Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-10 / 68. szám
1996. március 10., vasárnap Magazin Dunántúli Napló 7 Az ŰDN Barátainak Klubja A torta is a hölgyeket köszöntötte FOTÓ: MÜLLER Az Új Dunántúli Napló Barátainak Klubja megalakulása óta több rendezvényre hívta meg tagjait. Találkozhattak a lap és a kiadó vezető munkatársaival, farsangi mulatságon vehettek részt. Legutóbb Nőnapköszöntő estet tartottak, melynek keretében a résztvevők megismerkedhettek Hodnik Ildikó újságíróval, a Vasárnapi Dunántúli Napló Kártyafaggató rovatának vezetőjével. A jó hangulatú esten nagy sikere volt az alkalmi tombolának, melynek fő díja a Zeusz utazási iroda által felajánlott, egy hetes, ingyenes görög tengerparti üdülésen való részvétel, továbbá a pécsi Magda cukrászda által készített emeletes torta (lsd. képünkön), a Hajas szalon és a Víg Apát Hotel szolgáltatásait igénybevehető utalványa, a AS-M kiadó iroda értékes ajándékai voltak. A klub március 23-án villánykö- vesdi bortúrát szervez, borkóstolóval egybekötve. Április 12-én a Zeusz irodával közösen a Víg Apát étteremben görög estet rendeznek, ahol tájékoztatást adnak az érdeklődőknek a görög tengerparti üdülési lehetőségekről, lesz filmvetítés, és görög ételkülönlegességeket szolgálnak fel. A programokra a klub pécsi irodájában (Ferencesek u. 1.) lehet jelentkezni hétköznap 9-től 16 óráig. Tagfelvétel: keddenként 14-től 16-ig. Szakállverseny A németországi Schömberg városában 150 férfi gyűlt össze, hogy részt vegyen a német sza- kállbajnokságban. A versenyre így Olaszországból, Hollandiából, Belgiumból, Ausztriából és Svájcból is érkeztek versenyzők. A hét tagú zsűri 15 osztályban adja ki a díjakat. A bajnokságban hét bajusz-, négy kecskeszakáll- és négy telisza- káll-osztály szerepel. Ingó függőhíd a város két része között Mostar, a romváros (Eszéki tudósítónktól) A városból sok látogató tért haza szép emlékekkel. A festőművészek, többek között Csontváiy és Kelle Sándor is, különös élvezettel és sikerrel örökítették meg az orientális motívumokat és a Ne- retva felett épült XVI. századi kő- hidat. Helyén most ingó függőhíd köti össze a város két részét Az utóbbi időben a sajtó és a televízió is sokat foglalkozik a városban lezajló eseményekkel. Sajnos többé nem láthatjuk a régi romantikus városnegyedeket. Azok romba dőltek a horvát-mu- zulmán háborúban. A kilenc hónapig tartó céltalan lövöldözés 1993 végén, a washingtoni egyezménnyel ért véget De ma, két év után sem nyugodt a helyzet habár Hans Koschnik, az európai közigazgatás vezetője, igyekszik a fennálló ellentéteket enyhíteni és rendet teremteni a városban. Nem dicsekedhet sikereivel, nemrég majdnem ő is pórul járt Mostar utcáján, habár az IFOR katonái is védik. A város keleti része szenvedett nagyobb kárt. A lakások 70 százaléka romba dőlt. Az ott élő 65 ezer lakos nagy része még mindig a pincékben él. Több mint egy évig nem volt áramuk és ivóvizük. A gazdaság teljesen tönkrement. A keleti városrészben a bos- nyákok-muzulmánok élnek nagyobb számban. Életszínvonaluk a nyugati részhez hasonlítva sokkal alacsonyabb. A dolgozók nagy számának 1992 óta nincs jövedelme. Nemrég kapták meg a háború után(?) az első nyugdijakat, amelyek átlaga nem haladja meg az 50 DM értékét. E városrészben a bosnyák dinár a hivatalos fizetőeszköz, száz dinár egy márkát ér. Senki sem fogadja azonban el és ezért az igazi valuta a német márka. Az üzletek kirakatában is márkában úják ki az áru értékét. Nagyon keresett a pfe- ning. Az árak a nyugati részhez hasonlítva 20-30 százalékkal alacsonyabbak. Az éttermekben és kocsmákban még olcsóbbak az ételek és italok. Az ismert boszniai csevapcsicsáért 3-4 márkát kémek, a szarajevói sör 1 márka. Közvetlenül a harcok megszűnése után a szlovén áruk lepték el a piacot, bőséges áruválasztékról azonban nem beszélhetünk. A város nyugati része, amelyben főleg horvátok élnek, nem szenvedett akkora rombolást, mint a keleti. Itt főleg emeletes lakóépületeket találunk és a főbb intézmények székhelyét. Az ún. Fő utca valóságos üzleti negyeddé alakult. Európai szinten berendezett üzleteket és éttermeket találunk. A látszat azonban csal - állítják a helyzet ismerői. E városrészben is a lakosság 70 százaléka szociális juttatásokból él, a gazdasági élet itt is pang. Virágzik a fe- ketézés és a vendéglátóipar. Csak egy szűk (vezető)réteg gazdagodott meg a háború folyamán és közvetlen utána. A harcok megszűntek, de az ellenségeskedés még nem. Az emberek az utcán óvatosak, mert a mesterlövészek még leselkednek a romok mögül, hiába cirkálnak az IFOR-harckocsik. Nehéz dolga lesz annak a 100 rendőrnek is akiket Horvátországból vezényeltek Mostarba a béke fenntartása érdekében. A helyzet javulása sokban függ a szerb, a horvát és a bosnyák vezetőségtől, amennyiben ők betartják a daytoni egyezmény cikkelyeit, akkor hamarabb áll talpra Bosznia és Hercegovina Köztársasága és ezzel biztosabb lenne Szarajevó és Mostar egysége is. Ekkor kaphatnák vissza e városok régi fényüket. T. I. Egy újabb szépfiú a Dallas sikersorozatban Nicholas Pearce - Jack Scalia eljutott a „vén Európába” is a Dallas után - épp az elmúlt évA Dallas című amerikai tévéfilmsorozat számos nézője hosz- szú hetek óta hiába keresi néhány tévéműsorban annak az „olaszamerikai” szép fiúnak a nevét, akit még a Dallas Samanthája sem tud kihagyni a „szeretőgyűjteményéből” ... A tévéműsorok egy része ugyanis közü azok nevét, akik már hónapok óta (!) meg sem jelennek a Dallasban de megfeledkeznek az „újakról”. A Jockey-Samantha-Nicholas Pearce „csodaháromszög” egyik csúcsát alkotó Jack Scalia (44) életében - számos Dallas-sztár- hoz hasonlóan - a filmsztárrá válásnak a Dallas-sorozat csupán egy állomása volt. A kreol bőrű Jack Scaüa megjárta a poklot ahhoz, hogy a neve ben. A SAT 1 jóvoltából 1995. augusztus 6-án láthatták számos európai országban őt az Ártatlanul a rács mögött (1994) című amerikai filmben, ahol Connie Harper szerepében egy menedzsert alakított, akit a saját cége tisztességtelen tevékenysége juttatott 15 év börtönbüntetésre. A Dallas Nicholas Pearce-e lényegében epizódszerep, amelyben csupán a „hímringyói” képességeiből képes valamit felvillantani, hiszen Jockey „felszabadított vegyértékei” átmeneti pótlására alkották meg a Dallas forgatókönyvírói ezt a szerepet azzal a céllal, hogy közben , jockey bácsi” a maga energiáit előnyösebb „kamattal” fektethesse be a sorozat „Weststar- lady”-jénél, Kimberleynél... Meg kell mondanunk, hogy Jack Scalia emberi és színészi útja a drogokon, az alkoholon, a számos nőafféron és egy öngyilkossági kísérleten keresztül vezetett el addig, hogy a neve a Dallas után „talpon maradt”. Német sajtóforrásaink szerint az utóbbi időben - a filmsikerei mellett - maradt még egy vigasza: a két szép szőke kislánya - Olivia és Margaret... Hajzer Lajos Kártyát fcogja«*® 4 7 Várakozás jeligét választó olvasónk ezúttal nem várt hiába: neki válaszol a Kártyafaggató. Arra kíváncsi, tartogat-e még a számára szerelmet, társat, boldogságot az élet. A szerelmi esélyekről szólva elmondhatjuk, hogy már most is ott van a közelében valaki, aki szívesen ismerkedne meg önnel még jobban. Ön még talán észre sem vette, mert ez a férfi inkább barát, semmint szerető, ráadásul közeledni is sután, bátortalanul tud, és az sincs kizárva, hogy valamivel fiatalabb önnél. Ettől függetlenül ő igazán kedves fiatalember, akivel jól érzi majd magát, de ennek feltételei vannak. Le kell tudni számolni a múlttal, a lapok szerint ugyanis ön még gyakran a már megtörtént események rossz emlékeinek foglya. Zárja le magában a felbomlott házasságot, és próbálja meg kiverni a fejéből azt a hitet, hogy minden férfi csibész, akiben végül úgyis csalódik az ember. Itt az ideje, hogy kimunkálja önmagát, és megkeresse saját magában azt a fiatal nőt, aki újra erős, és kész a változásokra. Legyen kitartó. Szemlélje úgy a világot, mint olyan valamit, amiben mindig találni szépet, érdekeset, kellemeset vagy jót. Ami azt a nagy pénzt, vagy szerencsét illeti, melyet megjósoltak önnek: valóban látni erre esélyt a lapokból. Elsősorban olyan pénzre gondolhat, melyért nem kellett megdolgoznia, hanem kapja majd. Annyi biztos azonban, hogy kell is majd, mert amúgy az anyagi helyzete nem rózsás, többfelé is kötelezettségei vannak, és még lesznek is. így bármennyi pénzhez jut, lesz hova tennie. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, melyben sorsuk egy fontos kérdésére keresik a választ. A szerkesztőség címére küldött borítékra írják rá: Kártyafaggató.) Egy milánói divatbemutatón a fekete estélyi ruha nemcsak azért aratott sikert, mert egyszerű megoldású és mégis elegáns, hanem azért is, mert igen jól kiemelte a topmodell, Claudia Schiffer szoborszépségű alakját. Rádió mellett Jegyzet Bajnokok viadala, avagy pécsi történések Múlt vasárnap felhívott egy - hangja után ítélve korosabb - férfi, kifogásolta korábbi írásomat, vagy talán az az napit és mondja, szeretné, ha találkoznék vele. Ha találkoznánk valahol a Rákóczi úti nyugdíjas klubban - ha jól értettem. Szóval, tisztázni kéne a dolgokat. Közlöm vele, nincs kedvem senkivel sem találkozni, különben sem előadáson, még a legkedvencebb Váradi Antal úti klubomban sem. Elég volt ezekből évtizedeken át. Ekkor - eléggé ingerült hangon - azt mondta, „ ___ maga a múlt r endszerben is lihegett.. Szokásomtól eltérően, iszonyatos dühbe gurultam: „Tudja mit?! Menjen a büdös ...!!!” Vagyis olyan ordenáré módon vágtam vissza, hogy például ilyen szöveg alatt a rádióban mindig füttyjel jelzi a nem kívánatos jelzőket, ocsmányságokat egy-egy telefonos tere-fere során. Lecsaptam a kagylót, de mindjárt lehiggadtam. Pontosan én viselkedek úgy, mint ami ellen mindig, minden írásomban „harcba” szállók. Ideges világban élünk, az ingerült és sértő hangnem eluralkodott már rég a parlamentben, a boltokban, a buszokon, félfogadásos hivatalokban, kivéve a kocsmákat. Uram, megkövetem: elnézését kérem. Ami pedig a lihegést illeti, igaz: lihegve mászok föl nyolc emeletet ha rossz a lift, lihegve araszolok fölfele a hegyi utcákon, egy panelházban jó kis baráti összejövetelekre járunk és én háromszor támaszkodom a lépcsőkorlátnak, míg fölérek a negyedik emeletre. Meg az ember sok mindent csinál lihegve, bár ebből már kinőttem ... Sajnos. Szóval: elnézést. Ám a dühös kifakadásokkal szinte együtt kell élnünk. A napokban jövök lefele a Rókus utca lépcsőin, a Szliven Áruház előtt elkerülök egy idősebb öregurat, jobbról előztem és siettem a 27-es buszra. Rám kiáltott kivörösödött hangon: „Jó hogy föl nem lökött a marhája...!” Visszanézek, ott áll, támadóan. Vissza lépek: „Kérem uram! Van egy kis ráérő ideje?” - „Én mindig ráérek, de mi köze hozzá?” Halkan szólok neki: „Semmi, csupán azt kérdezném Öntől: miért olyan dühös, végülis kereszteztem az útját, de a távolság így is volt köztünk vagy három méter. Mindenki rohan, ideges, mindenkinek van gondja-bánata a mai világban, de hát még sem kéne megkeseríteni egymás életét. Nem gondolja?” Elhallgat, néz rám: „Van gondom elég. Feleségem már évek óta beteges, a nyugdíjam, meg az övé is, éppen csak arra elég, hogy föl ne forduljunk. Mit akar még, táncoljak magának?” Mindezt már csendesen közli velem, elkeseredve. Még harminc percet beszélgetünk nyugalomban, csendesen. Megtárgyaljuk a világ sorát, aztán bemutatkoztunk, mielőtt elváltunk. Még mosolygott is egy kicsit. Megvigasztaltuk egymást. A buszmegálló felé tartva eszembe jutott az egyik parlamenti ülés. Pontosabban az egyik képviselő. Aki harsogva kezdi örökös szidalmait, olyan örökös dühvei, hogy szája széle elfehéredik. Annyira ellenszenves - azóta, hogy két éve bekerült a parlamentbe -, hogy ha netán igaza lenne egyben- másban (ilyen is előfordul) csak utálatot vált ki belőlem és szánalmat. Ez a típus - menthetetlen. Kár, hogy ott ül az Országházban. Beérek a szerkesztőségbe, kezembe adnak egy levelet. Tele helyesírási hibákkal. De most nem számít. Idézem a levél egy részét: az illető a kertvárosi buszon utazik, és - meséli - két kisiskolás fiúba belekötött egy dühös felnőtt: „Ne dumálj te szarházi, mert úgy leváglak a buszról, hogy beledögölsz ...!” A levélíró felháborodott az eset kapcsán. Érhető módon. Csakhogy nézzük a körítést: „Ha nem hozzák le a levelemet, én olyan pozícióba vagyok, hogy önök mind repülnek a helyükről... Súlyom 150 kiló, magasságom 180 centi...!” Válaszul én is közlöm a méreteimet: súlyom 100 kiló, „magasságom” 165 centi. Gondolom, Ön boxbajnok féle, ám.szerénységem: futóbajnok. >
