Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-20 / 78. szám
8 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1996. március 20., szerda Válságban-e az MDF? Ha Torgyán József nem ösztönösen tehetséges, de sikerektől elkapatott és gyorsan önteltté vált dilettáns lenne a politikában, megóvhatta volna magát attól, ami március 14-én történt, s ami a közeljövőben történni fog. Torgyán túllépett a hazai viszonyok között tapasztalatilag még elviselhető radikalizmus határain és ezzel gyakorlatilag kiszállt: végleg szalonképtelenné tette magát a magyar politikai életben. Egy profi politikus az ő helyében felmérte volna, hogy szélsőségeseknek és hordószónokoknak lehet helye a francia politikában, az amerikaiban és az osztrákban is, mert ezekben a stabil társadalmakban elfogadott funkciójuk a centrum figyelmének folyamatos ébrentartása bizonyos problémák iránt és a tömegszórakoztatás . Az új magyar társadalom még nem tud és nem akar elnéző mosollyal figyelni az egyes csoportjai ellen gyűlöletre, választott köztisztviselők meglincselésére buzdító, vagy ugyanezt önelégült élvezettel figyelő „népvezéreket”. Ugyanez a tévedés tette szalonképtelenné a hazai politikában és billentette ki a parlamentből Csurka Istvánt is. Torgyán most bizonyára Búcsúztatás következik Torgyán kiszáll csatagyőztes hadvezérnek érzi magát, hisz tízezreket nyert meg egy kormánybúcsúztató összejövetelnek. A mámor azonban elszáll, s lehet, hogy személyes sikere csúcspontján abban a meglepetésben lesz része, hogy pártja népszerűsége elkezd csökkenni. Torgyán pártját eddig a politikai újdonságokra mindig fogékony, a gyűlölködően fröcskölő szavak kisebb zuhatagait is eltűrő politikai szürkezónában támogatták. Elegen ahhoz, hogy a párt a népszerűségi lista élére kerülhessen. Mint más pártok korábbi csalódásai mutatják, ezek múló pillanatok. Felmérések bizonyítják, hogy a szélső- jobboldali szimpatizánsok aránya az országban nem haladja meg a tíz százalékot. És mivel 14-én Torgyán véglegesen politikai ultraként definiálta magát, könnyen elképzelhető, hogy követőinek száma gyors fogyatkozásnak indul. Szónoklatának visszhangja a visszatetszés és az undor közötti skálán mérhető, s az „epezöld” jelző, mellyel a köz- társasági elnök jellemezte szavait, a legenyhébb kifejezések közé tartozott. A kisgazdák vezére a hasadozó KDNP egyik szárnyától eltekintve eddig sem volt képes partnereket találni a parlamentben. A parlamenten kívül még próbálkozhat, a torgyánizmus marginalizálódása azonban csak idő kérése. Torgyán tehát kiszáll a magyar politikai életből. Ám ez sem mindegy, mennyi ideig mérgezheti még a légkört a parlamentben és mennyi ideig küldözgetheti az utcára a hangszórós autókat, hogy cirkuszi előadásra toborozzon szórakozni vágyó embereket. Még kevésbé mindegy, hogy milyen gyorsan és milyen hatásosan sikerül bizonyítaniuk a parlamenti pártoknak, hogy Magyarországon a torgyánizmus nem elsőrendű fontosságú politikai tényező, s hogy ebben az országban, bármilyen hibákat követtek is el a privatizációt felügyelő kormányok, a külföldi befektetéseket nem fenyegeti puccsszerű államosítások veszélye. Az MSZP frakció elgondolása, hogy képviselői többé nem válaszolnak Torgyán napirend előtti felszólalásaira, indítékaiban érthető, de nem kielégítő megoldás. A parlamentnek nem pártonként kellene reagálnia a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a más országok és népek elleni uszítás dühkitöréseire, hanem testületileg. Igaz, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításában sem volt nagyobb nézetkülönbség, mégis az derült ki, hogy ez a dátum egyelőre nem alkalmas a nemzetet egyesítő eszmék táplálására. Március 15. a marakodás napjává vált, olyany- nyira, hogy az egyik koalíciós párt vezető politikusa ezt az alkalmat hitte megfelelőnek, hogy saját kormányának politikáját bírálja, s a miniszterelnök is volt elég óvatlan ahhoz, hogy azonnal válaszoljon. A hatpárti vagy hétpárti politikai elitnek tehát számos megfontolnivalója támadt az idei március 15-i ünnepségek és ünneprontások kapcsán. Egyfelől saját presztízsét megőrzendő, mielőbb fel kell lelnie Torgyán József törvényes és alkotmányos keretek között való végleges elbúcsúztatásának módját. Másrészt meg kell keresnie annak lehetőségét is, hogy visszaadja a magyar népnek a nemzeti ünnephez méltó emelkedettséget és jó közérzetet. Bokor Pál Kötelet politikai nézetkülönbség miatt - soha többé! Unneprontók Városunk hivatalos rendezvényei az 1948-as forradalom és szabadságharc megemlékezéséről rendben lezajlottak. Azt is mondhatjuk, hogy sikeresek voltak. Szinte családias hangulatú volt a temetői megemlékezés a város hősi halottairól, színvonalas volt a műsor és méltóságteljes a koszorúzás mind a 48-as, mind a Kossuth téren. Örvendetes, hogy aránylag sok fiatal vett részt a fáklyás felvonuláson, nemzeti színű kokárdával a kabátokon. Magyarságtudat De a nemzeti színek viselését március 15-én, korántsem mondhatjuk általánosnak. Ugyanezen a napon, a kora délután órákban a városban sétálva, jó ha minden harmincadik emberen láttunk valamilyen nemzeti színű szalagot vagy jelvényt. Tudjuk, hogy a haza- szeretetet az ember a szívében és a tetteiben hordja, nem a kabátján. Ä magyarságtudatnak számtalan megjelenési formája van, amely nem visel magán külső jeleket. Tudós professzorok jönnek vissza külföldi egyetemekről csak azért, hogy itthon tanítsanak. Világhírű szakedzők utasítanak vissza mesés ajánlatokat, mert magyar sportsikereket akarnak elérni. Német származású kőműves ismerőKettészakadt az MDF. Súlyos morális vádak érik a pártból kiválókat, akik új pártot alapítottak. Honnan van erre felhatalmazásuk? Mit keres egy olyan párt a parlamentben, amelyre nem szavaztak a választók? Ilyen s ehhez hasonló feddések érik a kilépőket. Mint az események résztvevője úgy vélem, szólni kell indokaimról, indokainkról. Tárgyilagos politikai elemzők sora látja úgy, hogy az MDF mindig is két párt volt, s történetét végigkísérte egy mérsékelt európai kereszténydemokrata-konzervatív és egy radikális jobboldali politizálás közti küzdelem. Antall József nevéhez minsünk jött vissza Németországból hatéves, anyagilag nagyon sikeres munkaviszonyát megszüntetve. A miértre ez volt a válasza: mert magyar vagyok, és itt akarok élni. A nemzeti ünnepünk az a nap, amikor nem kötelező, de illendő ennek az érzelemnek a külső formáit is megjeleníteni. Úgy, ahogy ezt a világ minden országában megteszik. Franciaország június 14-én tetőtől talpig trikolorba öltözik, és nem csak a főváros, a vidék még inkább. A hivatalos rendezvények csak a kereteit adják meg az ünnepnek, a tartalmát maguk a polgárok, ahogy a családjukkal, a barátaikkal a községükben vagy a városukban megélik ezt a napot. Mi magyarok ebben is nagyon szürkék vagyunk. A belvárosban a középületeket fellobogózták, de a kirakatok között sok volt a díszítetlen. Szinte félve mentünk végig a lakótelepeken, de nem volt rosszabb a helyzet mint a belvárosban. Persze láttunk egymás, mellett három olyan háztömböt is, ahol üresen árválkodtak a zászlótartók, de hát istenem, volt bennük elég lobogó negyven éven keresztül bizonyos napokon, mostanra eldugultak. Nem is baj, denképpen az előbbi kapcsolódik. Ez a megosztottság nemcsak az MDF-re, hanem az egész magyar jobboldalra jellemző. A jobboldal két pártja egységesnek tekinthető. A Fidesz karakteres, határozott, de mérsékelt és szakszerű politikát folytat. A Kisgazdapártra harsány, demagóg hang a jellemző. Elnöke „politikai cukros bácsiként” vadászik a majdani szavazatokra. Az MDF és a KDNP megosztottsága nyilvánvaló volt. Melyik a jobb helyzet? Ha belülről megosztott pártokban folyik tovább az iszapbirkózás, vagy ha egymáshoz értékrendben közelálló pártok szövetségesként együttműködnek? éppen a szolgalelkűség az, amely nehezen egyeztethető össze március 15-e szellemiségével. Az ünnep előtti délután 12 üzletet - köztük három „nagyáruházát” - jártunk végig, és nemzeti színű szalagot kerestünk, de nem találtunk. Mások is kerestek. Ők sem találtak. Végül egyik virágkereskedésben kaptunk egy-egy kokárdát ajándékba, ezúton is köszönjük. Objektív Este megnéztük a TV „Objektív” című, általunk rendkívül szubjektívnek tartott műsorát. Rögtön kaptunk Torgyán József kisgazda pártelnök beszédéből kb. kétszer negyven másodpercet, amelyben olyan csúnya kifejezésekkel illette a magyar liberalizmus kül- és bel- honi képviselőit, hogy két okból is végigfutott a hideg a hátunkon. Az egyik ok: nem tartjuk szerencsés dolognak a liberalizmus elítélését pont március 15-én, hisz Kossuth és Deák is liberális volt. Igaz, hogy az ő liberalizmusukat ösz- szehasonlítani, vagy akár egy lapon említeni a mostanival, ad abszurdum. Ami a kifejezések erősségét illeti, akire illik, az úgysem veReményeim szerint ez 1998- as választás jobbközép és balközép közt fog eldőlni. A parlamenti váltógazdálkodás az egész ország érdeke. Ehhez szükséges egy erős, színvonalas jobbközép formáció és egy jobbra lévő párt. Előbbibe beleértem a Fideszt, az új pártot az MDNP-t, a KDNP Latorcai- szárnyát, utóbbiba az MDF-t. Giczyéknek pedig előbb-utóbb dönteni kell. Nincs tehát másról szó, mint a pártstruktura régóta aktuális tisztázódásáról, amelyet politológusok egyként üdvözölnek. Abban a kétszáz küldöttben, akik az Országos Gyűlésen aláírta a „Nyilatkozatot a polgári politizálás egységéért” egy közös biztos, hogy volt: belátták, szí magára, arról úgyis lepereg. Annak esik rosszul, aki nem érdemli meg. A másik ok: dr. Torgyán másfél órás beszédéből csak ezt a részt ragadta ki az „Objektív”. Képtelenség, hogy valaki másfél órán keresztül csak ezt mondja és csak ilyen stílusban. Ha az „Objektív” objektív lenne, akkor közölt volna a Torgyán beszédből néhány szelídebb részletet is. A rosszul megválasztott szónoki kifejezésekkel ugyanúgy nem értünk egyet, mint a bán(t)ó csúsztatásokkal. Bejátszott az „Objektív” a jelszavakat skandáló kisgazda tüntetők jelmondatai közül egyet, és csak ezt az egyet (pedig egy kis csoport távoli, nehezen felerősíthető hangja volt), amelynek utolsó mondata így hangzott: .. Horn Gyulának kötelet!” És itt emeli fel a KDNP a tiltakozó szavát: kötelet nem! Sem Horn Gyulának, sem másnak, politikai nézetkülönbség miatt, soha többé! Politikai és gazdasági büntettek miatt törvényes felelősségre vonást igen, de kötelet nem! Éppen ezért kívánunk Horn Gyula miniszterelnök úrnak, legalább a magyar átlagnyugdíjasok szintjén, hosszú és boldog nyugdíjas éveket, akár a holnapi naptól is. Czukor Antal KDNP Kertvárosi Szervezete hogy az MDF-t nem tudták megtartani az általuk helyesnek vélt politikai irányban, s úgy látták, politikai identitásukat egy új formációban állíthatják helyre. Mindez egy hosszú folyamat eredménye, de utolsó lökésként (rúgásként) nagyot lendített rajtuk, hogy több mint 400 küldött megszavazta a napirend módosítását, miszerint előbb válasz- szunk elnököt, aztán vitázzunk róla. Az indítvány a Lezsák-csa- patból érkezett. Aki kitér a vita elől, az fél tőle. Az MDF tagsága magának választott elnököt, ahelyett, hogy meglévő szavazóinak és főleg a megnyerhető szavazóknak választott volna. A HVG márc. 2-i száma közölt közvéleménykutatást a két elnökjelöltről. Az MDF-szava- zók körében Szabó Iván népszerűsége 77%, Lezsáké 62%. Nem az első eset, hogy az MDF-ből kisebb vagy nagyobb csoportok kiválnak úgy, hogy az MDF színeiben megszerzett mandátumukkal egy új politikai formációt képviselnek. Az előző ciklusban ilyen volt a MIÉP, Piac párt, vagy a Király Zoltán féle Szoc. Dem. párt. Ám a ciklus végeztével elegendő társadalmi támogatottság hiányában el is tűntek a parlamenti politizálás térképéről. Nem kívánjuk, de ez az eshetőség fenn áll a MDNP esetében is. Személyes barátainkat, munkatársainkat, lehetséges politikusokat veszítettünk el az elmenők személyében. Nem haragot, csak mélységes szomorúságot érzünk a történtek miatt, amit - ma már kimondhatjuk -, sajnos jó előre elkészítettek. Ugyanis politikai pártot 3 nap alatt spontán megalakítani nem lehet. A kiválást igazán konkrét politikai, vagy eszmei nézetkülönbséggel azóta sem tudták indokolni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem tudták egyesek elfogadni azt az egyszerű tényt, hogy nincs a világon az a hadsereg ahol mindenki tábornok lehetne. A demokrácia pedig éppen arról szól, hogy a kisebbségnek alá kell vetnie magát a többség akaratának. Lássuk a medvét! Az ilyesminek azonban hagyományosan nincs foganatja e párt soraiban. S végezetül hadd térjek visz- sza az elején föltett kérdésre. Az új párt parlamenti legitimációját nem lehet megalapozottan kétségbevonni. Az új helyzetről nem kérdezték a választókat. Mint láttuk, az MDF- szavazók körében Szabó Iván népszerűbb. Az MDF 1994-ben Raskó György kapuvári győzelmén túl 4 budai körzetben győzött. Lenne tippem rá, hogy az an- talli politika, vagy a népi moz- galmár Lezsák jelentett-e nagyobb vonzást. É terület- és az ország legnagyobb MDF-szer- vezete, az I-XII. kerületi most is Szabó Ivánt támogatja. Jelezném továbbá, hogy az MDF 12%-ot kapott 94-ben, ennek a fele is túl van a parlamenti küszöbön. Ami pedig a dolog morális oldalát illeti, nem Ennek a pártnak voltak már Bíró Zoltán, Antall József, Für Lajos elnökei. Ügyvezető elnöke Lezsák Sándor, Szabó Iván. Mégsem okozott problémát sohasem a vezető személye a tagság és az apparátus munkájában. Hiszen az MDF-et sohasem egy személy vezette, hanem az elnöksége. Szabó Iván csapatának is megvolt az a lehetősége, hogy az elnökségben megfelelő arányban alakítsák a párt szemléletét és struktúráját. Lezsák Sándort legitim módon a küldöttek nagy többsége választotta meg demokratikusan. Ezen a tényen tehát nincs mit vitatkozni, akik ezt mégsem tudták elfogadni, szinte természetes, hogy elmentek. Zömében országgyűlési képviselők és más funkcionáriusok. Azonban a párt és a tagság maradt. Ha válságról beszélünk, akkor sokkal inkább az elmúlt másfél év bénultságát kell megemlítenünk, amit a X. Országos Gyűlés végül feloldott. Mindenkinek el kell döntenie, hogy menni, vagy maradni akar. Heteken belül rendezni fogjuk sorainkat és új lendülettel folytatjuk a megkezdett munkát, hogy a soron következő választásra valódi alternatívát tudjunk nyújtani a választópolgároknak. Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum egy meglévő másik pártba léptünk át, hanem az MDF-ből kinövő újba. Az embernek - a közéletben különösen - első erkölcsi kötelessége, hogy tegyen legjobb meggyőződése szerint. Ez történt, mert Eötvös Józseffel valljuk, „hogy a polgári életben magasabb kötelességek” is vannak, mint melyekkel valaki pártja iránt tartozik. Biztos vagyok benne, hogy ugyanazt az értékrendet más stílusban hatékonyabban tudjuk képviselni, hogy lesz társadalmi fogadókészség a párt iránt, elsősorban kiábrándult kormánypárti szavazókból, hogy jönnek közénk olyanok, akik eddig elriadtak a pártpolitikától, s hogy kovásza leszünk annak a józan ellenzéknek, mely legyőzi a baloldalt 98- ban. Staub Ernő Magyar Demokrata Néppárt A jobbközép győzelméért Magyar Demokrata Néppárt A hétpártiság új helyzetet teremtett a magyar politikai palettán. A politikusok erről nem sietnek véleményt nyilvánítani. Orbán Viktor például tapintatos nyilatkozatában a napokban türelemre intett, mondván: előbb lássuk a programokat, s azután beszéljünk. Hasonló módon várakozó álláspontra helyezkedett Pető Iván is, aki az MDF szétválását a párt belügyének minősítette. Csak annyit mondott, hogy pártja készen áll a parlamenti együttműködésre az újonnan érkezettekkel. Torgyán József kisgazda pártelnök széttárt karokkal fogadta volna Le- zsák Sándort és pártját, csak hát mintha Lezsák nem vette volna észre a felé nyújtott kezet. Talán ennek a tartózkodásnak is következménye a kisgazdák új fogalmazása: szerintük MDF 1 és MDF 2 jött létre. S ennek a tartózkodásnak köszönhető az ultimátum is: amíg liberális elemek vannak az MDF-ben, addig nem tárgyalnak a párttal. Igaz mással sem, hiszen Torgyán deklarálta: a Fidesz-szel, a Néppárttal nem lesz kapcsolatuk. A KDNP MDF-es elkötelezettsége már a tíz nappal ezelőtti pártrendezvényeken kiderült: Giczy György pártbeli felemás „nem lett frakcióvezető” megerősítése után azonnal átment az MDF Országos Gyűlésére s beszédet mondott. Milyen hát a hétpárti egyszeregy? A kormánykoalíció két pártjának kapcsolata a jelek szerint békés és a közös érdek jegyében tartósnak mutatkozik. Nagy valószínűséggel nem változtat ezen az MSZP kongresszusa sem. A koalíció parlamenti többsége, s - egy-két törvény értelmezését kivéve - egysége jelenti hát a hétpárti parlament egyik vonulatát. Markáns arccal és hanggal vannak jelen a T. Házban a kisgazdák a legnagyobb ellenzéki pártként. Az MDF szétválása, lesoványodott frakciója adta ezt a rangot a torgyáni kijelentések után kifejezetten magányos pártnak. Hogy lesz-e újabb együttműködő laza, vagy szoros ellenzéki pártösszefogás, hogy hova csatlakozik a Lezsák Sándor vezette MDF, s hova csatlakozik végülis az Isépy Tamás által immár napsütéses hangulatúnak nevezett KDNP, az valószínűleg csak hónapok múlva derül ki. S. Boda András Parlamenti hétszer egy
