Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-17 / 47. szám
1996. február 17., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Csanády János: Az utolsó lap Üzengettem eleget életemben galamb-röptette tábori lapon, s a remény szárnyain fellebegtem a Nap volt aranyló galambdúcom. Verejtékem agyagos, mészköves kavicsbozót füvére sisteregve hullt, mint a vércsepp izzó vasplatóra, mert végigmentem közben az úton. Előttem vasgólemek dübörögtek, a kor csodás szörnyei dögivei, - s mégis, szárnyad alá kötve vihetted a hártyapapírt szavam és szívem. Hol vagy? Vársz-e még? Centiméteren számlálom vissza én már a napok fogyó seregét - és felröptetem a Galambdúcból utolsó lapom. Oroszország nagyon beteg Pécsi kutatók kiállítása Szibériáról és nyelvrokonainkról A muzsika nagykereskedője Dobó Attila nyelvész és Nagy faltán néprajzkutató oroszországi képeit tekinthetik meg az érdeklődők Pécsett, a Várkonyi Nándor könyvtárban. A Janus Pannonius Tudományegyetem oktatói külön-külön jártak nyelvrokonainknál. Dobó Attila az európai területen fekvő komikat, Nagy Zoltán az Urá- lon túli osztjákokat és szölku- pokat kereste fel. A komik ötszázezren, az osztjákok huszonháromezren, a szölkupok pedig négyezren vannak. A finnugor nyelvrokonság csak a nyelvészeknek mond valamit, állítja Dobó Attila. Az ott élő emberek ennél érdekesebbek. Maga az orosz lélek, amiből valóban nincsen mégegy. Nagy Zoltán szerint az, aki járt már kint Oroszországban, és megérezte, hogy mit jelent ott élni, az vágyik arra, hogy ismét kijusson. Pedig mind a ketten úgy tapasztalták, hogy Oroszországban az állam alig működik. Az emberek gyakorlatilag államnélküliségben élnek, azaz anarchiában. Ennek ellenére az élet meglepően szilárd. Az emberi kapcsolatok tartják fenn a közösségek működését, mert az emberek egymásra vannak utalva. Érdeklődőek egymás iránt, adnak arra, hogy kinek mi a véleménye róluk. Törődnek a másikkal. Az életszínvonal persze, sokkal alacsonyabb, mint nálunk, idd, türelem és alázat kell az ottani élethez. Az időt is másként érzékelik, mint mi. Ha egy hajó nyolc órát késik a menetrendhez képest, kivárják, hiszen mi sem természetesebb ennél. Az oktatás működik, az emberek dolgoznak, az egészségügyben azonban önellátásra kényszerülnek. A piacon szabadon kaphatók a gyógyszerek, gyógyfüvek. Sok a parafeno- mén gyógyító. (Egy részüket, a jövőbe- és távolbalátókat, a titkosszolgálatok is alkalmazzák.) A betegségekből viszont nem csinálnak nagy ügyet, az ottani emberek nagyon sok mindent kibírnak. Például karácsony táján kezdenek csak el fűteni, miközben odakint - a mi fogalmaink szerint - rettenetes a hideg. A gazdaság válságban van. Főként a munkát adó bányászat. Nagy a munkanélküliség, a technológiai színvonal alacsony és rendkívül környezetszennyező. A folyókban egyre kevesebb a hal, a vadállatok állománya ritkul. Az emberek önellátásra rendezkednek be. Mindenkinek van kiskertje, a gombagyűjtés „nemzeti sport”. Az ott élő emberek tudják, Oroszország nagyon beteg. Vannak, akik erős kezű uralkodóra vágynak. Ugyanakkor a köztársaságokban elszakadási törekvések is tapasztalhatók, éledezik a nacionalizmus. Nem tudja senki, mi várható. Oroszországba tömegesen vándorolnak be az oroszok. A Szovjetunió széthullása után ugyanis több millió orosz került Oroszország határain kívülre. Lakóhelyükről elüldözik őket, házaikat elveszik, egyes muzulmán országokban oroszellenes pogromokat szerveznek. Dobó Attila szerint ez legalább akkora sokk az oroszoknak, mint nekünk Trianon volt. Oroszország most nemcsak Jelcint és a csecseneket jelenti, hanem ezt a történelmi eseménysort is. U. G. Biztos vagyok abban, hogy Pécs város és a megye zenei életének meghatározó egyénisége. Sok harcot megvívott. Néha keményen, néha meg- engedőn, néha alázattal, ravasz módon és kiszámíthatatlanul. Asztalra csapott, ha kellett, vagy állt remegő lábbal potentátok ajtaja előtt. Kilincselt egy instrumentumért éppen úgy, mint nagy, még nem megvalósult álmáért: hogy a városnak önálló hangversenyterme legyen. Néha nyers volt, néha mosolygó. Biztosan akadt, aki nem szerette őt, de ha ma végigmegy a város utcáin, aligha mehet anélkül, hogy rá ne köszönnének, meg ne ölelnék, ne kérdeznének múltról, jelenről. Szeretik őt. Ma is alig van koncert, amin ott ne lenne, s a legfiatalabb zenészek között (akiket szájtáti iskolás korukban talán még elkergetett a színfalak mögül) is csak barátja, tisztelője akad. Várnagy Viktor 90 esztendős. Az Országos Filharmónia Baranya Megyei Kirendeltségének nyugalmazott direktora, aki legteljesebb szellemi és igen jó fizikai frissességnek örvend. (Egy nagyszerű emberrel is „megajándékozta” a várost, - a fiáról vanb szó - : Várnagy Attila édesapja utódjaként menedzseli a helybéli és a az országban ismert muzsikosokat, felpezsdítve Pécs zeneéletét.) Várnagy Viktorból, az egykori kereskedőből (a Jókai utcában, a postával szemben sportüzlete volt) a muzsika nagykereskedője lett. Ki gondolná, tizenöt évet rádolgozva az általános nyugdíjkorhatárra, 1956 január 1-től 1981 december 31-ig volt a Filharmónia megyei igazgatója, s oly nagyszerű embereket hozott a városba egy vagy több koncertre, mint Ciffra György, Ránki Dezső, Kadosa Pál, a „nagy” Gar- delli, Fischer Annie, Simándy József, Moldován Stefánia, Köbayashi, Kocsis Zoltán. És még kiket? Sokakat. Felsorolni is nehéz, hány művészt határokon innen és túlról. És zenebaráttá tett sok fiatalt is. Ki emlékszik már a szinte titkon szervezett első ifjúsági koncertekre, ott, a Nagy Lajos Gimnázium tornatermében, tanítási időben, s elbújva a világ elöl. Hihetetlenül jó kapcsolatokkal rendelkezett, s e mellett olyan emberi tulajdonságokkal van megáldva, ami e szakmának leglényegibb eleme és csu- dás titka is egyben. Amit talán keveset tudnak róla; Várnagy Viktor Boszniában, egy Mostar melletti falucskában született, ahol a K. u. K. dandár állomásozott. Édesapját - aki a had egyik zenemestere volt - nem ismerte, halála körülményeiről mitsem tud. Mindössze egy számykür- töt örökölt tőle, ami aztán elindította azon a pályán, melyről sohasem fog letérni. A végkielégítéssel zsebben, de özvegyen maradt édesanyjukkal tért vissza Pécsre az öt Micsulka- gyerek (erről -magyarítottak Várnagyra); Amália, Károly, József, Stefánia és Viktor. Küzdés volt valamennyiük élete, életének indulása. Viktorra főleg nővére, Stefánia hatott (aki Ferences-rendi nővérként a Donáta nevet kapta), s vitte fiatal, zenét ismerő öccsét az egyház felé. Egy öröklött tábori orgona (Angsterék helyrepofozták és szó szerint lábra állították) lett a hétvégi misék kántorkodásának zeneszerszáma, ott a menhelyen (ma megyei kórház), ahol amúgy a cipőüzemben munkálkodott, s várta díjtalan írnokként kinevezését. Közben jött a boltos mesterség, a háború, a hadifogság (Az uráli magyar litánia című versben hadifogolytársai mind- annyiuk világi plébánosának szólítják Vámagy Viktort), majd a hazatérés. Ézt az életívet mindenütt végigkíséri a muzsika, no meg az örök szerelem, a cserkészmozgalom. Mindkettőben az emberség, a nemes szív, az embertársak tisztelete és szeretete a vezérfonál. Megannyi fényképet forgatunk, s tudom riportírás közben, hogy rengeteg szemrehányást kapok majd, hiszen nevek tucatjai hangoznak el beszélgetésünk közben, s most én őket mind-mind, illetlenül kifelejtem. Ez a kilencven esztendő tenger, amelyből a maximumra törő is csak cseppeket merhet. Amúgy a donátusi présház, ahol oly sok szép este fonta egybe világnagyságok találkáit, úgyis majd múzeum lesz, s becses emlékkönyvében a beírások, s a fényképek közkinccsé válnak rövidesen. S akkor ki-ki kedvére ízlelgetheti a neveket is. Viktor bácsi most szerette volna megnyitni e présház-múzeumot, február 21-én, a születésnapján, de a hosszúra nyúló tél hátráltatta a szándék megvalósulását.- Ma Pécs legboldogabb embere vagyok - közli beszélgetésünk zárásakor. Tudom. És persze, azt is, hogy nehezen mozgó feleségét segíti mindennapi életvitelében, néha karjába véve. Sok mindenre figyelve levelez még élő barátokkal, készülődik szép jubileumokra, emlékeit rakosgatja. Havat lapátol ha kell, s készül a tavaszra is, a hegyre, a tőkék metszésére. Mert kiülünk majd a teraszra - engem is oda vár s ott fogjuk a szép múlt fonalát tovább gombolyítani. S szó lesz arról is, amikor a cserkészet megalapítója, Baden-Powell tábornok kezet fogott Viktor gyerekkel, gratulálva életmentő kitüntetéséhez. Vagy arról az abbáziai kirándulásról, ahol éppen pirkadatkor állt őrségben a tizenéves fiú, s elöntötte szemét a felkelő nap fénye. S bámulta Szent Ferenccel a hazatérd halászbárkák feszüld vitorláit... Kozma Ferenc Riporter kerestetik Az Egészséges Városért Alapítvány és a Pécsi Városi Könyvtár „Riporter kerestetik!” címmel általános iskolások részére hirdetett riportversenyt környezetvédelem, egészség- védelem, biztonságvédelem és sport témakörben. A versenyt február 19-én, 14 órakor tartják a Várkonyi Nándor Könyvtárban. Szülőnevelés Ingyenes tájékoztató előadást tartanak szülők és pedagógusok részére a Szivárvány Gyermekházban február 20-án, 17 órakor. Témája a szülő-gyermek közti konfliktushelyzetek feloldása, az önfegyelemre és öntudatra nevelés - engedékenység és erőszak nélkül. Előadás és beszélgetés a Gordon-módszerről. Előadó: Irányi Ágota. Közgyűlés A Pécs-Baranyai Kórus és Zenekari Szövetség alapszabályának megfelelően február 24-én, délelőtt 10 órakor tartja soron következő közgyűlését a Leő- wey Klára Gimnáziumban. A megnyitót Tillai Aurél elnök, a beszámolót Kertész Attila ügyvezető titkár tartja majd. Ez alkalommal rendezik meg egyben a Pécs-Baranyai Kodály Társaság elnökségi ülését is. Művészetek Háza Február 20-án, este fél hétkor lesz Yves Velan, francia Svájcban élő író művének felolvasása és vitaestje. Az est francia nyelven hangzik el. Február 21-én, 18 órakor a Házimozi sorozatban Fábri Zoltán: Húsz óra (1965) című filmjét vetítik, Páger Antal, Görbe János, Szirtes Ádám főszereplésével. 19 órakor újból megtekinthető lesz Vári Éva Edith Piaf műsora, „Nem bánok semmit sem” címmel. Közreműködik Papp Zoltán (zongora) és Háry Balázs (dob). Február 22-én, 19 órakor kerül sor Solymár Rita zongoraestjére. A fiatal művész 1988- ben diplomázott, majd 1991- ben a Grazi Zeneművészeti Főiskolán szerzett énekes-kísérői és zongoraművészeti diplomát. Vörös Vince politikai útja Az Országgyűlés volt alelnöke, a 85 éves Vörös Vince mutatja be február 20-án „Politikai utam” című könyvét Pécsett, a Művészetek Házában délután fél ötkor. A szerző a kalászos gazdák mozgalmának szervezője, a Parasztszövetség és a Független Kisgazdapárt helyi, majd országos vezetője, 1944- ben pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés jegyzője volt. A kilencven évesen is örökifjú Várnagy Viktor fotó: laufer l. Colin Foster kiállítása - Pécsett, a Parti Galériában látható az angol származású, de megyénkben, Palkonyán élő szobrászművész, Colin Foster kiállítása. Képeinkkel ízelítőt adunk a Káptalan utcai bemutató hangulatából, amelyet március közepéig tekinthetnek meg az érdeklődők. fotó: müller andrea Beszélgetés Németh Ákos drámaíróval Müller táncosai a PNSZ-ben Február 23-án mutatja be Németh Ákos: Müller táncosai című darabját a Pécsi Nemzeti Színház. A fiatal és nagyon szerény szerző több (külföldön is) bemutatott drámai művel, rádiójátékkal, sőt filmfeldolgozással is büszkélkedhetne, de nem teszi, inkább ír, és nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy azt csinálhatja, amit szeret.-Manapság divatos a színház válságáról beszélni, ön szerint is ilyen rossz a helyzet?- Azt hiszem, hogy a magyar színház egy kötelező átalakulás előtt áll, aminek így vagy úgy be kell következnie. Szerintem hazánkban a színházzal foglalkozó emberek még el vannak kényeztetve, Amerikában sokkal kiélezettebb és üzletiesebb harc folyik ebben az „iparágban”. Nálunk még nem kell a színészeknek válogatásokra járniuk, nincsenek művészügynökségek, de ez az idő is eljön. Persze szükség van megalkuvásra is ahhoz, hogy valaki azt csinálhassa, amit szeret, Csányi János színészrendező például videotékájából finanszírozza produkcióit. Én „iparosnak” tartom magam, folyamatosan fejlesztem a képességeimet. Tulajdonképpen az egyik legfontosabb dolog a drámaírásban (ahogy a jó iparosi munkában is) a tanulás.- Csak drámákat ír?- Igen, soha nem írtam mást. Ez egy tiszta műfaj. A filmnél már a rendező és a producer a fontös, nem az író, a színház talán még a darabról szól.- Honnan meríti a különböző témákat?-Egyrészt saját élményeimből, ezt keverem össze a fantáziámmal. Nem törekszem feltétlenül aktuális témák feldolgozására, de erre is szükség van.- És a Müller táncosai?- Ennek a darabnak mindenképpen van aktualitása, hiszen a ’90-es évek vad piacgazdaságában játszódik. A magára hagyott tánccsoport egy új, zavaros rendszerben próbál talpon maradni. A művet 1992-ben mutatta be a budapesti Katona József Színház Kamrája, azóta is műsoron maradt. Nem tudom felmérni mennyire jó maga a dráma, de remélem, hogy Pécsett is hasonló népszerűségnek örvend majd. Rendes Zoltán
