Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-03 / 92. szám
6 Diinántúli Napló Honismeret 1996. április 3., szerda A „Siklós” c. hetilapból Gyüdi históriák Szabadtanítás. 1914. február 25-én P. Oslay Osvald gyüdi zárdafőnök „Az emberi akarat fejlődés törekvése” címen előadást tartott a siklósi szabadiskolában. A szép számú közönség figyelmét mindvégig lebilincselte s végén sűrű tapsot váltott ki a közönségből. Dalárda est. A gyüdi dalárda február 8-án tartotta nagy érdeklődés mellett hangversennyel egybekötött táncmulatságát. Nagy volt a siker. A volt tanítók is próbálták a dalárdát szervezni Gyüdön, de nem sikerült, míg Bálint Géza jelenlegi tanítónak sikerültMárciusi ünnepélyek. A gyüdi Polgári Olvasókör a dalárda közreműködésével 1914. március 15-én a „Kossuth”-Szálló összes termében hazafias ünnepélyt rendez délután 4 órai kezdettel. Műsor: 1. Hymnus. Énekli a Dalárda. 2. Talpra magyar ... szavalja: Farkas Lajos. 3. Talpra magyar... énekli a Dalárda. 4. Petőfi sírja, szavalja: Szemere Béni. 5. Március 15. szavalja: Farkas Ferenc. 6. Kossuth Lajos azt üzente, énekli a Dalárda. 7. A honvéd színdarab, előadja az ifjúság. 8. Párjelentet. Előadják: Jámbricsek Ilona és Gyenis Sándor. 9. Szózat. Énekli a Dalárda. Járhatatlan út A téli esős időjárás folytán a harkányi országút oly annyira elromlott, hogy a közlekedés ezen az útvonalon valóban lehetetlen. A kocsik egészen tengelyig bevágnak, sőt mint értesültünk, üres kocsik felborulnak, a teherrel rakottak pedig elakadnak. A forgalom nagy részét különösen az alsó vidékről jövőt Gyüd felé kell lebonyolítani. Ezen járhatatlan utat az illetékes hatóság figyelmébe ajánljuk. (Siklós. 1914.márc. 14- i számából.) Kedvezményes gyümölcsfák. A lakosság részére kedvezményesáru gyümölcsfákat eszközölt ki a földművelődésügyi minisztériumban Bálint Gáza tanító. A 238 darab gyümölcsfát a bajai kertészeti iskolából kapták. A gyümölcsfák ára darabonként 34 fillér, mely tartalmazta a csomagolást és szállítást is. Perics Péter A z 1860-as, 70-es években még kevés csillogó, elegáns kávéházi üzlet csábította a közönséget. Kisebb, szolidabb, de igen hangulatos kávézókban, vendéglőkben szórakoztak a vendégek. Egyik ilyen eredeti, közkedvelt hely volt a Herman házban (Ferenciek u. 8.) Kiss Lajos „intézménye”, a híres „Kávéforrás”. 1877. májusában nyílt meg. Két utcai és egy udvari helyiségből állott. A nagyobbik, utcára néző helyiséget egy tekeasztallal kávéháznak, a kisebbiket borozónak rendezte be Kiss Lajos, az „igazi magyar vendéglősök prototyp alakja”. A szobák elég alacsonyak voltak. A falak mellett pamlagok, előttük fekete márványlapu asztalok. Az asztalokon porcelán hamutartók, melyeknek egyik oldalán meg lehetett gyújtani a gyufát. A füstöt Tübingen Német telepesek a Dél-Dunántúlon A stuttgarti Donauschwäbische Kulturstiftung ösztöndíjával tavaly szeptemberétől 6 hónapot tölthettem kutatási céllal Tü- bingenben és Németország más városaiban. Németországi tartózkodásom alatt jogi és egyházjogi tanulmányok mellett jelentős szerepet szántam a Baranya, Tolna és Somogy megyék területére a 18. sz-ban betelepülő németség kutatásának. A kivándorlási központokban Sokan, sokféle megközelítésben foglalkoztak már a németség 18. sz-i betelepülésével és betelepítésével. Igen jelentős feltáró munkát végzett a térség településtörténeti kutatásában dr. Szita László, a Baranya Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, aki számomra is sok segítséget nyújtott a felkészülésben. A közelebbi kutatási program kijelölésekor igyekeztem a kutatók által eddig kevésbé feltárt vagy periférikusnak ítélt, de érdeklődésemhez közelálló részterületet kiválasztani: térségünk németségének vallási viszonyaival és néprajzával kívánok foglalkozni. A téma megválasztásában nagy szerepe volt Schmidt János egykori györkönyi evangélikus lelkész írásos hagyatékának. Schmidt elsősorban a hes- seni eredetű protestáns németség megtelepedésének viszonyaival és az evangélikus egyházközségek kialakulásával foglalkozott. Jelentős anyagot találtam Tübingenben a Dunai Sváb Történeti és Tájkutató Intézetben valamint az egyetem könyvtáraiban. Jártam Stuttgartban, Ulm- ban, Münchenben és Regens- burgban. Regensburgra azért esett a választásom, mert itthoni irodalmi utalások szerint Ulmon kívül Regensburgban, sőt nem messze ettől Marxhe- imben is folyt behajózás azok számára, akik a korabeli speciális telepeshajókon a Dunán leereszkedve indultak új hazájuk felé. Ezen kívül 1722-ben Regensburgban és Wormsban kivándorlási irodák is működtek és ezidőtájt már pontosan regisztrálták a kivándorlókat. A kivándorlási jegyzékek, hajónaplók feldolgozása és a hazai összeírási és anyakönyvi adatokkal való összevetése beláthatatlan perspektívát jelentene a térség németségének eredetkutatásában. Mik voltak az okai? Ha a kutató a németek 18. sz- i betelepedésével foglalkozik, könnyen megfeledkezhet arról, hogy az az áttelepedési mozgalom, amely több hullámban az egykori Magyar Királyság felé irányult, része annak a valóságos népvándorlási folyamatnak, amelynek során a németség a 18-19. sz-ban szinte a világ minden részébe, az USA- tól, Ausztrálián át Braziliáig szétszóródott. A Magyarországra való kivándorlás az egykori német birodalmi alattvaló szemében azonban valószínűleg a Habs- burg-birodalom keleti tartományaiba történő áttelepülésként tűnt és aligha kísérte az „állam- polgárság” elvesztésének tudata. A kivándorlás okai sokrétűek. A periodikusan ismétlődő, rendkívül hideg időjárás, az azt kísérő éhínség és járványok, a gyakori és súlyos háborúk, a franciák rablóhadjáratai, a barokk életszemléletből adódó túlzó főúri fényűzés és mértéktelen kizsákmányolás, a túlnépesedés, a német öröklési jog sajátosságai mind-mind szerepet játszottak abban, hogy tömegesen hagyták el egykori hazájukat. Kevésbé ismert talán, hogy a legális házasságkötés akadályai miatt is sokan, főként fiatalok kényszerültek elvándorlásra. Hessen-Kassel-ban pl. megfelelő vagyonhoz kötötték a házassági engedély megadását. A kivándorlás később olyan méreteket öltött, hogy a tartomány grófja 1767-ben elrendelte a külföldről érkező levelek cenzúrázását. Református települések Egyes kutatók szerint szerint II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete előtt Hessenből csak katolikus vidékről vándoroltak ki Magyarországra, elsősorban Fulda és Mainz környékéről. Vajon miként lehet ez igaz, amikor Tolnában és Baranyában 1722-23. táján már evangélikus hesseni eredetű gyülekezetek léteztek? Kétségtelen, hogy a Habs- burg-udvamak érdekében állt a pusztasággá változott országrészek elsősorban katolikus németekkel való benépesítése. Ez a szándék azonban a gyakorlatban többszörösen megtört. Mercy gróf, a Bánság kormányzója és a Temesváron 1718-ban felállított udvari telepítési bizottság feje előszeretettel vonta el a Bánságnak szánt protestáns németeket és telepítette őket saját hőgyészi birtokára. Számításba kell venni ugyanakkor a magánföldesúri telepítéseket is, amelynek révén jelentős számú protestáns telepes került a földesúri birtokokra. Bizonyosnak látszik, hogy a pécsi egyházmegye nem fogadta szívesen a protestánsok érkezését és vallásukhoz való ragaszkodását. Az önálló hitélet és az anyagyülekezetek kialakulása szabadon csak a türelmi rendelet megjelenését követően volt lehetséges. Mindaddig a protestánsoknak kemény harcot kellett vívniuk vallásuk megtartásáért. A betelepülést követő, néhány évig elhúzódó átköltö- zési hullámnak (pl. Somogyba) vallási okai is lehettek. Dr. Walter Tibor Híres pécsi rabbik Weisz Gábor Weisz Gábor Ceglédről került Pécsre. A zsidó tudományok területein Perls főrabbi hatására képezte tovább magát. Erről a munkásságáról a hitközség irattárában megmaradt kéziratos kötete, prédikációi, előadásai, német, jiddis és héber versfordítások, saját költemények tanúskodnak. Megírta a hitközség monográfiáját, amely a pécsi zsidóság történetének alapműveként használatos. Ezen művét később kiegészítette a zsidó sírkertről írott dolgozatával. A zsidó hitéletben fontos péntek esti és szombati imádságokat lefordította magyarra, a nők részére „Ráchel” címen szerkesztett imádságos könyvet - szintén magyarul. Perls Ármin emléke előtt úgy tisztelgett, hogy összeállította irodalmi munkásságának jegyzékét, és a megemlékezésekkel, gyászbeszédekkel együtt „Perls Ármin Emlékezete” címmel jelentette meg. Emellett a hitközségét titkárként, tanítóként, az ifjúsági istentiszteletek hitszónokaként, valamint rabbi-helyettesként is szolgálta. Ez utóbbi szolgálatára Perls Ármin székfoglalása előtt, és annak halála után is sor került. Működésének 40. évfordulója alkalmából az általa írott monográfia bevezetéseként külön köszöntést fűzött a hitközség elöljárósága, amelyet a főrabbi, dr. Wallenstein Zoltán fogalmazott meg. A főrabbi a zsidó egyházi élet funkcionáriusainak példaképét üdvözli személyében, aki egyenes, puritán, békeszerető, higgadt egyéniségével osztatlan tiszteletet vívott ki a közösségen belül, továbbá nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a hitközség életének utolsó négy évtizedében mély nyomokat hagyott Weisz Gábor működése. Amikor 1943-ban életének 86. évében meghalt működését úgy summázták, hogy eltávozott az az ember, aki hosszú évtizedeken át a pécsi hitközség életének nemcsak tanúja volt, hanem erkölcsi, szellemi, vallási arculatának egyik formálója is. „Kegyes volt hozzá a Gondviselés, mert mintegy fél évvel előbb szólította el az öröklétbe, sem hogy meg kellett volna érnie hitközsége pusztulását, egykori tanítványainak, híveinek s néki magának Auschwitzba való hurcolását” - írta róla summázatként Schweitzer József. Dr. Vargha Dezső Kétszáz éves a gyönki gimnázium Dr. Hegedűs Lóránt református püspök megáldja az emléktáblát FOTÓ: GOTTVALD A gyönki gimnázium nemrég zárult diáknapjaival a Millecen- tenárium évében nemcsak a magyar iskolázás ezer esztendejét, hanem az alma mater alapításának 200. évfordulóját is ünnepelhette. A Tolnai Napok záró rendezvényén megjelent a gimnáziumtól 1946-ban búcsúzó öregdiák Pintér Károly, neves pedagógus, és megtisztelte látogatásával az intézményt az iskola alapítójának ükunokája, dr. Nagyszékelyi- Keck Antal, a mohácsi választókerület volt országgyűlési képviselője. Dr. Hegedűs Lóránt református püspök avatta fel az emléktáblát a műveltséggyarapító előadások után. Az emléktáblát dr. Nagyszé- kelyi-Keck Antal, valamint a gimnázium tanári kara és diáksága állította. Az alapítók Keck Dániel nagyszékélyi református esperes és Csitvay András ságvári prédikátor. Az 1806-ban Nagyszékelyben lévő iskolát 1812- ben helyezték át Gyönkre, ott terebélyesedett igazi gimnáziummá. A pécsi „Kávéforrás” vágni lehetett, mert a Kávéforrás mindig tele volt vendégekkel. Lajos bácsi ott sürgött- forgott körülöttük selyemmel hímzett fekete bársony házisipkában, zsínóros ruhában, hegyes orrú csizmában. Legtöbbször ő maga szolgált fel. Bedőék után nála lehetett a legjobb feketét kapni! Persze a fekete is más volt akkoriban, mint a manapság szokásos ún. „presszókávé”. Először is nem volt „dupla” és „szimpla”, törökös vagy egyéb. „Egyszerűen kávé volt! Úgy két decire való, egy szép, vastagfalú talpas üvegpohárban”. És kockacukor helyett feldarabolt süvegcukrot adtak mellé a „betérő” vendégeknek, mert a törzsvendégek már a kívánt mértékben cukrozva kapták feketéjüket. Lajos bácsi azt is tudta, ki áz, aki tejszínnel (vagy anélkül!) fogyasztja el adagját. Akkoriban minden kávézónak, vendéglőnek volt valami jellegzetessége, mely a többitől megkülönböztette. „A Ká- véforrás-ban olyan borjúpörköltet, sertéskocsonyát, tepertős pogácsát lehetett kapni, mely messze földön híres volt. Lajos bácsi és vendégei között bizalmas, családias hangulat alakult ki, ugyannyira, hogy beteg vendégeit meglátogatta, és a megszokott ételt, kávét házhoz küldte ...”(!) Augusztus 25-én, Lajos-napján, ünnepi hangulat öntötte el a Kávéforrást. Sorra jöttek a vendégek, és köszöntötték Lajos bácsit, ő pedig jófajta cirfandlival kínálta meg ő- ket.. .” Kovács Lajos Szerencsejáték az Dunántúli Napló Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk! A nyertes előfizetői kódját (amely a hírlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. Az Ön nyerőszáma: Ön a nyertes ? A Regős & Regős építőanyag-kereskedés Pécs, Szivárvány u. 5., telefon: 324-779. a nyertes előfizetőnek 1000 Ft értékben ajándékoz csemperagasztót, színes fugázót stb. amely a jelzett címen vehető át a kapott értesítés felmutatásával.
