Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-30 / 88. szám

1996. március 30., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 A Ludwig múzeum bemutatkozik - A Pécsi Galériában ma megnyíló érdekes kiállítás anyagából adunk ízelítőt olvasóinknak, ahol a budapesti Ludwig múzeum érdekességeit tekint­hetik meg az érdeklődők. Képeinken balról Joe Tilson: Az öt érzék (részlet 1968-69), Eric Fischl: Cím nélkül (1987), és Horst Antes: A festő (1958) című alkotásai, reprodukciók: laufer László Bán Zsuzsa: Szülinap A láthatatlan szél avagy a kritikus jutalma Társasjátékot vett a kisfiúnak hatodik születésnapjára. Aztán egy tálcányi krémest meg egy üveg bort. Nem voltak jó vi­szonyban az elvált feleséggel, azt is tudta, hogy hónapok óta együtt él egy férfival. De a gye­rek születésnapjára minden­képpen el akart menni. Hogy ezen a napon együtt lehessen vele, még az asszony sem ta­gadhatja meg. Felkaptatott a harmadik eme­letre, és becsengetett. Megörült, amikor a gyerek nyitotta ki az ajtót. Az is elmosolyodott, és azt mondta:- Apu ... olyan régen nem láttalak. Aztán hátrapillantott, mintha félnie kellene valamitől.- Bemehetek? - kérdezte, és kicsit megemelte kezében a csomagokat. A gyerek hátralépett, és ak­kor megjelent az anyja is az előszobában.- Hát te? - Nem volt túl ba­rátságos a tekintete.- Születésnapja van - nézett a kisfiúra Laci - gondolhattad volna, hogy eljövök.-Na ja! - mondta az asz- szony, és csak állt, mint akit le- cövekeltek. Közben azért Laci beljebb került, és becsukta az ajtót maga mögött.- Hoztam egy kis süteményt, rakd ki! Bement a konyhába, és le­tette a csomagokat az asztalra. Akkor került elő a férfi is, a szobából cammogott elő nad­rágban meg egy atlétában. Két­szer akkora termetű volt, mint Laci. Ismerték egymást, egy he­lyen dolgoztak valamikor. Valahogy megindult a be­szélgetés. A gyereknek megmu­tatták, hogyan kell kezelni a társasjátékot, de egyelőre sen­Csemavölgyi Antalnak ez a harmadik kötete egy székely anekdota gyűjtemény (1990), majd egy háborús visszaemléke­zés (1994) után. Több mint ötven, jobára rövid lélegzetű Ms. Ki­sebb részük megüti a hírlapi kis- műfajok (tárca, glossza, karcolat stb.) sajátosságait, a többi apró humoros vagy tragikus észrevé­tel, emlékidézés a múlt s itt-ott a jelen hétköznapi vagy éppen sorsfordító dolgairól. Akik a háborút megélték - nem szabadulnak tőle. A gondol­kodó, közösségi embernek élete meghatározó része mindaz, amit végigélt; emlékei vissza-vissza- témek gondolataiban, töprengé­seiben. A kötet első fejezetében ilyen megőrzött emlékezetű tör­téneteket ír újra a szerző. Ezeket két éve megjelent kötetéből (Az aranycsillag rabjai) emeli át rövidebb formában, különö­sebb új szempont vagy mon­dandó nélkül. Néhány sikerül­kinek nem volt kedve játszani vele. Dobókockás volt, egy versenypálya négyszínű babák­kal, sok akadállyal. A gyerek szeretett volna mindjárt ját­szani, de inkább megkezdték a bort, és őneki kistányérra tett két krémest az anyja.- Hát hogy vagytok? - kér­dezte Laci, és lopva körülné­zett. Még a keze nyomát őrizték a polcok, sok minden a lakás­ban. Most meg albérletben la­kik, és a gyerektartás mellett nem marad pénze semmire. Az igazsághoz tartozik, hogy mielőtt idejött, már ivott. Most ettől a pár pohár bortól meg las­san még jobban berúgott. Azt vette észre, hogy egyre indula­tosabban beszél az asszonnyal, szemére hány mindent, ami ta­lán nem is volt. Amikor aztán meg is akarta ütni, kapott két akkora pofont az új férfitől, hogy kiesett az előszobába. Hirtelen nagy csend lett a la­kásban, a gyerek is lélegzet­visszafojtva figyelt. Laci fel­kelt, bement a fürdőszobába, hogy rendbe hozza magát, az­tán elmegy. Égette a szégyen és a keserűség. Aztán maga sem tudta, hogyan történt... A gyerek nyitott rá nemso­kára, akkor már a kád mellett feküdt vérben. Nem ezt akarta, amikor bement, de ahogyan meglátta a régi borotváját, a ke­zébe fogta, és míg látta magát a tükörben duzzadt arccal, kóco­sán, felvágta mindkét csuklóján az eret. Még a kórházban is kí­sértette a gyerek eszelős siko- gatása.- Mindez nem történik meg, ha nem iszik annyit - mondta az orvos, és nem látszott együt­térzés a tekintetében. Laci hallgatott, és a kisfiára gondolt. Arra, milyen szüli- napja volt, s vajon képes lesz-e ezt neki elfelejteni? tebb példánya (Két járőr talál­kozott, Hadifoglyok) olvasmá­nyos, elgondolkodtató. A fejezet alaptémája a háború, s a szerző - hivatásos főhadnagyként való - részvétele benne a könyv számos egyéb Msában is visszatér. Va­lamelyest összefogva az egész kötetet, s jelezve is, hogy mindez miért íródott meg. Az „Útszéli dolgokéban Csemavölgyi 1945 utáni életéből a korra, emberi jellemekre, maga­tartásokra utaló történeteket ad közre. Egy-két jobb Ms közöttük is akad (Hogyan lettem taxis?, Kettőt egy százasért, Hát sosem elég?). Külön ciklusban gyűjti össze 1956-os emlékeit, meg­hurcoltatásának, szívbetegsé­gének, kórházi kezelésének tör­ténetét visszaemlékezés formá­jában. Fél lépéssel az utolsó előtt Nagy Imre, az irodalomtudo­mányok kandidátusa, a JPTE docense. Fő kutatási területe a 19. századi magyar irodalom, azon belül drámatörténettel foglalkozik. Kritikusként rész­ben irodalomkritikákat ír or­szágos lapokba, részben szín­házi és filmkritikákat az Új Dunántúli Naplóba. Ezért a magas színvonalú tevékenysé­géért tüntették ki az MHB Tán­csics Mihály Alapítvány Kriti­kusi-díjával, melyet először ka­pott nem fővárosi szerző.-A kritikus egyfajta véle­ményt formál, egyfajta értel­mezést fogalmaz meg, s ezt eleve úgy kell tennie, hogy nem zárhatja ki a tévedést, és a más­fajta értelmezés lehetőségét. A 18. század második fele és a 19. század első fele fordulópont a művek megítélése szempontjá­ból. Korábban ugyanis létezett a művelt embereknek egy olyan konszenzusa a nagy művekkel kapcsolatban, amely a prero- mantika megjelenésével elve­szett.-Létezik-e az irodalomnak és a fűmnek valamiféle közös vonása?- E két művészeti ág között szoros kapcsolatok vannak. Nemcsak arra gondolok, hogy bizonyos írók filmrendezőként is jelentős műveket hoztak létre, hanem arra, hogy az iro­dalmi szöveg megformálása nagyon sok jelét mutatja a mozgókép hatásának. Kassák szövegei vagy az avantgárd próza formabontása jelzi, hogy a szerzőkre nagy hatással volt a montázs, amely sajátos tér-idő viszonylatot teremt. Külön fe­jezetet lehetne szánni az „írók a moziban” jelenségnek: gondol­junk Juhász Gyula, Babits és Kosztolányi verseire és filmkri­tikáira. Ez a két múzsa tehát ál­landóan egymásra figyel, és ta­című írása, főképp a félig öntu­datlan állapot, a beavatkozások s lázálmai abszurdba hajló kép­sorainak megjelenítése révén a kötetnek talán a legjobb része. Hasonló érzést keltett a rá kö­vetkező lírai visszaemlékezés is (A füredi mólon). A „Gyerekek tegnap és ma” s a „Mosolygó utcák” humoros (vagy annak vélt) történeteket foglal ma­gába. Közülük a Ments meg uram tőlük! című emelkedik ki szatirikus éle, szerkesztettsége, gondos megírása révén. A kötet a székely humor történeteivel s ebben a stílusban leírt esemé­nyek, mondások, poénok sorá­val zárul („A muharosiak”). A könyv igazán jó vagy jobb Msaiban a szerző általában hagyja érvényesülni az eredeti élmény vagy emlék elsődleges hatását. Sajnos, nem túl sok ilyen nul is egymástól. Másfelől ter­mészetesen a filmkritikának ma az az egyik legveszélyesebb csapdája, hogy a kritikus iro­dalmi szempontok alapján kö­zeledik ahhoz a mozgóképi je­lenséghez, amely mégiscsak más elvű. kaját?- 1990-ben kezdtem el a Futnak a képek rovat kritikáit írni úgy, hogy nem tudtam, né­hány hétig vagy hónapig fog-e tartani. Most, több, mint öt év után úgy tűnik, hogy ez a rovat széles olvasói érdeklődéssel ta­lálkozik, s én is nagy kedvvel írom őket, most már a három­századik körül járok.- Hogyan történik a váloga­tás?-A kritikai magatartásom a válogatással kezdődik. Amikor a hét három-négy bemutatott filmje közül választok egyet, már elkezdődik a kritikusi te­vékenység. Amennyiben vala­miféle művészi attitűd jelenik meg valamelyikben, akkor azt választom, vagy ha magyar filmet mutatnak be, akkor köte­lességemnek érzem, hogy szól­jak róla, hiszen ez mindannyi- unk közös ügye. Egyébként én abban látom a feladatomat, adódik. Legnagyobb hiányosság itt a gondos, önkritikus válogatás hézagai mellett egy szigorú má­sodik vagy harmadik, valóban hozzáértő személy hiánya, olyan valakié, aki ügyel a stílusbeli és nívóbeli követelményekre, kiírtja a pongyolaságokat, a nemtörő­döm fogalmazást, és dacol a vá­logatás engedékenységével. Ma­gyarán: segít a kéziratok gondo­zásában. így azonban az Msok többsége gyakran visszahajlik a szerkesztetlen, kicsit iskolás stí­lusú elmesélgetésbe. Ám hibái ellenére is arra al­kalmas ez a könyv, hogy e kö­zönyre fogékony világunkban fi­gyelmet keltsen a háborút meg­járt százezrek iránt. Hogy azokra nyisson világot, akik fiatalon vé­gigharcolták a maguk éveit, s ha megmaradtak, túlélték-végig- küzdötték az életüket. És akikre alig gondol valaki. (Pannónia Könyvek). W. E. hogy az alkotás élménye hatá­sára megpróbáljak értelmezést adni az olvasottakról vagy lá­tottakról, s ezt személyes véle­ményként felajánlom vitára vagy továbbgondolásra az ol­vasók számára: a kritikus kom­petenciája eddig terjed.- Mely rétegeknek szólnak ezek a kritikák?- Az úgynevezett szakkriti­kák egy szűk rétegnek, a szak­mának szólnak. Ha napilapban írok, úgynevezett zsurnálkriti- kát, eleve számot kell vetnem azzal, hogy ezt szélesebb kö­zönség olvassa, nem pejoratív értelemben használva a szót. Úgy gondolom, hogy az embe­rekben nemcsak érdeklődés, hanem érzékenység is van, e filmkritikák esetében nekem nem kell a moziba járó nagykö­zönség alsóbb rétegeihez al­kalmazkodnom, írhatom a saját véleményemet, felajánlva a publikumnak. Elsősorban stílu­sában és okfejtésében különbö­zik a zsurnálkritika a szakkriti­kától. Egy napilapban megje­lenő kritika nem tűri a szakmai terminológiát.- Mi a titka a jó kritikának?-Amikor kritikát írok, egy belső értékrendet is érvényre juttatok. A kritika titka épp ez. Megszívlelendőnek tartom az egyik kedves filmrendezőm­nek, Robert Bressonnak mon­datát: Megérzékíteni a láthatat­lan szelet a vízzel, amit moz­gásba hoz. A mozgóképnek az a feladata, és egyben legna­gyobb lehetősége, hogy tárgyak mögé tekintsen, a látható ember leikébe pillantson, hogy a tár­gyakon túl, de éppen a tárgyak által arról beszéljen, ami sza­vakkal már nem mondható el, csak egy-egy arcrezdüléssel, amelyben a lélek hullámzása, a gondolat szárnyalása fejeződik ki. Cseri L. - Fotó: Müller Anna Frank világa A 15 évesen koncentrációs tá­borban meghalt Anna Frank ih­lette azt a kiállítást, melyet ápri­lis 2-án 17 órakor mutatnak be Pécsett, a Művészetek Háza te­tőtéri galériájában. A válogatás az 1929-1945 közötti korszak történelmi eseményeinek képes krónikája. A képanyag jelentős része csak a tavalyi, budapesti bemutatón került először a nyilvánosság elé. Bevezetőt Harry van Dijk, holland kultu­rális attasé mond. Egerek és emberek A Thália színház vendégjáté­kára kerül sor Pécsett április 6- án, amikor délután 4-kor és este 7-kor John Steinbeck Egerek és emberek című színművét mu­tatják be a Pécsi Nemzeti Szín­házban. Az előadást Balikó Tamás rendezte, a ruha Tresz Zsuzsa munkája. A darab a 30- as évek amerikai idénymunká­sainak álmairól szól az otthon melegéről, a harmóniáról, a bé­kességről. A főbb szerepekben Gáspár Sándort, Bubik Istvánt, Kautzky Józsefet, Hirtling Is- tánt láthatja a közönség. Verseny a honfoglalás emlékére A honfoglalás 1100. évfordu­lója alkalmából meghirdetett városi vetélkedő döntőjét tart­ják április 2-án a Várkonyi Nándor Könyvtárban Pécsett. A verseny 14 órakor kezdődik. Selyem- és olajképek Selyem- és olajfestményeket készít Zsombolyi Mária, akinek Pécsett a Gyöngyszem galériá­ban nyílik tárlata április 3-án, 17 órakor. A megnyitón Völgyi Melinda színművész működik közre. Bevezetőt mond az oroszlányi művelődési központ munkatársa, Modrián Vilmos. Bertók László: Mint mikor egy nyárőszi nap Mint mikor egy nyárőszi nap, s valaki a falon benyúl, s egy eleven halott ujj megérinti a hátadat. Mint mikor a talpad alatt, s meg kell állni váratlanul, hova, hova, naccságos úr? s elveszik a papírokat. Mint mikor nem az a vonat, de a kalauz belefúj, • és egyszerre valami túl, az öntudatod foglya vagy. Mint mikor még mindent szabad, de már senki sem szabadul. Repeszdarabkák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom