Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-24 / 112. szám
8 Dhnántúli Napló Közélet 1996. április 24., szerda Boltról boltra Házi kenyér, házi kolbász... Különös divat kezd eluralkodni ABC-jellegű önkiszolgáló boltjainkban: a szinte folyamatos átalakulásé. Emlékszem, egyszer régen, az önkiszolgálás pécsi jubileuma alkalmából a néhai dr. Varga Valérről, akkor a Szliven- ABC nagy tekintélyű vezetőjével beszélgettünk, s ő vallotta, hogy egy ilyen üzletben a változatlanság lehet az irányadó: a vevő mindenkor akár behunyt szemmel is megtalálja a keresett árüt, mert ez lehet a gyors vásárlás záloga. (Más kérdés, hogy a polcoknál nyert idő mindig elveszett a pénztáraknál.) Emlékezhetünk is rá, hogy az ABC-kben valóban hosszú-hosszú évekig mindent ugyanott találhattunk meg, ami nagy biztonságérzetet adott a vásárlóknak. A változatlanság egyik oka lehetett, hogy már a berendezkedésnél igen átgondoltan helyezték az árukat. Ezzel szemben ma több helyen is mintha a folyamatos útkeresés idejét élnénk. Bizony sokszor tanácstalan keresgélésre kényszerülünk, annyira eltűnnek megszokott helyükről egyes árucsoportok, s mire megszoknánk a változást, máris újabb „felforgató tevékenységgel” szembesülünk. Ebben élen járni látszik a Konzum, amely a nyitástól a pár évvel ezelőtti nagy felújításig ugyanazt az arcát mutatta, tehát könnyű is volt a vásárlás. Az átalakítás kínálta lehetőséget kihasználva akkor sok minden megváltozott, a háztartási vegyiáruk pl. ki is kerültek innen, hogy aztán lassan visszaszivárogjanak. Vándorolnak az árucsoportok, lehet, hogy logikusan, de a vevő számára csaknem követhetetlenül. Gyakori átalakulás színhelye a FEMA is. Viszont számottevő átalakulás nélkül úszta meg a Jó és frissből a Sparba történt átmenetet a harmadik legnagyobb pécsi élelmiszeráruház, amely ma is a nyitás idején bevezetett rend szerint árusít. Talán a zavartalan kenyérellátás a kereskedelem legproblematikusabb, legkiszámíthatatlanabb dolga. Az is baj, ha sok van (mármint a kereskedő baja), de még inkább baj, ha kevés van (mármint a vevő baja). A rendszerváltott kereskedelemben sajnálatosan gyakori jelenség - főleg a hétvégeken - az üres, vagy csaknem üres kenyerespolc. Persze a látvány hétköznap is lehangoló, s főleg ama üzletekben, amelyekben állítólag mindent meg lehet kapni, vagyis ahová úgy tér be az ember, hogy máshová már nem kell mennie semmiért sem. Kenyérért sem! Minap a legnagyobb élelmiszeráruházban járva kenyeret is akartam venni. Ott, ahol a nyitás utáni időkben a pasz- százsban franciapékség működött (ma díszállatkereskedés), az előtérben gazdag kínálaté „kenyérbolt” működött, s bent az áruházban is talált mindennapit az ember. Mostani ott jártamkor meghökkentett, hogy egy rövidke polcsoron összesen talán 25 kilónyi kenyér volt, s aközött több előzőnapi. Kb. ugyanannyi kenyér lehetett, mint amennyit utóbb egy csöppnyi mini- ABC-ben láttam. Aztán betévedtem egy hétvégén a legújabb belvárosi élelmiszeráruházba, ahol üres kenyereskosarak röstelkedtek a szombati vevők előtt. Valamikor úgy volt, hogy jelzésre a tanács „odaszólt” mondjuk a kenyérgyárba, ahonnan tüstént kiszállítottak az illető boltba valamennyi kenyeret, aminek a nagy része aztán a bolt nyakán maradt. Más szóval: ez sem volt jó módszer. Hát akkor? .. Amikor a nagy iparosítási láz elérte az élelmiszergyártást is, s kezdtek a kenyértől kezdve mindent „gyárban” előállítani, megjelent a csábítóan hangzó „házi” jelző egyes élelmiszerféleségek neve előtt: házi kenyér, házi kolbász, házi tészta, házi zsír, házi ez, házi az ... Hittük is, meg nem is a jelző igazát, legalábbis szerettük volna hinni, már csak a felfeltámadó nosztalgia okán is, mert - mi tagadás - a gyári ízek valahogy nem voltak az igaziak. A „házi”-akban az egyenízek helyett kedves emlékeket idéző valódi házias ízeket véltünk felfedezni, jóllehet a tudatunk mélyén azért ott motoszkált, hogy ezeknek is vajmi kevés közük van a házi előállításhoz. Mert hol az a „ház”, ahol tonnaszámra lehet előállítani a „házi” kenyeret, vagy kilóméterszámra a „házi” kolbászt? Közben meg valódi nosztalgia támad az emberben megenni például egy karéj igazi házi kenyeret, karikázva hozzá igazi házi kolbászt. Az az igazság, hogy ez a „házi” már rég le járatodon előttünk, az e jelzővel illetett termék igazából már nem hat meg, s csak reménykedünk abban, hogy fog még teremni igazi házi kenyér sütésére vállalkozó pék, s lesz még vállalkozó szellemű hentes és mészáros, aki igazi házias ízekkel lep meg bennünket. Miért is ne? Hársfai István A pécsi Centrum Áruház földszintjén lévő Spar ma is a nyitás idején bevezetett rend szerint árusít fotó: Müller Andrea Utazók figyelmébe Közeleg a nyár, a hosszabb szabadságok, nagyobb utazások ideje. Ma már a régen „divatos” helyek megszokottá, lassan unalmassá válnak, s akiknek pénztárcája megengedi, egyre többen kívánják pihenésüket egzotikus országokban tölteni. Nő azoknak a száma is, akik hivatalos út (kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok), vagy munkavállalás céljából keresnek fel távoli országokat. Az utazásra való felkészülés nem csupán azt jelenti, hogy megvesszük a jegyet, gondoskodunk szálláslehetőségről, esetleg áttanulmányozunk egykét útikönyvet. Sokan nem gondolnak rá, pedig nagyon fontos, hogy a távoli országokban több olyan „őshonos” betegséggel találkozhatnak, melyek különösen veszélyesek az európai utazó számára, de természetesen tizedelik az őslakosságot is. A nálunk már felszámolt fertőző betegségek a trópusokon igen gyakoriak. Kevesen tudják pl., hogy maláriában (váltóláz, szúnyog terjeszti) a világon ma is milliók halnak meg és sajnos hazánkban is előfordul évente 1-1 halálozás a behurcolt esetek miatt. De a malárián kívül igen gyakori megbetegedés a sárgaláz, kolera, hastífusz, fertőző máj- gyulladás, bélférgességek ... stb. lehetne a sort még tovább folytatni. A legfontosabb teendő, amit az utazók figyelmébe ajánlunk a fokozott higiénés rendszabályok betartása mind a kint tartózkodás ideje alatt, mind a megérkezést követő hetekben otthon is. A betegségek egy része megelőzhető oltásokkal vagy gyógyszerszedéssel. Szintén fontos, hogy hazaérkezés után, amennyiben betegségre utaló tünetek jelentkeznek, még ha enyhe fokban is, haladéktalanul fel kell keresni a háziorvost s tájékoztatni kell arról is, hogy az elmúlt időszakban mely területen tartózkodott. • Az ANTSZ Baranya Megyei Intézetében hetente egyszer, kedden 13.30-15.30 óra között a nemzetközi utazásokkal kapcsolatban felvilágosítást, szükség esetén védőoltást adunk. Kérjük az érdekelteket, hogy az utazás előtt legalább két héttel keressék fel a nemzetközi oltóhelyet, hogy az időben megkezdett gyógyszerszedés, illetve védőoltás hatásos legyen. Dr. Fekete Zsuzsanna megyei tisztiorvos ÁNTSZ Epidemiológiai osztály Európa nap A Páneurópa Unió „Európa nap” rendezvényt tart május 5-én vasárnap Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Kongresz- szusi termében a Várban. A rendezvény délelőttjén neves közéleti személyek, politikusok az előadók. Prof. dr. Bolberitz Pál pápai prelátus, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Hittudományi Kar dékánja Magyarország és kereszténység-ről beszél. „Magyarország európai csatlakozás” a címe Kovács László külügyminiszter előadásának. Hans Beck, az Európai Unió nagykövetének előadása „Magyarország és Európa” címet viseli. Dr. Kosáry Domokos, az MTA elnöke Európa és Magyarország történelmi perspektívájáról szól. Az előadássorozat dr. Habsburg Ottó zárszavával ér véget. Ezután fogadást tartanak a résztvevők számára, majd a XI. kerületben a Szent Imre gimnáziumban műsoros délutánnal folytatódik a program, ahol magyar és külföldi kórusok, táncegyüttesek szerepelnek. Ezt követően a kerület polgármestere ad fogadást. A Páneurópa Unió Pécsi Szervezete autóbuszt indít erre az eseményre, melynek költségeit viseli. 35 személy részvételére kapott szervezetünk meghívást. A jelentkezést a 213-713 számú telefonon várjuk, ahol a sorrendiséget tartva az utazás körülményeiről adunk további információt. Dr. Szalai István A központ Budapesten lesz? Digitális Alfa Budapesten zajlott le az a háromnapos tanácskozás, melyen az Alfa Nemzetközi Együttműködés Alapítvány kuratóriuma vitatta meg a 25 ország számára sugárzó műholdas csatorna indításához szükséges tennivalókat. A tanácskozás eredményeként két dologban látszik előrelépni ez a kivételesen ambiciózus vállalkozás. Döntés született arról, hogy még az idén elkészül a project üzleti terve, s ugyancsak az idén kiírják és elbírálják az Alfa központjának felállítására kiírt versenypályázatot. Legkésőbb októberre tehát meglesz az Alfa székhelye, s Szekeres Imre és más politikai személyiségek az ülés után óvatosan „reményüket” fejezték ki arra, hogy az Alfa televízió budapesti székhellyel működik majd. Magának a tanácskozásnak a résztvevői arról számoltak be, hogy a nemzeti küldöttségek részéről csak abban volt nézetkülönbség, hogy kiírják-e a tendert, vagy tender nélkül kérjék fel Budapestet arra, hogy továbbra is központja és motorja legyen a soknemzetiségű szervezetnek. A központ berendezése és a műholdra való feljutást szolgáló műszaki létesítmények előreláthatóan 15,6 millió dollárba kerülnek majd, ez azonban a tömegkommunikációs ipar szabványai szerint nem különösebben magas összeg. Annak tehát, hogy a küldöttek közül többen még a tenderkiírás előtt Budaepstre adták voksu- kat, nem anyagi, hanem erkölcsi okai vannak. Az Alfa, mint ismeretes, „magyar találmány”. Az első hallásra elképesztő ötlet, hogy hozzanak létre egy 25 kelet- és közép-európai ország számára sugárzó csatornát, mely mindegyik vevő országban saját nyelvén fogható, s mely képes hidat teremteni nemcsak a tagországok kulturális élete, hanem gazdasága között is, 1994- ben Budapesten született. A bábák a Magyar Mozgókép Alapítványnál dolgozó filmes szakemberek, néhány tudós, köztük Vizi E. Szilveszter, a magyar alapítvány elnöke és egy tiszteletbeli magyar - Josef von Ferenczy. Az Európai Unió Euréka Audiovisual elnevezésű szervezetének vezetői a kuratóriumi ülés vendégeiként hivatalosan is az európai integrációs szervezetek legnagyobb támogatásáról biztosították a kezdeményezést. A tanácskozás folyosóin viszont nem győzték hangoztatni, milyen nagy nehézségeket kell még leküzdeni ahhoz, hogy 1997 december 24- én, a tervezett és meghirdetett időpontban az Alfa lógója megjelenhessen 25 közép- és keleteurópai ország televíziós képernyőin, Albániától és Ausztriától Oroszországig és Azerbajdzsánig. Mindemellett maguk is azt az elgondolást támogatták, hogy ha lúd, hát kövér legyen: az Alfa digitális technikával, a létező' legkorszerűbb műszaki eszközökkel induljon. Ez azért kockázatos döntés, mert a fejlettebb tagországok közé tartozó Magyarországon például a digitális tévéadás vételére ma még csupán a készülékek 1 százaléka alkalmas. Igaz viszont, hogy a kábelrendszerek képesek digitális jeleket analóg jelekké átalakítani, s hogy az, aki megengedhet magának egy parabolaantennát, annak az átalakító készülék megvásárlása sem fog gondot okozni. Iparrá vált az embercsempészet Határon innen és túl Március 19-én 4.40-kor F. Tamás hivatásos határőr törzsőrmestert a helyi lakosok Liptó községben álmából riasztották. Nagyobb, idegen nyelven beszélő, sötétbőrű csoportot láttak a faluban, egy másikat a temető közelében. A határőr tiszthelyettes előállította őket. Hamarosan kiderült, hogy a 15 török állampolgárt - köztük volt egy másfél éves gyermek is - egyszer már elfogta a határőrség. Öten vállalták, hogy ha elengedik őket, önkéntesen hazatérnek. Mivel volt pénzük is, a határőrség hozzájárult ehhez. Ám ahelyett hogy Ferihegyre mentek volna, a fővárosban egy szállodában megkeresték azt az embercsempészt, aki korábban Ausztriába akarta őket szállítani, és követelték a fejenként korábban átadott 2000 német márkát. Az meg nem adta vissza a pénzt, megígérte viszont, hogy megszervez egy újabb akciót. Kilenc török és a kisgyermek Szlovákia felé akart kiszökni, de elfogták őket, így ők a miskolci közösségi szállásra kerültek. Néhány nappal korábban egy török család ugyancsak vállalta, hogy önként hazautazik. Ők is Budapestre mentek, de ők sem mentek haza, szintén az ember- csempészhez mentek és elmondták neki, hogy Miskolcon a közösségi szállóban tíz olyan honfitársuk van, akik ismételten megpróbálnák a szökést és pénzük is van bőven. Az ’’üzletember” meg is egyezett velük, hogy 40000 márkáért kiszökteti őket Nyugatra. Három taxit küldött értük Miskolcra, majd elhelyezte őket egy szállodában. A koszovói albánokat az embercsempészek a zöldhatáron hozták át Magyarországra, majd taxival Budapestre szállították őket. Tőlük fejenként 4000 német márkát kértek. Március 18-án a késő esti órákban egy szlovák rendszámú autóbusz állt a szálloda elé. A csoport elindult nyugat felé. Az éjszaka közepén a busz megállt valahol az országúton, ahol a szervező közölte a társasággal, hogy már a határ közelében vannak, innen gyalog mennek majd tovább. Bújjanak el a bokrokban addig, amíg ő az autóbuszt elviszi. .. Soha többé nem látták. Hosszú órák után a lóvá tett emberek több csoportban, gyalogosan indultak arrafelé, amerre a határt sejtették. Majd hamarosan a határőrség fogdájában találták magukat. Gazdasági menekültek szűnni nem akaró áradata akar eljutni a kelet-európai, ázsiai, afrikai éhségövezetekből a Kánaánt sejtető nyugat-európai országokba. Hazánk a modernkori „népvándorlás” egyik tengelyében fekszik és mintegy felvonulási terepet nyújt a sok- nemzetiségű- és színű emberáradatnak. Nem néhány emberről, hanem tömegekről van szó, s erről a határőrség hivatalos adatai tanúskodnak. Az elmúlt évben a magyar államhatáron 23000 ember ellen indítottak jogsértés miatt eljárást és 13000 volt az, aki tiltott határátlépést követett el. Tegyük hozzá mindjárt, ebből a városméretű embertömegből még a két százalékot sem érte el a magyar állampolgárok száma. Szőke István ezredes, a Határőrség Felderítő Osztályának vezetője elmondta: az embercsempész bandák a korábbi keleti, isztambuli, bukaresti székhelyeiket nyugatabbra, az Európai Unió határához közelebb, Budapestre, Prágába helyezik át. A szakértő szerint a magyar fővárosban jelenleg legalább tíz, tizenöt illegálisan tevékenykedő nemzetközi ember- csempész szervezet ütötte fel a tanyáját és dolgozik is. Á magyar határőrség az elmúlt esztendőben 285 ember- csempész és 172 segítő ellen kezdeményezett büntetőeljárást. Ez lényegesen több, mint az előző esztendőben, s a legfrissebb adatok szerint az embercsempészek aktivitása tovább nő. Ebben az esztendőben április közepéig a határőrség már 100 embercsempészt és közel negyven segítőt fogott el. Sokan túlságosan is humánusnak tartják a jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldiekkel, az embercsempészekkel szemben alkalmazott magyar joggyakorlatot. Emberjogi szerveztek viszont a jelenlegi eljárást is szigorúnak tartják. Tény, hogy az 1994 májusában elfogadott idegenrendészeti törvény végrehajtási rendeletéinek néhány enyhítő jellegű módosítása lépett hatályba április 22-én. A külföldiek attól kezdve bizonyos feltételek mellet könnyebben juthatnak hozzá tartózkodási engedélyekhez. Az embercsempészek ellen maximálisan két év szabadság- vesztés szabható ki. A statisztika nem nagy ítélkező szigorról tanúskodik. Szőke István ezredes véleménye szerint a jelenlegi ítélkezési gyakorlat nem szolgálja megfelelően e veszélyes, sok áldozatot követelő bűncselekmény megelőzését. A jogalkotóknak nem a szabadságvesztés mértékét kellene növelni, hanem a büntetés során jobban el kellene vonni az illegálisan szerzett jövedelmet, el kellene kobozni a járműveket, súlyosabb pénzbüntetéseket kiszabni. Halász Kálmán
