Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-24 / 112. szám
6 Dunántúli Napló Magazin 1996. április 24., szerda Az utolsó görög nábob Sztavrosz Niarkosz hajómágnás személyében Görögország elvesztette az utolsó ná- bobját. A férfi Svájcban halt meg 86 éves korában - írta az AFP Athénből. Görögország ezzel együtt a hajómágnások kedvelt helye marad. Ott élnek a világ legnagyobb kereskedelmi flottáinak tulajdonosai. Többé már nem fehér öltönyt és tengerészkék sapkát viselnek, s nem is havanna szivart puhítanak az ajkuk között, mint Onasszis és Niarkosz az ötvenes években. Még csak nem is házasságtöréseikkel, válásaikkal és újraházasodásaikkal, Monte Carló-i és korfui kicsapongásaikkal botránkoz- tatják meg a közvéleményt. A mintegy harminc mágnás inkább rejtőzködik a fotóriporterek elől, üzleti ügyeit sem teregeti ki mások előtt, és hivalkodás nélküli életvitelt folytat Londonban, Pireuszban, New Yorkban, s a Genfitó partján. Ki-ki több mint egymillió tonnányi flottát tudhat a magáénak, s hajóik fele nem hazai lobogó alatt szeli a vizeket, hanem többnyire Cipruson, Máltán és Panamában jegyezték be őket. Titoktartásukkal igyekeznek fátylat bontani arra a tényre is, hogy vagyonukra olykor kalózkodással tettek szert a nemzetközi embargók megsértésével, mint például az iraki-iráni konfliktus idején. A tengeri milliárdosok elitklubjának legelitebbje Georgiosz P. Livanosz. Neki egyedül vagy száz hajója van. Annyi, amennyi a francia és a német kereskedelmi flottának együttvéve. Két Kána Melyik a bibliai? Nem most, az izraeli tüzérségi csapás és az ENSZ-erők táborába menekült libanoni polgári személyek tucatjainak halála nyomán került először a világ figyelmének homlokterébe a libanoni Kána falu. Hosszú ideje magára irányítja a figyelmet azzal a hagyományával, hogy ez az a Kána, amelyet az újszövetség emleget, ahol a biblia szerint Jézus először tett csodát, borrá változtatva a vizet egy mennyegzőn. „Bár a régészek és a bibliamagyarázók zöme szerint a mai Izrael területén volt az evangéliumi Kána, a Tírusz (Szúr) városától néhány kilométernyire fekvő libanoni falu lakossága kitart a maga igaza mellett” - írta az AFP. A mérleg nyelve mindig is a galileai Kána felé billent a tudományos mérlegelésben, mert az Názáret körzetében volt, márpedig a szentírás és a hagyomány szerint Jézus ott élt körülbelül harmincéves koráig. Ám a libanoni változat sem zárható ki, hiszen az evangéliumok szerint járt Jézus a mai Libanon területén, például Tí- ruszban és Szidónban. Két évvel ezelőtt fellángolt és új vetülettel bonyolódott ez a régi vita, mert a libanoni Kánéban a helyi síita muzulmám közösség elöljárója mecsetet akart építtetni, méghozzá éppen azon a helyen, ahol a helyi hagyomány szerint a krisztusi csoda történt. Az 1994 elején kirobbant vallási-politikai vitába beavatkozott a libanoni hadsereg is, megakadályozva a mecsetépítést a helyi keresztények által szentként tisztelt helyen. A legnépesebb ország legnagyobb városa A világ legnépesebb országának legnagyobb városa százezer fővel gyarapodott tavaly, immár 13,92 millióan élnek Sanghajban - jelentette az AP hivatalos kínai adatok alapján. 1995-ben a szigorú család- tervezési politika miatt csak 75 300-an születtek Sanghajban, 97 900-an pedig elhaláloz- tak. így a város lélekszáma csökkent volna, ha a betelepülők nem növelik több mint 120 ezer fővel. A sanghaji hölgyeknek egyébként 92,45 százaléka használ fogamzásgátlót, s tavaly mindössze 332 gyermek született „terven felül”. Tartós töltőtoll Egy földjét szántó francia paraszt a minap rábukkant egy első világháborúban elesett francia katona maradványaira és meglepetéssel állapította meg, hogy annak amerikai gyártmányú töltőtolla - 81 év elteltével - még mindig használható. A francia hősi halott, Alexandre Villedieu feltehetően 1915. májusban esett el az Artois-nál vívott ütközetben. Előkerült a föld mélyéről a katona pipája, zsebkése, pénztárcája és derékszíja, valamint az aranyhegyéi, tintával teli töltőtoll, s rajta a bevésett felirat: „Waterman's Fountain Pen NY. USA, 1908. aug.4.”. „Néhány próbálkozás után nagyszerűen tudtam írni vele” - mondta az AP tudósítójának Alfred Duparq, a helyi történelmi társaság elnöke, akivel a földműves nyomban érintkezésbe lépett. A tűzhangyák szigorúan szabályozott társadalmi életet élnek őshazájukban, Argentínában. De Amerikában hippikké válnak: kommunákat alapítanak, ahová mindenkit befogadnak, s mindenki együtt neveli a gyerekeket. Kenneth Ross, a ge- orgiai egyetem munkatársa szerint a hangyáknak igen jó dolguk van Amerikában, ellentétben az Argentínában maradt rokonaikkal. A tűzhangyákat mintegy 60 évvel ezelőtt hurcolták be véletlenül egy alabamai kikötőn át az Egyesült Államokba, s mivel ott nincs természetes ellenségük, azóta úgy elszaporodtak az ország déli és dél-nyugati réHippihangyák szén, hogy akadnak mezők, ahol minden négyzetméterre jut egy boly. Alighanem ezek a kellemes életkörülmények vezettek a hangyatársadalom szigorú szabályainak felbomlásához. A tűzhangyák dühödt ragadozók, szúrásuk fájdalmas, és egy-egy hangya többször is csíphet. A bolyba véletlenül belelépő állatokat, vagy embereket nyomban a hangyák százai támadják meg. Sok szúrás halálos is lehet, de egyetlen szúrás is hetekig fájó nyomokat hagy. Ross szerint Argentínában ez a hangyafajta egy, vagy két királynő körül szerveződő társadalmakban él, de ha több királynő van a bolyban, akkor azok rokonok, s így a többi rovar is szoros rokonságban áll egymással. A bolyba behatoló idegent nyomban megtámadják és megölik. Külön érdekesség, hogy a hőmérséklet változásaira rendkívül érzékeny fajtánál - amely a petéket és lárvákat kénytelen folyton föl s alá hordozni a bolyban a hőmérséklet ingadozása miatt - az amerikai hippiéletmód mellett a munkások az idegen királynő petéit és lárváit is szállítják. A British Museum munkatársa tartja kezében azt a kézírásos könyvet, amelyet 1356-ben készítettek Iván Alexander cár rendelésére. A könyv 366 színes miniatúrát tartalmaz. 1,5 millió font a biztosítási értéke. Több mint 7 millió külföldi Németországban A Németországban élő külföldiek száma tavaly első ízben átlépte a 7 milliós „lélektani határt”, s ezzel újabb rekordot döntött - jelentette a dpa a bonni belügyminisztériumra hivatkozva. A német hatóságok 1995. december 31-én 7 173 866 külföldit tartottak számon, szemben az egy évvel korábbi 6,99 millióval. A külföldiek összlakossághoz viszonyította aránya 8,8 százalékra emelkedett szeptemberre az 1995. elejei 8,6 százalékról. A Németországban élő külföldiek legnagyobb csoportját a A tizenéves leányanyák döntő többségét nem diáktársaik ejtik teherbe, hanem náluk 4-6 évvel idősebb férfiak - derül ki egy kaliforniai tanulmányból. Az AP ismertetése szerint 1993-ban anyává vált kaliforniai 10-19 éves lánykák gyermekeinek csak 34,5 százalékban hasonló korú az apjuk. Jóllehet a fennmaradó csaknem kétharmad esetében sem éppen matuzsálemi az apa, de 13 százalékuknál már elmúlt 25 esztendős. A felmérésből kiderült, hogy minél fiatalabb a leányanya, annál nagyobb a korkülönbség közte és az apa között. A középiskolás lányanyák esetörökök alkotják, akik 2,014 millió főt számlálnak. Egymillió háromszázezren a volt Jugoszláviából értkeztek, közülük 800 ezren a jelenlegi kis Jugoszláviából, 316 ezren pedig Boszniából. Népes csoportot alkotnak a Németországban élő olaszok (586 ezer) és görögök (360 ezer) is. A külföldiek közül 1,8 millió az Európai Unió más tagországából származik. Az ötmilliós küszöböt 1989- ben lépte át a németországi külföldiek száma, hatmilliónál több „idegent” pedig először 1992-ben számoltak meg Németországban. tében átlagosan 4,2 évvel idősebb az atya, a felsőtagozatos korúaknái viszont 6,7 év a korkülönbség. A jelenség okaiként szakértők feltételezik, hogy egy lánynak nehezebb gumióvszert rátukmálni egy nála jóval idősebb férfira, mint kortársbelire. Ezek a nem is nő- hanem „lánycsábász” apák zömmel iskolázatlanok és munkanélküliek - vélekednek amerikai szociológusok. Ez a férfiréteg ugyanis nehezebben hódít meg korabeli hölgyeket, míg a kiskorúak közül könnyebben akad olyanokra, akik felnéznek rájuk. Tito jachtja elkelt Két sikertelen árverés után harmadszorra elkelt a néhai jugoszláv államfő, Josip Broz Tito luxusjachtja. A belgrádi sajtó jelentése szerint egy párizsi központtal tevékenykedő amerikai milliomos vásárolta meg 2,1 millió dollárért. A jugoszláv sajtó úgy értesült - írta az AP -, hogy az új tulajdonos, aki kérte, hogy nevét ne közöljék, hajótervező műhellyé alakítaná a 118 méter hosszú, Galeb (Sirály) névre keresztelt jachtot, amely egyelőre még a montenegrói partoknál horgonyoz. Tito 35 évig tartó országlása alatt gyakran használta a jachtot. A jármű a volt jugoszláv haditengerészet kiképzőhajójaként is szolgált. Van benne 300 ágy, két konyha, egy pékség, jó néhány luxuskivitelű szalon és egy orvosi rendelő. A hajónapló szerint Tito 1980-ban bekövetkezett haláláig 324 éjszakát töltött a fedélzetén. A jachtot Olaszországban építették 1936-ban. Tito közismert volt arról, hogy szereti a luxust. A Galeb- bel járt Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában is. Számtalan fogadást adott a hajón külföldi vezetőknek, hírességeknek. A Galebet és a volt jugoszláv hadihajók nagy részét a délszláv háború 1991-es kitörésekor a horvát kikötőkből gyorsan a montenegrói partszakaszra vitték. Az azóta kihasználatlan hajót a pénzszűkében lévő Montenegró mindenképpen szerette volna magas áron értékesíteni. Mindkét sikertelen árverésen kétmillió dollár volt a kikiáltási ár. Csernobil bűnbakja „Önök előtt áll az az ember, aki a csernobili atomerőművet a levegőbe repítette” - mondja keserűen hallgatóságának Borisz Rogojkin. Ő volt ugyanis az a mérnök, aki 1986. április 26-ára virradóan az erőmű ellenőrző pultjánál állt. Az akkor bekövetkezett katasztrófában 30 ember azonnal meghalt, százezreket pedig akkora radioaktív sugárzás ért, amely kihat egész további életükre. A most 61 éves mérnök aznap éjfélkor kezdte meg szolgálatát a létesítmény kapcsoló- termében. Minden normálisan működött visszaemlékezése szerint. Az erőmű vezetősége azonban kísérletet határozott el a négyes reaktorban, aminek lassan már be kellett volna fejeződnie, amikor Rogojkin a terembe lépett. Rajta kívül egyetlen másik mérnök nem volt jelen, aki a kísérletet felügyelte volna - állítja. A kísérlet érdekében a kezelő személyzet üzemen kívül helyezte a biztonsági rendszert, és blokkolta a láncreakciót szabályozó rudakat, amelyek máskülönben automatikusan meggátolták volna a reaktor túlhe- vülését. 1 óra 23 perckor a gyanútlan alkalmazottak tompa rezgést éreztek. Valaki megnyomta a vészkapcsolót, ami a szabályozó rudak közvetlen bejuttatására szolgál. Innentől 21 másodpercig tartana, amíg a rudak megkezdenék a láncreakció lefékezését, ami túl hosszú időnek bizonyul. Tíz másodperc múlva Rogojkin robajra lesz figyelmes, mintha valami nehéz tárgy a földre esne. Ez volt a robbanás. Az összes vészjelző sziréna el kezdett üvölteni, a jelzőműszerek hunyorogtak. A kapcsolóteremben hol világos, hol sötét van, és a reaktor teljesítménye 0-ról 5 megawattra ugrik. Egy őr ráordít Rogoj- kinra: „Az egyik reaktorod ég!”. A hangosbemondó ismételgeti: „Baleset a négyes reaktorban, baleset a négyes reaktorban”. Rogojkin mérnök futva indul a reaktorblokk felé és már futtában látja a lyukat a kupolán. Azonnal visszafordul és felhívja Moszkvát és Kije- vet, majd veszi a sisakját és megy a reaktor géptermébe. A következő napon délben 12 órakor jár le a szolgálata. Hazamegy és vodkával leissza magát. Amikor éjfélkor újfent szolgálatba lép, a további robbanásoktól való félelmében még senki nem merte kikapcsolni a két másik reaktort. „Senki nem volt ott az erőmű vezetéséből és semmilyen döntés nem született” - háborodik fel még tíz évvel később is. „Én is féltem, de megtettem a kötelességemet és lekapcsoltam a másik két reaktort” - mondja. Ennek ellenére őt is elmarasztalták. Öt évet kapott, amiből kettő és felet le is kellett ülnie. Tíz évvel a történtek után az események pontos lefolyására még mindig nem derítettek fényt, és két reaktorblokk még mindig üzemel. Rogojkin nem érzi bűnösnek magát. Azt is vitatja, hogy a még működő blokkokat le kellene állítani. Szerinte ha az akkori kísérleteket nem akarja valaki még egyszer megismételni, nem is lesz a továbbiakban semmi probléma. „Egyetlent bűnöm, hogy akkor élve maradtam” - mondta az AFP tudósítójának. Hermann Josef Spital püspök megáldja a trieri szent leplet a trieri székesegyházban. Zarándokok tömegei mentek Trierbe, hogy láthassák a leplet, amelyet ebben az évszázadban eddig csak háromszor tettek közszemlére. A hagyomány szerint ezt viselte Jézus mielőtt keresztre feszítették. Tinianyák - „öreg” apák
