Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-28 / 86. szám

12 Dünántúli Napló Közélet 1996. március 28., csütörtök Az árak mehetnek fölfelé, de utazni akkor is kell LÖFFLER GÁBOR FELVÉTELE Volán vonalak Ahány város, annyi tarifa A rendelkezésre álló statiszti­kák szerint ma Magyarorszá­gon Zagyvarékason a legol­csóbb a helyi közlekedés. Ezen a településen harminc forintba kerül egy autóbuszjegy. És a legdrágább? Nos, több telepü­lés is „vetélkedik” e címért. Mert például, ha Nyíregyhá­zán, vagy Szombathelyen az autóbuszon veszi meg az utas a jegyét - s nem elővételben - úgy bizony egy utazásért 70 forintot kell fizetnie. (Elővé­telben Nyíregyházán 50 forint, Szombathelyen 42 forint a buszjegy ára). A települések helyi közle­kedését túlnyomórészt a Volán vállalatok látják el üzleti ala­pon. A Volán Egyesülés adatai szerint összesen 97 városban és 26 községben működtetnek e vállalatok helyi járatot. S mondhatnánk azt is: ahány vá­ros annyi tarifa. Egy-két kivé­teltől eltekintve a települése­ken az elővételben vett autó- buszjegyek ára általában negyven és ötven forint között változik. Sok mindenen múlik az ár, hiszen a helyi járatok üzemel­tetési költségét meghatározza a településszerkezet csakúgy, mint a lélekszám, az utasok és a bérletesek száma. S van még egy meghatározó elem: a helyi települési önkormányzat anyagi helyzete és támogatói szándéka. Mert az ár és a járat­sűrűség végső soron az ön- kormányzaton múlik. A Volán vállalatok úgynevezett ellátási kötelezettsége ugyanis csupán a helyközi tömegközlekedésre vonatkozik, a helyi közlekedés az önkormányzatok felelős­sége. A tömegközlekedési vállala­tok illetve vállalkozók - jó né­hány van belőlük az országban megteszik ajánlatukat. Olyan ajánlatot, amely termé­szetesen nem veszteséges - pi­acról és nyereségérdekeit cé­gekről van szó -, s aztán az önkormányzaton a sor, hogy ezt az árat elfogadja-e, vagy pedig költségvetéséből valami­lyen összeggel hozzájárul a helybeli lakosok utazási költ­ségeihez. Tehát a hozzájárulás mértéke is befolyásolja az árat. Persze az önkormányzatok többsége szegény, nem tud nagy összegeket fizetni. így tehát míg az állami támogatást - fogyasztói árkiegészítést - kapó tanuló és nyugdíjas bérle­tek ára általában 3-400 forint, addig az államilag nem ked­vezményezett egy vonalas havi bérletek ára településtől függően 1100 és 1600 forint között van. Sokan úgy vélik, hogy a Vo­lán vállalatok még mindig monopol helyzetben vannak, s élnek ezzel a felkínálkozó le­hetőséggel. Ugyanakkor a Vo­lán szakemberek úgy fogal­maznak, a helyi közlekedésből származó bevételeik egy része nullszaldós, illetve a jegyek ára csupán minimális, a való­ságos amortizációt sem fedező költségösszetevőket tartal­maznak. Hogy hol az igazság? Tény: a nagyobb városokban alapított önkormányzati tö­megközlekedési vállalatok és az egyes településeken megbí­zott magánvállalkozók is a Vo­lán vállatokéhoz hasonló tari­fákkal dolgoznak. Szakmai körökben most so­kan várják nagy érdeklődéssel a Közlekedéstudományi Inté­zet kutatásának eredményét, amelyet Gödöllő város pol­gármestere rendelt meg, nem titkoltan azzal a céllal, hogy szembesítse a kutatási ered­ményt az érintett volán vállalat ajánlatával a helyi tömegköz­lekedés szervezését, költségeit és tarifáit illetően. Ez év elejétől több megyé­ben új rendelkezéseket hoztak a tömegközlekedést lebonyo­lító cégek: a helyközi járato­kon nem fogadják el a telepü­lések közigazgatási határain belül sem a helyi bérleteket. Ez elsősorban a települések határaiban levő hobbi- és ví- kendtelkek tulajdonosait érinti érzékenyen. A települések he­lyi tömegközlekedésével kap­csolatban nagy az egymásra mutogatás. Az utas a magas árra, a Volán az önkormány­zatra, az önkormányzat a Vo­lánra mutat. Úgy tűnik, min­denkinek igaza van. Csakhogy ettől nem lesz olcsóbb a vonal­jegy. S. Boda András Összegzés az idei télről Hidegebb, csapadékosabb és havasabb Az átlagosnál hidegebb, csa­padékosabb és havasabb volt az 1995-1996-os tél. Az Or­szágos Meteorológiai Szolgá­lat most elkészített statiszti­kája szerint azonban ez nem rendkívüli, hiszen minden tíz télből legalább egy-kettő ha­sonló. A tél okozott meglepetéseket is. így például az ideinél mind­össze 14 hidegebb február for­dult elő az utóbbi 115 évben. Januárban pedig Mencshelyen 98 milliméter volt a havi csa­padék mennyisége, 1961 óta a legmagasabb. A kronológiai sorrend szerint a kellemesen enyhe és napsüté­ses október után november 3-án váratlanul köszöntött be a tél. Az ország keleti, délkeleti felé­ben 15-20 centiméter vastag­ságú hóréteg fedte a vidéket, s a szélviharral együttjáró havazás több napra járhatatlanná tette az utakat. Ebben a hónapban a kö­zéphőmérséklet országos átlag­ban 2,4 fok Celsius-fok volt, ami 2,6 Celsius-fokkal maradt el a sok évi átlagtól. Tíz évben egyszer lehet számí­tani ehhez hasonlóan zord no­vemberre. Decemberben a havi közép­hőmérséklet mindössze fél fok­kal volt alacsonyabb a szoká­sosnál. Ám december utolsó napjaiban cudar időjárás volt, előtte pedig karácsony tájékán az erős felmelegedés a Kárpá­tokban és a keleti országrész­ben árvizeket okozott. Csapa­dékból Dunántúl kapta a leg­többet, főleg a Balaton és Szentgotthárd térsége, ahol a szokásos mennyiségnek két és fél-háromszorosa hullott le, amire ezeken a helyeken 40 éve nem volt példa. Hóból is a Du­nántúl kapta a legtöbbet, s a hó­réteg vastagsága Tolna és Vas megyében még a 40 centimétert is meghaladta. Januárban is 0,4 fokkal volt alacsonyabb az országos kö­zéphőmérséklet, mint a sok évi átlag. Ezzel az idei tél megsza­kította az enyhe telek tízéves folyamatát, hiszen utoljára az 1986-1987 telén volt hasonló a középhőmérséklet. Csapadék­ból ebben a hónapban a szo­kásnak másfélszerese hullott, ezen belül a Bakonyban csak­nem háromszorosa. Hóból is sok volt, a hóréteg Keleten 15- 25, Nyugaton 25-40 centimé­terre vatagodott. A három hónapos kemény tél után már mindenki enyhülést vált februárban, hiszen közele­dett a tavasz, de ennek ellenke­zője történt. Az idén a február volt a leghidegebb téli hónap: országos átlagban a középhő­mérséklet mínusz 3,2 Celsius- fok volt, ami 3,7 fokkal alacso­nyabb a sok évi átlagnál. Gya­korlatilag minden reggel fa­gyott, és 10-15 napon keresztül még délben sem emelkedett a hőmérséklet fagypont fölé. Természetesen a hóréteg is gyarapodott és a Bakonyban, valamint az Északi-középhegy­ségben elérte a 60-70 centimé­teres vastagságot is. Miután a március sem hozott komoly ol­vadást, a tél legvastagabb hóré­tege Kékestetőn március 4-én és 5-én volt, amikor 91 centi­métert mértek. A kemény és csapadékos tél haszna, hogy a talaj nedvesség­készlete országszerte feltöltő­dött. Lakásépítés és megszűnés A lakásépítkezés a korábbi visszaesés után az elmúlt évben megélénkült, tavaly csaknem 25 ezer lakást vettek haszná­latba, négyezerrel többet, mint az előző évben, ilyen arányú növekedésre évtizedek óta nem volt példa - tájékoztatta a Köz­ponti Statisztikai Hivatal a táv­irati irodát. A jelentésből az is kitűnik, hogy a jelenlegi építési kedv a háború előtti utolsó bé­keév, vagy az 50-es évek újra­kezdésének lakásépítéshez ha­sonlítható. Az elmúlt esztendőben az or­szágban több mint 39 ezer épí­tési engedélyt adtak ki, 43,8 százalékkal többet, mint az előző évben. így az érvényben lévő összes építési engedély száma 138.225. A fővárosban mindössze 7 százalékkal, Sza- bolcs-Szatmár-bereg megyében azonban 172 százalékkal több építési engedélyért folyamod­tak a múlt évben, mint egy esz­tendővel korábban. Lényegé­ben a lakásépítés Szabolcsban, Pest megyében és a fővárosban koncentrálódik. Az 1995 évi statisztika sze­rint már nem jellemző az épít­kezések elhúzódása, hiszen több mint 4000 lakás, az év so­rán használatba vett lakások 17 százaléka az az évben kiadott engedély alapján épült fel. A korábbi esztendőkben mind­össze négy-hat százalékos volt az egy évnél rövidebb idő alatt felépült lakások részesedése. Az átlagos kivitelezési idő 8 nappal csökkent a múlt évben, az új családi házak pedig öt hó­nappal rövidebb idő alatt ké­szültek el, mint korábban. A statisztika arra is rámutat, hogy csak a családi házak épí­tésének köre bővült, minden más építési forma visszaszorult. Az új építkezések több mint 18 ezer épületet jelentenek, 95 százalékuk egylakásos épület. Az épített lakások átlagos nagysága 99 négyzetméter, ez két négyzetméterrel nagyobb, mint az előző évben. Leginkább két, két és fél, illetve három­szobás lakásokat építettek. Az elmúlt esztendőben 6400 lakás szűnt meg, 27 százalékkal több mint egy évvel korábban. A megszűnt lakásoknak 90 szá­zaléka személyi tulajdonban volt. Ezek általában 1944 előtt épült földszintes épületekben, viszonylag kis alapterületüek voltak. Változatlanul mind ke­vesebb üdülőt építenek, 1995- ben 12 százalékkal kevesebbet mint az előző évben. i Csak ülök... Ülök és hangosan gondolko­zom. Eltűnődöm és arra a kö­vetkeztetésre jutok - s talán nem is vagyok ezzel egyedül -, hogy valami nincs rendjén az ország törvényhozási apparátu­sában, a T. Házban, azaz ügy­rendjében. Még véletlenül sem akarok politizálni, legfőképpen vala­mely pártra, vagy frakcióra mu­togatni, netán számon kérni. Úgy érzem, szerkezeti hiba van. Valami nem működik egé­szen jól - és ez jogosan kelt megütközést azokban, akik egy hételeji délelőttön bekapcsol­ván a televíziót, ha nem éppen eléggé méltatlan szócsatát lát­nak és hallanak, azt látják, hogy plenáris ülés lévén, a kamera üres székeket mutat széltében- hosszában, és a falaknak, vagy a semminek szónokló képviselőt a szónoki emelvé­nyen. Hát nem tudom, kinek beszél - függetlenül az elhangzottak súlyától és értékétől - a jobb sorsra érdemes „képviselő”, sa­ját magán kívül, az elnöklő, 4-5 éppen más dolga nem lévén megpihenő honatyán kívül? Csak a falaknak, a kamerának, vagy a jobb híján más műsort nem lelő nyugdíjasnak . .. Nincsen ez jól. Mi lenne ak­kor a jobbító megoldás? Például az, hogy a házsza­bály - amelyre elég sűrűn tör­ténik más aspektusokból hivat­kozás - előírná, hogy plenáris ülésen a képviselők részvétele kötelező, vagy legalább mini­malizálnák az igazolt távollé­tet! Egyetértek azzal, hogy a képviselői munka nem merül ki az ülésteremben. A törvények előkészítése, kidolgozása, szakszerűsítése, finomítása a bizottságokban dől el. Ez így van minden parlamenti rend­szerben - de ha elvárjuk, hogy a dolgozó ember, lett légyen fi­zikai vagy szellemi munkavál­laló, ledolgozza a napi nyolc óráját - kurta étkezési szünettel -, akkor joggal elvárható lenne, hogy a nem éppen „alul-fize- tett” törvényhozási munkával megbízott képviselőink ne tá­vollétükkel alapozzák meg majdani döntésüket, amikor sors-kérdésekben a lenyomható három gomb közül választa­nak! De hogyan tudja ezt nyugodt lelkiismerettel teljesíteni, ha ott sincs? Végezetül emberi szemmel nézve valahogy sértő kicsit az előadóra - aki a levegőbe be­szél - és áttételesen azokra is, akikre vonatkozik mondandója - rám, rád, mindannyiunkra, Tisztelt Választó Honpolgár! Dr. Hegedűs Sándor Német nyelvi versenyek A JPTE 1. sz. Gyakorló Általá­nos Iskolában rendezték meg a német tagozatos iskolák ha­gyományos nyelvi versenyét a 7. és 8. osztályos tanulók szá­mára. A versenyzőknek három feladatot kellett megoldaniuk: 1. írásbeli, 2. társalgás, 3. szitu­áció. Eredmények: 8. osztály, írásbeli: 1. Frank Tünde (JPTE 1. sz. Gyakorló Ált. Isk., tanára: Péter Tibomé), 2. Szigeti Teodóra (JPTE 1. sz. Gyakorló Ált. Isk., tanára: Péter Tibomé), 3. Gyúró Dalma, Jung Eszter (Belvárosi Ált. Isk., tanáruk: Bencze Jánosné). Tár­salgás: 1. Gyúró Dalma, Jung Eszter (Belvárosi Ált. Isk., ta­náruk: Bencze Jánosné), 2. Frank Tünde, Szigeti Teodóra (JPTE 1. sz. Gyakorló Ált. Isk., tanáruk: Péter Tibomé), 3. Ar­nold Katinka (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Bencze Jánosné), Keserű Dénes (Gyárvárosi Szi- ebert Róbert Ált. Isk., tanára: Hajdú Zsuzsa). Szituáció: 1. Gyúró Dalma, Jung Eszter, Ar­nold Katinka (Belvárosi Ált. Isk., tanáruk: Bencze Jánosné), 2. Frank Tünde, Horváth Petra, Szigeti Teodóra (JPTE 1. sz. Gyakorló Ált. Isk., tanáruk: Pé­ter Tibomé), 3. Ackermann Andrea, Keserű Dénes, Weint- rauth Ágnes (Gyárvárosi Szie- bert R. Ált. Isk., tanáruk: Hajdú Zsuzsa). 7. osztály, írásbeli: 1. Györke Enid (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Horváth Ágnes), 2. Varga Balázs (ANK 1. sz. Ált. Isk., tanára: Sey Gábomé), Szalmásy Gábor (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Horváth Ágnes), 3. Adamovich Anna (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Horváth Ág­nes). Társalgás: 1. Györke Enid (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Horváth Ágnes), Varga Balázs (ANK 1. sz. Alt. Isk., tanára: Sey Gábomé), 2. Szabó Mari­ann (Belvárosi Ált. Isk., tanára: Horváth Ágnes), 3. Brachmann Zita (Bánki Donát Ált. Isk., ta­nára: Lőrinczné Mohácsi Beat­rix). Szituáció: 1. Györke Enid, Szabó Mariann, Léderer Judit (Belvárosi Ált. Isk., tanárük: Horváth Ágnes), 2. Bartis Bor­bála, Horváth Rita, Szilágyi Éva (JPTE 1. sz. Gyakorló Alt. Isk., tanárak: Bobánovics Lász- lóné), 3. Barlai Melani, Babib Szilvia, Brachmann Zita (Bánki Donát Ált. Isk., tanárak: Lő­rinczné Mohácsi Beatrix). Szerencsejáték az DŰnántúli Napló Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk! A nyertes előfizetői kódját (amely a hírlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. Az Ön \Mví\ÚJV nyerőszáma:'/ - -V '/- Á /• yV /vV' flifífMiŐIf* A Regős & Regős építőanyag-kereskedés II MWI Pécs, Szivárvány u. 5., telefon: 324-779. Ön a nyertes? a nyertes előfizetőnek 1000 Ft értékben ajándékoz csemperagasztót, színes fugázót stb. amely a jelzett címen vehető át a kapott értesítés felmutatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom