Új Dunántúli Napló, 1996. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1996-02-14 / 44. szám
1 1996. február 14., szerda A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Nyílt napot tartottak tegnap a pécsi Janus Pannonius Gimnázium hat évfolyamos osztályaiban. Az iskolatípus iránt érdeklődő általános iskolás diákok és szüleik tanórákon, általános tájékoztatókon vettek részt, valamint beszélgettek a gimnázium tanulóival. (A jelentkezés határideje március 15). • FOTÓ: MÜLLER ANDREA Még van esély a túlélésre Pécs és Komló levegője A február 12-én mért 24 órás átlagértékek alapján Pécs légszennyezettségét a következő mutatók jellemezték az egészségügyi határérték (100%) százalékában: kéndioxid 113,9%, nit- rogéndioxid 58,5%, szén- monoxid 24%, szálló por 102%, ózon 39,7%. Pécs levegőminősége változatlanul rossz. A nitrogéndioxid értékek egész nap megközelítették, esetenként az egész város területén túllépték a határértéket. Rövid időtartamokra ugyan, de a kéndioxid koncentrációja több alkalommal is jelentősen - 3- 6-10-szeresen - meghaladta a megengedett szintet. A magas értékeket a város északi részén mérték. Komló adatai: kéndioxid 51,5%, nitrogéndioxid 33,1%, ózon 18,6%. Egyik szennyezőanyag koncentrációja sem érte el a határértéket: a város levegőjének minősége kielégítő volt. Horgász-mérleg A megnehezedett piaci körülmények ellenére évről- évre emelkedő fogási eredményekről adhat számot a Herman Ottó Horgász Egyesület. A zömmel pécsi és orfűi tagokból álló közösség közgyűlése február 16-án, délután 16 órakor lesz a megyeházán. Az egyesület mérlege azt mutatja: olyan megtakarítást is el tudott érni, amely a jó horgászati lehetőséget kínáló haltelepítéseket erre az évre változatlanul biztosítja. (Folytatás az 1. oldalról) Albizottságának vezetője részt vett a megbeszélésen, szemben az KDNP, az MDF, a FI- DESZ-MPP képviselőivel. így a választmányi tagoknak (a Szövetség egyébként csaknem száz megyei kulturális intézményt képvisel) volt idejük találgatni a távolmaradás okait. Érdektelenséget, érzéketlenséget ugyan senki sem tételezett fel a frakciókról, azt azonban igen, hogy amikor a pártpolitikusok „szakmailag megalapozott” döntésről beszélnek, a pénzügyi megalapozottságra gondolnak, s nem a közművelő- dési, művészeti megalapozottságra, pedig ez szintén szakma. Különösen most lenne fontos a tájékozottság. Hiszen a kulturális intézmények 1992 óta nem kaptak inflációkövető támogatást, és most az eddig reálértékben csökkent állami támogatást nominálisan is csökkenteni tervezik, mintegy egyharmad- dal. Ez az intézmények alapvető' működését veszélyezteti - állítják a kulturális szakemberek. Azt mondják: a pénzügyesek és a pártpolitikusok nem egyeztetnek velük; hogy mint egy ultimátumot közlik velük a pénzügyi megszorításokat. Pálné dr. Kovács Ilona szerint az SZDSZ megérti, hogy hozzá kell nyúlni az intézményi struktúrához, de ez nem lehet egyenlő az 1996-os költségvetési megszorításokkal. Az SZDSZ úgy érzi: kevés a frakció információja egy-egy döntés előkészítésekor, merev a hivatal előkészítő munkája. Pörös Béla azonban éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy még nincs „lefutva” minden: az egyeztetések, megbeszélések második fordulója most következik, s van esély egy szigorú, de az intézmények működését biztosító megoldásra. Dr. Sükösd Ferenc pedig arra figyelmeztetett, hogy bár a megyék feladatainak kibővítéséről szép tervek születnek országszerte, az önkormányzati törvény egyetlen feladatot szab meg kötelező' erővel a megyék számára: intézményeinek fenntartását. G. T. Képernyő előtt Jegy azét Új műsorral lepte meg a nézőket a Magyar Televízió csütörtökön. Egy csinos, jó kedélyű hölgy, Koós Dóra vezetésével útjára indult a Jóhír-adó. A szándék minden ideológiai sandaságtól mentes és egyértelmű - hadüzenet lelki morbus hungaricusunknak, bizalmatlanságunknak. Mottója az, hogy az élet, úgy ahogy van, gyönyörű, csak minduntalan elfelejtjük rányitni a szemünk. Egy nagyapa például a Jóhír-adó élén büszkén bejelenti, hogy két szép lányunokája befejezte a szemesztert. Ezután egy fiatalember közli az örömhírt: vége a katonaságnak, leszerel. Ebben valószínűleg az a hírértékű többletinformáció, hogy közlését nem vonatablakon kihajolva és nem tökrészegen tette meg, hanem józanul és mosolyogva. Látunk egy ikerszülést, majd gyógyulása alkalmából Kulka János elmondja, bízzunk az orvosokban. Hallunk egy kábítószer-ellenes jótékonysági koncertről és arról, hogy a jó kedély erősíti az immunrendszert, s hogy Japánban új nevető kazettát adtak ki. Látunk kacagó matrónákat is, akik hófehér alsókban tomagyakorla- toznak, és summázatként elhangzik: próbáljunk csatlakozni a nevetők széles táborához. A Jóhír-adó hírblokkja egy becsületes megtaláló esetével zárul, aki mosogatóként nettó 15 ezret keres, hajléktalan szálláson él, és a talált 32 ezer forintot visszajuttatja tulajdonosának. A néző pedig igyekszik továbbra is komolyan venni az intelmet és csak ka- cagna-kacagna. De mivel az utóbbi eset semmi olyan többlet-információt nem hordoz, amely kimondottan a nevetés harsányabb formáira csigázna, netán eszméletvesztő röhögőgörcsig emelkedhetne - a néző zavarba jön. Mert ez a hír arról értesít, hogy az emberi méltóság a körülmények ellenére is megőrizhető. Hogy nem mindenkit aláz sunyivá és önzővé a szegénysége. Hogy a tőzsdepalotákat templommá emelő hangzavarban van fölemelő, lélekerősítő példa is. Hogy egy vékonypénzű munkás milyen belső parancsnak engedelmeskedett, ne elemezgessük. Azt se, hogy ő aztán tudja, ennyi pénz ma milyen keveset és milyen sokat ér. Mert azért a „jóhírek” nagy hányada csak olyan, mint az ismert példában: tegnap nagy örömet éreztem, amikor nem sóztam a kezemre a kalapácscsal szögelés közben. Mert a „jóhírek” közt minden szerepelhet, ha a dolgok fonákján fordítunk még egyet. S erős arányérzék, humor és tapintat kell ahhoz, hogy ez a könnyen kikezdhető műsor életképes maradjon. Bóka Róbert A horvátok és a vízlépcső A hosszú évek óta húzódó folyamat - legyen-e vízlépcső a Dráva horvátokkal közös érdekeltségű szakaszán - már sok véleményt a felszínre hozott, végletes esetben a második bősi huzavonát jósolva a kezdeményezésnek. Sarokpontok persze vannak, például a még a Jugoszláviával kötött, s a vízlépcsők esetleges létesítését megemlítő államközi egyezmény, az időközben beáll) nemzetközi jogi normákat érintő változások, a most már csak magyar oldalra tervezett nemzeti park, a közös vízügyi egyezmény az új horvát állammal - s végül természetesen a Dráva hasznosíthatóságának szempontja. Ha azt nem is lehet állítani, hogy a magyar fél lassítaná a horvátok törekvését az olcsó energiát biztosító beruházások elindítására, annyit igen: a szomszéd országban ezt fontosnak és sürgősebbnek tartják. A vízügyi egyezmény megállapodásait „aprópénzre váltó” különböző bizottságok, albizottságok, munkacsoportok egyikének például a fő feladatai közé tartozik a folyó hasznosíthatóságának kutatása. A közös érdekeltség egyébként azt jelenti - ez a minősítés a Drávára a Mura torkolattól a folyó Dunába szaladásáig terjed ki -, hogy bármely fél részéről bármilyen beavatkozás érinti a másik felet is. A horvátok változatlanul szorgalmazzák a vízlépcső építését. Némi eltolódás azonban megfigyelhető: a korábban jelzett helyekkel szemben most már tisztán horvát területre koncentrálnak, s a legfrissebb információk szerint folyamatban van a Novo Virjé-hez tervezett mű környezeti hatástanulmányának készítése. Egy, a közelmúltban a Horvát Vízgazdálkodás című szakfolyóiratban megjelent cikk ezzel kapcsolatban azt írja: „ ... elálltunk a gyurgyeváci vízi erőműtől és megkezdtük az azt helyettesítő megoldás tanulmányozását két erőtelep, u novo virjei és a botovoi vonatkozásában. ” A cikket jegyző szakember álláspontja a közös hasznosításról- és védelemről: „Sajnálatos, hogy szomszédaink az együttműködés korábbi szinten történő folytatására tett fohászainkat eltitkolták, halogatták a válaszokat, meggyőződésem szerint két okból: féltek a Dráva folyó többcélú hasznosításával kapcsolatos munka folytatásától és a magyar vízgazdálkodás önállóságának elvesztésétől. ” Mindezeket a megállapításokat magyar szakemberek nem kommentálták. Felesleges is lenne, mert részünkről is fontos szempont a folyó többcélú hasznosítása. Hogy ez hogyan, milyen sorrendben, azaz milyen prioritással történjen, nem a vízügyi szakemberek feladata eldönteni. Döntenek - ahogy György Béla, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság főmérnöke fogalmaz - a társadalmi igények. Ha a hajózás a fontosabb, akkor annak javára, ha az energiatermelés, akkor az kerül előtérbe. Mindez persze annak tükrében, hogy a közös határfolyón a horvátokkal mindenképpen egy csónakban kell evezzünk. M. A. A hóhérkézre adott prédikátor A Valentin nap eredete Világszerte hódítanak a Valentin (Bálint)-napi szokások: virággal, üzenettel, maguk kiöt- lötte apróságokkal lepik meg egymást az emberek. Az immár Magyarországon is hagyományos ünnepnek számító február 14-e gyökere messzire nyúlik vissza. Az egykori római birodalomban élt egy Valentin nevű prédikátor, aki - a császári tiltás dacára - keresztény szokások szerint összeadta a párokat. A férfiaknak pedig állítólag azt tanácsolta: ne menjenek háborúzni, inkább maradjanak otthon, a feleségük mellett. II. Claudius császár megelégelte ezt a „bomlasztó aknamunkát”, és Kr. után 269-ben, február 14-én megparancsolta: végezzék ki Valentint. A mártírhalált halt prédikátort száz évvel később szentté avatták. Azóta ünnepük február 14-ét, mint a „szeretet napját”. Számos népszokás fűződik ehhez a naphoz. Hajdanán például a február 14-ét megelőző éjszakán a nők a fejpámájuk négy sarkára babérlevelet erősítettek, mert ez - úgymond - garantálja, hogy megálmodják nagy szerelmüket. Angliában a 18. századtól jött divatba, hogy Bálint-napon romantikus üdvözlőkártyákon vallottak egymásnak szerelmet a párok. Ez az angol telepesek közvetítésével az amerikai kontinensen, később - más úton- módon - szerte Európában elterjedt. Szerencsejáték az Dunántúli Napló előfizetőinek Hetente egy előfizetőnket megajándékozzuk! A nyertes előfizetői kódját (amely a hfrlapelőfizetési nyugtán található) alkotó számokat közöljük hétfőtől szombatig. Az Ön ím/ nyerőszáma: hoti aiándók* AMecseki Marantha Kft. CSAVAR-BARKÁCS boltjának MwOI Pécs, Kolozsvár u. 19. Tel.: 331-833 vásárlási utalványa, amit a nyertes előfizető a kapott értesítés felmutatásával vehet igénybe a megadott címen. Ön a nyertes: ? teve előfizetésére 1996. március l.-jétől Címzett: az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Pécs, Rákóczi út 34. Pf.: 134. Előfizetési időszak Előfizetés díja Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény példányszámban forintban egy hónapra két hónapra negyedévre félévre 650 Ft 1300 Ft 1950 Ft 3900 Ft 6 210 12 420 18 630 36 1260 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Körnek és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok név lakcím (ir. szám) Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni vagy az Új DN hírlapkézbesítőnek átadni, legkésőbb február 26-ig. Az új előfizetők között 5 db 1000 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki, a kedvezményes vásárláson felül. t A i i Jóhír-adó minden mennyiségben
