Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1996-02-16 / 46. szám

8 Dünántuli Napló Politikai Vitafórum 1996. február 16., péntek Justitia et Pax A kereszténydemokrácia VI. Pál pápa 30 éve hozta létre a Justitia et Pax (Igazságosság és Béke) elnevezésű bizottsá­got azzal a céllal, hogy a kü­lönböző társadalmi kihívá­sokra keresztény nézőpontból adjon útmutatást. Ez az aktua­litás adta az alkalmat, hogy fel­tegyük kérdéseinket dr. Giczy Györgynek, a Keresztényde­mokrata Néppárt elnökének.- Elnök úr, pártja fel tudja-e használni ezeket a társadalmi ta­nításokat a mindennapi politikai munkája során?- Természetesen tudnunk kell, hogy a Justitia et Pax elnevezésű pápai bizottság, majd tanács egy­házi szerv, mely a katolikus egy­ház szociális tanításának fényénél vizsgálja a társadalmi kérdéseket és foglal állást aktuális kérdések­ben. Ebből következik, hogy a pápák , az egyház szociális taní­tása mindig az alapelvek területén marad, az enciklikák, állásfogla­lások nem tartalmaznak konkrét társadalmi modelleket. A keresz­ténydemokrata politikának pedig éppen az a feladata, hogy az alap­elvek gyakorlati megvalósítására törekedjen. Nagyon fontos do­kumentumok számunkra a szoci­ális enciklikák, de a párt nem elé­gedhet meg azzal, hogy hangsú­lyozza elvi, ideológiai meggyő­ződését. Nekünk az a kötelessé­günk, hogy válságkezelő prog­ramot kínáljunk a nemzetnek. Ilyen programunk eddig is volt, de most az aktuális helyzetben újra fogalmazzuk és még hatéko­nyabban kívánjuk ismertté tenni. A politikai élet megfigyelői egyre inkább látják, hogy növekszik az érdeklődés a kereszténydemok­rata program iránt, mert széle­sebb tömegek ábrándulnak ki az eddig megismert programokból.-A kormány gazdaságpoliti­kája a társadalom többségének nem teremt megfelelő jövőképet. A keresztény tanokra épülő szo­ciális piacgazdaság több mint negyven évvel ezelőtt sikeresen visszavezette Németországot Eu­rópába ...- A kereszténydemokrácia sorsa hazánkban is azon múlik, vajon egyértelműen meg tudja-e jeleníteni a társadalom számára a szociális piacgazdaság alternatí­váját. Eddig csak szó volt róla, de még soha nem valósult meg. Piacgazdaság, gazdasági ver­seny nélkül nincs egészséges, működő gazdasági élet. De a pi­acgazdasághoz a szociális jelzőt tesszük hozzá, meit ez a megol­dás. Nem a szocialista, gondos­kodó állam képét óhajtjuk felújí­tani, hanem a gazdasági verseny bizonyos fázisában lemaradt tár­sadalmi rétegeket kívánjuk újra és újra versenyképessé tenni. A mai helyzetbe nem lehet bele­nyugodni, mikor bizonyos széles rétegek reménytelenül leszakad­nak. Már csak azért sem, mert ez a leszakadó réteg egyre nagyobb tértiét ró a gazdasági életre. Nem csak a munkanélküli segélyre gondolok, hanem arra, hogy mi­ként lehet az elnyomorodottakat egyáltalán életben tartani. Már pedig éreznie kell minden em­bernek, hogy a politikában min­den érte történik. A keresztény- demokraták csak azért és annyi hatalmat kívánnak amennyi a tár­sadalom egésze érdekében szük­séges. Elutasítjuk azt a liberális nézetet, hogy hazánkban szabad meggazdagodni és szabad el- nyomorodni.- Hogyan ítéli meg a jelenlegi parlamenti és nem parlamenti el­lenzéki pártok együttműködésé­nek esélyét, és ezen belül is a ke­reszténydemokrácia súlyát és szerepét a hazai politikai életben.- Nagy esélyt látok a KDNP vonalvezetésében. Elsősorban azért, mert sem a jobboldali, sem a baloldali szélsőségek felé nem mozdulunk el. Másrészt - mint közismert - konkrét erőfeszítése­ket teszünk a parlamenti ellenzéki pártok együttműködésére. To­vábbá a hozzánk szellemileg kö­zelálló társadalmi szervezetek együttműködését is elő kívánjuk segíteni. Valami új születik a magyar belpolitikában, - ezt nem csak én látom így. Meggyőződésem, hogy most a KDNP-nek olyan esélyei vannak, mint még soha. Mert mérsékeltek, de nem szür­kék és langyosak vagyunk. Ide­gen tőlünk a demagógia. Nem a hatalomra törekszünk önmagá­ban, hanem arra, hogy kiemel­hessük az országot reménytelen­nek látszó helyzetéből. Fordulatra készülünk. Sorsfordító feladat áll előttünk. Perényi József Kényszerhelyzet a város számára Jövőrabló politika Az MDF Pécsi Szervezetének Közgyűlése az alábbi állásfoglalást teszi közzé a pécsi közoktatás átszervezéséről: Az MDF-nek, mint a városi kormányzó koalíció tagjának Pécs város közoktatásának egészéért kell felelősséget vállalnia. A szo­rító költségvetési helyzet, a tartósan és jelentősen csökkenő gyer­meklétszám szükségszerűen von maga után takarékossági intézke­déseket. Ezek azonban nem okozhatják az oktatás minőségének visszaesését. Az MDF Pécsi Szervezete szerint további széleskörű szakmai egyeztetésekre van szükség annak érdekében, hogy a pedagógiai, társadalmi-politikai és pénzügyi szempontok együttes figyelembe­vételével olyan döntés szülessék, amely a legkevésbé sérti a tanu­lók és a szülők érdekeit. Az MDF többségű kormány idején nem bezártak iskolákat, ha- 1 nem 180 kistelepülés kapta vissza iskoláját. Nem emelték, hanem csökkentették a pedagógusok óraszámát, ezzel kb. 4000 pedagógus álláshelyet mentettek meg. Az orosz szakosok átképzésére évi 450 milliót fordítottak a költségvetésből. Hűen a párt eddigi politikájához az MDF Pécs Szervezete isko­lák megszüntetését nem tudja támogatni, még akkor sem, ha a bal­oldali kormányzatnak önkormányzat- és iskolaellenes jövőrabló politikája kényszerhelyzetet teremt a város számára. Az MDF Pécs Városi Közgyűlése Már megint a nép! Lakásokat kell építeni A Kereszténydemokrata Néppárt megdöbbenéssel fogadta az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja vezetőjének nyilatko­zatát, mely szerint a párt képviselői nem szavazzák meg az ún. ügynöktörvény kormány által előterjesztett javaslatát, ha az el­lenzék, továbbá az SZDSZ nem hagy fel a javaslat támadásá­val. A mi külvárosi iskolánk Nagy vitát váltott ki Pécsett az iskolabezárási ügy. El­szomorító, hogy erről kell beszélni. Engedtessék meg, hogy én a mi iskolánk nevé­ben ragaszkodjak életben tartásukhoz. Ma is a tudás templomá­nak tekintem az Egyetem utcai és az Ágoston téri is­kolát. Itt tanultam, itt csi- bészkedtem, itt kaptam ne­velést, szeretetet, tudást ta­nítómestereimtől, akiket szerte a városban ma is tisz­telet övez. Sokan indultunk el a mainál is nehezebb életbe ezekből a szentélyek­ből, nem szégyelltük a sze­génységet. Elemibe az Egyetem ut­cába jártunk. Ott ért bennün­ket a nyolc osztályos tanulás bevezetése, a pálos hitoktatók kiűzetése, és az a „megtisztel­tetés”, hogy zászlócskákkal üdvözölhettük a Rákóczi úton végighajtó Rákosi pajtást. A felső tagozatot a Lyceumban kezdtük, majd a Fürdő utcá­ban folytattuk, de megszünte­tésük után az Ágoston téri is­kolába kerültünk, mások a Felsővámháziba (Vorosilov u.). Egy kis történelem, ami­hez elődeink és utódaink írták a többi fejezetet. Amikor az épületek előtt járok, megállítanak az emlé­kek, egy percre újra kis ne­buló leszek. Nézem az osztályterem ab­lakait, kutatom a változáso­kat. Eszembe jutnak az egy­kori osztálytársak, a budai külvárosi mezítlábas, rövid- nadrágos gyerekek, akik a Légszeszgyár utcától a Ledi- náig, a Basamalom-dűlőtől a Tettyéig 4 tudás eme külvá­rosi templomaiba jártunk okosodni. Ezt a ragaszkodást ma­gunkkal hoztuk a mába. Gye­rekeink, unokáink tanulnak az ódon falak között, és jönné­nek majd a jövő gyermekei is. Az egykori tanítványok, taná­rok, családok kötődnek e kül­városi iskolákhoz. Pécs város vezetését a múlt tisztelete is kötelezi. Nem csak a mának kell cselekedni. A jövő számít ezekre a külvárosi iskolákra. őrizzük meg a tudás templomait! Ez közügy, a Légszeszgyár utcától a Le- dináig, a Basamalom-dűlő­től a Tettyéig lakók érdeke. Rozvány Gy. Ritka esemény A parlamenti demokráciák tör­ténetében ritka esemény már az is, hogy egy törvényjavaslatot előterjesztő miniszter nem ért egyet a saját előterjesztésével, mint ahogy ezt Kuncze Gábor belügyminiszter juttatta kifeje­zésre az ügynöktörvény javas­latával kapcsolatban. Az MSZP frakcióvezetője által tervezett megoldás azonban példa nél­küli parlamenti eseményeknek ígérkezik: egy kormánykoalíció kisebbik pártja nem ért egyet a koalíció javaslatával, és ez a nagyobb pártnak is olyannyira kedvét szegi, hogy nem sza­vazza meg a saját javaslatát. Annak ellenére, hogy azt önálló parlamenti többsége birtokában maga is megtehetné. A Kereszténydemokrata Néppárt nem ért egyet a tör­vényjavaslattal, mert az több vonatkozásban alkotmányelle­nes, ellentétes az Alkotmánybí­róságnak a tárgyban hozott ko­rábbi határozatával és olyan mértékben kívánja leszűkíteni az átvilágítandó személyek kö­rét, hogy lehetetlenné válik a közhatalmat gyakorló és a poli­tikai közéletben résztvevő sze­mélyek múltbeli szerepének át­tekinthetővé tétele. A Kereszténydemokrata Néppárt ennek ellenére ragasz­kodik a törvény gyors tárgyalá­sához és eredeti célkitűzései megvalósításához. Az MSZP frakciójának leg­újabb terve egyenesen azt cé­lozza, hogy belátható időn túlra tolja ki a kérdés megoldását és megfossza a nemzetet attól a reménységtől, hogy a rendszer- váltás után valaha is átlátható, áttekinthető működésű tiszta jogállamban élhet. Sürgősen, gyökeresen A Kereszténydemokrata Néppárt a kormány lakáspoliti­kájának sürgős és gyökeres megújítását követeli. Az Országgyűlés által elrendelt statisztikai felmérés adatai szerint egyre kevesebb lakás épül és a la­kásfenntartás helyzete gyorsuló ütemben romlik. Különösen sújtja a lakáshiány és a fenntartás rom­lása az első otthon megszerzésére törekvő fiatal korosztályt, a nyug­díjasokat és a nehéz szociális helyzetbe lecsúszó rétegeket. A lakáscélú megtakarítások fokoza­tos elértéktelenedése és a hitelka­matok elviselhetetlen terhe kilátás­talan helyzetbe sodorja azokat, akik elfogadható lakásra gyűjte­nek. Különösen feltűnő, hogy 1990 óta az új lakásoknak mindössze 3%-a épült állami vagy önkor­mányzati részvétellel. A Kereszténydemokrata Nép­párt határozottan követeli, hogy a kormány a lakásépítést kiemelt fontosságú kérdésként kezelje. A lakáshelyzet hatékony javítása ér­dekében újra meg kell határozni az állam és az önkormányzatok va­lamint a civil szerveződések sze­repvállalását a lakáspolitikában. Alapvetően új támogatási rendszer kiépítésére van szükség. Törvényi szabályozással lehetőséget kell nyitni lakás-takarékpénztári for­mák kialakítására. Külön hitel- konstrukció létrehozását teszi szükségessé az épületfelújítások és karbantartások ösztönzése. Ezt a lakáspolitikát összhangba kell hozni a településfejlesztéssel és a környezetpolitikai követelmé­nyekkel. Ezt követeli nemcsak a lakásviszonyok mennyiségi és minőségi javítása, hanem a kor­mány lakáspolitikai mulasztásá­nak súlyos családpolitikai és de­mográfiai következménye is. A KDNP követeli, hogy a kor­mány lakáspolitikai terveinek elő­készítése során hallgassa meg szo­ciálpolitikai bizottságának szakér­tőit és vegye figyelembe kidolgo­zott szakmai ajánlatait Ursprung János megyei elnök Már iskolás korunkban megta­nultuk az ábrázoló geometriá­ban, hogy az ábrázoláshoz nem elegendő egyetlen képsík, sőt a szokvány kettő sem. Transzfe­rálni kell további képsíkokat, hogy a test valóságos állapotát megismerhessük. A „Felelős­ség” című MDF-es glossza az első képsík bizonytalan rajzola­tánál megállva nem csoda, ha addig jutott csak el, hogy Te, te nép, te vagy a felelős a négy évvel ezelőtti és a mostani mindenért, okold magad. Nem is marad el a követő kérdés: „Ön, én, mi megtet- tünk-e mindent a rendszervál­tozásért?” De vajon ki mond­hatja el valaha is magáról, hogy mindent megtett bármiért is. Valóban nem tettünk meg min­dent érte. Csak ne sugallná a cikk ugyanakkor, hogy az ak­kori kormány pedig megtett mindent, amit tehetett. Gondoljunk csak arra, hogy az akkori kormány-ténykedé­sek a rendszerváltás személyi vonatkozásait illetően nem vol­tak mások, mint eleve a nem akarás alibi intézkedései. Talán meggyőző lesz, ha eme alátá­masztáshoz hivatkozunk Wéber Jánosra, aki 1991 novemberé­ben az MDF liberális zászló- bontásának miskolci fórumán tartott előadásában szint vallott mindezekről az alábbiak sze­rint: „Az igazságtétel..., min­denképpen kívülről jött be az MDF-be. Talán büszkék is vol­tunk adott esetben arra, hogy az antikommunista propagandát mindenkinél magasabb színvo­nalon tudtuk ... előadni, és megjelent egy plakátunk, a ta­vaszi nagytakarítás. Ez nem a programunk volt, ez egy plakát volt.” 1 Az igazságtételről készült tervről pedig ekképpen nyilat­kozott: ,A Justitia terv, amely- lyel tulajdonképpen a parla­menti frakciónk belehajtott minket a mocsárba .. A rendszerváltás hazug mé­zesmadzagját ilyképpen rángat­ták az orrunk előtt. Á négy igen ellenzése, az üzemi tanácsok, és a szakszervezeti választások, a különböző megpályáztatások stb. előkészítetlenségei eleve esélytelenségre voltak ítélve. Az lenne talán az érdem - mint ahogyan a cikk írja hogy egy kormány kihúz egy választási ciklust? Ehhez Bo- ross Péter megjegyzését hadd» idézzük: „Biztos, hogy nerti 1 ilyen a vereség, ha két-három kormányváltás van ebben az időszakban.” És végül hadd világosítsuk fel a cikk szerzőjét, hogy Ma­gyarországon ebben az évszá­zadban gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége alatt épült egyhuzamban a legtöbb új is­kola, több mint kétezer, s nem Antall idejében. Hát ezért jogos a népi kifa- kadás, még akkor is, ha valóban voltak szép eredmények. Mert kétségtelenül jobb volt az élet, mint most. A kedvező folyamatokat sta- j bilizálni kellett volna, mert le- j hetett volna, s megindítani a jogi alapokon álló igazságtételt is. Akkor a kisember, mi, a nagybetűs Nép nem fordított volna hátat Antalinak, az MDF- nek. Justitia Baráti Társaság Gróf Endre ügyvivő Feláldozható-e a jövő a jelenért? A Munkáspárt tagjai és támogatói döbbenten olvasták a hirt, hogy a Pécsi Ónkormányzat 900 milliós költségvetési hiányának enyhí­tése érdekében iskolák megszün­tetését fontolgatja. A híradásban első helyen a pécsszabolcsi álta­lános iskola és speciális szakis­kola áll, de említés történik még a meszesi és a fehérhegyi általános iskolákról is. Mindez „előzetes szakértői konzultáció után merült fel...”. Staub Ernő, az Oktatási Bizottság vezetője még hozzá­tette: „... ha tudjuk, hogy az ok­tatásra 48,9%-ot fordítanak, könnyen kiszámítható, hogy 450 milliót kellene az oktatáson meg­spórolni.” Mi sem a választott testülettől, sem a végrehajtó apparátustól nem kívánunk irracionális lépé­seket. Tudjuk, hogy a fogyó gye­reklétszám tanulócsoport össze­vonást, nevelői létszámcsökken­tést, esetleg két vagy több iskola összevonását feltételezi. Pécs- Szabolcson azonban nem csök­kent olyan mértékben a tanulók száma, hogy első reakcióként költségvetési fájdalomdíjnak vessék oda. Ezenkívül magas a cigánytanulók és más hátrányos helyzetű gyerekek száma, akik­nek szülei azt a kis anyagi több­letet sem tudják vállalni, amit a másik iskolába való bejárás megkövetel. Ezektől a gyerekek­től elvenni iskolájukat olyan, mintha egy keresztény közösség feje fölül lebontanák a templo­mot, mintha a testileg és lelkileg meggyötört emberek előtt be­zárnák az orvosi rendelőt, mintha valakiket erőszakkal megfosztanak identitásuktól. A döbbenet erejével egyre többen és tisztábban látják, hogy milyen könyörtelen és emberte­len a kapitalizmus, hogy a ko­rábban megszerzett szociális jo­gokat milyen erőszakosan for­málja át fizetett - de az emberek egyre nagyobb hányada részéről már megfizethetetlen - piaci szolgáltatássá. Az egészségügy, a kultúra után most az iskolázta­tást is alá kell gyűrni a transzna­cionális monopolkapitalizmus­nak, amelynek ezernyi szája kö­zül egy a közeli hetekben fi­gyelmeztette Magyarországot - tovább kell szűkíteni a fogyasz­tást! A deficit csökkentő költ­ségvetési megszorításoknak egyetlen céltáblája maradt, a humán infrastruktúra (az oktatás, a kultúra, a szociális jogok, az ál­lami támogatás). Kérünk minden megválasztott városi önkormányzati tagot, azokat, akiket munkájuk, hivatá­suk olyan posztra állított, ahol súlya van szavuknak és szólhat­nak, szóljanak világosan és egy­értelműen. Most a pécs-szabol- csi általános iskola működőké­pességének biztosításáért. Ezzel a túlélés esélyeit növelik egy erősen hátrányos helyzetű kör­zetben, ahol a kultúra utolsó mentsvára, az iskola nélkül sor­vadásnak indulnak az emberség, a küzdeni akarás, még mesz- szebbre kerül a puszta felszínen maradás utolsó lehetősége is. Hisszük, hogy párthovatarto­zástól, világnézettől függetlenül egyetértünk abban, hogy nem­zeti fennmaradásunk legfonto­sabb területe ma az oktatás esélyegyenlőséget biztosító, kö­vetkezetes fenntartása és fejlesz­tése. Dyen célra is adjanak el nagy értékű ingatlanokat, keres­senek szponzorokat, aki teheti maga is szponzoráljon. Keresse­nek hatékony forrásokat, ame­lyek az iskolákra fordíthatók. A városi tisztségekre megválasz­tott városanyáktól és városatyák­tól ezt váiják a választók, talán a saját pártjuk is, és úgy gondol­juk, hogy a különféle pártok vá­lasztási programjai is. Ne ürügyet keressenek, ne magyarázkodjanak, ne beszélje­nek mellé. Ha a közoktatást itt és az országban alágyömöszölik a piaci törvényeknek, Magyaror­szágot sokkal előbb és vissza- vonhatatlanabbul falja fel a transznacionális monopolkapita­lizmus. Jó lenne, ha a millecen- tenáriumi ünnepségek fennkölt szellemiségét egy kicsit megke­serítené hazánk mai valóságában rejtett jövőbeni rémképe. A Munkáspárt Baranya megyei és Városi Koordinációs Bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom