Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-02 / 60. szám
8 Dünántuli Napló Riport 1996. március 2., szombat Diszkrimináció avagy a többség és kisebbség együttélésének lehetőségei A „béke szigete”: cigányok nélkül Varsányi Erika szociológus a Soros Alapítvány Roma Programjának támogatásával kezdett el 1995-ben kutatásokat Baranyában a diszkrimináció kétféle, jogi úton illetve a konfliktust megelőző beavatkozással való megoldására. Konfliktusmegelőzésre véleménye szerint abban az esetben van lehetőség, amikor jogilag nincs szó diszkriminációról, amikor valaki nem feltétlenül hatalmi pozícióból foszt meg másokat az őket megillető jogok és lehetőségek gyakorlásától: ilyenek például az előítéletességen alapuló iskolai konfliktusok. A diszkrimináció megtörténtére több esetet is feldolgozott. Az alábbiakban néhányukkal foglalkozunk. Támadás ólomkristállyal Orsós Ferenc 1994 tavaszán a Gandhi Gimnázium tanára volt.-A Király utcán sétáltunk egy gyerekcsoporttal - meséli -, amelyik az Afiumban lépett fel Ki mit tud?-os műsorral az esti órákban. Az Arizona Pub- ból váratlanul kiugrott két ember, kiabáltak, s futottak utánunk, kezükben ólomkristály hamutartóval. Egyértelműén érzó'dött bennük a fajgyűlölet. Meghátráltunk, a lányok elkezdtek sikítani. Az egyik gyereket megütötték, ekkor én is nekik akartam menni, de a feleségem lefogott. Szerencsére éppen jöttek a rendó'rök, meg egy csomó ember is, ettől megriadtak, s visszamentek a kocsmába. A társaságot aztán a két tettessel együtt bekísérték a belvárosi rendőrőrsre, ahol fölvették az adatokat, leírták az esetet, meghallgatták a szemtanúnak jelentkező Derdák Tibort, akkori országgyűlési képviselőt, aki kérte, hogy értesítsék az ügy folyományairól. Azóta, Orsós Ferenc elmondása szerint, semmi sem történt, sőt, a belvárosi rendőrőrsön ma már nyoma sincs az ügynek, senki nem emlékszik semmire. Jelentkezésünk után a megyei főkapitányság sajtóreferense, Jakab János hetekkel ezelőtt vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, de ennek egyelőre nincs kézzel fogható eredménye. Elmondása szerint nehezen kideríthető, mi is történt két évvel ezelőtt. A „béke szigete” Góman Gyula 1995 szeptemberében ment be a kertvárosi Berta-sörözőbe, ahol kávét és kólát kért, de a hölgy a pultnál nem szolgálta ki.- Két-háromszor kérdeztem, miért nem szolgál ki. Azt válaszolta, hogy a főnök cigányt nem enged kiszolgálni. Kimentem a főnökhöz a kerthelyiségbe, aki azt mondta, hogy cigány itt nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat. Később a feleségemmel elkértük a panaszkönyvet, de azt mondták, nem adják oda, mert az csak vendégnek jár, mi pedig nem fogyasztottunk semmit. Tizennégy helyre küldtek panaszos levelet, mondja Orsós Éva, Góman Gyula felesége, de csak néhány helyről érkezett válasz. A legtöbb segítséget dr. Furmann Imrétől, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatójától kapták, aki eljött Pécsre is. A Kisebbségi Önkormányzat kilenc tagjának külön-külön, névre szólóan elküldött levelekre viszont november óta nem érkezett egyetlen válasz sem, s meglepő módon a cigány szervezetek sem nyújtottak segítséget. Berta József, a söröző üzeJogilag nincs szó diszkriminációról az iskolai konfliktusok esetében FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ meltetője elmondása szerint ő a középréteget célozta meg, és etnikai alapon soha sem tesz különbséget a vendégek között annak ellenére, hogy ötvenhatvan embert tiltott ki már a vendéglőből. Ezt azonban magyarázata szerint élet és vagyonbiztonsági szempontok miatt teszi. Berta űr az elmúlt időszakban több alkalommal, többféleképpen is nyilatkozott a dologról. Véleménye egyre finomabb és óvatosabb. Az eset utáni első rádiónyilatkozatában azonban még jól emlékezett a történésekre, s egyértelműen, bátran fogalmazta meg álláspontját: „Nemcsak a cigányok, hanem ötven-hatvan ember van kitiltva. A részegeket sem szolgáljuk ki, a skinheadeket sem, tehát egy ilyen béke szigete kicsit. ’’(sic!) Arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha a ki nem szolgált vendég feljelenti, többek között a következő, kissé ellentmondásosnak tűnő választ adta: „Nézze, nekem ez az üzlyimet: látom, hogy bizonytalan, félroma vagyok tán vagy egészen az, amikor a nevemet olvassa. Egy pillanat, szól, mindjárt jövök. Azzal jön visz- sza, hogy a főnökasszony üzeni, most öt perce vett fel valakit erre az állásra. Hol van ott főnökasszony, kérdem, ahonnan most kijött, hiszen az egy vécé. Orsósnéval számtalan hasonló eset történt meg, az egyik épp a Munkaügyi Központban.- A megbeszélt időben jelentkezem. A hölgy kiközvetít, mondja a telefonba, hogy van itt egy asszonyka: aranyos, tisztességes, rendes. Hallom, megkérdezi az illető: Marika, nem Cés? Mondom, köszönöm szépen, ne tessék! Tudom, mi az hogy Cés. Az erőszak térnyerése- Itt nem csak a kisebbség, hanem többség és kisebbség együttélése veszélyeztetett. Ha a cigányokkal szembeni agresz- sziót büntetlenül lehet hagyni, teret kap az erőszak, és nem áll Mindenkit egyenlő bánásmód illet meg FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ letpolitikám. Próbálom a vendégeket szelektálni. Most, hogy a munkatársaim helyesen dön- töttek-e - mert különben vannak bent olyan vendégek is, akik nem fehér bőrűek -, hogy egyszerűen fogalmazzak: cíket is kiszolgálják. Szelektálunk vastagon, ’’(sic!) Főnökasszony a vécében Orsós Péterné néhány hete nagy szerencsével szerzett magának takarítónői állást havi bruttó tizenkétezerért. Annak idején munka mellett érettségizett, egykor üzletvezető is volt és bérszámfejtő, de az elmúlt négy évben sehol sem alkalmazták.- Telefonon többször is megegyeztünk - magyarázza. - Aztán, mikor személyesen megjelentem, a hölgy elkérte a szemémeg a kiszemelt csoportnál - véli a szociológus. - Ma Magyarországon racionális érvekkel védhetők bizonyos diszkriminatív cselekmények, de különbséget kell és lehet tenni a között, ami gazdasági racionalitással megalapozott, s ami ennek burkában egyértelmű diszkrimináció. Amikor elutasítanak cigányokat oly módon, hogy nem veszik fel őket munkahelyekre, akkor annak kifelé jól védhető indoka, hogy sokan közülük szakképzetlenek. De ez a gyakorlat azt mutatja, hogy más szempontok az elsődlegesek. S ha az előítélet ebben megerősítést kap, az ellen már jogi úton kell fellépni. Másfajta racionalitás Az egész társadalomnak érdekét szolgálja, mondja, ha az igazságosságot tekinti az együttélés alapvető elvének, ami annyit jelent, hogy mindenkit egyenlő bánásmód illet meg. A legfontosabb, ami az igazságosság elve mellett szól, a biztonság igénye. Hiszen a diszkrimináció nem csupán elvi-erkölcsi, hanem nagyon is gyakorlati kérdés: az a haszon, amely egy társadalomban abból származik, hogy racionálisan megküzd a saját feszültségeivel úgy, hogy nem válik az egyik társadalmi csoport a másik indulatának kont- rollálatlan célpontjává. Cseri László Magyarul magyarán Csak nyelvbotlás? Téved az, aki a nyelv művelőjét lesipuskásként képzeli el, aki kihegyezett ceruzával vagy vitriolba mártott tollal olvassa az újságokat, hallgatja a rádiót, nézi a tévét. S alig várja, hogy lecsaphasson egy-egy bakira, utána meg alaposan megleckéztesse, esetleg nevetségessé tegye az „elkövetőt.” Sokkal inkább foglalkozási ártalom hogy a szabad idő eltöltésének előbb említett lehetőségei közben nem tudja elengedni a füle mellett a nyelvbotlásokat, s nem tud szemet hunyni a nyilvánvaló elírások felett. Sajnos nem ritkán érik meglepetések. Nem akartam hinni a szememnek, amikor egy országos napilapunkban a következőket olvastam. A szerző a bajusz- és a szakáll viselet divatjáról elmélkedett. „Nagy Péter cár bizony belekapaszkodott a bojárok állán lévő bozontba, s a pópák és MUZSIKUSOK is a tradíciók tiszteletéről, s nem a forradalmi lángolásukról voltak nevezetesek.” - Nyilvánvaló, hogy a muzsiknak nevezett orosz parasztokra gondolt. Egy más alkalommal meg a fülemnek nem akartam hinni, amikor a rádió sporthíreiben a következőt hallottam: „A magyar csapat már landolt a hellének földjén.” (Rádió 95. 10. 09.). A labdarúgás hívei tudják, hogy ez a mérkőzés Svájcban folyt le. A riporter nyelvi műveltségét akarván fitogtatni, a helvéteket összekeverte, fölcserélte a hellénekkel. A tévé is szolgált meglepetéssel. Egy nagyszabású kiállításról így tudósított: „A kiállításra estélyi ruhában érkeztek a delikvensek.” - Egyébként semmi jel nem utalt arra, hogy valamely büntetésvégrehajtó intézet lakóit vezényelték volna ki a kiállítás megtekintésére. A delikvens szavunk ugyanis egyelőre „bűnös, tettes, bűntett elkövetője” jelentésben használatos. Az idézetek bizonyítják, hogy főként az idegen vagy idegen eredetű szavak rejtik magukban a botlás veszélyét. Még egy bizonyíték: „ezen a kopár területen fog felépülni az intézmény befogadására alkalmas komplexus. ” - A komplexum illett volna ide, ami egészen pontosan „több elemből álló bonyolult egész, azonos rendeltetésű épületek összessége.” - Ha véletlenül éppen ideg- és elmegyógyintézet működik benne, szóba jöhet a komplexus is mint „a tudat alatti elfojtott vágyak, elképzelések és a velük kapcsolatos tünetek összessége.” Ha az intézményben ápoltak vagy hozzátartozóik elkezdik silabizálni a szaknyelven írt diagnózist (magyarul kórismét), esetleg fölfigyelnek a kezelőorvos megjegyzésére, amelyet a kollégájával közöl, nos akkor a delirium tremensből, amely korántsem tréfa dolog, a be nem avatottak nyelvén köny- nyen lesz delirium kredenc. Mivel így már valamivel érthetőbb. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 8-án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A február 24-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése:„Nem emlékszem a címére, de ha látom akkor biztosan megismerem.” Utalványt nyertek: Malek Klára, 7633 Pécs, Bánki D. u. 19; Bencze Lászljiné, 7625 Pécs, Su- rányi Miklós u. 28; Vándor János, 7627 Pécs, Marx u. 45; Varró Miklós, 7827 Beremend, József Attila u. 8/c; Turányi Béla, 7343 Nagyhajmás, Fő út 95. Az utalványokat postán küldjük el. 4 i
