégy évadot töltöttem Pécsett. Két éve, mióta Budapesten élek, pihenek, színházba, operába és hangversenyekre járok. Pótolom, amire korábban nem jutott időm.-A siker, a taps nem hiányzik?- Azt a lelkemben őrzöm. Szárnyaló előadások emlékét, az emberek szeretetét, egy-egy gáláns gesztust. Farkas Ferenc dalait gyakran énekeltem. Bárhol léptem fel az országban, az öltözőmben mindig ott várt tőle egy szál virág. S azt sem lehet elfelejteni, ahogy a zenekar, a műszak a kulisszák mögött velem együtt lélegzett, s ha a szünetben odajött hozzám a fuvolista, kezet csókolt és azt mondta: gyönyörű volt - akkor biztos lehettem benne, hogy jó előadás született. Csató Andrea A Költészet Napja A Költészet Napja alkalmából több ünnepséget is tartanak. Pécsett a Művészetek Házában a Fiatal pécsi költők estjén Berták László beszélget Berta Péter, Méhes Károly és Szakács Eszter költőkkel. A 18 órakor kezdődő esten Bacskó Tünde színművész és Török Elek klarinétművész működik közre. E napon a Pécsi Városi Könyvtárban 18 órakor dr. Nagy Imre egyetemi docenst tart előadást Várkonyi Nándor Petőfi-kutatásairól. A költő verseiből Bánky Gábor és Stenczer Béla színművészek adnak elő. Geopolis Templomai Érdekes fotókiállításra várja az érdeklődőket a pécsi Nevelők Háza. Április 12-én 18 órakor itt nyitja meg Sá- rosdy Judit művészettörténész azt a kiállítást, melyet a Geopolis Alapítvány közeljövőben megjelenő fotóriport magazinja, a Geopolis Templomai bemutatása alkalmából szerveznek. A tárlaton Bállá András, Komár Lajos, Konkoly-Thege György, Kurdi Zoltán, Litre- sits Imre, Mester Ildikó, Mudrák Attila, Szabó Zoltán, Szekeres Imre és Winter Erzsébet alkotásai láthatók. Amatőr képzőművészek Komlón nyílik meg a Baranya Megyei Amatőr Képzőművészeti Kiállítás április 12-én 16 órakor. A bemutatót a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ, illetve tárlatnak helyet adó komlói Városi Művelődési Központ rendezi. Az ünnepélyes megnyitón Kallós Miklósné dr. mond bevezetőt, és közreműködnek a komlói zeneiskola növendékei. Martyn Ferenc emlékére Martyn Ferenc-animációk lesznek láthatók április 9- étől a pécsi Művészetek Házában, ahol e napon 18 órakor megalakul a Martyn Ferenc Baráti Kör, a Ház tetőtéri galériája pedig felveszi a művész nevét. 19 órakor emlékestre kerül sor, az alkotóra Keserű Ilona emlékezik. A műsorban Bánky József, Berták László, Héjjá Sándor, Kuncz László, a Mecsek Fúvósötös, Pákolitz István, Simonfai Mária, Sólyom Katalin, Takáts Gyula és Gy. Vass Agnes lép fel. „A zenekar kollektív emlékezete” Brahms és a humanizmus Varázslat, adott légkörben Ritka szép húsvéti ajándékkal lepte meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar a város közönségét április elsején a Bazilikában. Az idei nagyheti hangversenyen Brahms Német rekviemje csendült fel luxemburgi vendégkarmester, Pierre Cao vezényletével. Távol álljon tőlem a helyi érdekű interpretáció-történet mozzanatainak a kritika műfajától idegen, provinciális jellegű felidézgetése, mégis utalnom kell a szóban forgó nagy mű néhány évvel ezelőtti szép tolmácsolására ugyanitt, a Bach Singers- szel erősített német kórussal és dirigenssel. A zenekar „kollektív emlékezete” tehát őrzi a feladat igényes megoldásának tapasztalatait, bár a hétfői felállás az időközben lezajlott fiatalítás eredményeként fontos posztokon tért el az egykoritól. Hogy a muzsikus-pálya olykor komoly áldozatokat követel, arról a nagykabátban is didergő közönség már az első hangok előtt képet alkothatott. Később már csak a zenészek problémája volt, hogy a hangszereket hidegen hagyja az előadás spirituális fűtöttsége: a maguk megrögzött módján reagálnak a klímára. Ám ami a zenével-zenében történt, az tökéletesen kiragadott a fizikai létezés apró problémáiból, élet és halál nagy kérdéseire irányítva figyelmünket. Köszönhető volt ez mindenek előtt Pierre Cao-nak: nem tudom, van-e értelme a humanizmus létéről vagy hiányáról beszélni valamely karmesteri tevékenységgel kapcsolatban, de ha van, akkor őt mindenképpen a nagy humanisták között kell emlegetnünk. Brahms zenéjének minden pillanatát a szeretet, empátia, érzékenység aurája éltette ezen az estén, Cao művészi jelenlétét - mozdulatainak mértéktartásán, biztonságán, célszerűségén, Brahms-képének gazdagságán, hitelességén túl - ezek az erények tették egyedien emlékezetessé. Ritkán használható kifejezéssel élve varázslat volt ez - kevésbé emelkedetten, de konkrétabban fogalmazva ebben a légkörben mindenki a lehető legtöbbet nyújthatta, ami a zenekar játékában például egyenesen a hétköznapi korlátok döntö- getéséhez, váratlan szépségekhez vezetett. Különösen ihletett együtt- muzsikálás benyomását keltette a karmester és a Debreceni Kodály Kórus egymásra hangoltsága. E kiválóan képzett, mindig alaposan felkészült, drámai és lírai kifejezéstartományokban egyaránt szuggesztív, nemes hangzáskultúrájú kórus - karigazgatója Kamp Salamon - vendégszereplései immár önmaguk értékén is piros betűs napjai a pécsi zenei eseménynaptárnak. Csak nyernénk azzal, ha a nem-amatőr igényű nagykórus-kultúra követeiként idelátogató debreceniek és zenekarunk munkakapcsolata tovább mélyülne, még rendszeresebbé válna. Váradi Marianna arany és kék árnyalatokat idéző, fiúsán világos, tisztán csengő szopránja és Massányi Viktor nemesen telt baritonja ideálisan egészítette ki egymást a mű folyamatában, s ahogy az számukra természetes, a zenei anyag értel- mezésében-formálásában biztos érzékkel oldották meg feladatukat. Ennek az élménynek teljessége, katartikus volta ott és akkor alighanem valóban megérintett valamennyiünket, előadót- befogadót egyaránt. Hogy azután ki-ki mennyi ideig hagyja magát elkísérni általa, az csak magunkon múlik. Gönczy László Jíúsvét, tavasz