Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-14 / 341. szám
6 Dunántúli Napló Magazin 1995. december 14., csütörtök A „Betlehem” A világ kereszténysége is az ajándékozás örömével van tele, de elsősorban arra a nagy ajándékra gondol, amiről a zsoltáros azt mondja: Gyermek született, fiú adatott mindannyiunknak. Lukács evangélistától pedig a következőt olvashatjuk: Mária a Gyermeket pólyába takarta, jászolba fektette. Betlehemben ma is őriz a hagyomány egy barlangmélyedést, a születés helyén, s tud az ott volt jászolmaradványról, pár deszkadarabkáról. A kétezer óvelőtti tanuk arról is beszélnek, hogy Mária többször felkereste a barlangot, s példáját követték az első keresztények is. Ilona császárné 336 táján a barlang fölé egy nagyméretű bazilikát építtetett fia Konstantin megtérése és a 313-as edic- tum kiadása után, mely elismerte a római birodalomban a kereszténységet, a még fellelt deszkadarabkákat ünnepélyesen elhelyeztette a templomban és ezüst lemezekkel vetette körül. A szegényekre különösen gondot viselő I. Theodorus pápa - (642-649) a VI. század közepén a deszkácskákat - mivel ezidőben a keresztény emlékek nem voltak elég biztonságban keleten - Rómába hozatta és a Maria Maggiore bazilikát jelölve ki azok őrzési helyéül. Ma is ott vannak egy aranynyal, ezüsttel, ékkövekkel, márványlapokkal díszes kápolnában, egy szekrénykében, melynek fája a Palesztinában több változatban napjainkban is megtalálható szikomor, azaz vad fügefa. Évente, karácsony szent estéjén a relikviákat kiteszik a bazilika főoltárára. Seregestől jönnek hivők, zarándokok, turisták, hogy láthassák a kincseket. Ezekből a „jászolemlékekből” támadt aztán a „betlehemállítás” szép szokása, annak is egyik legjele- sebbike, a „Ferences Betlehem”. 1223 karácsonyán Ferenc testvér, az assisi Greccio- ban a szent éjszakán testvéreivel jászolt ácsolt, s szénát, szalmát gyűjtve élő szamárral, tehénnel, pásztorokkal, a környék lakóival benépesítette a betlehemi barlangot. E hagyomány, az „élő betlehem” elterjedt az egész világon, pásztorjátékok lettek belőle, és előbb a templomokban, majd a falvak, városok házaiban is megjelentek a já- szolos, és figurás oltárra, asztalra állítható „betlehemek”. A főalakok - Kisjézus, Mária, József mellett ott voltak a pásztorok, angyalok, szamár, tehén, barik, s idézték a szent éj gondolatát, az égi Gyermek földre születését. A 18. század első felében volt fénykora a betlehemállításnak. Új korszakot nyitott aztán 1909 május 19-e. Tirolban, Innsbruckban ezen a napon alakult meg a „Tiroli Betlehembarátok Egyesülete”. Alapítója Johann Christof Mössl, wilteni mesterkanonok. Céljuk a művészet minden ágával minél értékesebb, gazdagabb betlehemek tervezése, felállítása, alkotása, az egyes építéssel foglalkozó betlehembarátok közti kapcsolat kiépítése, a különösen szép darabok bemutatása. Ezt az első egyesületet gyorsan követték újabbak, Tirolban, Salzburgban, Bajorföldön, a cseheknél, de Vesztfáli- ában sőt Európa országain túl Amerikában is. Karácsonyfás, díszes betlehemek - az emberiség és a történelem nagy pillanatának őrzői. Rozsnyói György Az áruházak évről évre nagyobb gondot fordítanak ünnepi öltözékükre fotó: löffler Gábor Gyöngyök, gömbök, girlandok Karácsonyi díszben az áruházak Játszani is engedd... Pécsett a Barbakántól alig néhány lépésre egy aprócska parasztház belseje csodákat rejt. A Moki-Fa Bt. bemutató termében nemcsak megnézni lehet a játékokat, hanem kipróbálni is a hét károm napján hétfőn, szerdán és pénteken délutánonként. A polcokon a Discovery Toys amerikai cég csecsemőknek, kisgyermekeknek, óvodásoknak és iskolásoknak készült játékai sorakoznak. Az előttük felállított asztal játékra csábít. Az egyik polc előtt alig kétéves fiúcska önfeledten tornyokat épít, majd a felhúzhatós nagy autóval játszik, míg egy testvérpár sorra próbálja ki a társasjátékokat. Pillanatok alatt megtelik gyerekkacagással a kicsiny terem.- Még hadd játszunk egy kicsit - kérlelik másfél óra eltelte után is anyjukat. Egyre másra kerülnek le a polcról a számolást, a megfigyelést, a kombinációs készséget fejlesztő társasjátékok. Van olyan, amit többször is lejátszanak. Képzeletben Szivárvány erdőben járnak, ahol igyekeznek minél előbb egy ösvényen kijutni, majd a bazárba látogatnak el, ahol a bankosnál cserélhetik be eladásból gyöngyeiket. Végül pihenésként különleges kirakót játszanak, megpróbálják kitalálni egymás dominóit. A kicsiny boltban szinte minden kapható. A csecsemőnek való kicsiny autók, állatfigurák, mérőcsészék, babaruhák, nyelvkönyvek. A felfedezés örömét adó játékcsalád közös jellemzője, hogy fejleszti a gyerekek mozgását, emlékezetét, gondolkodását, kreativitását. Sz. K. Az áruházak és üzletek évről évre nagyobb gondot fordítanak ünnepi öltözékükre. Díszítik a kirakatokat, a bejáratot, s természetesen az eladóteret. Idén az ország 25 Centrum Áruháza -így a pécsi is - a ciklámen színt és árnyalatait választotta meghatározó karácsonyi színnek a dekorációin. Ilyen színű csillogó papírba csomagolt dobozokból, gyöngyökből, gömbökből készült kompozíciók vezetik a vevők szemét egyik osztályról a másikra, ahol megállapodhatnak egy-egy ízlésesen feldíszített fenyőfán.- A dekorációval valóban az alaphangulatot szerettük volna megteremteni - mondja Sülé Zoltánná, a dekorációs csoport vezetője, - de ahogy közeledik a hónap vége, még néhány meglepetéssel erősíteni akarjuk a szépség és az ünnep érzetét a hozzánk betérőkben. A zene is ezt a célt szolgálja. De nem csak a vásárlóknak, hanem maguknak is karácsonyi hangulatot teremtettek. A belső közlekedő folyosóikat is feldíszítették, az ebédlőjükben pedig a saját örömükre állított karácsonyfa mellett ülhetnek le. A FEMA Bevásárlóközpont fenyőgirlandokkal bontott be minden lehetséges szabad helyet. Mikulás virággal, fehér égősorral és apró arany virágokkal tűzdelték meg a füzéreket. Talán a Mikulás virágból használtak fel legtöbbet. A vitrineikben karácsonyi házikók láthatók, amelyek alapszíne hófehér, egyetlen díszítésük az, hogy arany flitter sprayvel fújták be őket. A Konzum Aruház karácsonyi öltözékének három meghatározó színe a zöld, az arany és a piros. Gyertyasoros fenyőgirland keretezi mindenütt a korlátokat, a különböző osztályokon pedig egy-egy központi helyen áll a néhány aranyszalaggal feldíszített fenyő. A fenyő körül olyan termékekből rendeztek bemutatót, amelyekre szeretnék felhívni a vásárlók figyelmét. Másutt nagyon visszafogott, elegáns díszítést alkalmaztak, amelyhez piros selymet és arany lurexet használtak. Minőségi termékek közt öröm dolgozni fotó: Tóth Mit szeretnének kapni az eladók? Naponta több száz ajándék Meg lehet-e szokni azt, hogy az ember naponta rengeteg olyan holmit, tárgyat vesz a kezébe és ad tovább, amit maga is nagyon szívesen látna az otthonában, a szerettein? Vajon megfordul-e, és hányszor az eladók fejében az óhaj: de szeretném ezt én is hazavinni? Most, karácsony táján, amikor az emberek sokkal nagyobb gonddal és lehetőségeikhez mérten is jobban kinyitott pénztárcával válogatnak a különböző dísztárgyak, ruházati cikkek, illatszerek között, különösen nagy lehet a kísértés.- Igen ez így van - bólint Szabó Veronika, aki a pécsi Centrum Áruház illatszer osztályán dolgozik. - Nekem már az is öröm, hogy rakosgathatom ezeket a nagyon dekoratív csomagolású kozmetikumokat, illatszereket, de az még jobb érzés, ha segíthetek valakinek az ajándék kiválasztásában. Ilyenkor úgy érzem, hogy egy kicsit én is ajándékoztam. Természetesen örülnék, ha innét kaphatnék ajándékot, mondjuk egy arctisztító zselét és egy olajmentes balzsamot, kombinált bőrre, ami együtt 3500 forint, de amit nagyon szeretnék, az egy nyusziszőr bunda. A szomszédos konfekció osztályon, ahol Kollárné Simára Magdolna dolgozik, van ilyen bunda.- Nem lenne éppen olcsó ajándék, de az egyáltalán nem meglepő, aha valaki például bundát ajándékoz karácsonyra, mert ilyenkor sokkal bőkezűbbek az emberek, mint máskor. De körültekintőbben is vásárolnak. Ez a figyelmesség és a szeretet jele. Miként is lehetne értékelni azt, ami mostanában egyre többször megesik, hogy férj és feleség együtt jönnek körbenézni, válogatni, de nem vesznek semmit. Aztán másnap, vagy harmadnap megjelenik a férj és rámutat arra a ruhára, kabátra, amin a felesége szeme megakadt, amit fel is próbált, majd visszatett, mondván, hogy erre most nincs pénz. Természetesen én is tudnék magamnak választani. Nagyon örülnék annak a fekete, három részes alkalmi ruhának, amit itt lát, de hát ez több mint tízezer forint... A játékosztályon már most nagyon sokan vannak, s a következő napokban nyilván még többen lesznek.- Itt mintha felettünk is lassabban múlna az idő, mert az ember szeret a gyerekeknek örömet szerezni és mindent kipróbálni, ami az övék lesz - mondja Bárent Ferencné, termékfelelős. - Néha azt vesszük észre, hogy már percek óta ugyanazt a játékot forgatjuk, de ez nagyon jó, mert nekünk ismerni kell a tulajdonságait, csak így tudunk segíteni a vásárlásban. Ami engem illet, én nagyon szeretem a meglepetéseket, szóval nekem akkor ajándék az ajándék, ha nem kell célozgatnom, hogy mit szeretnék kapni és mégis eltalálják. De ha netán Zsolnay porcelánt találnék a karácsonyfa alatt, az telitalálat lenne! T. É. „Szívére veszi sok bajunk, vállára venni nem bolond” Töröljék el a karácsonyt!- Engem agyonvernek a lakók! Kiírták a nevemet a kapu alá, hogy ha nem rendezem a hátralékomat, az egész házban kikapcsolják a fűtést meg a melegvizet, miattam - mondja, és egy kövér könnycsepp csurran íe az orra mellett. Tudom, hogy hibás vagyok. Sose sikerül rendesen beosztani a pénzemet. Hiába, nem bírom megállni. A Zsuzsinak mindent megadok, kölcsönökből is. Lehet-e csodálkozni ezen? Aligha. Különösen, ha végigvesszük, mi minden hiányzik neki. Nagymamát például még pénzért sem lehet kapni. A nélkülözésnél fájóbb a kérdés, nekik miért nincs családjuk? [ A tízéves kislány kétségbeesetten cumizik. Hüvelykujja tövig a szájában, fölötte rám függeszti nefelejcskék szemét, látom-e: nagyon nagy a baj, ha a mindig nevetős anyja most sír. Nekem is új ez a reménytelen kétségbeesés. Eddig csak jókedvűnek láttam. Ráérzett: vidámságba kell csomagolnia a nehézségeit, ha szeretné, hogy meghallgassák. Úgy dicsekedett, ahogy más panaszkodik. Kell-e több annál, hogy együtt élhet a gyerekével? A világ minden kincséért sem adná állami gondozásba, mint őt az anyja annak idején. Büszkélkedett, hogyan kuncsorogta ki hat évvel ezelőtt a lakást. Jó emberek segítettek berendezni, fölszerelni. Már csak egy centrifuga hiányzik. Napokig tart, mire megszárad a vastagabb, kézzel csavart ruha a kis ablaktalan fürdőszobában. Edényei ütött-kopottak,. de azért főzni lehet bennük. Régiek a bútorai, de ha az ember tisztán tartja, megfelelnek. Egyébként vesebetegek mindketten, ezért járta ki a telefont. A kapcsolatteremtés eszköze a legnagyobb öröme is egyben, noha elismeri, neki szinte megengedhetetlen „luxus”. Egyébként semmi oka a kesergésre. Ámultam, milyen kevésből elégedettek egyesek. És most tessék, oda a boldogság. Összecsaptak a feje fölött a hullámok. Miben különbözik Dom Mária azoktól, akiket mostanában szintén megszorongottak a kifizetetlen lakbér és fűtési számlák bevasalásával? Abban, hogy apátlan-anyátlan, férjte- len, rokontalan állami gondozott, aki születése pillanatától fogva intézetben nevelkedett. Kihez fordulhat a bajban? Csak idegenekhez. Levetett ruha, feleslegessé vált konyhai eszköz mindig nélkülözhető. De pénz?! Honnan lehetne előteremteni azt a százhúszezer forintot, ami a villany, távfűtés, lakbér, telefonszámla összehalmozódott lemaradásait fedezné, és amelynek hiánya most ennek a fiatal anyának és gyerekének a létét fenyegeti. Fölmerülhet a kérdés: nincs- e a dolog mögött bizonyos könnyelműség? Miért ne lenne?! Láthatott-e példát rá, hogyan kell „spórolni” és nemet mondani, ha a kislánya a legdrágább iskolatáskát szeretné. A nevelőotthon mindent készen adott: ruhát, ennivalót, meleg szobát. Dom Mária foglalkozása: takarítónő. Ez az egyetlen háztartási munka, amit megtanulhatott az intézetben. Megbízhatóan dolgozik, tiszta. Egy darabig „fennhatóság” alatt éltek. Mindig adódott egy melegszívű ismerős, aki segített beosztani a családi pótlékkal és a rokkant nyugdíj melletti négyórás állással együtt kikerekedő húszezer forintot. Deltát, míg egy anya élete végéig felelősnek érzi magát a gyerekéért, elvárható-e ugyanez egy idegentől? Pedig Dom Mária, mint egy szorgalmas kis pók, fonja maga körül a támogatók hálóját. Mindig tudja hol a határ, hogy ne legyen terhére senkinek. Kedves, figyelmes, szeretetreméltó, de fegyvertelen a létért folytatott küzdelemben.- Czakó Zsuzsika. Czakó Zsuzsika - mormogja maga elé, mint valami erőt adó imát. Ő az egyetlen hozzátartozója. Csün- genek egymáson. Az egyébként cserfes, hízelkedő Zsuzsi most megszeppenve, csöndben ül. Bűntudat gyötörheti. Kirakták az iskolai napköziből, mert „agresszív”. Ok nélkül verekedett. Vajon valóban ok nélkül? Hogyan másként vezethetné le a félelmét, szorongását? Megingott a biztonságérzete. Az újság az utolsó mentsvár. Tíz évvel ezelőtt a róluk szóló cikk nyomán oldódott meg az életük. Most ismét ebben bíznak, hátha. . . Egy József Attila verssor motoszkál bennem: „Szívére veszi sok bajunk, vállára venni nem bolond.” Aztán elszégyellem magam. Hátha él valahol egy gyermektelen, idős házaspár, aki ugyanilyen elárvult? Megdöbbentő, ahogy Dom Mária kisírt szemmel, sötét arccal kívánja:-Töröljék el a karácsonyt. Karácsonyfánk se lesz az idén. Még jó, ha bent maradhatunk a lakásban. Rezes Zsuzsa * i A 4 I
