Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-01 / 59. szám

8 Dünántúli Napló Közélet 1996. március 1., péntek Elloptak egy sárga tengeralattjárót is Sok a betörő, kevés a rendőr A betöréses lopások száma az elmúlt évben az egységes rendőr­ségi, ügyészségi statisztika szerint az 1994-es 78 877-ről 82 201-re nőtt. (Ezek egynegyede általában lakásbetörés). Számuk csökkent Bács, Fejér és Vas megyében, a többiben stagnált vagy éppen emelkedett. A helyszín átrendeződött Tonhauser Péter rendőr alez­redes, az ORFK vagyonvé­delmi alosztályának vezetője szerint Csongrád, Jász-Nagy- kun-Szolnok és Nógrád me­gyében egy év alatt 30 vagy an­nál is több százalékkal nőtt e bűncselekmények száma. Or­szágosan 6,2 %-kal több lakás- betörést követtek el 1995-ben, mint 1994-ben. Különösen sújt­ják ezek a bűncselekmények Győr-Moson-Sopron, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Zala megye lakóit. A szegényebb vidékeken jel­lemző a megélhetési bűnözés. Kis boltokat, őrizetlen hétvégi házakat, nyaralókat törnek fel, elsősorban élelemért, takaró­kért, gázpalackokért, könnyen értékesíthető műszaki cikke­kért. E bűnözési típus döbbene­tes példájaként említi Tonhau­ser alezredes a Baranya megyei Gilvánfán történteket. A kis falu egyetlen élelmiszerboltját egy időben minden éjjel feltör­ték, de soha nem nyúltak az ott levő pénzhez, csak élelmet vit­tek el. Azokban a megyékben, ahol sok a kistelepül, és így Zalában, Somogybán, Bács-Kiskun me­gyében, gyakran hatolnak be a polgármesteri hivatalokba. A betörők a maguk logikájával úgy vélik, hogy ahol hatalom van, ott pénz is akad. Tévedé­sük törvényszerű: a kistelepülé­sek önkormányzata a legtöbb­Meg kell mondani őszintén, hogy nem sokan maradtak ab­ból a többezres seregből, akik Pécsett is megismerkedtek ezen logikus és igazságos megoldást kívánó nyelvvel, az eszperan­tóval. Egy időben az eszperantó eszme hívei ezt a nyelvet sze­rették volna az emberiség nyelvi összekötőjének látni, hi­szen legalább ötször rövidebb idő alatt - és tökéletesen - elsa­játítható mint például az angol. Rengeteg erőfeszítést tett ez ügyben az Eszperantó Világ- szövetség az elmúlt 100 évben, és az ENSZ-nél korábban még a Népszövetségnél is, de mint látjuk, az ügy mindig zátonyra futott, mert túl hatalmasok az ellenérdekű felek. El kell ismerni: ma az angol szőr szegény, legfeljebb a tiszt­viselők összedobott kávépénze lehet a zsákmány. Új jelenség, hogy a falvakban több drága Az utcára is kevés rendőr jut növényvédőszert tartalmazó, úgynevezett méregraktárt tör­nek fel, kizárólag értékesítési céllal. Ötmillió forintos értékhatár A betörések kárértéke az 1994-es 6,62 milliárdról 8,78 milliárdra nőtt. Az 5 milliós ér­tékhatárt a betörők összesen 51 esetben lépték túl. Ez azért fon­tölti be egyre inkább a nemzet­közi nyelv szerepét, ami renge­teg fáradságtól megkíméli az angol anyanyelvűeket és még fölényben is érezhetik magukat azzal szemben, aki csak „ta­nulta” az angolt. Tudom, hiába háborgunk, ez van. Megértem tehát azokat a volt eszperantistákat, akik cél­talannak tartják a mozgalom­ban való munkájukat, hiszen a rendszerváltás óta még nehe­zebb körülmények között dol­gozunk. Mégis vallom: van he­lye nem világnyelvként is az eszperantó tanulásának. Az kell csinálni nagy jelszavak és ál­mok kergetése nélkül is, amit az elmúlt száz esztendőben is csináltak az eszperantisták. Ki- ki tehetsége és szabadideje függvényében többé-kevésbé tos szám, mert 1993 óta például Budapesten e határ alatt a kerü­letekben, fölötte a BRFK ha­táskörében folytatják a nyomo­zást. (Vidéken is ez az értékha­tár szabja meg a városi, illetve megyei hatásköröket). Az vi­szont természetes folyamat, hogy a legjobb nyomozók rendszerint a megyei illetve a FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR BRFK központi állományába kerülnek. Az ő eredményessé­gük érzékelhetően jobb is, mint például a budapesti kerületek­ben vagy a vidéki városokban, településeken. A bűnügyes ál­lomány ijesztő ritkulása (mint­egy 1000 fő hiányzik) az alsóbb szinteken válik mind érzékelhe­tőbbé. Egyre kevesebb az olyan tapasztalt nyomozó, akitől a fia­talok az évtizedes tapasztalato­megtanulhatja a nyelvet, ami rövid idő alatt sikerélményt ad­hat, főleg a külhoni eszperantis- tákkal való érintkezés révén. Másrészt főleg a gyermekeknél igen megkönnyíti a nyelvek szerkezetének megértését, ami más nyelvek elsajátításánál is előny. Egy csomó, főleg latin eredetű nemzetközi szó és kife­jezés az eszperantó alapja, ami­nek elsajátítása az általános műveltség frontján előny. Az eszperantisták között ugyanak­kor nagyon sok a társaságot ke­reső ember, s ezért van az egész világot behálózó szervezete, változatos programajánlások­kal, amelyeket főleg az eszpe­rantó újságokból lehet megis­merni. S csak emlékeztetőként: öröm volt az elmúlt nyáron nézni azt a több száz fős nem­kat átvehetnék. (A budapesti rendőr-főkapitány szerint a be­töréses lopások felderítési eredményessége a fővárosban 1995-ben 16,6 %-ról 12,8 %-ra (!) csökkent, főként a kerületi kapitányságok rossz teljesítmé­nye miatt.) Szerezzenek be riasztót! 1995-ben több betörést kö­vettek el műkincsek, műtárgyak megszerzése érdekében. Felte­hetően megbízásból hatoltak be a fertőrákosi kastélyba, egy Tá­rogató úti lakásba, egy pilisbo- rosjenői villa és egy perkátai épületbe. Az elmúlt évben az állami tu­lajdonban lévő múzeumokba - feltehetően a fegyveres őrök és a korszerű riasztók alkalmazása miatt - nem próbáltak betömi. Tanács a műtárgyak tulajdono­sainak: készítsenék leltárt és színes fényképes dokumentá­ciót nagyobb értékeikről, s eze­ket tartsák megbízható helyen. Ezek hiányában a nyomozás szinte megoldhatatlan. Szerez­zenek be riasztót is. Bárkinek lehet otthon több értékes mű­szaki cikke (színes tv-je, mik­rohullámú sütője, számító­gépe). Legalább a gyártási számokat írják fel, az nem kerül pénzbe. 1996 eddigi legérdekesebb lopása: Budapesten a XI. kerü­leti Kopaszi gáton, a METEOR Természetbarátok telephelyéről elloptak egy narancsszínű, négy légtartályos, villanymotoros, kétszemélyes tengeralattjárót. Ez nem vicc. A körözést kiadta január 31-én a XI. kerületi rendőrkapitányság. Némethy Gyula de él zetközi társaságot, akik a 47. nemzetközi vasutas eszperan- tista találkozón vettek részt Pé­csett. Másrészt Abaligeten 25 éven át szervezte az eszperan- tista természetbarátok találko­zóját a nemrég elhunyt Pallós Istvánná. E mozgalmat szeret­nénk újraéleszteni. A napokban megtartott tagy- gyűlésen új vezetőséget válasz­tottak a baranyai eszperantis­ták. Jelen sorok írója, Szűcs Ist­ván nyugalmazott gépészmér­nök, mint a Baranyai Eszpe­rantó Egyesület elnöke próbálja a nehéz időszakon átvezetni e civil szervezetet. A szervezet továbbra is hétfőn délelőttön­ként valamint minden hó utolsó hétfőjén délután 5 órakor tartja összejöveteleit Pécsett, a Peda­gógus Házban. Szűcs István Az eszperantó nem győzött, Városszéprtök hívják a fiatalokat Mólóban a tél, alig váijuk már a kiviruló tavaszt, az éltető nap­sugarat. Mint mindig, most is meg-megújuló lélekkel kíván­juk köszönteni a március idusát. Ilyen lelkesedéssel és hittel ké­szítik elő a városszépítők a ta­vaszi városismereti versenyü­ket és várják, hogy vegyenek azon részt a város fiataljai, "idősebb ifjai”. A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület ezen vetél­kedőjének célja Pécs híres mű­emlékeinek megismerése. Ezen belül a főtéma: Pécs város okta­tásával összefüggő épületei, a házakon található címerek és híres helyi emberek. Minden vetélkedőn való részvétel mozgatója a jutalom­szerzés, és ez így lehet majd je­len esetben is azzal a kivétellel, hogy szerintünk itt mindenki csak nyertes lehet. A résztve­vők ugyanis minden bizonnyal előre megismerkednek Beze- rédy Győző: Pécs, és Romváry Ferenc: Pécs szobrai című könyvével valamennyien átta­nulmányozzák városunk törté­netét, nevezetességét. És ha ez a tanulmányozás a résztvevőnek esetleg nem is jelent majd győ­zelmet, de mindenképen nyere­séget, hogy Pécsről való isme­rete bővül. A városszépítőket a várható résztvevők magas létszámára tekintettel a vetélkedő rendezé­sében segítik a Támasz Alapít­vány aktívái, és a 217-es KMI cserkészcsapat tagjai. A jelent­kezés és az induló színhely Pécs, Széchenyi tér 11, a cisz­tercita rend Hunyadi Mátyás fi­úkollégiuma március 9-én, szombaton délelőtt 10 órai kez­dettel, ahol jelentkezni lehet Mátrai Gábor tanár úrnál, a fő­rendezőnél. Fiatalok! Éljetek a lehetőséggel, hívunk, várunk benneteket! Jó vetélkedést és jó hangulatot kíván minden részt­vevőnek Dr. Marton István a városszépítők elnöke Böjti gondolatok - farsang után Hajdan volt ősöm bölcs taná­csa szerint a legjobb életutat választottam volna, ha a bor­bély mesterségre adom feje­met, mondván, hogy fő nélkül mégsem születnek emberek, következésképpen figarókra mindig szükség van és lesz. (Igaz viszont, hogy nem vette számításba az idők változását, korunk „tar” divatját, ám az is igaz, hogy a kivétel mindig erősíti a szabályt...) Azért ebben a földhözragadt bölcsességben van valami, csak időben és térben alkal­mazkodni kell a követelmé­nyekhez. Manapság nem elég ími-olvasni, meg is kell emész­teni, amit kisilabizálsz, jó szándékú polgártársam, a kü­lönböző méretű űr- és adatla­pok kitöltésekor - például adó­ügyekben. Ahogy mondani szokták - a kecske is megkapja járandóságát, de azért a ká­poszta se pusztuljon ki egé­szen. Ezért ha újra kezdhet­ném, a hajdan volt ős tanácsát követve, mondjuk adó-tanács­adó lennék, hogy segítsem a nagy kapu mellett meglelni a kiskaput - ami ugyebár ott van, csak hát nem adatott meg min­den halandónak az a sasszem, hogy rá is akadjon. (A kisördög azt susogja erre: nem volna jobb és egyszerűbb bővített mondatok helyett tőmondatban fogalmazni, hogy ne csak a diplomás értse, néha az is alig - a .jogszabályt?”). Visszatérve fent idézett ősöm bölcsességéhez: az se lenne kutya, ha azzal kezde­ném - feltéve, hogy vissza tud­nám forgatni az idő kerekét -, hogy megpályázok, sőt el is foglalok egy jól fizetett pénzin­tézeti vezetői posztot, sőt fel­ajánlanám, hogy miniszter le: szék ideig-óráig ... ha lúd le­gyen kövér alapon. És ha meg­unnám, vagy engem unnak, venném a kalapom, elegánsan zsebrevágva minimum fél évi taksámat -, nyugodtan néznék egy másik bársonyos szék után. A mi szép nyelvünk olyan gazdag, mindenre tudja az adekvát jelzőt: az ózdi munkást elbocsátják, a vasutasnak, pe­dagógusnak felmondanak, tisztviselőt menesztik - ha elég öreg, nyugdíjazzák - de min­denképpen elküldik s legfel­jebb ideig-óráig, Jdelégülhet” a segély címen folyósított ala­mizsnán ... Azt mondja a belsőm: ez nem egészen morális, nem is etikus dolog. Viszont adva van a lehetőség, a, jogi háttér” - és ugyebár az, de jure nem tá­madható sikerrel. Én, Te, Ő, Mi, Ti - ezt jól tudjuk. Igen, az „Ők” kimaradt. Legyünk opti­misták. Talán legyünk abban a hitben, hogy egyszer felébred valakikben az, aminek nincs joga elaludni. De ez már más kategória, böjt van ... bármi­lyen hosszú volt a farsang. Elvégre: „Isa, por és homu vogymuk...! Dr. Hegedűs Sándor Vikár Béla és a Kalevala M ár több mint száz esz tendeje minden február 28-án megemlékeznek Finn­országban a nemzeti eposzuk­ról, a Kalevaláról. Ez a ha­gyományos „Kalevala napja”, mely 1978 óta, mint a finn művelődés napja az ország fellobogózott nemzeti ünne­pei közé tartozik. Elias Lönnrot 1835. feb­ruár ,28-án írta alá a Kalevala első változatának az elősza­vát. Ez a nemzeti ünneppé emelt dátum is mutatja a Ka­levala páratlan jelentőségét. A pécsi Magyar-Finn Tár­saság minden évben megem­lékezik a finnek nemzeti ün­nepéről, Vikár Bélának, a Ka­levala első jelentős fordítójá­nak a mai Zeneművészeti Éő- iskola falán lévő emléktáblája előtt, a Mátyás király utcá­ban. Az emléktáblát Vikár Béla halálának a 20. évfordu­lójára, a Kalevala kiadásának 130. évfordulóján 1965-ben helyezte el a Janus Pannonius Múzeum a néprajztudós egy­kori iskolájának a falán. A Kalevala 5 fordítója kö­zül 3 megfordult Pécsett. Barna Ferdinánd a pécsi jog- liceum diákja volt, ő készí­tette el az első fordítást 1871- ben. A legutolsót Szenthe Imre, aki pécsi származású. Fordítása 1987-ben jelent meg Münchenben. Vikár Béla 1869-től 1877- ig a pécsi főreáliskolának - a mai Széchenyi István Gimná­zium jogelődjének - a diákja volt. Az azideig 6 évfolyamos iskola 8 osztályosra bővült a 1875-76-os tanévben. Az 1877-es iskolai értesítő 84. lapján olvasható Vikár Béla bizonyítványa, s az, hogy „gyorsírászati tanfolyamot tartott Vikár Béla VIII. osztá­lyos tanuló”, az 56. oldalon, hogy az önképző Eötvös-egy- let elnöke. De most térjünk vissza a Kalevalához, s azt vizsgáljuk meg, hogyan jut el Vikár Béla a Kalevala fordításáig. A XIX. század elején ébred rá a finn értelmiség arra, hogy sajátos múltjuk, történelmük van, s sorsát csak akkor ve­heti kézbe, ha ezt népében és másokban is tudatosítja. Ez az a kor, amikor Arwidson, a turkui egyetem történelemta­nára írja: „Svédek nem va­gyunk, oroszok nem leszünk. Tehát finneknek kell len­nünk.” Szava pusztába kiál­tott szó volt, míg meg nem született a Kalevala. Megje­lenése úgy hatott a finnekre „mintha a pásztor fiának azt mondták volna, hogy ő a ki­rályfi; a nép megvetése helyét a nép csodálata foglalta el.” Olvashatjuk egy XX. századi méltatásban. A Kalevala Finnországban a nemzeti egység kifejezője lett, külföldön az ország szimbólumává vált. Vikár Béla a múlt századi nagy nyelvészek Reguly An­tal és Hunfalvy Pál közvetíté­sével ismerkedik meg a Kale­valával, de olvasta a Barna Ferdinánd-féle fordítást is. Elias Lönnrot írja Hunfalvy- nak a század közepén: „És Te ne mondd otthon, hogy vad barbárok a finnek, Emberek élnek fenn, távol Északon.” A rokon népek költészete iránti érdeklődés már jelen volt a magyar tudományos köztu­datban. Vikár Béla első Kale- vala-fordítása - a 9. ének - 1891-ben jelent meg a Hun­falvy Albumban. Az első részlet megjelenése előtt Vikár Béla fél évet töl­tött Finnországban és a Kale­vala legfőbb gyűjtőhelyén, Karjaiéban. „Fölkerestem a rengeteg erdők ölében rejtező falvak dalosait, hogy saját fü­lemmel hallja, tőlük a még élő hagyományokat, az éne­kek ritmusát, zenéjét, előadá­sának a módját.” Fordításait folyamatosan jelentette meg folyóiratok­ban, míg 1909-re elkészült a teljes Kalevala. Honnan vette az erőt Vikár Béla a Kalevalához, a mű magyarrá teremtéséhez? Mert nemcsak fordította a művet, hanem közel is hozta a kale- valai világot. Azért tudta kö­zel hozni, mert ismerte a nép világát itt Magyarországon és ott Finnországban. Neki nem volt idegen ez a világ, hiszen ugyanezt a világot járta gyorsíró füzetével, fonográf­fal a kezében, s megközelítő­leg 10 000 magyar népdalt jegyzett fel, s a magyar nyelv nagy tudására tett szert. A reális és a mondái világ­nak érzője és megértője volt itt Magyarországon és Finn­országban egyaránt. S amit itt gyűjtött, és amit ott, azt öt­vözte időt .álló anyaggá mű­vében, a Kalevala fordításá­ban. A Kalevala világát a va­lóságból tette át az iroda­lomba, ahogy Lönnrot tette Finnországban. h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom