Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-03 / 330. szám

1995. december 3., vasárnap Magazin Btíhántúli Napló 7 Szabályos szervátültetés volt? Vádol az anya Kártfi Havasi gyopár jeligével már válaszoltunk egy kedves férfi olvasónknak, most azonban egy hölgy is ezt a jeligét adta meg. Ezúttal neki üzen a kár­tya. Férjétől elhidegült, vál­lalkozását csőd fenyegeti, s nem tudja, egy férfiismerősé­től várhat-e többet is egyszerű kedvességnél. Ami a férjet illeti: a nők iránti érdeklődése mindig is megvolt, bár sokszor tényleg csak barát volt a másik, és nem barátnő'. Havasi gyopár jól tenné, ha átgondolná, meg tudja-e ezt érteni még egyálta­lán. Igazából attól tart, hogy ha elválnának, viszonylagos anyagi biztonsága is ve­szélybe kerülne, tekintve, hogy az üzleti vállalkozása túl labilis. Férjét egyébként a szex mindig érdekelte, és ez önnel kapcsolatban is így volt. Különben még ma is így lehetne, ha ön is úgy akarná. A vállalkozásáról szólva: a helyzet csak bizonytalan, de nem teljesen rossz. Anyagi veszteségek után még nyere­lató 34 ség is jöhet. Vizsgálja meg, milyen terheket vállalt eddig, és ha még szükséges, azt a szerződést (bérlet, kölcsön, bármi) válassza, amelyik ki­sebb léptékű és kockázatú. A helyzet a szerencse felé is bil­lenhet. Magánéleti problémái azonban túlságosan megza­varják. Végül az említett újabb kapcsolatról: jól érzi, hogy a férfi pozícióféltése problémát jelent, kapcsolatu­kat ezért is akarná titkolni. Közeledni akarna, de jelenleg nem mer. Mindenesetre tartsa meg gondolatai között, mit esélyest, de e pillanatban in­kább az tűnik valószínűbb­nek, hogy egy másik férfival fut össze, aki fölajánlja házát, barátságát és szívét. Szépség­hiba, hogy partnere van, bár attól elhidegült. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit. Kérjük, csak a legfontosabb kérdésü­ket tegyék fel, mert általában sem idő, sem hely nincs rá, hogy többre is válaszoljak.) Rejtélyes ősök katasztrófája A cápák védelmében Európai állatvédő szerveze­tek egyre gyakrabban eme­lik fel szavukat a cápák vé­delmében. A rákos megbe­tegedések ellen csodaszer­ként árult cápaporc iránt né­hány éve alaposan megnö­vekedett a kereslet, így sok cápafajt immár a kihalás ve­szélye fenyeget.-Egyelőre nincs semmi­féle tudományos alapja an­nak, hogy a cápaporcból ké­szült szerek bármiféle hatást gyakorolnának a rosszindu­latú daganatokra - állítják az állatvédők. (A cápaporc terápia alapja az a felisme­rés, hogy a cápáknál - az ál­latvilágban szinte egyedül­álló módon - nem fordul elő rákos megbetegedés.) Növényevő madár Amerikai tudósok felfedeztek egy növényevő madarat, amelynek a hasa úgy működik, mint a tehéné! A Venezuelában fellelhető hoatzin („bűzmadár”) úgy emészti a növényi rostokat, akár egy kérődző. Az amerikai tudósok saláta­levelekkel, szénával, fűvel, szó- japorral etették a madarakat és megállapították, hogy táplálék­feldolgozó rendszerük egészen különleges, mert ennek az ele­delnek 70 százalékát meg­emésztették. Dr. Alejandro Grajal, a vizsgálat vezetője sze­rint a madár begyéből baktéri­umok kerülnek az elfogyasztott növényi cellulózéba, s ezek azt cukorrá lebontva emészthetővé teszik. Az összes madárfajta mindössze három százaléka fo­gyaszt zöld leveleket, bimbókat és rügyeket. A bűzmadámak - ellentétben más madarakkal - nincsenek élelemszerzési gond­jai, mivel igen sokrétű a me­nüje. Zöld macska „Miss Greeny”, a világ egyet­len zöld színű macskája rekord számú látogatót vonz a dániai Aarhus város múzeumába. Egyetlen napon kétezer kíván­csi nő és férfi akarta látni. A korábbi látogatórekord napi 250 volt Aarhus természetrajzi múzeumában. Miss Greeny hí­vei még pólót is vásároltak ez­zel a felirattal: „Láttam a zöld macskát”. A hathetes állatot, amely egy dániai paraszt tanyá­ján született, hidegen hagyta az érdeklődés: békésen játszado­zott ketrecében egy másik fiatal macskával. Knut Steensborg ál­latorvos megállapította, hogy a zöld szín valódi, keletkezését azonban sem a macska szőré­nek, sem vérének analízise so­rán nem tudta kideríteni. Novigrad csendes kis város az Isztriái félsziget nyugati part­ján. Sok turista szívesen tölti ott nyári pihenőjét. Öt hónapja a helység polgárainak figyelme egy család tragédiájára össz­pontosul. A városkában már húsz éve lakik a Jakupovics család. A 19 éves Damir fiú a közeli Tar fa­luból Novigradba vezetett. A Mima folyó deltáját átívelő hí­don figyelmetlenül a korlátnak rohant autójával. A helyszíne­lés szerint a baleset 22 óra 45 perckor történt. A mentőkocsi gyorsan megérkezett. Az anya hamarosan tudomást szerzett a balesetről és megtudta azt is, hogy a mentőautó éjfél után két órakor még nem érkezett meg a rijekai kórházba. Tehát több mint három órát utazott, habár a távolságot egy és fél óra alatt megtehette volna bárki. A súlyosan sérült fiatalem­bert a rijekai kórház intenzív­osztályán kezelték. Adila, a fiú édesanyja azt állítja, hogy első látogatása alkalmával az orvo­sok tudtára adták, hogy gyer­meke agyvérzés miatt elvesz­tette eszméletét és életmentő műszerekre kapcsolták, hogy megmentsék. A következő al­kalommal arról értesítették, hogy nem lesz szükség műtétre mert megszűnt a vérzés. A csa­lád remélte, hogy gyermekük életben marad. Az újbóli talál­kozásnál már úgy tűnt, hogy a fiú állapota javul. A következő nap a látogatás során az anya ta­lálkozott az egyik orvossal, aki legyintett karjával, jelezvén, hogy ő már nem sokat tehet. A nővér közölte a fiú halálát. Demir sírján még ma is lát­hatunk egy-egy levelet és né­hány szál virágot, amelyeket a novigradi barátai és barátnői tesznek a hantokra. Közkedvelt ifjú volt. Síelt, úszott, búvárko­dott. Közvetlenül a szerencsét­lenség előtt vett egy búvárru­hát, hogy ne használja az egye­sületét. A család boldogan élt. Az apa ismert vállalkozó. Kla­udia lányuk tervezte az új teme­tőt és’Damir sokszor ékelődött vele, hogy miért éppen temetőt tervez a nővére. Most a fiú ott nyugszik. Az anya nem tudott belenyu­godni sorsába. Ideges volt, csil­lapítókkal élt. A temetés után két nappal felhívták őket zág­rábi rokonaik és értesítették a szülőket arról, hogy a Híradó­ban sikeres szívátültetésről be­széltek, amelyet az Új Kórház­ban végeztek. A beteg megkö­szönte az isztriai fiú szüleinek, hogy a balesetben elhunyt fiuk szívét odaajándékozták és ezzel megmentették életét. A hír hallatán az anya meg­merevedett. Sosem tudta el­hinni, hogy Demir természetes halállal halt meg. Kérte a kór­házi elbocsátó levelet, de sosem kapta meg, mert nem volt ott az illetékes orvos. A kórbonctani intézet veze­tőjétől megtudta, hogy gyer­meke testéből eltávolították a szívet, a veséket és a májat. Pontos adatai az osztályvezető orvosnak sem voltak. Az anya meg van győződve, hogy orvosi mulasztás történt és gyermekét a halál beállta előtt kapcsolták le a műszerek­ről. Nem tudja megérteni, hogy az orvosok miért nem közölték vele gyermeke állapotát, miért nem kérték a szülők engedélyét a szervátültetésre. Lehet, hogy akkor nyugodtabbak lennének és fiúk halála sem fájna any- nyira. Most az ügyészségre került az eset. Az ügyvédnő szerint fennáll a gyanú, hogy mulasz­tás történt a kórházban. A kór­ház illetékesei természetesen az ellenkezőjét bizonyítják. Állít­ják, hogy a szervátültető cso­portnak nem volt köze a fiú ha- lottá-nyilvánításához. Azt egy szakemberekből álló külön bi­zottság végzi, amely három teszt útján állapítja meg az agy­sejtek működésének elhalását. A törvény is ezt írja elő. A kórházi jogász szerint az emberi szerv átültetésekor nem kell a szülők beleegyezése, ha azt külön nem tiltják meg. Te­hát amennyiben a páciens be­tegkönyvecskéjében nincs fel­tüntetve az, hogy nem engedé­lyezi szerveinek átültetését, ak­kor ez nem tiltott. A bíróság dönti majd el azt, hogy hol az igazság. Azért mégis furcsa, hogy az orvosok nem világosították fel a szülő­ket a valós helyzetről, hanem azok a véletlen folytán tudták meg azt, hogy Demir szerveit átültették. T. I. Különböző tudományágak ku­tatói között időről időre fellán­gol a vita, vajon a Föld történe­tében előttünk létezett-e maga­san fejlett civilizáció? Többek véleménye szerint igen, de kér­dés persze, kik voltak ezek, idegen csillagvilágok utazóinak leszármazottai-e, vagy a közös majom- és emberősből évmil­liók alatt kifejlődött homo sapi­ens. Egyes nézetek szerint már volt a Földön egy fejlett, de nem technikai kultúra, mely va­lamilyen esemény hatására majdhogynem nyom nélkül el­tűnt a Föld színéről. A demográfiai vizsgálódások szerint a Föld lakossága az i. e. 11 800 és 11 600 közötti évekig állandóan nőtt, majd hirtelen rohamosan csökkent, csak az i. e. 8000 körüli évektől nő újra. Sokan hiszik, hogy úgy 12 ezer éve egy kisbolygó (talán az egykor a Mars és a Jupiter közti pályán keringő Phaeton) ütkö­zött bolygónknak, ennek követ­kezménye lett a mágneses sar­kok eltolódása, a Golf-áramlat irányváltoztatása, a feltételezett Atlantisz pusztulása, a szibériai mamutok ezreinek hirtelen ful- ladásos halála, s az, hogy a Föld keringési pályájának hajlás­szöge mintegy 30 fokkal meg­változott. Egy ilyen ütközés hatására, ha az idegen égitest tengert ér, a számítások szerint 5000 méte­res árhullám keletkezhet, mely akár többször is körbeszáguld- hatott az egész földtekén, gya­korlatilag csak a legmagasabb hegycsúcsokat kímélve, s ott téve lehetővé a csekély számú túlélő megmenekülését. Lehet, hogy ez az esemény ihlette a vi­lág összes vízözön-legendáját? A sumér eposzokban víz­özön előtti városokról esik szó. Az amerikai kontinens 130 in­dián törzsének mindegyikében tükröződik valamilyen formá­ban a katasztrófa emléke, Alaszka tlingit indiánjai azon­ban csak árvízről tesznek emlí­tést. Babiloni, azték, indiai, burmai, kínai, óceániai szöve­gekben, mítoszokban szólnak árvízről, vízözönről, s a baj elő­rejelzéséről. Olykor egy pár menti meg az élőket, a Bibliá­ban például Noé és felesége, Walesben Dueiwen és Duei- wich, az íreknél Bit és Birren. Máshol olyan „istenek” segítet­ték a túlélőket, mint például a kohászat és a mezőgazdaság tudományát a mexikói indiá­nokhoz elhozó Quetzal-coatl. Lehet, hogy valaha egy idő­ben több eltérő szintű fejlett­ségű nép élt a Földön, s azok, akik előre látták a veszélyt, megpróbálták figyelmeztetni a többieketl Lehet, hogy a meg­menekülő akkori tudósok vitték el az ismeretek töredékét a túl­élő, de kisebb tudású népek­hez? A kérdésekre nincs pontos válasz, de gondoljuk csak el, mi maradna meg a mi híres mai ci­vilizációnkból, ha olyan ka­tasztrófa érné, mint ez a vala­mikori lehetett... Főzzünk változatosan! Toros krumplilepény. Hozzá­valók: 1 közepes karika vé­reshurka, 2 egész tojás, fél kitó nyers burgonya, 6-7 púpozott evőkanál liszt, 2 ded tej, 2 ge­rezd fokhagyma, só, bors, olaj vagy olvasztott zsír. A tejet az egész tojásokkal, sóval, bors­sal, liszttel összekeverjük, mintha palacsintát készíte­nénk. Ha nagyon kemény a massza, vízzel hígítjuk. A burgonyákat meghámozzuk, lereszeljük és elkeverjük a tésztával. Végül teszünk bele 2 evőkanál olajat vagy olvasz­tott zsírt A krumplis pala­csintatésztát zsiradékkal ki­kent tepsibe öntjük, és a tete­jére nyomogatjuk a lebőrö- zött, karikákra vágott hurkát Forró sütőben sütjük tűpró­káposztával tálaljuk. Ké­szíthetjük a hurkás lepényt füstölt húsoshurkával, má­jassal vagy a kétféle hurká­val vegyesen is. Káposztás krumplilepény. A fentiekhez hasonlóan ké­szül, káposztával dúsítva. Egy kisebb fej édeskáposztát lere­szelünk, sózzuk, majd egy fél órát állni hagyjuk, 10-15 deka húst» szalonnát nagyon ap­róra vágunk, félig kisütjük, összekeverjük a kinyomko­dott reszelt káposztával, és folytonos keverés mellett készre pároljuk. A tejjel, to­jással liszttel, reszelt krump­lival készült masszába kever­jük, és zsiradékkal kikent tepsiben megsütjük. Erős tű­zön sütjük. Ha a tészta mar báig. Még langyosan nagy nem ragad a beleszúrt villára, kockákra vágjuk és hordós- átsült a lepény. W. M. Amit az AIDS-ről tudni kell A gyengébb AIDS-vírussal, a HIV-2-vel fertőzött emberek­nek van bizonyos ellenállóere­jük az agresszívebb HIV-1 ví­russal szemben. Esetükben an­nak valószínűsége, hogy még HIV-1 vírussal is fertőződnek, 70 százalékkal kisebb, mint olyan személyeknél, akiknek nincs HIV-2 vírus a vérükben. Erre a tapasztalatra jutott Phyllis Kanki, a Harvard Egye­tem kutatója, aki kilenc éven keresztül 756 prostituáltat vizs­gált meg Dakarban (Szenegál). A vizsgálatot a "Science" című tudományos folyóirat ismer­tette. Bár a HIV-2 vírus is ké­pes kiváltani az AIDS-t, ez a ví­rus azonban kevésbé fertőző. Ezenkívül a fertőzéstől 25 év is eltelhet a betegség kitöréséig. A HIV-1 vírussal fertőzött páci­ensek esetében a halál legtöbb­ször már fele annyi idő múlva bekövetkezik. Új teszt "Mikor tör ki rajtam a halá­los betegség?" Ezt az aggódó kérdést mindenki felteszi, aki HIV-vírussal fertőződött. Egyeseknél ugyanis akár két évtizedig is eltarthat, míg a kórokozó elpusztítja az immun- rendszert - mások viszont né­hány éven belül meghalnak. Most az Egyesült Államokban egy új teszt próbál válaszolni a kérdésre. A tesztet 62 AIDS-be- tegen ellenőrizték, akiknél a fertőzés időpontja ismert volt. Az eljárásnál megbízhatóan mérik a HIV-DNS jelenlétét a vérben. Azok, akiknek plazmá­jában ez két évvel a fertőzés után állandóan magas értéket mutat, néhány éven belül meg­betegszenek. Akiknél viszont a HIV-DNS-t csak alig, vagy egyáltalán nem lehet kimutatni, azok sokáig egészségesek ma­radnak. Az új teszt elsősorban a terápia szempontjából fontos. Most már tudják az orvosok, hogy mikor melyik páciensüket kell gyógyszeresen kezelni a betegség lefolyásának lassítása érdekében. Az AIDS vírusának nyomában Az eddigi vélemények sze­rint (hiszen tulajdonképpen senkinek sem sikerült bebizo­nyítania) az AIDS-vírus egy majmokat fertőző vírusból fej­lődött ki. A mutáns változat "ugrott át" az emberre, amely két vírus-családra oszlott. Az egyik a HIV-1, amely a halálos kimenetelű AIDS-t okozza az emberben, ám a majmokat nem betegíti meg. A másik a HIV-2, amely ritkább és enyhébb lefo­lyású krónikus fertőzést okoz. Mindkét törzs jól megkülön­böztethető ma már közös - fel­tételezett - elődjétől, a maj­mokban előforduló vírustól, angol rövidített nevén a SIV- től. De lehet, hogy nem is ez az igazság? Lehet, hogy a HÍV az emberben fejlődött ki, s róla ju­tott át a majmokba? A Michi­gan Egyetemen David P. Mind- ell professzor olyan géneket elemzett, amelyek előfordulnak a HIV-ben és a SIV-ben egy­aránt. A kutatócsoport még nem tudta eldönteni a kérdést. Szerinte legalább olyan való­színű, hogy a vírus az emberről került át a majomba, mint az el­lenkezője, még ha pia ez utób­bit tartják is elképzelhetőnek. > A Sidney-i vadasparkban a kormányzat 1977-től megtiltotta, hogy a látogatók ölelgethes­sék a koalákat, mert az stresszt okoz az állatoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom