Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-22 / 110. szám

1996. április 22., hétfő Sport Dünántúli Napló 15 Labdarúgó NB I., huszonegyedik forduló Békéscsaba - Pécsi MFC 1-2 (1-0) Tájfutó Mecsek Kupa Szlovák és magyar aranyérem Férfi tenisz OB L, alsó ág Ezen a hétvégén megkezdődött a bajnokság a férfi tenisz OB I. alsó ágán, ahol egy pécsi együt­tes is érdekelt. A Pécsi VTC gárdája jól kezdett, Kaposváron nyert fon­tos meccset. Eredmény: Kaposvári TC - Pécs Városi Tenisz Club 3-6. Pécsi győztesek: Petrovits, Füle, Vidákovics, Simon, Dü­híts és a Petrovics-Füle páros. A négytagú csoportból a leg­nehezebb ellenfelet magabizto­san győzte le a Pécs Városi Te­nisz Club csapata, amely leg­közelebb Pécsett, a Balokányli- getben lép pályára. Holland-brazil a stadionavatón A holland labdarúgó-válogatott augusztus 31-én barátságos mérkőzést vív a világbajnok brazilokkal. Ez a mérkőzés lesz egyben az új amszterdami sta­dion avatója. A minden igényt kielégítő (behúzható tetővel felszerelt!), impozáns létesítmény lesz az Ajax Amsterdam új otthona a következő idénytől. A stadio- navatót igyekszik méltóképpen megünnepelni a Holland Lab­darúgó Szövetség, ezt jelzi a dél-amerikai sztárgárda meghí­vása is. A brazilok megígérték, hogy a lehető legerősebb összeállí­tásban veszik fel a harcot a „na­rancssárga” nemzeti tizenegy ellen. Kosárlabda PEAC-PPTSE - Nagykőrös 79-84 (40-42) Női NB I., B-csoport, a 21-24. helyért. Pécs, Széchenyi-csar- nok. V.: Farkas, Rátvay. PEAC-PPTSE: Vókóné 14/12, Neimarlia 8, Móró 11/3, Kit- linszka 5, Rébay 28/12. Cs.: Czékus, Antal 3, Pap 8, Fischer 2. Edző: Szittya Imre.­Az első félidő szoros ered­ményt és kiegyenlített játékot hozott, minimális vendége­lőnnyel. A második játékrészben a hazaiak játszottak, játszogattak, de nagyjából úgy, mint akiknek igazából mindegy, mi lesz az eredmény. A végjáték ugyan szoros volt, de ennek nincs iga­zából jelentőssége. Ha egy csapat nem tudja miért hajtson, mik a kitűzött céljai, akkor az általában ve­szíteni szokott. Mint ahogy ezt tette a PEAC-PPTSE együttese is. Szittya Imre: -Szív, akarat, és védekezés nélkül nem lehet nyerni. P.P. Békéscsaba, 5000 néző. V.: Kiss B. 6. Békéscsabai EFC: Udvarácz 5 - Szenti 5 (Mracskó -, 64. p.), Major 4, Balogh Z. 5 - Nagy L. 4-2, Puskas 4, Sándor M. 4 (Szaba­dos A. -, 64.), Filipovics 5, Ka- sik 4 (Balázs -, 64.) - Kulcsár 4, Szarvas 5. Edző: Pásztor Jó­zsef. Pécsi MFC: Balogh T. 8 - Dienes 7, Szabados J. 7, Bumb 6 - Tolocsko - (Ulveczki 8, 25.), Jákl 7, Ulrich 6 (Werner -, 70.), Győri 7, Marozsán 5-2 =3 - Tököli 6 (Bujdak -, 76.), Ko­vács Z. 7. Edző: Herke Imre. Szép időben, érdekesen, vál­tozatosan kezdődött a mindkét csapat számára létfontosságú kilencven perc. A 20. percben vezetést szer­zett a Békéscsaba. Marozsán, a játékvezető szerint lerántotta a tizenhatoson belül Filipovicsot. A büntetőből Szarvas a bal sa­rokba lőtt. (1-0). A 43. percben Udvarácz rá­vetődött Tököli lábára, de a já­tékvezető sípja néma maradt, a reklamáló Marozsánt pedig ki­állította. Az 50. percben a bizonyta­Békéscsabán, mielőtt átme­gyünk a zebrán, külön jelzésük van a lámpánál a bicikliseknek is, csakúgy mint az egyéb jár­műveknek és a gyalogosoknak. Rengetegen kerékpároznak itt, nem is csoda, hogy védik őket, külön utakkal, külön fényjel­zéssel. Mindezt csak azért írom, mert a szombati meccsen kö­rülbelül annyi különbség volt a két csapat hozzáállása, kondí­ciója között, mint amennyi le­het egy közepesen hajtó kerék­páros (ebben az esetben a PMFC) és egy közepes tempó­ban lépegető gyalogos (szom­baton a békéscsabai játékosok) között. A találkozó előtt még min­denki bizakodott, ahogy az álta­lában lenni szokott. Az ideges­séget abból lehetett lemérni legfeljebb, hogy a megelőző nap estéjén a Pécsről érkezett tudósítót a békéscsabai edző ál­tal üzemeltetett Pikk Ász nevű egységben a helyi csapat törzs­szurkolói tanácsokkal látták el. Elmondták, nincs ennek a Békéscsabának kondija. Mracskó pedig szimulál, azért nem akar játszani, mert Székes- fehérvárra készül. Ha meg ki­kapunk, jön a Pásztor Jóska he­lyett a Mészöly. Kummogtam, ahogy illik, a hallottakon, ame­lyek egy részét már beigazolta a mérkőzés. A pécsieknél először az oko­lankodó csabai védők gyűrűjé­ből Kovács Z. három lépésről a kapuba fejelt. (1-1). Az 52. percben Nagy L. ju­tott a kiállítás sorsára, második sárga lapját követően. Az 59. percben újabb gólt ért el a PMFC. Ulveczki 19 m-ről a hátráló csabai védők között a jobb sarokba lőtt. (1-2). Hármas cserét hajtottak végre a hazaiak, majd elkesere­dett támadásokba kezdtek, de nem sok eredménnyel. További eredmények Vasas - FTC 0-1 (0-1). Fáy utca, 10 000 néző. V.: Puhl. G.: Lisztes (39. p.) Kispest - BVSC 1-1 (0-0). Bozsik-stadion, 5000 néző. V.: Pillér. G.: Bárányos (55. p.) ill. Orosz (70. p. tizenegyesből). UTE-MTK0-0. Megyeri út, 4000 néző. V.: Kiss G. Haladás - Zalaegerszeg 2-1 (1-0). Szombathely, 12 000 néző. V.: Bede. G.: Fehér (30. p.), Kovács S. (66. p. 1 l-esből), ill. Szabó II. Zs. (90. p. 11-es- ből). zott zavart, hogy az egyik, kozmetikumokat árusító nem­zetközi cég tartott zajos, ám nyilván sikeres bemutatót a bé­késcsabai sportcsarnokban, ahol laktunk, ám péntek este tízre befejeződött a ceremónia. Szombaton Herke Imre nem tartott a csapattal. Az edző a korai ebéd helyett (ahol egyéb­ként erőlevest és csirkecombot vagy natúr-szeletet szolgáltak fel) inkább futott egyet, mond­ván, ideges. Az ebéd közben történt, hogy Balogh Tonó fel­ajánlott száz márkát a győztes gól szerzőjének. (Ulveczki már át is vette a pénzt, és kilátásba helyezte, hogy a hétfői első edzés után szendvicsezéssel próbálják tovább javítani a hangulatot.) Azt a hangulatot, amelyet a PMFC teljesítménye okozott a csapat tagjai és vezetői szá- márá. Ezen a meccsen kiderült, hogy nem adták még fel. Ezen a találkozón kiderült, hogy van tartása és erőnléte is ennek a pécsi csapatnak minden szem­pontból. Ezen a mérkőzésen ér­vényesült az az örök igazság, hogy ebben a magyar bajnok­ságban mindenki megverhet mindenkit, ha az adott össze­csapáson jobb, mint ellenfele. Játszanak akár hazai pályán, akár idegen környezetben vagy pedig, akár a Holdon. Azt mondta Kovács Zoli, az első gól szerzője: Fehérvár - DVSC 4-1 (2-1). Székesfehérvár, 6000 néző. V.: Csema. G.: Horváth F. (15. p., 17. p.), Miriuta (58. p. 11-es- ből), Tóth N. (60. p.), ill. Dombi (27. p.). Győr - Csepel 3-2 (1-2). Győr, 3000 néző. V.: Juhos. G.: Urbán (28. p„ 84. p.), Demol- lari (51. p.), ill. Szekeres (14. p.), Zombori (19. p.). Vác - Stadler 1-1 (0-0). Vác, 3000 néző. V.: Arany. G.: Nagy T. (90. p.), ill. Dragoner (66. p.). Az NB I. állása 1. BVSC 21 14 6 1 40-18 48 2. FTC 21 14 2 5 36-17 44 3. Újpest 21 9 8 4 27-16 38 4. Debrecen 21 9 4 s 29-28 31 5. Kispest 21 7 9 5 29-23 30 6. Vasas 21 7 8 6 26-24 29 7. MTK 21 7 7 7 41-35 28 8. Csepel 21 7 7 7 34-33 28 9. Vác 21 6 9 6 32-29 27 10. Stadler 21 5 12 4 27-26 27 ll.ZTE 21 6 7 8 30-35 25 12. Haladás 21 6 6 9 20-32 24 13. Fehérvár 21 6 3 12 26-41 21 14. Győr 21 4 7 10 22-35 19 15. B.csaba 21 3 9 9 22-33 18 16. PMFC 21 5 2 14 18-34 14- Tudtam, hogy magasab­bak, erősebbek a csabai védők. Mit tehettem? Felugrottam, be­csuktam a szemem, aztán egyenlítettem. Hazafelé a buszon Marozsán mutatta feltűnően dagadt boká­ját, közben részletekről is be­számolt.- Nem volt tizenegyes. Rátet­tem a kezem a vállára, ő meg elesett. Aztán Tököli eseténél csak annyit mondtam a bíró­nak: Mi a p.-nak nem fújod be ezt is? A bokám? Hétfőn kapok egy szurit, aztán meglátjuk. Tolocsko kérdésemre röviden válaszolta:-Azt hiszem szákádás, leg- álább egy hónap, sajnos. Tököli legyintett, mikor a meg nem adott tizenegyesről kérdem:- Figyelj, annyira egyér­telmű volt, hogy még fel sem dobtam magam. Az edző, Herke Imre megje­gyezte, régen örült ennyire sportsikemek. Hozzátette, most jön a neheze. Az edző akkor még nem tudta, hogy valamennyi, a kie­sés ellen küzdő csapat nyert, így gyakorlatilag alig változott valami, azon kívül, hogy a PMFC megszerezte idei első bajnoki győzelmét. A Kispest érkezik szombaton Pécsre, remélhetjük, sok néző buzdítja majd a pécsi csapatot. Bozsik László Nem sok ideje maradt a nyolc országból érkezett 800 futónak a 38. tájfutó Mecsek Kupán a pihenésre, hiszen a szombat ké­sői befejezéshez képest korán, tegnap már reggel 9-kor volt a második napi rajt. Kelemen János pályakitűző jól megdolgoztatta a mezőnyt már az elején. Mániától 200 méter szintkülönbséget is le kellett küzdeniük, amíg Árpád­tető alá nem értek, és hogy on­nan ne egyszerű ejtőzésnek tűn­jön a pálya, keresztül-kasul fut­tatta a 30 kategória legtöbbjét árkon-völgyön át. Panaszkod­tak is sokan. Persze, nem volt igazuk - mondták a győztesek. A szombati versenynapon kialakult sorrend nem sokat változott, a két legrangosabb kategóriában, az elitben. De iz­galom az volt. A női elitben mint ígérte, a pécsiek üdvös­kéje, Kovács Bernadett begyúj­totta rakétáit és a nap második legjobb idejét futotta. Ezzel a 7. helyről a dobogóra tornázta fel magát. A válogatott Bokros Andrea esélyeshez méltóan le- iskolátva a mezőnyt, és így lett a Mecsek Kupa győztese. A férfiaknál régen látott csatát ví­vott a szlovák válogatott Ra- doslav és a junior vb-aranyér- mes Domonyik. A1. km-nél el­helyezett rádiósponton Domo­nyik behozta 3 perces hátrá­nyát, és lendületes futással ér­kezett a mánfai focipálya fölé, majd a célkapuba. Már-már ün­nepelték, amikor szinte „bomba robbant” a szlovák táborban. Feltűnt Radoslav kék trikója a célegyenesben, s ő tudta miért hajrázik. Azért nem minden­napi, két nap 22 km-re után ket­tőjük közt 38 századperc dön­tött. A pécsiek hat győzelmet arattak: Tóth Eszter, Dómján Zsuzsa, Péter Edit, illetve Vár­bíró Pál, Nagy Lajos és dr. Ko­vács László révén. Eredmények. Női Elit: 1. Bokros (SZTK) 119,49 p., 2. Oláh A. (NYVSC) 128,93, 3. Kovács B. (PVSK) 130,08. Férfi Elit: 1. Radoslav (szlo­vák) 150,20, 2. Domonyik (MEAFC) 150,58, 3. Molnár (BEAC) 160,78. Kiss E, Most már jöhet a neheze?! 23. MOL-Salgó Rallye Rangáékat a balszerencse üldözi Páratlan pechsorozat keseríti meg az utóbbi időben Ranga László és Büki Ernő életét: a MOL-Marlboro Rallye Team sokszoros bajnok párosa a tava­lyi krónikus géphibák után az idei két futamon sem ért célba az új Ford Escorttal. Ezúttal a MOL-Salgó Rallye félidejében érte utol őket a technika ördöge: az először le­szakadó turbócsövet tíz perc alatt megjavítva még teljes gőzzel a mezőny után eredtek, ám amikor a következő gyorsa­ságin a tartalékcső ugyanígy elbánt velük, már hiábavaló lett volna folytatni a küzdelmet. Pedig addig jól ment az autó, a pénteki kisterenyei pár másod­perces lemaradásból (ami szin­tén nem rajtuk múlt, hiszen az előttük autózó és kicsúszó Er- diéket éppen a Ford elé tették vissza az útra a nézők) szomba­ton reggel őrült tempóban kezd­tek lefaragni: az első három szakaszon rendre az ifj. Tóth, Gergely kettős vadonatúj Toyota Celicája előtt végeztek. Ám mivel technikai problé­mák miatt Ferjánczék is fölad­ták a versenyt, Janikáéknak a már kora délután másfél órányi, majd fdlyamatosan növekvő csúszás miatt késő éjszakába nyúló, a hazai ralisportban ritka villanyfényes befutóig már csak a biztonságra kellett töre­kedniük a győzelem megszer­zéséhez. Ám a pécsi autósportbaráto­kat három aranyéremmel is kárpótolták a baranyai verseny­zők: az Opel Corsával ver­senyző Dara Gábor, Török László oldalán az A-6-os, Bala- tonyi Árpád pedig Németh Pé­terrel és a 2105-ös Ladával az A-5-ös, Nagy Zoltán, Bíró Zol­tán mellett a Peugeot 205-össel az N-2-es géposztály küzdel­meit nyerte kitűnő autózással. A nevezési listán még egy A- csoportos Lanciával szereplő Stoll SE-s vén raliróka, Keszler Mátyás és Hering Gyula autója a Salgóra sem készült el, így az utolsó pillanatban egy N-es kölcsön Audival vették föl a küzdelmet: Ehhez képest a ka­tegória ötödik helyük nem is rossz eredmény. A végére maradt az abszolút értékelésben elért legszebb pé­csi siker: a Kiss Ferenc, Kiss Ernő kettős számára az N-4-es géposztály ezüstérme egyben az abszolút 5. helyet is jelen­tette az AMC Rallye Team pi­lótáinak. A 23. MOL-Salgó Rallye abszolút végeredménye: 1. Ifj Tóth János, Gergely Ferenc (Aral-Colonia Rallye Team, Toyota Celica GT Four), 2. Érdi Tibor, Varga István (TO­TAL Érdi Rallye Team SE, Mazda 323 GTR 4WD), 3. Tóth „Gili” Ferenc, Csökő Zol­tán (Leier-Márton ASE, Audi S2 Revo). Sz. Zs. Ismerős arc, régi sportoló Szentkereszti István, aki a fát is „legyőzi” Birkózó és fafaragó Ugyan kivel ne történt volna meg az, hogy rácsodálkozva egy-egy emberi arcra, nem öt­lött benne fel: ezt az embert va­lahonnan már ismerem. Nos, ez történt az elmúlt hétvégén Pécsett, a Nevelők Házában is, amikor Szentkereszti István fa­faragó, Kapoli-díjas népi ipar­művész munkáiból nyílt kiállí­táson találkozhattunk az alko­tóval. Szentkereszti István nem először jelentkezett alkotásai­val Baranyában, de ismerős a sport területén „elkövetett” múltjáról is. Volt már kiállítása Pécsen kívül Nyíregyházán, Budapesten, Harkányban, Ba- latonlellén, és szinte nem ren­deznek nélküle népművészeti vásárt Pécsett. A többszörös pályadíjat elnyert fafaragó fia­tal korában országos hírű bir­kózó volt.-Bár műszaki végzettséget szereztem, a munkám mellett (a Pécsi Sopiana Gépgyár üzemmérnöke voltam) mind­végig izgatta a fantáziámat a fa rejtelme, szépsége - vallotta önmagáról az 1944-ben szüle­tett művész. - A fafaragással 1982-ben kerültem komolyabb kapcsolatba. Ekkor az Orfűi Műhelyben segédkeztem és készítettem el szerszámaim nagyobb részét. A fa, mint anyag iránti vonzódásom egyre erősebbé vált, és három év múlva, 1985-ben, 41 évesen faragtam első önálló munká­mat, mely már magán viselte sajátos stílusjegyeimet. Hat éve, azaz 1990-től - részben rajtam kívülálló okok folytán, részben saját elhatározásomból - maradéktalanul a fafaragó művészi pályának hódolhatok. Elsősorban fából faragott használati tárgyakat tervezek, készítek. 1991-ben Pécsről Hásságyra költöztem, ott élek és dolgozom. Ott a Janus Pan­nonius Tudományegyetem kol­légiumához tartozó „Guzsalyas kört” vezetem, ahol a fafaragás' iránt fogékony fiatalokkal dol­gozom.-Sportolói múltjáról azon­ban még nagyon keveset hal­lottunk ...- Igaz, pedig nagyon is bele­játszik életembe a sport. No, nem éppen az eredmények mi­att, hiszen országos bajnoki címet nem sikerült begyűjteni az alkatomnál fogva légsúly­ban, de Dunántúl-bajnokságig vittem.- Valóban nem egy robusz­tus termet. Sőt, a küzdőspor­tokra jellemző agresszivitás is hiányzik Önből.- Ez egy tévedés. A birkózó - főleg az alsóbb súlycsopor­tokban - inkább a fejben „dol­gozik”. Vagyis sokkal inkább technika és taktika, mint erő az alapanyag. No, persze azonos súlyúaknái sem lebecsülendő az erő, a gyorsaság. Talán ép­pen ezért jelentett számomra sokat ezen a területen az, hogy előtte a Gépipariban tornász­tam, csakhogy nagyon vásott galeri gyűlt össze abban az osztályban és osztályfőnökünk eltiltott bennünket a sporttól. Szerencsére volt egy jól sze­replő unokabátyám a birkó­zóknál és ő csalt el az akkor még birkózó szakosztállyal is rendelkező Pécsi Dózsába, ahol nagyon szép, no és nem utolsó sorban, eredményes éveket éltem meg. A küzdő­sportban, ott szerzett szívóssá­gomat, kitartásomat most a munkabírásban kamatoztatha­tom, hiszen vannak napok, amikor a faragás, az oktatás és a házimunkák mellett csupán hat órát „engedhetek” meg magamnak pihenésre. Kapu László I. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom