Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1996-03-16 / 74. szám

8 Dunántúli Napló Kiváló Teljesítményért 1996. március 16., szombat 1096. március 15. ' 1 • j mm a M • • ;tjei Művészeti díj Bocz Gyula-Én élem azt, amit csinálok. Nem vagyok vasárnapi művész, a szobrászat nekem nem a hob­bim. Ha valaki éhes, akkor eszik, mert ennie kell. Ugyan­így vagyok én a rajzolással, fa­ragással - nyilatkozta lapunk­nak Bocz Gyula szobrászmű­vész, akit a Baranya Megyei Önkormányzat Művészeti díjjal tüntetett ki a Baranyai Alkotó­telepek megteremtésében kifej­tett tevékenységéért. - Nem ta­nítok, nem szakítom szét ma­gamat többirányú törekvések­ben. Ezt tartom tisztességes magatartásnak, mert - szerin­tem - a szobrászat egész em­bert kíván. A hatvan éves művész ma Hosszúhetényben, egy régi pa­rasztházban él és alkot. Wehner Tibor művészettör­ténész 1995-ben azok közé so­rolta, akik munkáik által átlép­ték, áthágták a műfajok és mű­nemek szabályait és határait és gyökeresen új szabályrendszert hoztak létre a magyar szobrá­szatban. Schaár Erzsébettel, Vili Tiborral, Erdély Miklóssal említi egy sorban a baranyai művészt. Bocz Gyula 1971-ben a III. Országos Kisplasztikái Bienná- lén első díjat nyert nonfiguratív alkotásával. Ez áttörésnek szá­mított akkor, az absztrakciót el­lenző művészetpolitikai közeg­ben. Villányban már 1968-tól dolgozott. Még üzemelt a kő­bánya, robbantották a követ a mai szoborpark helyén - emlé­kezik vissza a kezdetekre. Tevékenységéről több kül­földi folyóirat, például a párizsi L’Oeil is beszámolt. U. G. Művészeti díj Pro Comitatu Baranya Körtvélyesi László Takács Gyula Körtvélyesi László személyé­ben a város egyik fotográfusát tüntették ki. Mint mondta, cso­dálkozik ezen a díjon, hiszen nem ül kerek évfordulót, éppen nem végzett semmilyen látvá­nyos munkával, csak a „dolgos hétköznapokat” éli. Ám épp ezért örül is egyben, mert kitün­tetésén keresztül azt érzi: szá­mítanak, odafigyelnek a város­ban, a megyében élő és dolgozó fotósokra, akik mindenütt jelen vannak. Akár csak ő maga az elmúlt évek során: kiállítások, könyvek, programok, külön­böző feladatok akadtak, me­lyeknek köszönhetően sokakkal került munkakapcsolatba. Körte - ahogy mindenki ismeri - szerencsésnek mondja magát, amiért korábbi erdész hivatását elhagyva fotográfusnak állt és sokféle emberrel, szituációval találkozhat munkája során. Egy életformát valósít meg, noha hétköznapi módon, ám szeren­csés esetben kapcsolataiból, ta­lálkozásaiból képek születnek. Persze, a jó fotós nem pusz­tán fényképeket készít. S nem is elég, ha valaki beéri azzal, hogy lenyomja egy még oly profi fotóapparát exponáló­gombját - mondja. Sok min­dent kell tudni, tanulni, belső világot építeni ahhoz, hogy az­tán mindez a külvilágban is megjelenhessen és egy jó fotó­ban kicsúcsosodhasson. Mi több, még tanítani is lehet a fényképezést — mint Körtvé­lyesi teszi a JPTE Művészeti Karán. Tanár, akinek feladata, hogy problémákat oldjon meg azok számára, akik hozzá for­dulnak. M. K. Takács Gyula, a Baranya Me­gyei Tanács nyugalmazott el­nökhelyettese kultúra- és mű­vészet-szervező tevékenységé­ért kapta a díjat.-Melyek azok az értékek, amelyeknek segítését, támoga­tását igazolta a hatvanas-het- • venes évek óta eltelt idő'?-- Két alapvető törekvésünk volt. Nálunk akkoriban az okta­tásban, közművelődésben, mű­vészetben teret kapott az alter­natív gondolkodás. Felkaroltuk ezeket a kísérleteket: a nagyobb pedagógiai szabadságot nyújtó programokat, a nemzetiségi ok­tatást. A táji, történeti, építé­szeti, etnikai adottságokra épülő közművelődés, a nagy rendezvények és a speciális programok reform értékűek voltak az akkori, egységes sé­mában gondolkodó, centralizált művelődésben. A siklós-villá­nyi szimpóziumok, a Pécsi Ba­lett, a Jelenkor, a Modem Ma­gyar Képtár, a Pécsi Galéria, Martyn Ferenc és tanítványai, az animációs filmstúdió a mű­vészeti másként gondolkodás színterei voltak. Támogatá­sunkkal tágítottuk az akkori ideológiai és művelődési kere­teket.- A másik célunk az volt, hogy Pécs erős, tekintélyes de- centrum legyen, ehhez pedig elengedhetetlen a tudomány, a felsőoktatás és a művészet fej­lesztése. A hagyományokra épí­tettünk: intézményeink súlya nőtt (Pécsi Akadémiai Bizott­ság, Művészetek Háza), szám­ban és minőségben is megerő­södött a tudományos és művész értelmiség Pécsett, s ez kisu­gárzott a megyére is. G. T. Pro Comitatu Baranya Dr. Gerold Ortner Tudományos és felsőoktatási díj Dr. Kiss László Tudományos és felsőoktatási díj Bencsik István Baranya megye másfél évtizede ápol kapcsolatokat az ausztriai Steiermark tartománnyal. Már a kezdeti, főleg ifjúsági, kulturá­lis- és sporttevékenységek hát­terében ott állt dr. Gerold Ort­ner tényleges udvari tanácsos. Miután a magyar megye 1990- ben bekerült az Alpok-Adria Munkaközösségbe, az együtt­működés egyre intenzívebbé vált. Gerold Ortnemek nagy sze­repe volt abban, hogy a külön­böző szintű steiermarki szerve­zetek 1991-ben elsőként álltak mellénk a jugoszláviai mene­kültekkel kapcsolatos gondja­ink enyhítésében. Aktívan részt vett az 1992-ben kezdődött „Steiermark Hét”, illetve „Ba­ranya Hét” rendezvénysorozat szervezésében, népszerűsítésé­ben. Támogatta, hogy Pécsett és Grazban egymás országait képviselve tiszteletbeli konzu­látusok jöhettek lére 1992-93- ban. Neki is köszönhető, hogy ma már mintegy negyedszáz steier és magyar város, község ápol testvértelepülési kapcsola­tot. Gerold Ortner hivatali köte­lezettségei folytán is azon volt, hogy Steiermark - politikusai, vezető hivatalnokai, gazdasági szakemberei, tudósai révén - segítsen bennünket az Európai Unióba való belépés előtt. Fon­tos az is, hogy a nem önkor­mányzati irányítású szervek (például a rendőrség, a sajtó) kapcsolatai is gyümölcsözőek. Dr. Gerold Ortner idén nyá­ron tölti be 60. életévét. Olyan­nak ismerik, aki a munkában is azt szereti, amit hobbyként űz: a hosszútávfutást. M. K. Közművelődési és közoktatási díj Dr. Sarosácz György-Meglepett, amikor az ün­nepségre szóló meghívót átvet­tem, s abból értesültem a kitün­tetésemről - mondja dr. Saro­sácz György, a Mohácsi Kani­zsai Dorottya Múzeum igazga­tója.- Nem számítottam rá, hi­szen mint az örökös elégedet­lent ismernek, és most sem tit­kolom, hogy nagyon zokon vet­tem, amiért a megye tíz millió­val csökkentette a múzeumok költségvetését. Igazából annak tudnék örülni, ha valahonnan azért keresnének meg, hogy ki­adják a Magyarországi horvá- tok népművészete című kézira­tomat, vagy a szerbek, horvá- tok, szlovénok temetkezési szokásait bemutató, teljesen kész anyagot. Harminc évvel ezelőtt kezdte gyűjtő munkáját a városban az igazgató, és éppen húsz éve fo­gott hozzá a mára már hallatla­nul gazdag anyaggal rendel­kező Délszláv Bázismúzeum létrehozásához. A jubileumi év­forduló alkalmából konferenci­ával egybekötött, nagyszabású kiállítást rendezett a múlt év végén Mohácson dr. Sarosácz György, de máris újabb, két nagyobb lélegzetű munkára ké­szül: a fővárosban augusztus­ban átadásra kerülő horvát isko­lai központban rendezi az 1100 éves magyar-horvát kapcsola­tok című kiállítást, s reméli, hogy e történeti bemutatót Szombathely és Baja mellett Pécsett is láthatja majd a kö­zönség; míg helyben a mille- centenárium alkalmából Mo­hács évszázadait a XI. század­tól ismertető tárlatán dolgozik. B.M. A megyét szolgáló, értéket te­remtő tudományos munkájáért, a felsőoktatásban végzett ki­magasló tevékenysége elisme­réséül kapta meg a díjat a JPTE Állam- és Jogtudományi Kara alkotmányjogi tanszékének tanszékvezető tanára, akinek egyébként a másik - ha nem első - szívszerelme a közigaz­gatás. A két vonzalom szépen megfért együtt a négy évvel ez­előtti, még 41. életéve betöltése előtt megvédett Jogállam és jogalkotás című nagydoktori ér­tekezésében. Pécsett szerzett diplomát, kezdő oktatóként rögtön kap­csolatba került az akkori me­gyei tanáccsal, amelynek to­vábbképző intézete a helyi ta­nácsok instruálásával foglalko­zott.-Indítottunk egy sorozatot, amely mindinkább kinőtte ma­gát a helyi közigazgatás mód­szertani segítésében. A tanszék nevében is büszkén elmondha­tom: már régen kiléptünk a tu­domány elefántcsonttornyából, ismernek bennünket az egész megyében az önkormányzati szakemberek.- Segítünk a nagyobb válto­zások idején. Ilyen volt a rend­szerváltás, amikor jegyzői tan­folyamokat szerveztünk és az önkormányzati rendszert meg­próbáltuk bemutatni. A tanszé­künk számára a gyakorlattal való szoros kapcsolat meghatá­rozó cél és kölcsönösen gyü­mölcsöző is - mondja. A díjnak azért örül, mert úgy véli, nem udvariassági gesztus van a háttérben, hanem a tan­szék munkájának ismertsége. D. I. Közművelődési és közoktatási díj Bükkösdi László Ő az, akit mindenhol megta­lálni, ahol valami történik a pé­csi, baranyai művészeti életben, vagy akár a régióban. Nemcsak dolgozni megy ki: Bükkösdi László számára a művészet, a művelődés és a közművelődés terei otthonos világok. Jelen van benne, s része ezeknek. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának főrende­zője a stúdió alapító tagja volt, de már előtte is televíziózott, alkalmi műsorokban. Diplomáját magyar-népmű- velés-esztétika szakon az ELTÉ-n szerezte, majd hosszú ideig népművelőként dolgozott Siklóson és Pécsett. Tanított az ELTÉ-n, a Janus Pannonius Tudományegyetemen, de több szakköre és előadássorozata is emlékezetes maradt közönsége számára. Csakúgy, mint mun­kái. Szinte minden műfajban al­kotott, tévéjáték, meseopera, szatíra, irodalmi-zenés összeál­lítások tálalták élvezhető, fo­gyasztható módon, mégis szín­vonalasan a kultúrát. Kiemel­kedőek sajátos, a lélek mélyebb rétegeibe is bepillantást engedő portréi, a régió alkotóinak be­mutatása. Fontos értéknek tartja a frissességet, az értékek fölmu­tatását, és az önálló műhely­munkát.- A díjaknak általában nincs nagy jelentőségük - mondta -,de ez a mostani méfiis egy olyan gesztus, ami valamit je­lez. Mégis elszomorít, hogy ép­pen akkor jön egy közművelő­dési elismerés, amikor azt lá­tom, hogy a közművelődés alap- intézményei megállíthatatlanul tönkremennek. H. I. Gy. A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Művészeti Karának és Mesteriskolájának’ megszervezéséért a Baranya Megyei Önkormányzat „Tu­dományos és felsőoktatási díj­jal” tüntette ki Bencsik István Kossuth-díjas szobrászmű­vészt.-Hosszú évek óta tanítok. Nagyon érdekel ez a munka és komolyan veszem. Nem köny- nyű azonban összeegyeztetni ezt a tevékenységet a művészi alkotással. Mind a két terület rengeteg időt és energiát köve­tel meg tőlem. Ráadásul, ha a tanítás miatt sérülne a művészi tevékenységem, akkor pedagó­giai hitelemet is rövidesen el­veszíteném - nyilatkozott la­punknak. - Amikor fiatal vol­tam, engem is tanítottak. Mes­tereim már meghaltak és most én kerültem a helyükre. Ezt a feladatot is el kell látni. Bencsik István 1957-ben végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán. 1971-ben került a vil­lányi alkotótelepre, ahol 1974- ig dolgozott. 1983-tól tanít a Janus Pan­nonius Tudományegyetemen. 1991- ben a Pécsi Képzőművé­szeti Mesteriskola alapításában vesz részt, annak tanszékvezető tanára, 1992-től egyetemi tanár. Ugyanebben az évben lesz a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag. 1993-tól a Képzőművészeti Fő­iskolán tanít. A Kossuth-díjat 1992- ben kapta meg. Nagyméretű szobrai állnak a villányi szoborparkban, a Japán Tokorozovában, Kijoszatóban, Fudzsimi-Kogenben, a görög- országi Vóloszban. U. G. Közművelődési és közoktatási díj Gerst Józsefné Lelkiismeretes, kitartó munka, értékes tapasztalatok sora áll a zengővárkonyi Gerst Józsejhé mögött, aki harmincegy éve az ottani kisiskola összevont alsó tagozatos tanulócsoportjának hűséges tanítónője. Mára már mindenkit ismer, s őt is mindenki szereti, hiszen mostanra egykori diákjai gyer­mekeinek tanítja a betűvetés tudományát. Szakmai tapasztalatait mun­kaközösség vezetőként kínálja másoknak, konzultációkat, gyakorlatokat vezet, s nagy ta­pasztalatával az összevont osz­tályokban dolgozó pályakezdő pedagógusokat segíti munká­jukban. — A gyerekeket nagyon szere­tem, ez minden titkom - mondta el. - Baján végeztem, s a gya­korlóidőm óta vagyok itt. Ma­gam is összevont alsó- és felső tagozatba jártam Fazekasbo- dán. Meglepődtem, amikor a díjról hallottam, a legszíveseb­ben sírva fakadtam volna a meghatottságtól. A lányaim is nagyon boldogok. Büszke va­gyok rá, hogy ők is összevont iskolából indultak, s mára mindkettő pedagógus lett. Gerst Józsefnét többek kö­zött a tanulók és a pályatársak tehetségének kibontakoztatásá­ért, a falujához való kitartó hű­ségéért, s egy életpálya becsü­lettel való végigviteléért java­solták a kitüntetésre. Ő maga úgy látja: van még dolga. Most 52 éves lesz, s ma­radni akar, mert azt állítja: ha valamit tehet, akkor azt csak itt tudja, ebben a szeretett iskolá­ban. H. I. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom