Új Dunántúli Napló, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-05 / 4. szám
10 Dünántúli Napló Háttér 1996. január 5., péntek Gazdasági élénkülésről még nem beszélhetünk Kapaszkodunk tovább A köztársasági elnök újévi tévébeszédében annak az őszinte meggyőződésének adott hangot, hogy a tavalyi gazdasági eredmények alapján jó évnek nézünk elébe. Egy hivatásos jósnő szerint a következő év kifejezetten „a fordulat éve” lesz Magyarországon. Egy tévéstáb még egy gazdájára várakozó vizslát is megkérdezett arról, milyen is lesz ez az új esztendő. Hát akkor reménykedjünk. A nemzeti össztermék 1995-ben 1-2 százalékkal bővült, ami kevesebb az előző évi 5-6 százaléknál. Márpedig Surányi Györgynek, a Nemzeti Bank elnökének becslése szerint minimálisan 5-6 százalék szükséges ahhoz, hogy Magyarország és az Európai Unió tagországai közötti szintkülönbség ne növekedjék tovább. Az új privatizációs törvény és az energiaszektor iránti külföldi érdeklődés folytán a külföldi államadósság csökkent, de még mindig 18 milliárd dollárra rúg. Ez .kinőhető”, mondják az optimisták. A bejelentetr munkanélküliek száma csökkent, a lappangó munkanélküliség nőtt. Az új munkahelyek száma tavaly meghaladta a megszűnő munkahelyekét, 1995-ben ez a tendencia nem folytatódott. Az infláció jóval magasabb volt az előző évinél, meghaladta a 28 százalékot, az átlagkeresetek reálértéke vagy tíz százalékkal volt alacsonyabb a tavalyelőttinél. Mindent egybevetve a kormány sokkterápiája az egyik oldalon sikeres volt, amennyiben sikerült visszaszorítani a fogyasztást. Ennek következtében csökkent a költségvetési deficit és a belső államadósság növekedési üteme. Csak a termelés és a termelékenység nem nőtt olyan arányban, hogy gazdasági élénkülésről beszélhetnénk. A tények tehát kellőképpen ellentmondásosak ahhoz, hogy minden párt és minden orákulum olyan következtetésekre jusson belőlük, amilyenekre akar. Ahhoz mindenképpen hivatásos jövendőmondónak kell lenni, s közember számára láthatatlan dolgokat kell meglátni, hogy valaki azt állítsa: 1996-ban ebből valami nagy fellendülés lesz. Annak kimondásához viszont az előzmények elegendőnek látszanak, hogy időn folytatódik a felfelé kapaszkodás a lefelé csúszás helyett. Néhány bíztató dolog az újévre is. Noha ez az elszegényedőben lévő rétegek helyzetének további romlásával jár majd, folytatódik a hazai és a világpiaci árak kiegyenlítődése, s az infláció emiatt lassan kifutja magát. Az államháztartási reform az elbocsátások újabb szökőárját hozhatja magával, további százezrekkel növelve a sokkter- páia áldozatainak számát. De csökkentve a szociális ellátás költségeit és hatékonyabbá téve az egész gazdaságot. Különleges „mazsola” az ez évi gazdálkodásban a NATO csapatok bekvártélyozása Magyarországra, aminek közvetlen élénkítő és exportnövelő hatása is lesz. Mindezek a körülmények lehetővé teszik, hogy jövőre a további nadrágszíjmeghuzoga- tás helyett megkezdődjék az igazi szerkezetátalakítás. Ebben - ígérik a kormány gazdasági szakemberei - már lehetőség van a reálkeresetek csökkenésének megállítására. Tegyük hozzá, hogy természetesen csak azok számára, akiket az új struktúra nem vet ki magából. És persze csak akkor, ha a kormány is elérkezettnek látja az időt az inflációgerjesztő kamatpolitika felülvizsgálatára. Lehet, hogy búcsúzni kell a munkahelyi cse- velyek, a halk és szenvedélyes magántelefonok, a hosszított ebédszünetek országától. Az iparban és a mezőgazdaságban vége a szándékosan alacsonyan tartott normáknak, a rossz teljesítményekkel és szándékos költekezéssel kikényszerített támogatásoknak. Bokor Pál Újra magánkézben a pécsi patikák! A pécsi patikák egyforma esélyekkel indulhatnak azon az úton, hogy a betegeket legjobb tudásuk szerint kiszolgálják LÖFFLER GÁBOR FELVÉTELE 1996. január 1-ről minden pécsi patikát vállalkozásban működtet gyógyszerész, vagy gyógyszerészek alakította betéti társaság. Baranya megyében csupán néhány településen nem sikerült gyógyszerészek működtetésébe átadni a helyi önkormányzatok tulajdonába került patikákat. Pécs Város Önkormányzata - a magánosítás során - végig kikérte, és figyelembe vette a Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya megyei Szervezetének véleményét és javaslatait. A Gyógyszerész Kamarának végső célja természetesen az, hogy a patika épülete és berendezése is a működtető gyógyszerészek tulajdonába kerüljön, de ez - a tőkeszegény gyógyszerésztársadalom számára - nem tűnt célravezetőnek (csak a kis, városszéli patikák megvásárlására lett volna reális esély). A Kamara álláspontjával egyezően, bérbeadás mellett döntött az Önkormányzat. A pályázati feltételek között a gyógyszertáralapítási törvény szellemének megfelelő szempontok érvényesültek.-Pályázó csak szakgyógyszerész, ill. olyan bt. lehetett, melynek tagjai gyógyszerészek.- A Kamara Országos Küldöttközgyűlése által elfogadott szakmai pontrendszer kis változtatással szintén a feltételek közé került, biztosítva a szakmai kvalitások érvényesülését.- Egyenlő anyagi ajánlat esetén, az adott munkahelyen dolgozó gyógyszerész részesült előnyben, mint bérlő. A Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya megyei Elnöksége összességében jónak ítéli a pécsi patikaprivatizációt. Azt a nagy hibát sajnos már nem lehetett jóvátenni (a Városi Önkormányzat, a MEP, az ANTSZ gyors és rugalmas ügyintézésével sem), hogy mindez nem 4 esztendővel ezelőtt következett be tulajdonosi viták miatt, miáltal elkerülhető lett volna, sok azóta kialakult negatív körülmény. Most így év elején, 'és lassan ennek a kemény harcnak a vége felé, csak azt kívánom (és hitem szerint ezért volt érdemes végigcsinálni), hogy ez a lépés ne csak a gyógyszerésztársadalom rehabilitációját, hanem egy jobb, magasabb szintű szakmai munka kezdetét is jelentse. Mondom ezt annak ellenére, hogy a kollégáknak most sok - számukra eddig ismeretlen - problémával kell szembenézniük. Tudom, hogy ez, a hivatásának nagyon mostoha körülmények között is maradéktalanul megfelelő gyógyszerésznemzedék képes ezzel megbirkózni és egy lassan kialakuló jó nagykereskedői hálózat segítségével jobb és színvonalasabb betegellátást biztosítani. Rajtuk keresztül talán erkölcsi elégtételt nyertek azok a joggal megkeseredett idős kollégák is, akik az ötvenes években még alkalmazottként sem dolgozhattak saját államosított gyógyszertáraikban. Végre minden pécsi patika egyforma eséllyel indulhat azon az úton, hogy a betegeket legjobb tudása szerint szolgálja ki. Beck Józsefné a Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya megyei Szervezetének elnöke Ünnepek múltán... Nézem a televíziót. Hosszú sorok kígyóznak gulyáságyuk, kondérok előtt, gőzölgő levesre várva. Kopott, didergő sereg. Ünnep van. ők is ünnepelnek ... párázó étel, egy darab kenyér. Sokan vannak. Pesten is, más városokban is - itt és most Magyarhonban. Mintha láttam volna már ilyet. Részese is voltam. Nem így. Másként. Valahol a másik oldalon. A harmincas-negyvenes évek gyermeke, tizenéves. Hirdették az iskolában: minden gyerek pakolja meg hátizsákját valami hasznossal. Az én zsákomba is került pár ki- lónyi krumpli, pléhbögrébe hurkazsír, maroknyi liszt. Ennyi. Nem voltam egyedül, kinek kijelölt útja a város peremére vitt. A szegény-negyedbe. így mondták - akkor. Bekopogtam én is. Sok-sok gyerekkel terhes konyhában mocorgó család. Az asztalra borítottam zsákomat: krumplit, zsíros bögrét, lisztes zacskót ... Valamit motyogtam. Ők is mondtak valamit. Én mint a gyümölcslopáson ért gyerek futottam hazáig. Csak a szemüket nem tudtam elfeledni. Most is látom: az alázat szégyenét, a szégyen gyalázatát. Az övék, az enyém volt nagyobb? Nem tudom. Félszázada ennek. És most megint gyűjtünk, adunk - egy tál ételt, krumplit, lisztet és a jó ég tudja még mit, és sokan, nagyon sokan állnak a „túlparton” . . . Hajléktalanok, lecsú- szottak, lépcsőházlakók, papírtakarók alatt álmatlan álmodok ... éhesek, didergők. Naív voltam, ha hittem, hogy már nincsenek? Naív voltam, ha újra látom őket és megdöbbenek? Hogy ily sokan vannak, s kígyóznak a sorok? És nyugodtak vagyunk ünnep múltán, mint fél évszázada adakozó „úri hölgyek, széplelkű jólelkek”? Az ünnep eljő minden évben és az utána jövő háromszázhatvanöt nap is eljő. Könyörtelenül. A hétköznap. Kevesebben lesznek jövőre a levesért toporgók, az otthont nem lelő magánosok? Még égnek a karácsonyi gyertyák. Melegük melegít. Az égen szikráznak a csillagok. Hideg fényük nem felel. Lehajtom fejem, mint félévszázada az a kisfiú, a város peremén .. . Dr. Hegedűs Sándor A honfoglalás és a csillagászat A pontos dátum: 896 Kézdi Simon krónikája szerint Ménrót óriásnak két legidősebb fia, Hunor és Magyar egy szarvasünőt, a csodaszarvast üldözve a meótiszi mocsarak közt pillantotta meg Dula alán király szép lányait. Nyergükbe kapták, elrabolták, feleségül vették őket, katonáik meg a szolgáló lányokat. Utódaik a hunok és a magyarok, akik miután e vidék már nem tudta eltartani őket, nyugatabbra, Szkítiába költöztek. Történetírásunk nem igazolja e mondát, de az tény, hogy a magyarok egyre nyugatabbra vándoroltak, részben jobb legelőket keresve nyájaiknak, részben más népek támadásaitól zaklatva, mígnem eljutottak a Kárpát-medencébe. Vándorlásukban iránytűként a csillagos eget használták, melyet pásztor- és vadásznépként jól ismertek. A csillagoknak, csillagképeknek ezerszámra van gyönyörű magyar neve is. Csak példaképpen néhányuk: Aranyhajú csillag (Berenike haja), Árva- lány pillantása (Sziriusz), Béres (Alcor), Bujdosók lámpása (Aldebaran), Csősz (Vega), Göncöl-szekér (Nagy Medve), Fiastyúk (Hyadok), Hadak útja (Tejút), Juhász (Atair), Juhászbot (Orion öve), Kisbéres (Álkor), Ökörpásztor (Arcturus), Sántakata (Sziriusz), Tündérasszony kútja (Kis Medve) stb. Hogy a honfoglalás 896- ban volt, az még a múlt század másodig felében is bizonytalannak tűnt. Biztosnak csak az látszott a történészek számára, hogy 888 és 900 közt történhetett, mert egy ismert dátumú bolgár háború után jöttek a magyarok a Kárpát-medencébe. Mint sok más esetben is, ezúttal is a csillagászat sietett a történészek segítségére. Ők rögzíthették sok történelmi esemény pontos időpontját, így például a bibliai egyiptomi csapások (teljes napfogyatkozás Kr.e. 1399-ben), Krisztus születésének és halálának időpontja (Kr.e. 7., illetve Kr.u. 33.) időpontja. A magyarok letelepedésével kapcsolatban is előkerült egy krónikában feljegyzett adat: 891 augusztus 8- án Bizáncban teljes napfogyatkozás következett be. Egy másik adat szerint ezt követően öt év telt el a magyarok honfoglalásáig. így tehát idén ünnepelhetjük az 1100. évfordulót. Dr. Tóth Gyilkos postai küldemények Számíthatunk levélbombákra? Ausztriában és Németországban ismeretlen tettesek levélküldeményeknek álcázott robbanó szerkezeteket adtak postára, s ezek egy része a címzettek kezében fel is robbant, súlyos sérüléseket okozva a kiszemelt áldozatoknak. A levélbombák feladói mindmáig ismeretlenek. Bécsben a Tartományi Bíróságon a közelmúltban fejeződött be az a több hónapon át tartó levélbomba-per, amelyet megfigyelők joggal a második Ósztrák Köztársaság legnagyobb terror-perének neveztek. A gyilkos postai küldemények készítésével, küldésével vádolt két személyt, Peter Bindert és Franz Radit az esküdtszék levélbomba készítése, illetve az abban való közreműködés vádja alól felmentette, „pusztán” törvénybe ütköző újfasiszta tevékenység miatt találta őket bűnösnek. A levélbombás merényletnek ez ideáig csak áldozatai vannak - többek között Bécs egykori polgármestere, dr. Helmut Zilk is, akinek a bal kezét roncsolta szét a levélbomba -, a gyártókat, az értelmi szerzőket nem sikerült kézre keríteni. Ugyanakkor a merénylők tettének motivációja egyértelmű: az idegengyűlölet. A legutóbbi ausztriai levélbomba hullám során vetődött fel először, hogy a címzettek, vagyis a kiszemelt áldozatok között magyarok is lehetnek. Az elmúlt év december 11 -én, az Ausztriában feladott levélbombák nem jutottak el a címzettekhez, ugyanis a grazi főposta előtti levélszekrényben - szakértők véleménye szerint a hideg hatására bekövetkezett térfogat változás miatt - felrobbantak. Az idő előtti detonáció nem okozott személyi sérüléseket, csak a borítékokat tépte darabokra. Viszonylag hosszú ideig tartott a grazi rendőröknek, amíg a morzsára szaggatott papírdarabokat összeillesztették és így meg tudták állapítani, hogy az egyik levélbomba-küldeményt Magyarországra, a kőszegi postahivatal 9731-es postafiókjára címezték egy olyan társkereső szolgálat címére, amely tevékenységét főleg Ausztriában folytatja. Nem ez az egyetlen „magyar szál”, amely az ausztriai levélbombákkal kapcsolatban felmerült. Korábban ugyancsak egy szállítás közben felrobbant levélbomba rekonstruált borítékján a felsőőri magyar-horvát iskola horvát származású igazgatójának a neve szerepelt. Egyébként a levélbombás merényleteket elkövető, magát Bajuvár Felszabadító Hadseregnek nevező illegális, fajgyűlöletet szító és fasiszta eszméket valló szervezet az általa szerkesztett röpcéduláin mindenki ellen fellép, aki „nem fasiszta osztrák”, így az ellenségképei között mi magyarok is elférünk. . Az osztrák nyomozók minden kibogozható szálat megragadnak ahhoz, hogy a nyomára bukkanjanak a levélbombákat küldözgető személynek vagy személyeknek. A „kőszegi szálon” elindulva most’az osztrák nyomozók azt az asszonyt keresik az említett társkereső cégtől, akiről azt feltételezik, hogy levelezett a tettessel. A terrorista gyaníthatóan azért figyelt fel a magyar társaságra, mivel a stájer újságokban rendszeresen hirdette szolgáltatásait. Egyébként korábban már egy Linzben élő magyar asszony - ugyancsak egy partnerközvetítő szolgálat vezetője - is kapott levélbombát. Az osztrák szakértők úgy vélik, hogy a merénylő azért választ ilyen külföldi vonatkozású célpontokat, mert a kiszemelteket felelősnek tartja a fajok keveredéséért. A levélbombákat küldözgetők cinizmusára és a hatóságok tehetetlenségére jellemző egyébként, hogy a már említett levélbomba per azon tárgyalási napjának előestéjén, amikor Helmut Zilk tett tanúvallomást, egy ismeretlen telefonáló a következő üzenetet küldte a bécsi Belügyminisztériumba: „Mielőtt Zilk holnap tanúvallomást tesz, bombákat fogunk robbantani az Annagasse 2- ben!” Nos az említett helyen semmi nem robbant, viszont majdnem pontosan abban az időben az alsó-ausztriai Poysdorf postahivatalában a 71 éves Maria Loley emberjogi aktivista - aki az Ausztriába menekült külföldiek ügyeinek intézésével foglalkozott - kezében robbant fel. Kell-e tartanunk ezek után az osztrák levélbombáktól? Kuncze Gábor belügyminiszter úgy vélekedett, hogy a kőszegi címzés ellenére is a robbanó postai küldeményeket osztrák belügynek és nem magyar ügynek kell tekinteni. A magyar posta illetékesei ennek ellenére számítanak arra, hogy a levélbombák magyarországi címekre is érkezhetnek, s ezért Keszthelyi Vilmos postai főmunkatárs szerint a Magyar Posta felkészült mindenfajta levélbombaküldemény kiszűrésére. Szerinte a magyar postai szolgálatnál ma már működnek azok a műszaki eszközök, amelyek segítségével nagy biztonsággal kiszűrhetők a csomagokba, illetve a levelekbe rejtett robbanószerkezetek. Halász Kálmán
