Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-26 / 84. szám
8 Dünántuli Napló Riport 1996. március 26., kedd Lépoldné szerint nem érdemes keresni a palahegyi gyilkost A grafológus többet lát Lépoldné szerint nem érdemes keresni a palahegyi gyilkost. Ezt mondta már jószerivel a bűntény idején is, 1974-ben, amikor a nyomozók hozzáfordultak segítséget kérni. Persze mondott mást is. Dr. Lépőid Józsefné ugyanis grafológus. S vizsgálgatva a palahegyi áldozat mellett talált levelet - feljegyzést -, mely feltehetően a gyilkostól származott, megállapította, hogy gyógyíthatatlan, nagybeteg volt. Olyan, akinek nincs már sok hátra. Állította, hogy mire hozzá eljutottak a nyomozók, már nagy valószínűséggel nem élt a gyilkos sem. Nos e levélből az is kiderült - amit dr. Vargha László professzor, a hivatásos írásszakértő is megerősített -, hogy női kéztől származott. Emberi sorsok Érdekes dolog a grafológia. Sokan művelik manapság, de nem biztos, hogy mindenki ért is hozzá. Felkapottságát talán a gyógyítók körében oly gyorsan elterjedt akupunkturához-akup- resszúrához hasonlítanám, amit oly sokan végeznek. S amiről a hozzáértők azt mondják, hogy rémes, amit e körben tapasztalnak. Nos Lépoldné is ezt mondja: heti néhány órás tanfolyam, vagy esetleg néhány esztendős tanulgatás nem elegendő ahhoz, hogy bárki biztonsággal elmondhatja magáról: nos, én grafológus vagyok. Az ilyen, gyorstalpalón végzett többet árt a szakmának, mint használ, nem beszélve arról, hogy felületes, téves következtetéseivel adott esetben emberi sorsok felett dönt, emberi sorsokat tehet tönkre. Küzdött, harcolt ellenük - és persze a grafológiáért sokat -, aztán most úgy látom, mintha beletörődne a dolgokba, s várná, hogy majd az idő igazolja törekvéseit. Megbékélt a világgal.. Országszerte ismerik, s aki igazán ismeri, elismeri tudását, szakmai eredményeit. Az agy lenyomata Ugyanis a grafológus abban különbözik az írásszakértőtől, hogy nem csak beazonosítja a papírra vetett sorokat - melyik betű melyik kéztől származik -, hanem a sorok írójára vonatkoztatva rendkívül sokféle jellemvonására, betegségére, másra következtet. Az írás az agy lenyomata. A kéz az agy utasításait hajtja végre. S attól függően, hogy mekkorák és milyenek a betűk, merre kanyarodnak, hogyan töltik ki a papírt, stb. más-más személyiségi jegyeket vél felfedezni bennük a hozzáértő, gyakorlott íráselemző. (A pszicho-grafoló- gus.) Ugyanis Lépoldné szerint nem csak grafológiai, hanem pszichológiai, sőt némi pszichiátriai ismeret is szükséges a korrekt, pontos szakértői vélemény elkészítéséhez. S emellett természetesen hosszú, sokéves gyakorlat - Lépoldné immáron harminc éve foglalkozik e szakmával -, s még egy parányi tehetség sem árt. Ezt a tehetséget látta meg benne a század egyik legnagyobb hazai grafológusa, Rákosné Acs Klára (aki egyébként figyelmeztette Karinthy Frigyest kezdődő agydaganatára), s fogadta egyetlen tanítványának. A nappali polcain könyvek sokasága, köztük megannyi a pszichoterápiával, pszichológiával, etikával foglalkozó, sőt ott van Freud Alomfejtés-e is. Gondolom, mindebből ková- szolta tehetségét, evvel a szokatlan hobbival megbékélő, türelmes, segítő férj mellett, akiről - akár a család többi tagjairól, immáron unokákról is(!), csak nagy-nagy szeretettel beszél. Óriási dolog a családi háttér. Férje önzetlen támogatását akkor is maradéktalanul élvezte, amikor a grafológia Magyarországon sarlatánság- számba ment. Óriási siker Mostanában más a helyzet. A türelem, a szorgalom, s az akarás meghozta gyümölcsét. A lakásukon szinte állandóan cseng a telefon: kérő, illetve köszönő szavak. Utóbb 'rendkívül sokan fordulnak hozzá serdülő, kezelhetetlen gyerekük miatt: segítse a végletekig romlott szülő-gyerek kapcsolatot helyreállítani. S Lépoldné az írás alapján elmondja, milyen vágyai-álmai vannak a gyereknek, mi a meg nem értés okozója. Persze egyre több íráselemzést kap a rendőrségről, a nyomozóhatóságoktól: segítse kideríteni, ki lehet a tettes, a gyilkos. (Olykor tréfából más írást is közé kevernek. Lépoldné kiemeli azokat, s elmondja: ez a hatalma csúcsán lévő, eléggé kemény, adott esetben akamok rendőrtiszt írása volt.) Segít a büntetésvégrehajtási intézetekben: az írások elemzésével véleményt mond, s e szerint párosítják a cellákban az elítélteket. Segíti a munkáltatókat: egy-egy pályázat esetén minősíti a jelentkezőket, képességeikre, kitartásukra, munkabírásukra vonatkozóan. Óriási siker számára, hogy a népszerű hazai műsorújságban, a TVR-Hét-ben az állandó rovat: művészekről, sikeres emberekről mondhat véleményt. S mindehhez hozzá teszi: soha nem tudja, hogy kiről van szó. Sem a nyomozók esetében, sem a munkavállalók között, sem a börtön-teszteknél, sem a TVR-Hét kapcsán. S a nyilvánosság elé csak az kerül, amihez az elemzett személy is hozzájárul. így, bár szinte majdnem mindegyik politikusunk, pártvezetőnk jellemzését elkészítette magának - nem mond semmit, ha kérdem. Ez a grafológia etikája. Mi anyák... Szerkesztőségünk legutóbb Vácról kapott levelet, amelyben egy édesanya kérte, köszönjük meg mindazt, amit Lépőid Józsefné tett értük, egyetemista lányáért. Ugyanis a lányt csalás címén ki akarták zárni az egyetemről. Zárthelyi dolgozatában többféle írásmódot vett észre a tanár, s állította, nem mindegyik a lány keze írása.- Ez talán az egyik legérdekesebb esetem volt - jegyezte meg Lépoldné. - Képzelje el, ez a lány egyformán tudott bal kézzel és jobb kézzel is írni, persze mindkét esetben másként vezette a betűket. A hosz- szú dolgozat közben a lány elfáradt, s cserélte kezében a tollat, A tanár persze mindössze azt látta, hogy az egyik lapon ilyen, a másikon pedig olyan az írás. Neki nem hittek, nekem már igen. S már csak csendben tette hozzá: a lány egyébként rendkívül okos, tehetséges teremtés. S hogy az is természetes (?), hogy az elemzésért egy fillért sem fogadott el. Amikor csodálkozom ezen, kérdőn rám néz:-Én is anya vagyok. Ha gyermekről van szó, az a legtermészetesebb, hogy mi anyák, egymáson segítsünk. Vagy nem? Kozma Ferenc Dr. Lépőid, Józsefné otthonában fotó: Tóth László Eltörött a hegedű, kihal a nótafa Hiányzik a cigányzene Dörömböző Géza a 75 éves pécsi prímás fotó: laufer László Hiányzik-e a cigányzene? A pécsi szórakozóhelyek, zenés vendéglők világából eltűnt a cigánymuzsika. Volt idő, amikor telt házat vonzott a síró hegedű az egykori Pannonia-pincébe, a Kazinczy Étterembe, a Tettyére, a Szőlőskertbe, a Borostyánba, az uránvárosi Olimpiába, de még a Hullámba is. A ma 75 éves híres pécsi prímás, Dö- römbözó' Géza és zenekara játszott az Elefántban és a hangulatos Sophiana sörözőben. Ki ne emlékezne Rab Józsefre a Szkókóban? Szálai Feriék muzsikáltak a Szőlőskertben, de cigányzene szólt sok kiskocsmában. Horváth Gézáék húzták a Nádorban és a Pannóniában. A Budapestre távozott Babai Gyula a Borostyánban, a FEK- ben Kállai Lajosék majd Szálai Dódiék húzták a magyar vigasztalót, de a híres prímás, idősebb Sánta Ferenc is a pécsi vendégeket szórakoztatta. Emlékezünk még a pécsi cigányzenészekre: a cimbalmos Kovács Károlyra, a kisbőgős Szalai Bélára, Dörömböző Gyulára- és Elemérre, Balog Zoltánra, a brácsás Babai Elekre, a prímásokra, Horváth „Kis Adira”, Jónás Bandira és másokra. Be sokat vigadhattunk a hangszereiken megszólaltatott magyamótákra. Mára csak hírmondóik maradtak: a köztisztelet övezte, idős Dörömböző Géza és akik életben akarják tartani a pécsi cigányzenét, Lakatos Károly, Kustánci Elek, Lakatos János, Sárközi Nándor, Szalai Dodi. Gyennekeik most tanulnak, szeretnék átvenni majd az elődök szerepét, de már alig lesz rá lehetőségük. Kell-e a mai embereknek a cigányzene, szeretik-e még? A mulatozás, a búsulás a cigánymuzsikában talált párjára. Sok száz nóta megy feledésbe. Keveset halljuk a „Vén cigányt”, az „Akácos utat", a „Gyere Bodri kutyámat”, a „Kék nefelejcset” vagy a „Piros rózsák beszélgetnek” című pécsi születésű nótát. Kihal a nótafa, vagy eltörött a hegedű? A zenés vendéglőkből kiszorította a több száz wattos diszkózene. A közép- és idősebb korúak kedvelt cigánymuzsikája hiányzik, s vele a hegedűjével sírni tudó prímás, a virtuóz kezű cimbalmos, a bőgős, a kontrás. Az idegenforgalomnak is hiányzik. Nemrég egy külföldi vendég mérgelődött, hogy Pécsett nem talált cigányzenés vendéglőt. Meg sem állt Harkányig, ahol a Sziget-csárdában végre kimulathatta magát. Ezzel a hírrel tért haza. Szervezetileg a cigányzenészek az Országos Szórakoztatózenei Központhoz tartoznak, működési engedéllyel rendelkeznek, de egyre kevesebb szerződés vár rájuk. A kevés magyar muzsikus külföldön keres lehetőséget. R. Gy. É rtelemszerűen a betegsége mindenkinek a sajátja akkor is, ha magatehetetlen és mások gondozására szorul és passzív résztvevője életének. A másik szempont pedig, hogy ismernie kell betegségét - ennek végső konzekvenciái még vita tárgyát képezik. A magánügy titkot jelent különösen olyan kényes kérdésben, mint a betegség. A titok megőrzése az orvos kötelessége, titoktartása az orvosi eskü fontos tétele. Ameddig még nem születik hivatalos álláspont és azt, ha szükséges az Alkotmánybíróság is jóváhagyja, nincs értelme a dolog elvi kérdéseivel behatóan foglalkozni. Reméljük, hogy ezt majd valóban hozzáértő illetékesek jól elvégzik. Mégis szükségesnek látszik végiggondolni a jelen helyzetet, mit várhatunk addig is, abban az állapotban, mikor nyíltan hangoztatják, hogy egészségügyünk a földön fekszik. Ez az állapot, ha így igaz, természetesen elsősorban a betegek gondja, de felelősséget érezhet minden orvos-egészségügyi dolgozó is, aki esetleg sztrájkra készül és, aki már nyugdíjban, de nyugodtan éli hátralevő éveit. Hogyan jutott idáig? Még nincs meg a történelmi távlat. A jelen problémáit uralja a pénzhiány, mert „korszerű gyógyításhoz” pénz és pénz kell... A pénznél maradva. Sokat ártott az ingyenesség. Emberi tulajdonság, hogy alig becsüljük valamire azt, ami ingyenes. A „hálapénz is ezt az ingyenességet próbálta groteszk módón 'paradox helyzetben ‘féléraáhi. A magánrendelésben is eleve jobban bíztak. Találkoztam igen jól képzett lelkiismeretesen dolgozó kollégákkal, akiknél nagyobb tekintély volt a szakmailag gyengébb magánrendelés. Pénzt adtak azért, aminél jobbat ingyen' is kaphattak. A z „alanyi jog” megváltozott és gyakran változik értelmezése. Az újdonsággal ható „természetgyógyászat” sokat ígért. Mint nem hivatalos gyógyítási forma eleve a magánjelleget éreztette. Hályogmetszők, csontkovácsok ugyan nem sorolhatók a sámánok egyenes utódai közé, de számolni kell jelenlétükkel, működésükkel. Csodaszerek, gyógyszernek nem tekinthető, de komoly javallattal bíró bizonytalan vagy titkos összetételű szerek is általános forgalomban vannak. Ebben a kínálatban a magát nem egészségesnek érző testi vagy lelki panaszokkal küzdő ember próbál megoldást keresni, valamit, ami több és más, mint hosszas várakozás utáni gyors vizsgálat, recept. Sokszor a táppénzes állomány elérése volt a fontos. „Táppénzre megyek” - nem takart mindig kifejezett szimulálást, csak menekvést, de éppen ezt rontották el a kirívó esetek. A harc, amely az orvos és a betegség és természetesen a beteg és betegsége közt zajlott sokszor alakult át a beteg és az orvos párharcává. Az orvos csak egy irányban léphetett, a tudás, kötelesség, becsület magára vállalt útján, a beteg léphetett más irányba, ahol bármi ok miatt többet remélt. Válogathatott, ajánlottak nagyszerű orvosokat és orvosok ajánlották magukat, akiknél külön előny volt, ha nem hazai származású. Ez sem új, gondoljunk Axel Munthe párizsi vagy George Sava londoni sikerére. A siker miatt még jó orvosok lehettek, majdnem annyira, mint könyveikben leírják, de Munthe kapott egy oldalvágást, valaki írta: „Pe- chemre Párizsban egy sarlatán kezelt A.M.”. A bestseller könyvek, „Réz tábla a kapu alatt” utódai eljutottak a Cook és társai horrorkrimi izgalmáig. Bepillantást nyújtottak a kórház falai mögé, a fehér köpenyek gyarló embereket takarnak akár a város szélén, akár a Fekete erdőben dolgoznak. Az így fellazított tudatú közönséget készen találja a tucatszám jelentkező ajánlat agy- kontrolira, szuper-kontrolira, öngyógyításra. Kínál mágiát - életet félelem nélkül - fiatalságot - hosszú életet - megújulást - megszabadulást. Segítségükkel „új élet” kezdődik, amelynek a hivő részese lehet. Könnyű sikere lehet a szerzőnek, ha a rendelkezésére álló 250-300 oldalon kifejti azt az egyetlen mondatot, „amely az ő meggyőződése”: arra születtünk, hogy saját életünket a magunk javára fordítsuk, ne a mások boldogítására. Köny- nyebb megfogadni, mint a bibliai példázatot felebarátainkról, ez kétségtelen. „Szép új világot teremtünk magunknak” - ígérik, ehhez ajánlanak pontos szabályokat, beprogramozást. Bizalom, empátia alakulhat ki, amelytől csak egy lépés a hit. A hit pedig - akár gyógyszeres, akár fizikális kezelésben - sokat jelenthet. Nyugodt lelkiismerettel adtam mellrákos, már áttételes betegnek varjúmáj kivonatot - az akkor divatos csodaszert. Tudtam, hogy nem használ, de nem is árt. A beteg és hozzátartozói egyaránt bíztak benne és kérték a kezelést. Néhány injekció után javult. Kedve, étvágya és ereje is megjött, de sajnos csak rövid időre. Kapott még néhány jobb napot az élettől. A kezelésben való bizalom hat a belső elválasztásra, hormonokra, értágulásra, szűkülésre, az egész immunrendszerre, sok mindenre, amit még nem értünk, nem ismerünk teljesen. Ez a probléma még nem találta meg a maga megfelelő helyét a gyógyításban. Tanszéke nincs és az ún. szociális orvostan nem volt mentes az orvostudománnyal még nem egyeztetett tényezőktől. M agasabb szintű egészségkultúra - amelyhez szintén pénz kell - alapot adna a betegnek a helyes választáshoz, rendezné a paramedicina gyakorlatát. Remélhető, hogy lesznek valóban hatékony szerek a gyógyszerként még el nem ismert cseppek és porok, tabletták között, hatásuk mind megbízhatóbbá és ellenőrizhetőbbé válik és a paramedicina, természetgyógyászat módszerei megtalálják a maguk helyét, mint a „klasszikus orvoslás” fontos és hatásos segítői szellemi és testi vonatkozásban egyaránt. Ehhez még tapasztalat, tárgyilagos értékelés szükséges. Addig fontos, hogy a hivatalos orvostudomány megtartsa elsőbbségét és kontrollálja a természetgyógyászat gyakorlati működését, megakadályozva, hogy a mellék- és tévu- takon próbálkozó beteg későn kerüljön szakszerű vizsgálatra és kezelésbe. A jelen helyzetben az anyagiakkal küzdő átszervezések nehézségein bukdácsoló, gyakorlati ellátásban elbizonytalanodó beteg, ha teheti a magánrendeléshez fordul, ahol úgy érzi, hogy személy szerint csak vele beszélnek és fogják meg a kezét. A betegsége ezzel magánügy lett azzal együtt, hogy saját gondja, honnan szerezzen pénzt a privatizált gyógyításra. K. T. A. A betegség magánügy
