Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-03 / 92. szám
1996. április 3., szerda A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Autós oktatók összefogása Pécsett Ülést tartott a minap Pécsett, a Járművezető Szakoktatók és Képzőszervek Egyesületének Baranya Megyei Szervezete. A negyedéve alakult szerveződés tevékenységének értékelése során különös hangsúllyal fogalmazódott meg a járművezető oktatók kamarájának mielőbbi létrehozása, s az etikai kódex megalkotása. A nyolc képző- szervezetet tömörítő megyei társaság valamennyi tagja egyetért azzal, hogy az oktatás színvonalát szükséges növelni, mert ők is nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél kevesebb közúti baleset történjen. Szépségfesztivál Szép baranyai sikert hozott a hétvégén Szekszárdon megrendezett Exteriőr Szépségfesztivál, amelynek keretében bonyolították le a Gigi Kupa kozmetikus sminkversenyt. Az ötven induló közül második lett a nappali smink kategóriában Kovácsné Soós Rita (Vajszló), fantázia sminkjével pedig Takács Ildikó (Mohács) is a második helyen végzett, illetve az összesítésben is második lett. Harmadik lett nappali sminkjével Kalász Viktória (Pécs), negyedik Schmidtné Figura Angéla (Boly). A tanulók közül Glasz Alexandra és Kun Beáta lett a negyedik. Az érdeklődők egy órás nagysikerű szakmai show-műsort is láthattak Buk- szár Márta közreműködésével. Pécs és Komló levegője Az ÁNTSZ Baranya Megyei Intézetének adatai szerint a április 1-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték (100%) százalékában: kéndioxid 28,2%, nitrogéndioxid 28,1%, szénmonoxid 14,70%, szálló por 53,5%, ózon 46,1%. A kéndioxid értékek délelőtt és késő este több alkalommal rövid ideig jelentősen meghaladták a határértéket. A nitrogéndioxid koncentráció határérték közeli volt. A szálló por mennyisége szintén a délelőtt közelítette meg a határértéket, a nap folyamán egyébként a megengedett érték 50%-nak megfelelő koncentrációt mértek. Komló adatai: kéndioxid 28,5%, nitrogéndioxid 24,1%, szálló por 21,9%, ózon 10,1%. A nitrogéndioxid koncentrációk a kora este megközelítették a határértéket, de végül is valamennyi vizsgált lég- szennyező anyag határérték alatti koncentrációban volt jelen a levegőben. A pécsi Nagy Ferenc téren is ott árválkodik az összegyűjtött hulladékkupac fotó: laufer l. Közös takarítással a városért Ha magunk ragadunk seprűt, jobb, ha előtte egyeztetünk A pécsi közterületek siralmas állapotát látva az jut az eszünkbe, ide elkel a segítség. Erre gondoltak a Komlói út 59-61., a Korvin utca, a Melinda u. 25-31., a Nagy Imre út és Nagy Ferenc tér közötti épületek lakói is, amikor közös takarításba kezdtek. Felnőttek, idősek és gyerekek fogtak seprűt, lapátot, gereblyéz vödröt, metszőollót, és pár órai munka után hatalmas hulladékkupacokat gyűjtöttek össze, felhalmozva szemetet, papírt, dobozt, lombmaradékot, száraz ágat, gallyakat, nyesedéket és más hulladékot. Megmutatták, hogy él a lakossági összefogás a környezet rendbe tételére. Makra Jánosék a legkisebb papírt is felszedték a Korvin utcában, de most azért aggódnak, mert a szemételszállítást kihagyták a számításból, és szétfújja a szél a kupacokat. A Melinda utcában a parkolókat is megtisztították, és megnyesegették az elburjánzott bokrokat. Az ember által létrehozott környezet gondozása, megóvása, takarítása és a szemete- lők, rongálók megfékezése egyre nehezebb feladatot jelent a városnak. A növényzet nincs tekintettel a pénztelenségre. Kihasználja, elvadul és belepusztul. A sajnálkozás nem, de a lakosság közös erővel sokat segíthet. Az előbbi utcákban is azt tették a lakók, ami a város feladata lenne. A Pécsi Közüzemi Rt.-tői Kerekes Gábor tájékoztatott a lakossági kezdeményezésekről. Örömmel veszik a segítséget, de kérik, a közterületi takarításokat jelentsék be, hogy a helyszínen egyeztet-, hessenek, kinek mi a teendője, és megbeszéljék a növényzet alakítását, metszését. A hulladék elszállításáról is intézkedni kell a terület gondozásával megbízott vállalkozók felé. Örülni kell az ilyen lakossági kezdeményezéseknek, mert az emberek többsége félti a környezetét, és segíteni szeretne, amit érdemes megbecsülni és támogatni. Szüksége van rá a városnak. R. Gy. A dohányzás és a hiányzó jogszabályok Az egészséges környezethez való jog dohányzásmentességet jelent? Aligha végez könnyen feladatával az, aki csokorba akarja gyűjteni: milyen jogi erejű rendelkezések vonatkoztathatók a dohányzásra. Hogy erre mégis szükség lenne, egyebek között rávilágít az a közel egy éves akciósorozat is, amelyet a pécsi Egészséges Városért Alapítvány menedzsel, s elsősorban a dohányzásmentes élet elterjesztése a cél. E munka során azonban saját ötleteire, az akciókat szervező és azokban közreműködő szakemberekre, a világbanktól nyert hitel révén rendelkezésére álló anyagi háttérre támaszkodhat - kimondottan a dohányzás elleni jogszabályokra nem. Egészen egyszerűen azért nem, mert ilyenek nincsenek. Vannak általános rendelkezések - még az alaptörvény, az Alkotmány szintjén is -, ám ezek esetében is csak értelmezés révén lehet addig eljutni, hogy például a jog az egészséges környezethez magában foglalja a dohányzásmentességet. Van egy minisztertanácsi rendelet is, amely kiemeli a dohányzást, mint a népbetegségek kialakulásának egyik komoly kockázati tényezőjét. Ez ellen természetesen csak állami szintű programmal lehetne védekezni, ám már ez a rendelet jelzi: a programmal együtt járó nagyobb anyagi terhekből egyelőre a szükségesnél kevesebbet tud vállalni a kormányzat. Már csak a dohányosok és nemdohányosok közötti gyakorta tapasztalható konfliktusok megelőzése érdekében is hasznos lenne egy olyan jogszabály, amely - vélik az Egészséges Városért Alapítvány jogi szakemberei - egységesen kijelölné a dohányzással kapcsolatos bármilyen tevékenység határait. Ma ugyanis nincs olyan jogszabály, amely a nemdohányosok érdekeit védené. Az új törvény megalkotása azonban nagyon sokoldalú átgondolást kíván - az alkotmányos elvektől a polgárok várható reakciójáig. M. A. Csúcs fonna, Galla Miklós és abszurd jelenetek A Hollószínház egyelőre pihen „Soha vissza nem térő alkarom” lesz a ma esti látványos színházi előadás Csúcs forma címmel a pécsi Ifjúsági Házban. Humorból minden bizonnyal „bő lére ereszti” a nézőket Galla Miklós, napjaink talán egyik legnépszerűbb előadó- művésze és Dózsa Gergely, a Színművészeti Főiskola hallgatója, aki jelenleg a Dzsungel könyve című musical főszerepét játssza Budapesten. A Csúcs forma című előadássorozat leginkább a Hollószínház előadásaira hasonlít, ám ezúttal eddig még be nem mutatott abszurd jeleneteket láthatnak a sajátos stílust kedvelő érdeklődők. Galla Miklós az Új Dunántúli Naplónak elmondta, hogy nem egy közönséges hakniról van szó, hanem egy látványos, díszletes, egész estét betöltő színházi előadásról, ahol még vetítés is lesz. Angol és amerikai szerzők jeleneteit mutatják be - rengeteg humorral fűszerezve -, melyeket maga Galla Miklós fordított le magyar nyelvre. Megtudtuk azt is, hogy a régen látott Hollószínház nem szűnt meg, hanem egyelőre pihen. Csak úgy. Csúcs formában érezheti magát tehát, aki „egy ivású” Galla Miklóssal és nincs „fél lábbal a zsírban” és kíváncsi ma este az abszurd előadásra. Mert hát ugye „mindenki a maga szerencséjének a pogácsa”. „Bocsánatot kerék!” Stefanits Cs. Karotinoid kutatás Pécsett Hanspeter Pfänder, a Svájcból, Bernből érkezett professzor FOTÓ: LAUFER LÁSZLÓ Zárónapjához érkezett a Közép-európai Karotinoid Műhely, amelyet első alkalommal rendeztek meg Pécsett, kilenc ország részvételével. A rendezvényt a Pécsi Orvostudományi Egyetem Orvosi Kémiai Intézete szervezte Dr. Tóth Gyula professzor vezetésével. A meghívott előadók Angliából, Romániából és Svájcból érkeztek. A berni egyetem egyik professzora, Hanspeter Pfänder a Svájci Nemzeti Alapítvány, a Svájci Tudományos Akadémia és a Hoffmann-La Roche Ltd. segítségével támogatást szerzett a konferencián résztvevőknek, így mind a harmincötén díjtalanul hallgathatták az előadásokat, szállást és étkezést is biztosítottak számukra. Mint elmondta, néhány kelet-európai ország szakembereinek problémát okozott volna, ha a térítést fizetni kell. Hanspeter Pfänder lapunknak elmondta:- A POTE-n van a legrégibb hagyománya a karotinoid kutatásnak, ezért esett a választás Pécsre. Az intézet professzorával, Tóth Gyulával több közös publikációnk is megjelent már. Nagyon jók a mostani benyomásaim is, akik eljöttek, igazán szeretnének tanulni, még este kilenc órakor is kérdésekkel bombáztak minket. Továbbá nagyon fontos, hogy az e téren kutatók között személyes ismeretségek is kialakuljanak, ez mindenképpen a karotinoid kutatás, a tudomány fejlődését szolgálja. Arról nem beszélve, hogy mi is, akik Nyugat-Euró- pából jöttünk, sokat tanulhatunk itt. Együtt tanulunk a tudományért. Stefanits Csaba Gazdasági szeminárium A JPTE Közgazdaságtudományi Kara és Pollack Mihály Főiskolai Kara, valamint a Pénzügyi-Számviteli Főiskola (Zalaegerszeg) második TEMPUS- Joint European Network szemináriumát rendezték meg Pécsett hétfőn és kedden. „A gazdasági tantervek megújítása: az ipari jellegű témák szerepe a gazdasági felsőoktatásban” címmel tartottak előadásokat az University College Galway (Írország) és a Handelshojskole Aarbus (Dánia) oktatóinak részvételével. Pandúr: szexuális zaklatások Csak 18 éven felülieknek! - mondhatnánk a népszerű bűnügyi magazin legfrissebb számát lapozva. Mindez az állítás azonban sajnos nem lenne igaz, hiszen az áprilisi Pandúr szexuális zaklatásról, valamint szexuális bűncselekményekről szóló írásainak sértettjei, szenvedő alanyai nagyon gyakran a fiatalkorúak, sőt gyermekkornak köréből kerülnek ki. A népszerű bűnügyi magazin legfrissebb száma túl a konkrét esetbemutatásokon ismét felemeli szavát az életkoruknál, esetleg helyzetüknél fogva kiszolgáltatottakért. Figyelmesen elolvasva az egyes írásokat, azonban szem- beötlik annak a klasszikussá vált tévhitnek a cáfolata is, miszerint minden esetben férfi a zaklató és a nő a sértett. Napjainkban ez az állítás egyáltalán nem igaz. A magyarországi nem mindig rózsás börtönviszonyokra is rávilágít a „Hús a hússal párosodik”, valamint az „Erőszak a rács mögött” című írás. Az erőszak mindig felháborító, embertelen, megalázó különösen akkor, amikor a sértett fiatalkorú. Ezzel a gondolatkörrel foglalkozik a „Nevelt lányát rontotta meg ...”, az „Erőszakoskodó szerető atya”, a „Pótpapák és cukrosbácsik” című írás. Az új szakma neve lepedőakrobata? - az alcíme annak a tényfeltáró, szociológiai művek is tekinthető riportnak, melynek címe „Stricik voltak, vannak és lesznek”, úgyszintén ebbe a körbe tartozik a „Hogy nem lettem hivatásos” című írás. Képernyő Előtt ________________________________________________________________________jegyzet A tanítás felelősségéről Gyakran jut eszembe mostanság, éjféltájt bóbiskolva a képernyő előtt, miért is nem kegyesebbek hozzánk a műsorszerkesztők. Fodrászvilágbajnokokról szóló, szívet indító mesék, porlepte kosztümös históriák bujdokolnak az éjszakában - holott a délutáni órákra valók. A zsenge ifjúság számára és az öregkori szenilitás, valamint az ágytál mellé is felszolgálható kedves történetek mind - csendes ejtőzésre szólítanak, és egy kis öncsalásra jobbiknak hitt - leendő vagy elfeledett - énünk fölött. Viszont a megfelelő időben, késő délután bemutatott amerikai kalandfdm-sorozat, a MacGyver párját ritkítja a saját műfajában: hányaveti és hatásvadász módon rendezett, gyakran sértően sületlen. Volt szerencsém juszt is végigszenvedni, hogy a film készítőinek milyen „alapos” - megalázóan torz és hazug - ismeretei vannak a közelmúlt Budapestjéről, majd dühöngeni, hogy a Magyar Televízió volt szíves előzékenyen be is mutatni, különös tekintettel a múlt igazságaira és a hősideálokra szomjas ifjabb nemzedékekre. Azért ideálok vannak. Még olyanok is, amelyek a késő esti szendergésből felébresztenek. A La Sept-sorozat francia dokumentumfilmjét, „A Santa Barbara-i ismeretlent”- egy algériai származású ifjú hegedűművész portréját - ismét csak késő este, vasárnap sugározták - és örültem, hogy lassan felnőttkorba érő gyerekeimmel nézhettem végig. Mert felemelően szép portrét láthattunk egy kócos, csupaszív, kamaszosan vékony ifjúról, s mert tüneményes hegedűszólókat hallhattunk tőle és tanítványaitól - olyan fűmet, amelyben a hangszer lelke is szinte tapinthatóvá vált, kezdve a zene foganásának és születésének boldogságos keserveitől a lépésről-lépésre tisztuló, kristályosodó össz- hangzatig; és mert láthattuk, milyen a tanító és tanítvány viszonya az értékteremtés iránti közös alázat meghitt perceiben; hogy kiben-kiben felidé- ződjenek az iskolapadokban töltött évek, napok, órák legnagyszerűbb pillanatai. Már akiket megajándékozhatott a sors ezzel, vagy legalább valami hasonlóval. A tanítás étoszának ez a csillagközi felbukkanása ritka, akár a napfogyatkozás, jó lenne a filmet bemutatni fő- műsoridőben is. Szerencsénkre a „100 éves a mozi”- nak is köszönhetünk egy kiváló tanárt Szabó István személyében; akkora ember- és tárgyismerettel, az egyéniség erejét sugárzó alázattal válik hű kalauzunkká, ahogyan az csak a legnagyobb mestereknek adatik meg. Bóka Róbert