Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)

1995-12-17 / 344. szám

4 Dunántúli Napló Magyarország - Déi-dvnántúl 1995. december 17., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából LÁZÁR és OLIMPIA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 7,57 nyugszik 15,55 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-OOO-es telefonszámon. Hírszerkesztő: ÚJVÁRI GÁBOR Akit az Isten megsegít A Lázár név eredetije az óhéber „Eleazar” volt, melyben az óhé­ber „él”, azaz Isten rejtőzik. De fedi a név értelmét a „segítés” fogalma is. Több monda fűződik hozzá. Az egyik szerint Lázár bélpoklos koldus volt. A név akkor teijedt el, amikor a keresz­tesháborúk során a leprát Euró­pába is behurcolták. Az Olimpia jelentése: az Olimposz hegyéről való, azaz a görög istenek lakhe­lyéről származik. Ezért a név „égit, istenit” is jelent. Olimpiát névnapján örökzöld, koszorúba font, fényes levelű borostyánnal illik köszönteni. Időjárás Folytatódik a nagyrészt erősen felhős, párás, helyenként tartó­san ködös idő, csupán északke­leten vékonyodik el időnként a felhőzet. Elszórtan szitálás, ónos szitálás, hódara előfordul­hat, napközben megélénkülhet a délkeleti szél. Vízállások. Duna: Mohácsnál 215 cm, áradó, vízhő 3,0 fok, Dráva: Őrtilosnál -90 cm, apadó, 3,4 fok, Drávaszabolcs- nál 55 cm, apadó, 1,5 fok. Lottószámok Az 50. heti játékhéten meg­tartott lottósorsoláson a 6/45-ös lottó nyerőszámai: 9,12,18,34,38,45 Pótszám: 10 Az .Álomotthon“ a hatoson kisorsolt nyertes számai: 16,17,31,40,41,42 Faludy György boldogságának titka-A boldogság titka nálam a vers - adta meg tömör válaszát Faludy György költő, akit 85. születésnapján, a Magyar Rá­dió Márvány termében köszön­töttek műveit tartalmazó CD- lemezzel, melynek címe szin­tén ez: A boldogság titka. — A lemezhez tartozó rövid életrajza nem is áll másból, mint hogy fölsorolják, mikor hagyta el az országot és mikor tért vissza. Ha úgy hozná a sors, ismét szedné a sátorfá­ját?-Nézd - mondja tegezve, bozontos hajsátra és szemöl­döke alól pislogva -, idáig két­szer kellett meneküljek, és egyszer se tettem ezt könnyű szívvel, elhiheted. De ’38-ban és még ’56-ban is viszonylag fiatal voltam, mindig bíztam benne, hogy visszatérhetek a hazámba. Tény, hogy második távozásom túl hosszúra nyúlt, de erről sem én tehettem. Ma már lehet, hogy maradnék. Ki­csit öregecske vagyok már, tu­dod, jobb szeretnék itthon meghalni.-Inkább ha felfedné titkát, mért jár mezítláb?- Hát nem tudod? Pedig már annyiszor ajánlottam! Igaz, nem az én ötletem, hanem Einsteintől tanultam, ő állí­totta ugyanis, hogy a bokafixes zokni elszorítja az ereket, s nem hogy a láb, de az agy sem kap megfelelő vérellátást. Én mindig meztélláb járok, és meg kell mondjam neked, nincs is gondom a versírással. No persze, a dolog azért nem ilyen egyszerű ...- Mit szól hozzá, bár CD-le- mezen is hallgathatjuk verseit, soha nem tapasztalt érdektelen­ség kíséri a költészetet?-Tudod, ha azt mondom, hogy a verseknek édesmin­degy, még rám sütik, hogy ci­nikus vagyok. A legfontosabb, hogy szemben más földré­szekkel, az európai kultúrának mindig is az volt az erőssége, hogy meg tudott újulni. A ró­maiak után jöttek a karolingok, aztán a reneszánsz, még ké­sőbb a felvilágosodás - szóval, a nagy hullámvölgyek sem voltak tán haszontalanok. így aztán csak abban bízhatom, hogy a gyalázatos kultúrviszo- nyok ideje lejár egyszer, és újra lesz becsülete a költészet­nek, mint még volt az én fia­talkoromban is! Méhes K. Faludy György, a mezítlábas költő fotó: löffler Gábor Sós kekszre lövöldöz a sztárriporter David Bowie oldalán Londonban Jé, de szép neve van! Zrínyi, Liszt és a többiek Liszt Ferenc egyáltalán nem zongoráit, sokkal inkább he­gedült középiskolás korában, utána azonban elvégezte az orvosegyetemet és ma a POTE Központi Laboratóri­umában dolgozik. Zrínyi Mik­lós se túl harcias, hanem na­gyon is békés foglalkozást űz, bábszínészként gyermekeket szórakoztat. Nem, nem tévedés, e híres történelmi nevek viselői itt élnek közöttünk. A kérdés, melyet számukra feltettünk, nekik bizonyára nem kérdés, ám környezetüket biztos ér­dekli: milyen lehet híres név­vel élni? Liszt Ferenc elmondta, hogy a Ferenc keresztnév csa­ládjukban hagyomány, apját, nagyapját is így hívták. Neve sohasem zavarta, szerencsére még gyerekkorában sem volt belőle gondja.- Inkább jó, hogy könnyen megjegyzik, sőt volt, aki azt mondta, „Jé, milyen szép neve van!”. A komoly zenét volt hegedűsként nagyon sze­retem, ám Lisztnek nincs ki­tüntetett helye a muzsikusok között, a kedvencem sokkal inkább Bach. Zrínyi Miklós is arról me­sélt, hogy nevét sokkal hama­rabb megszokják, mint hogy annyit csodálkoznának vagy ékelődnének rajta. A Miklós név náluk is családi hagyo­mány, bár elárulja, hogy őt Leventének is keresztelték, mert ezt a nevet lehetetlen le­fordítani románra (ami szüle­tési helyén kötelező lett volna).- Abban még nem mélyed- tem el, hogy bármiféle rokoni szálak is összefűznek-e min­ket. Sokat olvastam a Zrínyik­ről, és nagy tisztelettel gondo­lok a költő Zrínyi Miklósra. M. K. Az Anyanyelvápolók Szövetségének ünnepi ülése A hazai televíziós és rádiós műsorvezetés fiatalok között egyik legnépszerűbb alakja Bochkor Gábor, akit a képer­nyőről a Klipp Mix és a Sta- Rock című műsorából, az éter hullámain keresztül pedig a Danubius rádióból ismerhetnek az emberek. A 31 éves (Kos csillagjegyű) fiatalember Bencze Attila szi­getvári műsorszervező meghí­vására érkezett megyénkbe, és szívesen nyilatkozott lapunk­nak.- Te általában készíteni szok­tál interjúkat. Milyen érzés most, amikor a hóhért akaszt­ják, és neked kell nyilatkoznod?-Eleinte valóban nekem is furcsa dolog volt, ám mára már elmondhatom, hogy szeretek interjút adni. Aki ismer, tud­hatja, hogy bőbeszédű vagyok, kedvelem a körmondatokat, a csattanós sztorikat.- Hétről hétre más sztár ol­dalán mutatkozol műsoraidban, interjúidat egyaránt készíted angolul, németül. Hol tanultál meg ilyen jól idegen nyelveken ?- Édesapám MTI-tudósító volt Bonnban, majd Berlinben, sokáig én is kint éltem. A Ber­lini Egyetem germanisztika szakán végeztem, ahol a má­sodnyelv az angol volt. Volt le­hetőségem a nyelvtanulásra.- Ez azonban még önmagá­ban kevés egy-egy nagy sztár megszólaltatáshoz. Hogyan születnek produkcióid?- Az elsők tényleg olyanok voltak, mint a mesékben. Kol­légáimmal gondoltunk egyet, és egy szál mikrofonnal és kamerával mentünk oda a Ma­gyarországon fellépő külföldi sztárokhoz - hátha sikerül. Az­tán amikor nálunk is teret hó­dítottak a multinacionális le­mezkiadók, közreműködésük­kel már könnyebben ment a dolog, hiszen nekik is érde­kükben állt, hogy nyilatkozza­nak a sztárok. így készült a felvétel a Roxettel, vagy a Gänsen Roses gitárosával. A mai műsoraimat előkészítő SOMA produceriroda létrejöt­tével változott igazán a mun­kám, hiszen az iroda hetente produkál egy-egy sztárt. Ma már nem is nehéz, ugyanis az első referenciák elkészülte után már felkerült a listákra a nevünk, és rendszeresen meg­hívnak a popélet nagy szemé­lyiségeinek interjúnapjaira.- Kiket láthatunk a közeljö­vőben a mikrofonod előtt?- Nem régen találkoztam David Bowie-val, legutóbb pe­dig a Deep Purple együttes tag­jaival beszélgettem. Ők rövide­sen műsorra kerülnek.-Nagyon sok sztárral, na­gyon sok zenével találkozol. Vannak egyáltalán kedvenceid?- Természetesen vannak, bár meg kell mondanom, hogy a munkám hatással van arra, hogy éppen kit hallgatok szíve­sen. A hazai előadók közül na­gyon szeretem a Tátrai Band és a Republic együttes muzsikáját, a külföldiek közül inkább a lá- gyabb zene képviselői Elton John, Ganzen Roses és a ZiZi Top állnak közelebb hozzám. De gyakran észre veszem, hogy azt az előadót, aki valamilyen okból szimpatikus volt szá­momra találkozásunkkor, utóbb szívesebben hallgatom.-Elfoglalt ember vagy. Mi­vel töltőd kevés szabadidődet?- Nagyon kedvelek utazni és TV-t nézni, szerencsére ez mindkettő együtt jár a mun­kámmal. Szeretek jókat főzni, a sportban pedig a tenisz vagy a fallabda áll hozzám a legköze­lebb. Ezen kívül sok mást is csinálok, mindig más az aktuá­lis kedvencem. Most például vettem két légpuskát, és imá­dok sós kekszre lövöldözni ve­lük a telkemen. Kaszás E. Az Anyanyelvápolók Szövet­sége az idei Lőrincze-díjat Péntek János kolozsvári nyel­vész professzornak és Bachát Lászlónak, a grammatika, nyelvtörténet és ifjúsági nyelv kutatójának ítélte. A nyel­vésztanár emlékét őrző két éve alapított díjat szombaton adták át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szövetség ün­nepi ülésén ismertették az Édes Anyanyelvűnk februári számában megjelent anya­nyelvi reklámpályázat ered­ményét is. Az első díjat Bár­dos József nagykőrösi magyar szakos tanár kapta. .Bemutatták a nyelvápolók fórumán Szűts László és Kar­dos Tamás Diáksóder címmel megjelent diáknyelvi szótárát, melyben a szerzők az 1992-ben meghirdetett diáknyelvi pályá­zatra beérkezett művekből vá­logattak. Rádió mellett... Sok-sok ezer ember elké­pesztő gaz­dagságban él szép kis ha­zámban, ám sok-sok száz­ezer vagy ta­lán nehány miihó pedig - míg az előbbiek sorsa-élete fölfele ível - ez utóbbiak sorsvonala merede­ken hajlik, némelykor zuhan az elszegényedés mélységébe. A két véglet szüntelenül távolodik egymástól. E társadalmi egyen­súly-vesztést némely szónok szemérmetlenül kihasználva, a szegények szószólójaként liheg a mikrofonok, vagy kamerák előtt, remélve ettől jövendő választási sikereket, ám a szónok az évi többmilliós családi jövedelméről hallgat. És ígér. Éhes ember gyomrába a jóllakottságot. Amit ő, vagy ők teremtenek meg. Akadnak még másféle okos JEGYZET Kilakoltatni, vagy emberek is. Hol van itt szegény­ség, amikor - például - a fővá­rosban csúcsidőben szinte lehe­tetlen közlekedni, sok az autó, egyesek szerint hárommillió - ugyan miből? Hát abból, hogy amikor még biztonságos munka- lehetőséggel rendelkezett a jó­nép, ha kuporgattak is évekig, de azért valamivel jobb kereset mel­lett autóhoz jutottak. Ez a réteg ma éppen hogy csak el tudja tar­tani a kocsiját, többnyire úgy, hogy nem ül bele. A százforintos üzemanyaggal nem lehet büntet­lenül furikázni még a szomszéd városrészbe sem. Ismerek több autótulajdonost, aki már féléve nem ült a kocsijába, mert egysze­rűen nincs pénze. Munkája sincs. Segélyből él úgy ahogy. De ra­gaszkodik a kis Trabantjához, vagy olcsón hazahozott nyugati kocsijához. A használt autóhoz, amely zabálja a dohányt. A legszegényebb réteg már nem tudja fizetni a villanyt, gázt, hideg a lakása és örül, ha az asz- szony valami eledelt tesz a család elé az asztalra. A rádióban alsó­tagozatos gyermekek pedagó­gusa mondja: .Amint reggel megpillantottam az osztályban a kicsiket, már tudom, az arcukra van írva, melyikök reggelizett és melyikük soha: csak akkor eszik, amikor a napköziben kimerheti a levest.” Egy másik iskolában va­lamikor mindig maradt étel, bő­ségesen főztek a gyerekeknek, ma nem marad semmi, ha vélet­lenül valami mégis akad, azt a legszegényebb gyerekek hazavi­szik befőttesüvegben. A testvé­szemethunyni... reknek. A tévében egy riportot lá­tok, valahol egy városka szélén élő cigánycsaládok egyikét éppen kilakoltatják. A hivatalos tisztviselő, aki az egészet lebonyolítaná, nagyon szomorúan, de azt mondja: neki ez a kötelessége, mást nem tehet. A kirendelt rendőr elfordul. A többgyerekes testes asszony áll a küszöbön, éles kés hegyét saját hasára feszítve kiáltja, nem is ki­áltja, inkább hangosan sóhajtva: „Ha egy rossz széket innét ki­visznek, magamba eresztem a kést...” Jó sok kisgyerek állta körül, sajátja, vagy szomszé­doké, várják a fejleményeket és belenéznek a tévé kamerá­jába. Bánatos, szomorúan gyönyörű nagy gyermeksze­mek. Aztán megjelenik két fia­tal cigány férfi, hivatalos em­berek, valamelyik cigányszer­vezet vezetői: kifizették az el­maradt lakbért, a pénzt, meg­előlegezték ... A kilakoltatás elmarad. Mindenki megköny- nyebül. A hivatalos tisztviselő is. Volt egyszer egy rendelet: Magyarszágon soha, semmi­kor senkit sem lehet utcára pa­koltatok Szükséglakásba igen, de utcára soha. Nem tudom, él-e a rendelet napjainkban ... Ugyan ki venné lelkére az ut­cára, sárba, esőbe, hóba és hi­degbe kicsapott gyermekek, felnőttek szomorú sorsát? Az IDF sikeres szavalóversenye Több mint félszáz résztvevővel, nagy si­kerrel rendezték meg Pécsett az Ifjúsági Demokrata Fórum kö­zépiskolások részére kiírt szavalóversenyét a Collegium Seraphi- cumban. Az első helyezett Martényi Melitta (Leő- wey Gimnázium) lett Köllő Babetta (Művé­szeti Szakközépiskola) és Nyerges Izabella (Le- őwey Gimnázium) előtt. Ezen túl a zsűri - melyben Héjjá Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze elnökölt - há­rom különdíjat osztott ki. < * 4 4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom