Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-23 / 350. szám

1995. december 23., szombat A Mai Nap Dünántúli Napló 3 A város gondjaival együtt, amelyben élünk Beszélgetés dr. Páva Zsolt polgármesterrel A polgármester felett a régi Pécs festmény nosztalgiát ébreszt.- Mi egy más városban élünk. Egy esztendeje a leköszönő pol­gármesterrel, dr. Krippl Zoltánnal arról beszélgettünk, hogy dr. Páva Zsolt, az új polgármester milyen kihívások elé néz, ha a polgár Pécsről azt tartja: a város, ahol élni szeretnék ... Az új polgármesternek nem kisebb feladat jutott, mint a korábbi négy esztendőből megmaradt feladatokat megoldani és az újabbakra megoldást találni.- Egy mexikói mondás sze­rint a polgármesternek forró bi­lin kell ülni, addig lehet pol­gármester, ameddig bírja a bi­lit. Talán kérdeznék: jövó're Pécs tagja lesz a Megyei Váro­sok Szövetségének. Milyen elő­nyöket vár az önkormányzat a tagságtól?-Pécs az egyetlen megyei jogú város, amely nem tagja a szövetségnek. A közgyűlés most kérte felvételünket. A szervezet érdekképviseleti és szakmai is, városunkkal együtt az ország 22 legnagyobb tele­pülését képviseli (kb. 3 millió lakos). Ezen települések gond­jai azonosak. Közös összefo­gással politikai és gazdasági vonalon is eredményesebben küzdhetnek érdekeik érvényesí­téséért (akár a fővároscentri- kusság mérsékléséért is).- Lát-e esélyt arra, hogy re­gionális együttműködés belát­ható időn belül olyan tényleges és kölcsönös előnyökkel jár, amiből Pécs is hasznot húz?- A dél-dunántúli régió köz­pontja Pécs. Az volt, ma is az, az is marad. Természetesen fi­gyelni kell arra, hogy a régió­' ban lévő többi nagyobb város is részt kér, az eddigieknél talán nagyobb részt, a feladatokból. Ezt tiszteletben kell tartani. A régión belüli, vagy a régiók kö­zötti együttműködés keretében Pécs szerepére az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordí­tani. Ebben mindenképpen eredményként értékelem a Ba­ranya Megyei Közgyűlés veze­tőivel történő tárgyalások fo­lyamatosságát, az egyetemek, a Baranya megyei kamarák veze­tőivel való együttműködés ja­vulását.- Mennyi pénz kellene Pécs Önkormányzatának ahhoz, hogy valamennyi szükséges be­ruházás, felújítás és fejlesztés megvalósulhasson. Ehhez ké­pest várhatóan mennyi összeg áll rendelkezésre?- Beruházásra igen kevés pénzünk lesz, főként a pályáza­tokkal elnyerhető állami támo­gatások önrészének vállalására korlátozódnak lehetőségeink. A város számára nélkülözhe­tetlen fejlesztéseket befektetők bevonásával kívánjuk megva­lósítani kölcsönösen előnyös csereügyletek beiktatásával: a harmadik felüljáró, autóbusz pályaudvar, vásár- és kiállítási csarnok, mélyparkolók és par­kolóházak, csatornahálózat bő­vítése. A legszükségesebb felújítá­sok fedezetét költségvetésünk­ben kívánjuk biztosítani: 1,5-2 milliárd forint kell legalább!- Mit lehetne tenni azért, hogy az önkormányzat a támo­gatás mértéke tekintetében az eddiginél kiszámíthatóbb me­cénás legyen a kultúra, sport területén? Egyáltalán: számol- e azzal az önkormányzat, hogy az említett terület új arculatot jelenthetnek a város számára ?- A sport kényes téma. A de­cember 21-i közgyűlésen kicsit finomítottuk a korábbi rendel­kezésünket: csak azok a karita­tív, sport, kulturális célú szer­vezetek, alapítványok, egysé­gek kaphatnak ilyenfajta ked­vezményt 10%-os leírás mérté­kéig, amelyek az önkormányzat által alapított alapítványt, vagy szervezetet támogatják, avagy olyan szervezéteket, amelyeket az önkormányzat támogat. Tá­mogató nélkül nem lehet a mai világban megélni. Fontos az, hogy nagy és jól gazdálkodó cégek legyenek a városban. A BAT-ról ilyen módon csak a legjobbakat lehet mondani. A többi cég még nincs ilyen jó anyagi kondícióban. Ebben az önkormányzatnak az a feladata, ezeket a szálakat még jobban kihasználja. Én magam is, ami­kor tárgyalok különböző cé­gekkel, próbálom ezt a dolgot kicsit eladni.-Az előző években az ingat­lanértékesítés volt az önkor­mányzat legfőbb saját bevételi forrása, amely most már véko­nyabban csordogál. Mi léphet a helyébe?-A város tulajdonában bő­ségesen vannak még ingatla­nok. Az eltelt években főként a lakások eladása volt jellemző. A feladat bizonyos mértékig át­formálódik, az eladás helyett az ingatlanokkal történő gazdál­kodás kerül előtérbe (bérek, hasznosítás, feladat-átvállalás). A kiadási oldal mérséklésé­hez kell feltárnunk a tartaléko­kat, gazdaságosabban fogjuk működtetni a város költségve­tésének eddig mintegy 70 szá­zalékát felemésztő intézmény- hálózatot.- Van-e már jele, hogy a dél­szláv háború befektetőket elret­tentő gazdasági hatása enyhül Pécs esetében?- Azt gondolom, hogy na­gyon fontos lenne mind a két város számára, hogy egy Pécs- Eszék tengely alakuljon ki, ahol közösen tudunk fellépni külön­böző helyeken, külföldön, har­madik országban vagy egymás országaiban. Ez a két város ha­gyományosan testvérváros, jók a kapcsolatok, sok dologban tudják egymást kiegészíteni. Mi együtt ajánlkozunk az újjáépí­tésben, a felújításban Boszniá­ban, Horvátországban, ahol ép­pen szükség van. Ez azért fon­tos, mert szerintem azok a cé­gek, azok az országok, azok a régiók tudnak belekapcsolódni igazán jól a délszláv újjáépí­tésbe, akiknek vannak helyi kapcsolataik.- A közterületek állapota most sem kap kevesebb kritikát, mint régebben. Ebben szerepük van a működési, vezetési, szem­léletbeli, illetve strukturális hi­báknak, amelyek a közterüle­tekkel kapcsolatos feladatok el­látásra létrehozott szervezetek­hez kapcsolódnak.- A közterületek állapotának megítélése mindig a véleményt alkotó személyéhez kötött. A Pécsre érkező külföldi saját vá­rosához viszonyítja a helyzetet, kapunk dicséretet és elmarasz­talást is. Nem akarom véka alá rejteni, én elégedetlen vagyok. Az erre a célra fordítható pénz reálértékében egyre kevesebb. S tudom azt is, hogy ha szeme­tes a város, pécsiek szemetel­tek, és a vandalizmusért is pécsi polgárok felelősek. De tudom azt is, hogy a gondolkodásmó­dot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, tehát a városházának elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a saját eszközeivel mit tud tenni a helyzet javításáért. Véleményem szerint - az alábbiak szükségesek: a mosta­ninál lényegesen jobb anyagi kondíciók, hatékonyabb ellen­őrzés, felelősségteljes állam- polgári magatartás. Mivel várhatóan nem lesz több pénzünk e feladatra ’96- ban sem, egyértelmű, hogy a hatékonyságot kell javítanunk. Az ország áttért a tervgazdasági szemléletből a piacgazdasági szemléletre. Minden ilyen vo­lumenű gazdasági struktúravál­tás átmenetileg negatívumokkal jár. Miért volna Pécs és az élet­nek ez a területe kivétel e sza­bály alól. Egy új szabályrend­szerhez kell folyamatosan al­kalmazkodni, s ezt csak új utak keresésével lehet elvégezni. Az általános működőképes­ség megtartása érdekében - csak kis lépésekkel lehet ha­ladni. S itt nagyon fontosnak tartom a pécsi polgár, s pl. az Új Dunántúli Napló jelzéseit is. Nem örülök ugyan a konkrét kritikának, de e nélkül nem le­het a vállalkozótól számon kérni a feladatok elvégzésének elmaradását.- Ha város is kaphatna ajándékot karácsonykor, Pécs polgármestere mit kívánna a polgárok nevében?- Mindenek előtt olyan la­káskoncepciót szeretnék, mely- ha teljes mértékben nem is oldja meg - jelentősen enyhí­tené a szinte már elviselhetetlen gondokat. E területen folyik az előkészítés, minden lehetőséget fel akarunk használni: építési telkek, tetőterek, új lakások épí­tése, kedvezmények, állami támogatás, befektetők, új tech­nológiák, s még sok lehetőséget szeretnék... Azt mondanám, hogy egyre több olyan ember legyen ebben a városban, aki törődik a saját körzetével, a saját külső helyze­tével, tehát söpörje a háza előtt saját maga a járdát.-Az önkormányzat már be- teljesültként és jövőre szóló biz­tos ígéretként mit tesz a min­denki karácsonyfája alá?-Elkészült beruházásként a várost elkerülő déli útszakaszt említhetném (a közelmúltban felavatott Szent Borbála felül­járóval). Használatba vételével jelentősen csökken a 6-os úton- így a városon is - átmenő for­galom. Költségvetési koncepciónk biztosítja az intézményhálózat alapműködését, aminek megol­dása - a jelenlegi körülmények között - nem mindennapi fel­adat.- Forró a bili?- Még sokáig szeretnénk tenni a pécsi polgárok kará­csonyfája alá! Iskolai ünnepség a hirdi templomban Hirden alsóosztályos iskola működik: egytől negyedik osztályig. A községnek - mely Pécshez tartozik, de a közelmúltban állított ré­szönkormányzatot -, nincs közösségi épülete. Ezért volt öröm a kisiskolások számára, hogy a római kato­likus templomban a helyi plébánosnak köszönhetően megtarthatták iskolai ün­nepségüket. így immáron a második alkalommal együtt karácsonyozhattak a gyere­kek. Zenei emlékérmek A Magyar Kórusok és Ze­nekarok Szövetsége (KÓTA) megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a fővárosi jubileumi ünnep­ségen Kitüntető Emlékér­met kapott több baranyai és pécsi zenei szakember, Do­bos László, Lakner Tamás, Kertész Attila, Tillai Aurél, Tóth Ferenc karnagy és Várnai Ferenc népzeneku­tató. Hoboli karácsony Tegnap Hobolban az ön- kormányzat megajándé­kozta az 50 év feletti lako­sokat: 182 személyt. Aján­dékcsomagokat küldött a Szigetvári Vöröskereszt is, amelyeket a nemrég szerve­ződött úttörőcsapat tagjai osztanak ki Sárszegi Ferenc pedagógus közreműködésé­vel. Szociális támogatás cí­mén csaknem 200 ezer fo­rintot osztottak ki. Hitel a fővárosnak A Fővárosi Önkormányzat 33 millió dolláros hitelt vesz fel egy nemzetközi banksz­indikátustól. A kölcsönről a megállapodást a napokban írták alá. A hitel négyéves lejáratú. A hitelt a japán The Fuji Bank Ltd., a Bank of America International Ltd. és az Országos Takarék- pénztár és Kereskedelmi Bank Rt. szervezte. A köl­csön szervezése az Eurohi- tel-piacon történt. A Fővá­rosi Önkormányzat először vett fel szindikált hitelt ke­reskedelmi bankoktól. Budaörsi fejlövés Egy ukrán férfit gyanúsíta­nak azzal, hogy december 18-án Budaörs és Törökbá­lint között fejbe lőtte Stoychko Ivanov Terziev 28 éves bolgár állampolgárt. A bűncselekményt személyes bosszú motiválta. Hivatali irodájában beszélget dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere Lombosi Jenövei, lapunk főszerkesztőjével fotó: tóth László Kis karácsony, nagy karácsony kisült-e már a kalácsom? N em! Ki kellene ereszteni az oroszlánt. Barátom elképedve nézett rám. A Halálkatlan mellett álltunk, most parkoló van ezen a he­lyen. A város nagyratörő álmai idején hatalmas művelődési centrumot akartak ide építeni. Igaz, ezres nagyságrendben épültek lakások és felüljáró, sporttelep ... Jönnek a tudo­rok: igen ám, de miből? „Nem volt választásunk - nem volt demokrácia, csak adósság”. Az Új Dunántúli Napló hétről- hétre vállalja, hogy minden tisztességesen hangzó véle­ménynek, a demokratikus tár­sadalmi követelmények szel­lemében helyt adjon - persze ezt sohasem értik meg azok, akik mondjuk félszázas bázis­sal szeretnének menetelni, hogy i karácsonykor ők köszöntsenek, és hirdessék az igét negyedmil­liónyi baranyai olvasónak. Mi­közben a pécsi polgármester­nek fő a feje: mit tudott és mire lesz lehetősége a város polgára­inak karácsonyfája alá tenni ma és holnap, holnapután remény­ség, miként a hajléktalanoknak egy meleg zúg, a koldusoknak az alamizsna. Kiengedem az oroszlánt! (Nem én találtam ki, a komlói focisták is játszottak a gondo­lattal.) Megőrültél! - kiabálta a barátom. Ha fel nem fal ben­nünket, akkor új munkahely után nézhetünk. Az oroszlán morgott (mint a mi demokrati­kus tudatunk - lásd a parla­menti megnyilvánulásokat), majd ásítva elfordult tőlem: hi­szen vannak fogai csodálkoz­1 tam, pedig azzal bíztattam bará­tomat, hogy rég kihullottak. Ennyi idős korban karácsony­kor egy újságírónak a szeretet- ről, megértésről, összefogásról, különösen a gyerekekről, még nagyobb érzékenységgel az unokákról kellene beszélnie. Már nem volna szabad itt az oroszlánnal vacakolni. Igaz, mindig annyi éves szerettem volna lenni, mint ahány éppen voltam, a mostanival sem volna baj, ha . . . De: nem sült még ki a kalácsom! Az oroszlán most le-fel mászkál. Morog, bizo­nyára idegesítem. Talán már órája állok itt. (Az 1990 tavaszi választások óta csak ennyi idő telt el?) Lelkizek, mint a fiatal Werther (már nem illene), pe­dig szentimentalizmusát megte­remtője gyűlölte a legjobban. „Az ő urai csak a balgák, tehe­tetlenek szolgalelkűségéből él­nek, de tőle nem vehetik el azt, amit a maga erejéből létreho­zott: házát, tűzhelyét”. Persze a kalács is kellene! Na, ez a gondolat már tény­leg szentimentális: a Kalamáris. Tintába kell mártani és írni vele. S a másik? Kalamáris (vendéglő). Bejön egy szelíd, kissé zavartnak tűnő fiatalem­ber. Kérdi, hogy leülhet-e. Hangos, magabiztos, rádiótele­fonos vendégsereg között - kérdi kérhetek? Udvarias és ha­tározott! Gombaleves, marha­sült (saláta nem kell!) Egy üveg sör. Milyen sütemény van? Majd később: itt vagyok az ideggondozóban, itt a Rét utcá­ban. Szép az önök „városuk”. Köszön és elmegy - a vihogok I» és rádiótelefonálók száma ép­pen megegyezik. Törekedjék mindenki embertársai épülésére - valahogy így a Szentírásban. Az oroszlán felbődül, fura lá­tomás. A Halálkatlan sötét ár­nyékot vet(a ketrecre, nem is tudom, kívül, vagy belül va­gyok. Az oroszlánnak, mintha csak az árnyékát látnám (Chur­chill: a demokrácia drága do­log, de senki sem talált ki még jobbat), tanakodik, mint hirte­len ébredés után az* álomkép. Ha nem hallanám még mindig barátom üvöltését, hogy hagy­jam már a hülyéskedést. azt hinném álmodom. Az oroszlán beszól hozzám. Nyisd ki a rá­csot, úgysem megyek ki. Lesz idő, amikor nem fogtok a ketrec előtt hősködni, még a gyerekek is oroszlánketreceket fognak i nyitogatni. Most ha van földed menj! Szántsál! Annak van egyedül értelme, még akkor is, ha úgy érzed kevesebben küsz­ködtök az ekével, mint a rádió- telefonnal. Goethe Wertherje is azt mondaná, mint ahogy a Bib­lia is mondja: Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás ... A z oroszlán már láthatat­lan a Halálkatlan árnyé­kában. Álmodtam? Bi­zonyosságot akarok! Nemrégi­ben megkérdeztem barátomat: emlékszel az oroszlánra? Hát persze! Hallgattam. Úgysem hinné el, hogy amikor elment, akkor én tényleg kinyitottam azt a rácsot. Kijött az oroszlán és megkérdezte: Kisült-e már a kalácsod? Lombosi Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom