Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-13 / 101. szám
8 Dünántúli Napló Riport 1996. április 13., szombat Bár a sorompók még zártak a faluvégi határállomáson, a templom már megszépülve várja a jövő látogatóit FOTÓK: LÄUFER L. Udvar: ha felnyílnak a sorompók M a még nagy a bizonytalanság a faluban, senki nem tudja, hogy tényleg felnyitják-e az évek óta leeresztett sorompókat, s ha igen, akkor elsőként az IFOR-konvojoknak, vagy pedig a polgári forgalom számára is. Udvar, az egykoron személyautóktól, autóbuszoktól, tehergépkocsiktól nyüzsgő határátkelőhely olyan, mint egy zsákfalu: a magyar-horvát (még a „Szerb Krajinai Köztársaság” fennhatósága alatti terület) államhatáron a leengedett sorompók valóban az út végét jelzik. Lassan öt éve annak, hogy szerb katonák megszállták a ba- ranya-szlavóniai háromszöget, s mivel Magyarország nem ismerte el „Krajinát”, a határátkelőhely bezárult.- Jó-e ez nekünk? - kérdez vissza Fischer Antalné Udvar polgármestere. Az ember azt várná, hogy örömének ad hangot, alig várja a pillanatot, hogy a község újra bekapcsolódjon a nemzetközi gazdasági és turisztikai életbe, hiszen pezsgőbbek lesznek a hétköznapok, fellendülnek az üzletek ... - Egy kicsit félünk az újranyitástól, ugyanis emlékszünk még arra, ami a jó mellett nagyon rossz volt, a szüntelen motorzajra, kiabálásra, dudálásra, arra, hogy a kisebb-nagyobb dolgaikat hol intézték el az átkelni szándékozó turisták. . . Persze, hogy jó lesz, ha kinyílnak a sorompók, hiszen mást ne mondjak, újra működhet a falu határában akkoriban épített benzinkút, sok a munkanélkülink, akik ismét megélhetést találnak, de félünk is! S ezt kár lenne tagadni. Bármilyen meglepő, az elmúlt öt évben, különösen az első háromban nagyot lépett előre Udvar. Fischer Antalné olyan lendülettel sorolja, hogy mi mindent történt, hogy győzöm lejegyezni.- Gázt építettünk, teljes egészében felújítottuk a község vízellátó rendszerét, hidroglóbuszt emeltünk, biztos látta, nagyon szép fa-játékokból játszóteret csináltattunk, hozzájárultunk a katolikus templom felújításához, a temetőbe kivezettük a vizet, a villanyt, hűtőkamrát létesítettünk . . . Egy dolog maradt el, azt azonban mindenképpen szeretnénk pótolni: a szennyvízelvezetést. A polgármesteri hivataltól talán ötven méterre van az államhatár, a drótkerítés melletti vizenyős területen szeméttelep formálódik. Fischerné látja, nem a szöges tetejű drótkerítésen akad meg a szemem.-Elát igen, a szemételhelyezés, mint nagyon sok faluban, nálunk is probléma. Tervek vannak arra, hogy a mohácsi térségi társulás egy égetőművet létesít, igazából csak ezt látjuk Ki megoldásnak. Erre mikor lesz pénz? Ne is kérdezze! Az a legnagyobb baj, hogy a költségvetésünk nem emelkedett az elmúlt három esztendőben: akkor is 5,4 millió forintból kellett gazdálkodnunk, s most is csak ennyi jut egy évben. % ár lenne tagadni, bár sokan még évekig csukva tartanák a sorompókat - a zártság talán legjellemzőbb példája, hogy két-három éves gyerekek olyan nagy nyugalommal bicikliznek, szaladgálnak a főúton, hogy a szülők, nagyszülők is csak akkor néznek ki az udvarból, ha hangoskodást hallanak -, nem kevesen vannak, akik nagyon várják a határforgalom újraindulását. Fazekas költözött a községbe, hódmezővásárhelyi vállalkozó Tüzép-telep nyitásra kész, több házat azért vettek meg, hogy üzleteket alakítsanak ki. Az önkormányzat sem „alszik”, tervezik, hogy a benzinkút és a lakóházak közötti üres telken üzletsort építtetnek, mert ahogy a polgármester asszony fogalmazott, nem engedik, hogy az út mellett sátrakból, büfékocsikból, vagy alkalom- szerűn felállított asztalokról árusítson bárki is. Szóval az udvari és a nem udvari polgárok azért reménykednek - kényelmetlenség ide, kényelmetlenség oda -, talán még az idén megindul a forgalom. Harmat Péterné is, aki a vegyesboltot és a kocsmát vezeti.- Üzleti szempontból biztos jobb lesz, mert a mostani forgalommal nem igen dicsekedhetek, de hogy a falu nyugalmának vége, az biztos. Persze, hogy ne legyen így, erre is van megoldás: a várakozó kocsioszlopot a falu határában forgalomirányító lámpával lehetne megállítani, s a „kiléptetést”, azaz az okmányok ellenőrzését ütemezhetnék a határőrök, illetve a vámosok. Úgy, hogy mindig csak annyi járművet engednének át a falun, ahánynak az ügyeit intézni képesek. A határátkelőhely magyar oldalán csak néhányan teljesítenek szolgálatot. Hogy hányán? - roppant udvariasan és gyorsan értésemre adják, „amennyi szükséges”. Szemközt, a túlsó oldalon serény munka folyik, néhány napja fehérre festett, UN feliratú teherautók, harcjárművek jelentek meg, „árnyékukban” civilek és egyenruhások kopácsolnak, de hogy mit csinálnak, távcsövön sem vehető ki tisztán.- Az átkelőhelyen huszonnégy órás szolgálatot adunk mi és a vámosok is - mondja Werner József határőr őrnagy. - Semmilyen hivatalos kapcsolatunk nincs a határ másik oldalán szolgálatot teljesítőkkel, ez alól csak akkor teszünk kivételt, ha eltévedt, agancsot gyűjtő, csigázó polgárokat cserélünk ki.- Ez gyakran megesik?-Nem mondhatnám, az elmúlt hetekben egy külföldi állampolgárt adtunk, s két magyar állampolgárt vettünk át. A legutóbbi eseménynél azt a jelzést kaptuk, hogy elkezdik az aknák felszedését, de amelyiknél a gyújtószerkezet kiszerelése kockázattal jár, azt felrobbantják. Ezért hallani is néha itt-ott robajt.- S a fehér járművek?- Ezekről semmilyen jelzést nem kaptunk, én is húsvét körül láttam őket először. Okkal feltételezhető, hogy az aknák felszedése - egy udvari ember szerint úgy telerakták a földeket, még a kerítés melletti részt is, mintha kukoricát vetettek volna -, valamint a nemzetközi erők jelenléte a nyitás előkészületének jelei. Az udvari átkelőhelyen az elmúlt években „állagmegóvás” történt, ami azt Simonkovits Béla fazekas Mohácsról költözött ide, míves kerámiáival készül az idegenforgalomra, amelytől a vegyesbolt üzemeltetője is a vásárlói kör élénkülését várja jelenti, hogy sokat nem romlott sem az épület, sem a felszerelések állapota. Werner József őrnagy szerint rövid idő alatt ismét működőkésszé tehető az átkelőhely magyar része, de azt is hallottam, terveknek sincsenek híján az illetékesek. A mikor kezdődhet a felújítás kérdésre azonban egyelőre konkrét és megbízható válasz nincs. Ami tény, a több nyelven íródott köszöntő - közte horvátul Dobro dosli Madarsku! - áll, csakúgy, mint a hazai KRESZ- szabályokat, sebesség korlátozásokat ismertető tábla. * H azafelé tartva az 56- szembeötlik a falu hány kilométerre lévő, lamhatár közvetlen közelében lévő szeméttelep - ami bizony nem azt jelzi, hogy határnyitásra készülődne bárki -, s az egyik kiszögelésnél a magasles, ahonnan a szerb katonák (rendőrök?) az egész vidéket szemmel tarthatják. A polgármester asszony mondta, hogy hat évvel ezelőtt már döntögetni kezdték a kerítést, hiszen a határkövek pontosan jelzik, meddig Magyarországé a terület. Valószínű, hogy nem olyan rövid idő múlva tényleg lebontják a magaslest, a kerítéseket, s abban is reménykedjünk, hogy a szeméttelep is eltűnik. Roszprim Nándor Magyarul magyarán Nyelvi finomságok A nyilvánosság előtt megszólaló vagy a széles olvasóközönség számára fogalmazó és eközben gyakran botló újságíró azt a műszerészt juttatja eszembe, aki a finom készülékek, gépek javításához nagykalapáccsal fog hozzá. Főként az időjárás-jelentésekben találkozhatunk a szavak jelentésámyalatai iránt tanúsított érzéketlenséggel. Aligha volt tisztában az esély szó jelentésével, aki ezt mondta: „Helyenként eső is várható, de az időjárás lényeges romlására nincs esély. - Csak akkor lett volna helyén, ha a bemondóval együtt azért fohászkodtunk volna, hogy bárcsak romlana már el az idő. Az esélyes a sportban is sokkal inkább a győzelemre számítót, mint a vereségtől tartót jelenti. Az utánpótlás is az időjárásjelentés gyakran használt szava. Értelme valamilyen hiány pótlása, ami általában kedvező, amit várunk, kívánunk. Két negatív példám is van: „A hideg utánpótlása biztosítottnak látszik.” - Kivételként a szövegösszefüggés alapján esetleg még elfogadható is lehet, ha például a jegesedés mérsékli az árvízveszélyt. Viszont ez: „A hétfői csapadék nem adott lényeges utánpótlást a belvízzel bontott területeknek.” A vízügy szakemberei ugyanis minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a belvizek kiterjedését. Még egy példa erejéig a víznél maradva: „Az árvíznek több száz patkány esett áldozatul. ” - Aki áldozatul esik valaminek, ez esetben az árvíznek, az megérdemli mindannyiunk részvétét. Aki feláldoz valamit, az csak értékeset, drágát adhat. Az értéktelent, a haszontalant nem nevezzük áldozatnak. Ez a mondat legfeljebb a szélsőséges állatvédő egyesület gyászjelentésében fordulhatna elő. Bizonyára nem gondolta végig a mondatot, aki ezt írta le: „Ügyes mesterkedéssel három évig tudta halogatni a biztos vereséggel kecsegtető találkozást.” - Aki kecsegtet, az valamilyen ígérettel biztat valakit, eredményt ígér neki, reményre jogosítja fel. így viszont fenyegetés számba megy. Kedves kötelességre akart figyelmeztetni, aki azt mondta: „Hiba lenne szemet hunyni az eredmények felett.” Aki ugyanis ezt teszi, vagyis szemet huny, az valamilyen oknál fogva úgy tesz, mintha nem látná azt a valamit, ami semmiképp sem dicsérendő, hanem inkább palástolni való hiba. Aligha mérséklődött annak az írónak a sértődöttsége, akiről ezt olvastuk: „.. .a hivatalos irodalompolitika hátrányban részesítette ”. - A részesítés, juttatás általában valami kedvezőre, kívánatosra vonatkozik. Ezért számít egyértelműen büntetésnek, ha valakit „hanyag munkájáért prémiumelvonásban részesítenek.” Érdemes tehát az árnyalatokra is figyelnünk! Rónai Béla Keresztrejtvény tol ne- az álBeküldendő a helyes megfejtés április 19-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. Az április 6-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Felírtam magának egy receptet. Ó, doktor úr, hát Ön is így szeret főzni? Utalványt nyertek: Halmai Ildikó, Pécs-Hird, Szövőgyár u. 10., Hódosi Csabáné, Vokány, Rákóczi u. 18., Kertész László, Pécs, Táncsics M. u. 40/B., Márton Lívia, Véménd, Tavasz u. 14, Ruppert Annamária, Pécs, Donátusi u.4. Az utalványokat postán küldjük el. i
