Új Dunántúli Napló, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-13 / 101. szám
6 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. április 13., szombat Karvezető-jelöltek bemutatkozása A Pécsi Művészetek Háza Fülep Lajos termében április 15-én, hétfőn 19 órai kezdettel kerül sor arra a kórushangversenyre, melyen 22 zeneakadémiai hallgató vezényel különböző kórusműveket. Ez a' hangverseny a IV. éves karvezető-szakos hall- gatókvizsgakoncerti főpróbájának is számít, hiszen a műsort néhány nappal később majd Budapesten mutatják be az évzáró vizsga részeként. A zeneakadémiai évfolyam hallgatóinak felkészítő tanára Erdei Péter, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia professzor. A műsoron egy kivételtől eltekintve romantikus és XX. századi komponisták kórusművei szerepelnek, közöttük Bartók és Kodály alkotásai, valamint kortárs zeneszerzők egy-egy darabja. Tizennégy ifjú hölgy és nyolc fiatalember működik közre karvezetőként. A legtöbb esetben a capella művekről van szó, két kórusmű azonban zongorakísérettel csendül majd fel. Az közönsége a változatos élmény során képet kaphatnak arról is, hogy milyen a magyar énekkarvezetői utánpótlás. Városunkban eddig még nem igen fordult elő, hogy egyetlen nyilvános hangverseny keretében 22 karvezető munkájának eredményét hallhatta a közönség. A hangverseny pécsi megrendezését az is indokolja, hogy a fiatal zenészek közül hárman Pécsett végezték a zenei előtanulmányaikat, ill. pécsi családból származnak. Gyógypedagógiai napok Komlón A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet április 24. és 26. között Dunántúli Gyógypedagógiai Napokat rendez Komlón, a Színház- és Hangversenyteremben. Az előadásokon szó esik a Nemzeti Alaptanterv gyógypedagógiai vonatkozásairól, a gyógypedagógusképzésről, az Ausztriában folyó nevelő munkáról, az iskolákból kikerülő fogyatékosok további sorsáról, a speciális szakiskolák lehetőségeiről és korlátáiról. Az előadásokat j gyakorlati bemutatók egészítik ki. Megismerkedhetnek a résztvevők a zeneterápiával is. Részletes információt a Baranya Megyei Pedagógiai Intézetben lehet kérni, a 313-977-es telefonon. Pécsi színházi esték A színházi produkció a bemutató előadás után javulhat és gyengülhet is. Igaz ez arra a két egy- felvonásos O'Neill-drámára is, amelyeket a Pécsi Nemzeti Színház szobaszínházában játszanak. A premier óta a „Hosszú az út hazafelé” című előadás javult, az „Éjszakai portás” pedig romlott. Héjjá Sándor színművésznek a,.Hosszú az út hazafelé” az első rendezése, és feszes előadást sikerült létrehoznia annak ellenére, hogy sajnos, O'Neillnek ez a darabja nem tartozik a legjobbak közé. Az első öt perc után sejteni lehet, hogy mi lesz a vége. A főhős tragikus sorsa azonban valóban megrázó. A színészi játék a bemutató előadás óta érettebb, kiforrottabb lett. Főként Gellert Éva utcalány-alakítása vált árnyaltabbá. Mellette különösen a bűntetteket irányító Krum Ádám játéka tetszett. Ujjláb Tamás meggyőzően alakította szerepét, a főnök előtt meghunyászkodó gazembert. A főszereplő Németh János jól adta az ábrándozó matrózt, egy kicsit több keménységet, keserűséget hiányoltam belőle: a tengereket megjárt hajós tapasztalatát. Ügy tűnt, a részeg figurák alakítása jelentette a legnagyobb gondot Krasznói Klára, Rázga Miklós, Barkó György és Pilinces József számára. Sajnos, sokszor éreztem azt, hogy csupán eljátsszák a bódultságot. Talán túlságosan a konvencionális jelzéseket használták fel erre, és nem találtak rá az hiteles kifejező eszközökre: a kabarészerű jelenetek nem illenek a darabhoz. Érdekes rendezői megoldásnak tűnt a bárzongorista szerepeltetése. Az eredetiben ugyanis nincs semmiféle bárzongorista. Itt sem kapott szöveget, csak mintegy az értelmiségi-művész létet szimbolizálta a gonosz, pénzéhes világban: miközben mindenki utálja, ő a pénzért alázenél az elvetemült cselekedeteknek. Persze, aktív szerepet nem vállal bennük. „Az éjszakai portás” (rendezte: Grunwalsky Ferenc) nagy szerepet kínál Andorai Péter számára, aki ennek részben meg is felel. Róla valóban el lehet hinni, hogy rosszul lesz az italtól, és jól mutatja be a kijózanodás folyamatát is. Ennek ellenére a végső jelenet, amire O'Neill az egész darabot kihegyezte, hatástalan marad. A nézők nem is hiszik el, hogy itt a vége. O'Neill nagyon mélyre rejtette a főhős és az éjszakai portás szenvedéseinek okait. Olyany- nyira, hogy azt felmutatnia sem Andorainak, sem a portást alakító Urbán Tibornak nem sikerült. így nagyon távol marad tőlünk a két ember, és nem tudunk velük sem azonosulni, sem szembeállnunk velük. Ez egyrészt a darab hibája, de jórészt a rendezőé és a színészeké is. Feleslegesnek és erőszakoknak tartottam, hogy Németh János ebben az előadásban is megjelent, most már részeg matrózként. A rendezők lehet, hogy így próbálták összekötni a két előadást, de a két darab világa e nélkül is rokon. Nagy sikerrel mutatkozott be április 6-án Pécsett a budapesti Thália Színház társulata. John Steinbeck Egerek és emberek című regényének színpadi változatát adták elő. A darabot Ba- likó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója rendezte. Steinbeck műve éppen úgy szól rólunk, mint a harmincas évek Amerikájának gyökértelen, hontalan idénymunkásairól. Azokról, akik magányban élnek, tanyáról-tanyára vetődnek egyedül, igazi emberi kapcsolatok nélkül. Az Egerek és emberekben két mezőgazdasági munkás vándorol együtt. Egy félkegyelmű, hatalmas erejű ember Lennie, és barátja, George, aki vigyáz rá. Esténként saját tanyáról álmodoznak, ahol annyit dolgoznak csak, amennyit szükséges. Még nyulakat is tenyészhetnének. Ha pedig kedvük tartaná, délután kimehetnének a meccsre. Találkoznak is egy félkezű, öreg munkással, akinek megtakarított pénzén vehetnének egy kis tanyát. Csak egy hónapot kellene még dolgozni, és meglenne az összeg. A félkegyelmű azonban véletlenül megöli a munkaadó fiának a feleségét. Lennie-t barátja, George lövi tarkón, hogy megmentse az üldözők kegyetlen bosszújától. Balikó Tamás nagyon feszült és ritmusos előadást rendezett. A több mint másfél órás színművet szünet nélkül adták elő, de a nézők nem érezték az idő múlását. Az első pillanattól az utolsóig magával ragadó, izgalmas cselekmény áradt a színpadról. Ebben nagyon jó színészek segítették a rendezőt. A félkegyelmű Lennie szerepében Bubik Istvánt láthattuk. Mindenféle túlzás nélkül tudta megjeleníteni az irdatlan erős, felnőtt testbe szorult gyermeket. Ugyancsak remek alakítást nyújtott Gáspár Sándor George szerepében. Nekem legjobban Kautzky József tetszett. Ő játszotta Candy-1, a félkezű munkást. Úgy éreztem, a rendező igyekezett alakját kiemelni. Sorsa hasonlít George-ra. Neki is egyetlen barátjától kellett megválnia azért, hogy befogadják: lelövette öreg kutyáját. A kikapós, törékeny szépségű feleséget Tóth Auguszta jelenítette meg. A fiatal nő saját, megvalósíthatatlan vágyainak foglya. Hollywoodba vágyik, filmekben szeretne szerepelni. Ezt a vágyát féltékeny, erőszakos férje nem tudja kielégíteni. Hirtling István az indulataitól vezérelt férj szerepében igen meggyőző volt. A többi munkás szerepében Seress Zoltánt, Nagy Gábort, Hunyadkürti Istvánt és Teszáry Lászlót láthattuk. Nekem egyedül Gőz István alakítása tűnt kissé erőtlennek. Ő a munkaadó gazdát játszotta. Nem éreztem belőle, hogy micsoda hatalommal rendelkezik a munkások felett. Nem tudhatom, hogy az előadást ünneplő közönség soraiban hányán ismertek magukra az amerikai hősök magányos életében. Azt azonban nagyon várom, hogy politikusaink végre belátják: az emberi munka értéke nem mindig pénzben mérhető. Ahhoz, hogy a darabban ábrázolt élethelyzetet elkerüljük, nemcsak közgazdászokra, hanem színházakra, művészetre van szükség, mert ma már, sajnos, szinte csak a itt élhetjük át az emberi összetartozás melegét. U. G. Krum Ádám (hátul), Barkó György (balról), Pilinczes József, és Rázga Miklós jelenete fotó: Müller andrea Költészet napja -1996 Illyés Gyula: A költő felel í. Dolgozom: küzdve alakítom nemcsak magamat, aminő még lehetek, akinek jövőjét az „ihlet óráin” gyanítom; formálom azt is, amivé ti válhattok, - azt munkálom én ki: azt próbálom létre idézni, azt a lényt, ki még csak agyag bennetek s halvány akarat; akire vágytok, amikor sürgetve mondjátok: költő, előzd meg korodat! 2. Nagy föladat; mert nemcsak bátor nyelv kell rá, de fül is! Mert valahányszor azt hallani, barátaim, hogy valaki nekiszántan előre rohant a korából, egy új, egy tiszta tájig, igazában a kor maradt csak hátra tőle, még jó, ha nem ekképp süvöltve a föl-fölbukó úttörőre:- Hova fut? Elbújt! Játszik! 3. Játszunk, - így száll énekünk fel. Játszunk szavainkkal és életünkkel, mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk. Legyetek értelemmel hát irántunk, mert nincs vállalkozóbb s bizakodóbb szerzet minálunk; a rosszat nem szántszándékkal csináljuk, csupán a jót. 4. Ide teszem az akácról az illatot. Ide teszem a Dunáról a fényt, leányról a mosolyt, a fiúról a dacot; ebből csinálok költeményt, hogy gazdagodjatok. Mert az illat a fán mégsem kevesebb, sem a vízen a fény; a lány s fiú csak szebb s elevenebb s magam is több vagyok, ha én általam erősödtetek. Semmiből nem lesz semmi? S ára van mindennek, ami valamire jó? Babrálva e világ dolgaiban valami mégis ujdonnan marad kezünkben, olvasó! Novellapályázat A Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége és a Pannónia Rádió Kft. a Magyar Kultúra Napja alkalmából novellapályázatot hirdetett. Pályázni eddig meg nem jelent írásművei lehet, bármilyen témában, 4 gépelt oldal terjedelemben. A pályázat jeligés, ezért zárt borítékban kell mellékelni a szerző nevét, címét. A beadási határidő 1996. április 15., a műveket a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója címére (7621 Pécs, Szent Mór u.l) kell küldeni. A zsűriben a meghirdető szervek képviselői, írók, költők, szerkesztők lesznek. Az első három helyezett, valamint egy különdíjas pénzjutalomban részesül. A novellákat a pécsi rádió - helyezéstől függetlenül - műsoraiban bemutatja. Futnak A Képek JEGYZET Id. Szamba Ottó: Kottái Róbert A két Szamba és a három Koltai Koltai Róbert Szamba című új filmjének témája: a színház. Egy műkedvelő és egy hivatásos színész, apa és fia párhuzamosan futó sorsát villantja fel a mű. Az egyik dilettáns, akit a maga problémátlan tettrekész- sége jellemez leginkább, míg a másik a féltehetségek örökös kételyével küszködik. El kell ismernünk, ez az elgondolás még a korábbi sikerfilmnél, a Sose halunk meg-né\ is többet ígér, a megvalósítás azonban, sajnos, jóval gyengébb. Mivel tisztelem Koltai Róbert törekvését, hogy hazai közönségfilmet hozzon létre, s korábbi teljesítményei alapján többre becsülöm annál, semhogy látszatdícséretekkel kedveskedjek neki, inkább elmondom, szerintem miben hibázott most, főként mint rendező. Az olvasókat sem lebeszélni akarom a filmről, sőt, azt tanácsolom, nézzék meg, s vitatkozzanak velem. azzal kell kezdenem, hogy a mozgóképen mindig oly fontos környezetrajz ez esetben meglehetősen szegényes. A mellékfigurák többnyire elrajzolt karikatúrák, akikkel a befogadó feltehetően csak akkor tudna mit kezdeni, ha maga is ismerné a modelleket, mint ahogy a stáb tagjai bizonyára azonosították valamennyit, s dőltek a nevetéstől. De hát a néző nem ismeri őket, mivel nem tartozik a színházi világhoz, ezért kissé idegenül szemléli ezeket a céhbeli figurákat. Egyedül Hernádi Judit képes kilépni ebből a belterjes miliőből: „dívája” a film egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítménye. (A másik alkalmasint Gőzön Francisco mindvégig korrekt operatőri munkája.) A két főszereplő, id. és ifj. Szamba Ottó alakja dramaturgiai és lélektani szempontból nem eléggé árnyalt. Koltai Róbert lendületesen komédiázik az apa szerepében, anekdotikus magánszámai jobbára élvezetesek, börtönbeli jelenete a fiával például egészen kiváló, ám ezek az epizódok nem állnak össze egységes jellemrajzzá. Ezt a nagyhangú ripacsot, aki tönkreteszi csemetéjét, valójában nem is lehet vígjátéki figuraként felfogni. Arról nem is beszélve, hogy poénjai ismétlődnek, jön-megy, folyton mozgásban van, mint az úrnapi harang, ám állandó nyüzsgése egy idő után bizony rendezői korlátozásra szorult volna. A fő bajom azonban a fiúval van. Görög László nem tudott mit kezdeni ezzel a megíratlan- vértelen figurával. Ebből a szempontból nem csoda, hogy a film írói (Vámos Miklós és Koltai Róbert) „halálra ítélik” a cselekmény végén, hiszen valójában meg sem született. De minthogy ő a történet narrátora, halála dramaturgiai és logikai képtelenség, mert ez a fordulat magát az elbeszélést szünteti meg. Elképzelni sem tudom, hogy lehet így melléfogni. Egyszóval Koltainak, a színésznek a dolgát ezúttal alaposan megnehezítette a másik két Koltai: az író és a rendező. Nagy Imre t á
