Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-02 / 329. szám
8 Dünántúli Napló Interjú 1995. december 2., szombat Forradalmi változások szigorúan alkotmányosan Dr. Lábady Tamás, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese a szociális jogokról Kilenc évre szóló megválasztását tekintve az Alkotmánybíróság 1995-ben fennállásának második félidejébe érkezett. Az elsőben leginkább a klasszikus szabadságjogok alkotmányos kérdéseivel foglalkozott, most viszont úgy tűnik, hogy mindinkább az úgynevezett gazdasági és szociális alkotmányosság kérdései kerülnek előtérbe. Magyarul - magyarán Aki - amely, ami Az új témakörrel beválni látszik a prognózis, amelyet Dr. Lábady Tamás, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese vázolt egy régebbi interjúban.- Ez a helyzet nemcsak az Alkotmánybíróság számára új.-A törvényhozás is tanulja az alkotmányos szociálpolitikát és a gazdasági törvényhozást. Az Alkotmánybíróságnak any- nyiban előnye van, hogy a klasszikus szabadságjogok témakörében hozott határozatokban az alkotmányosság és saját gyakorlatának főbb tételeit már megfogalmazta, s ezek nagyon jól használható elvek a gazdasági törvényhozás, illetve a szociális törvények alkotmányosságánál. Ilyen elv a szerzett jogok védelme, vagy a jogbiztonság követelménye, a jog kiszámít- hatósága.- Mintha szigorodna az Alkotmánybíróság. Idén több megsemmisítő határozatot hozott a törvény- hozás körében, mint az előző években. Igaz, e határozatok zöme a Bokroscsomaggal kapcsolatos.- Ez egy következetesen szigorú gyakorlat s arról nincs szó, hogy szigorodna. A helyzet oka inkább az, hogy talán túl későn vette észre az államvezetés a gazdasági nehézségeket. Emiatt kapkodó jogalkotásra került sor, amely nélkülözte a törvény előzetes vizsgálatát alkotmányossági szempontból. Az úgynevezett stabilizációs csomaggal kapcsolatban egyébként valóban eddig már több ütemben hozott az Alkotmánybíróság határozatot és még mindig nem bírálta el az összes indítványt. Ennek az is oka, hogy újabbak érkeznek. Nem kívánt jogosultság-Más országokban az alkotmánybíróság mikor kapcsolódik be a törvényellenőrzésbe?- Franciaországban államtanácsként működik az alkotmánybíróság és európai kivételként tulajdonképpen csak megelőző normakontrollt végez, utólagos törvényellenőrzést már nem. Tehát a törvényeket még a parlamenti végszavazás előtt ellenőrzi. Ennél korábbi szakaszban alkotmánybíróság nem folyik be a törvényhozás menetébe: nincs rá példa. Bár sajátos szerv az alkotmánybíróság az államhatalmi szervek között, de végső soron bíróság: az a feladata, hogy az alkotmányéval vesse össze a törvény szövegét, s ha ellentétet lát, azt a törvény megsemmisítésével kell megszüntetnie. Ilyen normakontrollt végeznek az európai alkotmánybíróságok.-A magyar alkotmánybíróságnak ennél több joga van.- Az Alkotmánybíróság a kormány megkeresésére még 1991-ben megállapította, hogy erre joga van, ám a konkrét ügyben elhárította az érdemi állásfoglalást, mert a törvényhozás a politikai szféra feladata. Ha az alkotmánybíróság ebbe a folyamatba beleavatkozik, akkor ez nagy mértékben politikussá teszi. Az alkotmánybíróság akkor úgy foglalt állást, hogy ezt a hatáskörét nem kívánja gyakorolni.- Mostanában azonban ez az álláspont módosulni látszik.- A Bokros-féle csomag vizsgálata után a Miniszterelnök úr tárgyalt elnökünkkel és e beszélgetés eredménye az lett, hogy az Alkotmánybíróság vállalja azt az egyetlen egy közreműködést a törvényhozás folyamatában, hogy a parlamenti végszavazás előtt felkérésre előzetes alkotmányossági ellenőrzést végez. Egyszer elnézett csíny- A jogászoknak zömének meglepő volt, hogy az Alkotmánybíróság nem a Bokros-csomag egészét semmisítette meg.-Ez a törvény tulajdonképpen arról szól, hogy húsz-egy- néhány másik törvényt módosít egy csapásra, ami Európában ismeretlen törvényhozási technika. Az Alkotmánybíróságnak komoly fejtörést okozott, hogy ez alkotmányosan lehetséges-e? Végül elfogadhatónak minősítette ezt a megoldást egyszeri jelenségként. (Mondhatni, az országgyűlésnek ez egyszer elnézte az elkövetett közjogi csínyt.) A határozat indoklása azonban kiemelte, hogy ez nem válhat a magyar törvényhozásban gyakorlattá. Az ilyen törvényszerkesztés komolyan veszélyezteti a jog- biztonság követelményét.- Az ördög ezúttal is a részletekben bújt meg.- A törvény számos vonatkozásban nem volt tekintettel az alkotmányra és az Alkotmánybíróság gyakorlatára. Ezekbe be kellett avatkoznia az Alkotmánybíróságnak és a szociálpolitikai alapellátást illetően a korábban kialakított elvekre építve nagyon fontos tételeket fogalmazott meg. Az államnak természetesen joga van átalakítania a szociálpolitikát, joga van az alanyi jogú juttatások helyett áttérni a rászorultsági juttatásokra, joga van átalakítani a társadalombiztosítási rendszert, de mindezt csak alkotmányos keretek között teheti. Nem sérülhetnek a szerzett jogok, amelyek, ha ellenérték alapján szerzettek, akkor erőteljesebb alkotmányos védelmet élveznek, mint az ellenérték nélküliek, amelyekhez mintegy állami juttatásként, de már hosszú ideje élvezett juttatásként az emberek hozzászoktak. Gondolok itt például a családi pótlékra, amely alanyi jogon járt a gyermekek után, függetlenül, hogy valaki társadalombiztosított volt, vagy sem. Természetesen ez is elvonható, de nem az egyik napról a másikra, hiszen a családok kalkulálnak ezzel az összeggel. Az Alkotmánybíróság nagyon fontos elvként kimondta, hogy a társadalombiztosítás keretében a vásárolt jogok tulajdonképpen a tulajdonjoghoz hasonló védelmet élveznek. Ha hosszú időn keresztül a biztosított járulékot fizet, akkor olyan várományi joga van, mintha egy tulajdonjogra lenne várománya. Ezt a várományt nem lehet tőle elvonni ellentételezés nélkül. Ennek a határozatnak is volt már előzménye, de az nagyon lényeges , hogy az Alkotmánybíróság a szociális jogok védelmébe bevitte a tulajdon védelmét. Mint ahogy reciprok: az európai és ma már a magyar tulajdonjogi gondolkodásba is benne van a szociális elem.- Mi lehet ennek az alkotmányjogi alapja ?- Az európai alkotmánybíróságok gyakorlatában fennállásuk óta dilemma, hogy egy polgári demokráciában a szociális jogok körében csak valamiféle kikényszeríthetetlen állami kötelezettség-vállalásról van- e szó, vagy vannak bizonyos alanyi jogosultságai is a polgároknak? S ekképpen szociális biztonságuk érdekében végső esetben még bírósághoz is fordulhatnak: az állam igenis biztosítsa, hogy legyen fedél a fejük fölött és kapjanak valami minimális megélhetést. Az európai alkotmányokból - s magyarból is - levezethető az, hogy van legalább egy alkotmányos szociális minimum, amit az államnak feltétlenül biztosítania kell.- S ha erre sem telik?- Az államnak az aktív keresőktől való elvonásaiból - s ezek nálunk világviszonylatban a legmagasabb mértékben jelentkeznek - úgy kell tudnia gazdálkodni, hogy az alkotmányos minimumot képes legyen mindenkinek megadni. Például nem foszthatja meg a táppénz- jogosultságtól - a társadalom- biztosításnak klasszikus neme! - az első 25 napon belüli kereső- képtelenséget azzal, hogy ezt egyszerűen áthárítja a munkáltatóra és a dolgozóra s ezzel mintegy kivonul a jogviszonyból. Az állam egy polgárát se hagyhatja éhenhalni-E téren mennyire vagyunk szinkronban a világgal?- Egy hónapja a Svájci Legfelsőbb Bíróság, amely egyben alkotmánybíróságként is működik, mondta ki azt, hogy az állam nem hagyhatja fedél nélkül és nem hagyhatja éhen halni a polgárát. De számos egyéb jel is mutatja, hogy a szociális alkotmányjogok megítélése körében ez a tendencia világszerte erősbödik. Az Alkotmánybíróságunk az úttörők egyike volt, amikor a stabilizációs törvénycsomag egy sor rendelkezésének megsemmisítése kapcsán az állam szociális biztonságot garantáló kötelezettségeire mutatott rá.- S nem aratott vele osztatlan elismerést. Sőt: a kormány részéről hivatalos bírálattal illették. Hogyan viszonyul ehhez, illetve általában a kritikához és saját megfellebbezhetetlensé- géhez a testűiét?-Nagyon fontos, hogy az Alkotmánybíróság munkáját bírálják, hiszen e testület felett nem áll senki, határozatai mindenkire kötelezőek, ugyanakkor természetesen nem tévedhetetlen. Az érdemi szakmai kritika tehát nagyon fontos: előre viszi az Alkotmánybíróság munkáját. A politikusok - pláne a gyalázkodók - kritikáját az Alkotmánybíróság nem hallja meg. Hozzáteszem: az előző parlamenti ciklusban is célba vették nem egyszer, s más országokban sincs ez másképp. A kormány hivatalos nyilatkozatáról azonban nem mondhatta a testület, hogy nem hallja, ám úgy foglalt állást: nem nyilatkozik róla, mert nem szokás, hogy ilyen történjen. Az sem, hogy hivatalos kormány-nyilatkozatban fogalmazódjon meg a kritika. Nem a vitapartnere: bírája a kormánynak A magam részéről hozzáteszem: a Alkotmánybíróság jogi kérdésekben nem vitapartnere a kormánynak, hanem bírája. Továbbá az sem szokás, hogy az Alkotmánybíróságnak látogatói vannak a Magyar Nemzeti Bank elnökétől kezdve a Világbank, illetve a Nemzetközi Valuta Alap magyarországi képviselőjéig. Az Alkotmánybíróság független és semleges hatalmi ág, amelyen politikai befolyás nem törhet rést. Az egyetlen mérce számára az Alkotmány és az ország alaptörvényétől gazdaságpolitikai okok, pláne a költségvetés napi pénzzavarai miatt sem enged eltérni. A kormánynak és a parlamentnek meg kell teremtenie, fel kell ismernie azokat a lehetőségeket, amelyek ezen valós problémák alkotmányos megoldását szolgálják. Léteznek ilyenek, mert ha nem léteznének, az egész rendszerváltásunkban kellene csalódnunk. Abban pedig éppen az a csodálatos, hogy forradalmi változások történnek mondhatni alkotmányos alapon, alkotmány- bírósági ellenőrzéssel. Éppen ezért egészen biztos, hogy a gazdasági nehézségeknek is van alkotmányos megoldása. Dunai Imre Nyelvművelő előadásra kért fel egy tekintélyes szervezet. A „kultúros” annak rendje-módja szerint vezette be szereplésemet: „Üdvözlöm R. B. elvtársat, AMELY előadást fog tartani a mozgalmi zsarnokról." - Megrökönyödésemet leplezve belekezdtem mondókámba. Már a kezdet kezdetén tisztázódott a hallgatók számára, hogy nem a hatalmával csúnyán visszaélő zsarnokról lesz szó, akit az elnyomottaknak le kell győzniük, hanem a politikai, mozgalmi életben elteqedt sajátos nyelvváltozatról, vagyis a zsargonról. De az AMELY szíven ütött. Nyelvünk alapszabálya, hogy az AKI személyre, az AMELY és az AMI más élőlényre, tárgyra, dologra vonatkozik. Közös nevük ezért vonatkozó névmás. Ez így nagyon világos, ámde néha kétségünk támadhat, hogy a főmondatbeli főnév személy- vagy dologfogalmat jelöl-e. Pl., Judit az a típus ...” - Judit nyilván személy, de a vonatkozó névmás a típus főnévre utal vissza, amely viszont dologfogalmat jelöl. Vagy: „Jellemezd azt a regényalakot.” - A regényalak ismét személy, akinek neve van, de maga a szó ismét irodalomtudományos fogalom elnevezése. Mindkét esetben az AKI a helyesebb. Általánosnak tekinthető mai nyelvhasználatunkban az ún. gyűjtőnevekre vonatkozó, AKI, AKIK használata. Pl. „A pártok, AKIK korlátozottan még hallatják hangjukat.” Utána már helyesen: „A rádiósok, AKIK a hallgatáson felbátorodtak.” - Hasonló szerkezetek a sajtó és a rádió, tévé nyelvhasználatából: „Európa népei, AKIK” .. .” - „A vezérkar, AKIK Az ok nyilvánvaló. Az itt felsorolt példákban előforduló gyűjtőnevek mindegyike személyekből álló csoportot jelöl. Ezt a jelenséget magyarázhatjuk ugyan, de nem tarthatjuk helyesnek, mert különben utat nyitunk az ilyeneknek, mint: „Hitelt adhatunk azoknak a forrásoknak, AKIK a honfoglaló magyarokról nyilatkoztak.” - A források mögött ez estben is a szerzők, a történetírók mint személyek húzódnak meg. A régi nyelvben és a népnyelvben személyre utalva is előfordul. Újabbkori irodalmunkban ugyancsak gyakori archaikus vagy népies stílushangulattal. „A táblát, AKI hibás volt, mégsem akartam ócsárolni.” (Tamási Áron) - „ ... irigyeltem a nyulat, AKI úgy tud futni.” (Veres P.). Az AMELY és az AMI között is különbség van. Az előbbi a főmondatban főnévvel megnevezett dologra vonatkozik. Pl. Megérkeztek a könyvek, AMELYEKET a múlt héten rendeltem. Az utóbbi a főnévvel meg nem nevezett dologra vagy a főmondat egész tartalmára utal: Van valami ebben a dologban, AMI nem világos. A különféle stílusrétegbe tartozó szövegek ilyen szempontból való elemzése arról győzhet meg mindenkit, hogy az AMI lassan, de biztosan kiszorítja az AMELY-et a használatból. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés december 8-án (péntek) déli 12 óráig béérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VII. em. A november 25-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése:„Persze, hogy itt aludhat a nővéred, már csinálom is az ágyát.” Utalványt nyertek: Cseri István, Pécsvárad, Kossuth u. 8/c., Hegedűs János, Pécs, Rókus u. 5/B., Fabi Sándor, Nagyváty, Petőfi u. 28., Fenyős Gáborné, Pécs, Váci M. u. 2., Tapazdi András, Sellye, Árpád u. 2/L, Az utalványokat postán küldjük el.
