Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-17 / 47. szám

1996. február 17., szombat Riport Dtinántúli Napló 13 A nyolcosztályos gimi Kezdődhet a megmérettetés az Árpád Fejedelem Gimnáziumban Nyolcszáznál is több diák jár ebbe az iskolába fotó: Tóth l. Megyénk sajátos 9ktatási in­tézménye a pécsi Árpád Feje­delem Gimnázium és Általá­nos Iskola. Jó pár évvel ezelőtt ennek az általános iskolának a tanári kara dolgozta ki azt a tanmenetet, mellyel egy úgy­nevezett nyolcosztályos gim­názium alapjait rakták le, s me­lyet azóta az országban Csur­gón, Kaposváron, Kapuváron és Tamásiban vettek át. Miről is van szó, tulajdon­képpen? Mint azt dr. Poronyi Gábor, az intézmény igazgatója el­mondotta, egy sajátos tehet­séggondozást vállaltak föl ev­vel. A nyolcosztályos gimná­ziumot azoknak ajánlják, akik értelmiségi létre készülnek. Ezek szerint az általános is­kola negyedik osztályát végző eminens tanulók felvételivel juthatnak be a gimnázium első osztályába, s itt az évek során mélyebb tudást szerezhetnek meg. (A 10-től 18 éves korig tartó, egységes oktatásról van szó.) Kikerülik ugyanakkor az oktatási intézményekben, a tanmenetekben előforduló gyakori felesleges ismétlése­ket, párhuzamosságot. Közis­mert ugyanis, hogy sok tan­tárgy esetében a felső tagoza­ton kevésbé részletesen ugyanazt tanulják a gyerekek, mint a gimnáziumokban. Leg­szemléletesebb példa erre ta­lán a történelem tanítása: az ál­talánosban is eljutnak az ős­kortól máig, s a gimnáziumok­ban is. A nyolcosztályos gimná­zium első hat évében (a diákok 16 éves koráig) folyik az úgy­nevezett alapképzés, s az utolsó két évben a szakosodás lehetősége nyílik meg, az egyetemi felvételikre való fel­készítés akár humán, akár reál vonalon. Akikről pedig netán 16 évesen kiderül, hogy nem akarnak tovább tanulni, azokat azért az életre felkészítve, szakirányú ismeretekkel látják el a gimnázium utolsó két évé­ben. Lehet ez számítástechnika avagy idegenforgalmi szak­emberképzés. (Egyébként ha­sonló, speciális tehetséggon­dozási szándékkal állt föl már néhány hatosztályos gimná­zium is az országban, s ez utóbbi utat választották pél­dául Pécsett a Janus Pannonius Gimnáziumban is.) A nyolcosztályos gimná­zium a megyei oktatás palettá­ján egy sajátos szín, egy speci­ális lehetőség azok számára, akik ezt választják. A beisko­lázás és a felvételi időszaka rövidesen megkezdődik, s er­ről minden felvilágosítást megadnak. (A jelentkezésig alig egy hónap van már) Poro­nyi Gábor igazgató szerint a gimnázium létének és eredmé­nyeinek bizonyítására az idei évtől kerülhet sor, hiszen 1995 szeptemberétől indult az ötö­dik osztály, a tulajdonképpeni gimnáziumi képzés. Első visz- szaigazolása törekvéseiknek: a gimnáziumok megyei matema­tika versenyén éppen a napok­ban derült ki, hogy közel 20 gimnázium rangsorában a harmadik helyen végzett a csapatuk. Áz Árpád Fejedelem Gim­názium és Általános Iskola a megye egyik legnagyobb okta­tási intézménye. Az általános iskolai szakkal együtt (amit természetesen tovább visznek) 815 kis- és nagydiák jár ide. Sokféle szakkörrel, speciális oktatással szembesülhetnek ők is, akár a gimisták. Hiszen igen erős matematikai és szá­mítástechnikai képzés mellett, több idegen nyelv oktatását is fölvállalta az oktatói gárda, s humán szakköreik között ott a történelemmel, irodalommal foglalkozó, a disputa szakkör, s ezen túl speciális rajz-kurzu- sokat is indítanak. Kozma Ferenc Vissza a természethez?! Polgármesterek a barátságért A pécsi székhelyű Magyar- Román Baráti Társaság pol­gármester tagjai első alka­lommal találkoztak egymás­sal a minap Csíkszeredában. A társaság Csíkszeredái szer­vezete „Hídépítés ” címmel háromnapos találkozót ren­dezett a polgármesterek számára különböző témákról (gazdaság, kultúra, foglal­koztatás, szociális ellátás). A kezdeményezés sikeres volt, ezért a jövőben évente ösz- szehívják a tanácskozást. Magyarországon és Románi­ában 17 település első számú polgára csatlakozott eddig a közösséghez, köztük olyan nagyvárosokban, mint Te­mesvár, Arad, Brassó, Nagybánya, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székely­udvarhely vagy Kaposvár. Elkeseredetten tájékoztatott az új városrészek egyikében élő ba­rátom arról a jelenségről, amely nem csak őt, de környezetét is - és bevallom magamat is - nem csak meghökkentett, de őszinte aggodalommal töltött el. A konkrét jelzés az Olga ut­cából jött, de arról szólt, hogy nem csak ebben az egy utcában észlelhető a .jelenség”, más­honnan is érkezett a város „fau­nájára” nem éppen hízelgő ész­lelés. Azt már megszokjuk - ha tet­szik, ha nem, - hogy embertársa­ink egyre nagyobb hányada szemetel, a meglévő tároló-edé­nyeket „elvéti”, vagy meg sem „célozza”- egyszóval kenyér, zöldségféle, és minden ehetet­lenné vált, vagy éppen megunt „rágcsálnivalót” a járdákra, út­testre tent. És ha már a „terítést” említet­tük, ez szó szerint igaz. Az idei zimankóban különösen az éh­ség, melegebb időkben a kelle­mesen csalogató illatok miatt megjelennek és szeretjük, nem szeretjük - de velünk, köze­lünkben élő, éldegélő négylábú „úti társaink”. Nemcsak a kóbor-ebek és macskák, de a vándoréletet év­századok óta mesterien gyakorló patkányok is. Ez utóbbiak nö­vekvő számmal, egyre kövéreb­ben és bátrabban ... Nem csak akkor, amikor a fé­nyek kialszanak, és jótévő sötét­ség takarja a tájékot, de már nappal is - nem surrannak, bát­ran indulnak a számukra kínált járda-asztalokra, és lakmároz- nak, rágcsálnak állati boldog­ságban. Mily csodája a természetnek: minden ősi ellentétük megszűnt. A hideg, az éhség és a bőséges táplálékszerzés „eufóriája” egy táborba tömöríti a macska nagy­ságúra hízott patkányokat, és a velük békésen csipegető vere­beket, rigókat, kóbor cicákat és ebeket. Négylábút, szárnyast, szimpatikusát és undort keltőt egyaránt. Csodálatosan békés együtté­lés, az ősi ellentétek, csatabár­dok elásása, ami még „példamu­tató” is lehetne a bölcs ember számára. Ez a rágcsáló, csipe­gető egyűvétartozás - még ha szánalmat, netán együttérzést vált ki a szemlélőben, figyel­meztet is valamire. A patkányok inváziója - alkalmi szövet­ségeseikkel egyetemben járvá­nyok, veszedelmes betegségek küldönce lehet, amely már meg­tizedelte az embereket! A „környezetvédelem” nem­csak a hivatalok dolga, a miénk is: időnként rendetlen, kényel­mes, szemetelő embereké. Főleg a miénk! Dr. Hegedűs Sándor Ki fújta meg az első skót dudát? Néhány gon­dolat erejéig szeretnék hozzászólni az Új Dunán­túli Napló február 11-i, vasárnapi számában megjelent „Kérdések és válaszok” című cikkhez. A cikk töb­bek közt fel­teszi a kér­dést: Ki fújta meg az első skót dudát? A skót dudát minden bi­zonnyal a skótok fújták meg először. Más megálla­pítás is felve­tődik azonban a dudával kapcsolato­san. A cikk ugyanis arról is tu­dósít, hogy 5000 (!?) esztendő­vel ezelőtt a délorosz sztyeppen germán törzsek már ismerték a dudát. Ez az állítás azonban aligha tartható. Először is a dudáknak iszo­nyatosan sok változata alakult ki az idők folyamán. Ereden­dően a nádnyelvvel megszólal­tatott kettős sípok családjába tartoznak, így kialakulásuk gyökereit a sumér zenekultú­rába vihetjük vissza. A mezo­potámiai Űr városának ásatásai anyagában létezik egy ezüstből készült kettős szárú síp, 4-4 hanglyukkal. A sumér kultúra az i.e. 4-2. évezred közt virág­zott Mezopotámiában. A kettős sípok feltűnnek az ókori Egyip­tomban is. (V. dinasztia-beli ábrázolások). Mivel, hogy az eurázsiai kul­túra mindenekelőtt a sumér kul­túrában gyökerezik, felette ér­dekes, hogy az ógermán törzsek Kr. e. 5000 esztendővel (?!) hogyan ismerhették a kettős sí­pok fejlett változatát a dudát?! E megállapítás tehát vélhetőleg valamely tévedésben alapul. A kettős sípoktól a voltaképpeni duda kialakulásáig hosszú a fej­lődés útja. Az egyszerű duda-előd ket­tős sípokat az ún. szélzsák (tömlő) különbözteti meg a du­daféle hangszerektől. A sumer nagykultúra után a kettős sípok változatai a perzsa, arab, illetve a belső-ázsiai kultúrában tűn­nek fel. A további elterjedésben valószínűleg az ősi kereske­delmi útvonal, az ún. Selyemút játszik szerepet. A kínai han­dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) feljegyzéseiben már ismert egy qiang-di nevű kettőssíp, melyet nem is „kínaiak”, hanem egy belső­ázsiai néptörzs, a Qiangok hasz­nálnak. A kettős síp valamely alaptí­pusát valószínű­leg az iráni mig­ráció viszi be In­diába, ahol hosz- szú fejlődési fo­lyamat után kia­lakul a tömlős kettős síp. Átme­neti változatok: a kígyóbűvölők légkamrás hang­szerei Itt bőr­tömlő helyett lo­pótökből készült szélkamrát hasz­nálnak. Sachs és mások kutatásai szerint a duda­félék őshazája India, ahonnan két kivándorolt néphullámmal jut el Európába a hangszer. Eb­ből adódóan egy dudatípust már a rómaiak is ismertek. A duda elterjedésében - mint közvetítők - a kelet felől ér­kező pusztai népek is komoly szerepet játszhattak. Ilyen pl. a későavar nép, mely ismerte és használta a duda egy típusát, ill. a hasonló, de tömlő nélküli ket­tős sípot. (E sorok írója hossza­san tanulmányozta az avar ket­tős sípokat). Tekintettel arra, hogy a későavar - onogur nép voltaképp előmagyamak is te­kinthető, így e hangszert Árpád magyarjainak is ismernie kel­lett. így felülvizsgálandó az a nézet is, miszerint a magyarok­hoz csak a 13. sz.-ban jut el a hangszer a nyugati népek köz­vetítésével. Úgy tűnik, hogy a dolog fordítva történt. Európába a legtöbb hangszer (így a duda is) Ázsiából érke­zett: egyrészt minden bizonnyal a pusztai népek (szkíták, hu­nok, avarok, stb.), másrészt a perzsa gyökerű arab zenekul­túra közvetítésével. Egyes nyugat-európai duda­típusoknál a hajdani kettős síp­szár átalakult az európai hang­zásigényeknek megfelelően. (Egy dallamsíp, több bordun- síp.j Ez figyelhető meg a skót duda estében is. Az „5000 éves germán dudát és dudásokat” pedig - kézzelfogható adatok híján - a képzelet szülötteinek kell tekintenünk. Csajághy György zenetanár, kutató Szinte valamennyi népcso­port ismeri a hangszerek között a dudát fotó: laufer Emberrablások ’95 Nem megy az elkövetőknek A z 1995-ben elkövetett mintegy félmillió bűncse­lekmény sorában szám szerint elenyészően kevés volt az em­berrablás, de azért csak több volt, mint a megelőző évben. E bűntett veszélyessége és társa­dalmi visszhangja nagy. Ezért örvendetes, hogy a felderítés száz százalékig eredményes volt. Először február 5-én Domb­egyházán, Békés megyében keltett riadalmat a 8 éves Fodor Nikolett eltűnése, 1 460 000 forintot kértek a kislány életé­ért. A megye rendőrei, a határ­őrök, a civilek pihenés nélkül kutattak Nikolett után, míg ki­derült: az egész emberrablás humbug. A kislány idegbeteg édesanyja irigykedett szom­szédjára, aki nagyobb összeget nyert a lottón. Őt akarta gya­núba keverni. Másik szomszéd­jával, G.M-nével összebeszélve szervezte meg az álságos em­berrablást. Nikolett egész idő alatt G.M-nénél volt. Fodomé ellen kiskorú veszélyeztetésé­nek bűntette, G. M-né ellen pe­dig hatóság félrevezetésének vétsége miatt indítottak eljárást. Április elején S. Mihály kecskeméti vállalkozót három fiatalember a csaláncsai erdőbe csalta. Szabadon bocsátása fe­jében 10 millió forintot kértek tőle. A vállalkozó látszólag mindenbe beleegyezett, de egy kedvező pillanatban megszö­kött elrablóitól, s feljelentést tett a rendőrségen. A három fia­talember közül kettőt elfogtak, a harmadik. Juhász Benedek, akinek a neve Farkas Helga el­rablása során is felmerült, meg­szökött. Most is bujkál. Mindezek a nyomozások - utólag visszatekintve - csak könnyű ujjgyakorlatoknak számítottak a rendőrség szá­mára a későbbi ügyekhez ké­pest. Május 29-én történt az első, országos visszhangot ki­váltó emberrablás. Egy 9 éves ózdi kislányt, Horogh Tímeát, egy jól szituált ózdi vállalkozó lányát fogták el otthona köze­lében és tuszkoltak be egy öreg Wartburgba. A Jász-Nagykun- Szolnok megyei Berekfürdőre vitték, egy ideiglenesen kibérelt hétvégi házba. Hatalmas rend­őri erők bevetésével folytatták a tanúkutatást, térképezték fel a vállalkozó ellenlábasait. A nyomozás legnyíltabb és legtitkosabb eszközei ered­ményre vezettek: a sajtófelhí­vásra jelentkezett egy tanú, aki felírta a Wartburg rendszámát. Ugyanazon személyekhez ve­zetett a titkosszolgálati eszkö­zök törvényes és azonnali igénybevétele is. A Rendőrség Különleges Szolgálata az elrab­lást követő 30. órában szaksze­rűen, egy csepp vér nélkül sza­badította ki Tímeát, s fogta el az emberrablókat is. Ügyükben már jogerős ítélet is született. Alig egy nap múlva Budapes­ten a 14 éves Homok Ildikóért követeltek váltságdíjat elrablói. A nyomozás irányítói a BRFK- n először úgy döntöttek, hogy a kislány életének védelmében teljes hírzárlatot rendelnek el. Úgy vélték, hogy ebben az adott esetben és ezekben az órákban inkább szenvedjen csorbát az újságolvasók tájéko­zódási joga, de ne sérüljön a túsz élethez való joga. Á hír mégis kiszivárgott, de szeren­csére nem következett be a tra­gédia. Az a négy román állam­polgár, aki Ildikó édesapjának korábban dolgozott, szabadon engedte a lányt. Valamennyiü- ket elfogták. November 7-én Varga László vállalkozót, az UNIM1D Kft. vezetőjét rabolták el Bics­kén, egy üzleti tárgyaláson. Az álarcosok követelésére Varga kiállított egy csekket 6 millió forintról, de az beválthatatlan volt, mert nem volt rá fedezet. Az emberrablók megtudva, hogy a rendőrség nyomoz utá­nuk, a pénz felvétele pedig re­ménytelen, a kisebbik rosszat választották: Vargát elenged­ték. A rendőrség elfogta a fel­bujtót és a két végrehajtót is. A rablók és a család között közve­títő két személy ugyancsak rendőrkézre került. Decemberben az emberrab­lók és célpontjaik egyaránt kí­naiak voltak. Még Mikulás előtt egy kínai vállalkozót vittek el Csepelről akarata ellenére Sze­gedre, ahol megkínozták, majd 6,4 millió forint váltságdíj kifi­zetése után elengedték. A tette­sek ugyanazok voltak, akik két héttel később, december 16-án a Lin családra törtek rá. Elvit­tek tőlük több százezer forint értékű német márkát, USA- és hongkongi dollárt. A rablás közben hazatérő 13 éves kis­lányt magukkal vitték, a szülő­ket pedig megfenyegették: ha nem adnak nekik 4 napon belül 200 ezer dollárt, akkor a kis­lányt leúsztatják a Dunán. A szülők nem mertek feljelentést tenni, de az ismerősök igen. A rendőrség a bűnözőket csap­dába csalta. A kislány kiszaba­dult, a közvetítők rács mögé ke­rültek. Két emberrablót: Wu- Xiong-Hu-t és Wu-Xiao-Ming- et még köröznek. Dr. Kovács Lajos rendőr alezredes az ORFK Bűnügyi Osztályának vezetője úgy véli, a száz százalékos sikernek több forrása van. A budapesti és a vidéki rendőrök egyaránt fel­ismerték, hogy különösen gyermekek elrablása esetén az emberek együttérzésére építeni lehet. A sajtó a kellő pillanat­ban fontos tényező. Hatékony az együttműködés az érintett rendőri szervek között, nagy segítséget jelentenek a Külön­leges Szolgálat szakszerű ak­ciói. Némethy Gyula l L i

Next

/
Oldalképek
Tartalom