Új Dunántúli Napló, 1995. december (6. évfolyam, 328-356. szám)
1995-12-09 / 336. szám
1995. december 9., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Katona Judit Mária-bánat Én ott élek, hol sok még a szegény, és éjszakánként reszket a szegényebb. Itt éhség gubbaszt, a nők koravének, és jó szívükben alig van remény. Itt utcaseprő jár a ház előtt, és guberálók járnak a kukára. Itt részeg ordít védtelen virágra és fák lelkére, mely tegnap kidőlt. Már jönnek halkan, szűk zugot keresnek a havas esték, kabátuk suhog. Ránkcsapódnak a nehéz vaskapuk, s mert olyan régen nem kapnak kegyelmet anyák ácsolnak nehéz tölgykeresztet: majd ott függ rajtuk szép Krisztus-fiúk. Véget ér Palkonya alkonya? Palkonya egyetlen utcából áll, ebben az egy utcában viszont minden ház tiszta, takaros. A házak előtt rendezett kertek, a település végében pedig egy igazi különlegesség: a pincefalu. Persze, nem volt ez mindig így, de mióta Becker Leonóra a polgármester, azóta felpezsdült a falu élete. Évente újabb és újabb rendezvényekkel jelentkeznek, idén például a Mediterrán ősz elnevezésű programsorozat keretében sikeres Mustfokoló napot lartottak. A település egyre fejlettebb és szebb lesz, erről ‘a változíásíöf Kérdeztük á polgáráiesterasszonyt.- 1990 óta vagyok polgár- mester, előtte a baranyai alko- tóteleppk szervezésében mű- ködtenl közre. Fontos szerepe van a |rendez vényeknek egy falu életében, hiszen régen is meghatározó volt a közösségi élet. Ez kiveszett, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet pótolni. Polgármesterségem ideje alatt végigjártam a szamárlétrát, az első rendezvényeink nem voltak felhőtlenek, aztán egyre jobban ment és a költségeket is sikerül egyre jobban leszorítani.- Hogyan lehet egyre jobb rendezvényeket egyre olcsóbban létrehozni?- Természetesen nem könnyű, hiszen, mint tudjuk, a falusi önkormányzatok nincsenek elkényeztetve anyagilag. Én megpróbáltam ráébreszteni az embereket, hogy ezek a rendezvények segítik a település fejlődését. Kialakult egy 10-15 tagú szervezőstáb, mindenki azt hozta, amije volt és abban segített, amihez értett. A Mustfokolón például négy villánykövesdi bortermelő: Polgár István, Blum János, Tiffán Imre és Neumann Béla a 250 vendéget, az érkező kórusokat gratis vendégül látta, ha ők nincsenek, akkor ez a rendezvény nem sikerült volna ilyen jól. így jutottunk el az 1991-es Malom- park-avató ünnepségtől, melyre még csak kevesen jöttek el, a 1995-ös nagyszabású Mediterrán Őszig.- Milyen hatásd volt a ren» dézyényeknek?- Mindenekelőtt az, hogy öt év alatt maguktól rájöttek a falu lakói, hogy mi a falukép. A rendezvényekre folyamatosan kipucolták, * lefestették vagy felújították gázaikat és a környéket. Mára iaz illetékesek 108 házból 53-at nyilvánítottak védettnek.-És a lakók?- A lakosság ráébredt arra: nem azon kell gondolkodni, hogy mikor költözzön el innen, hanem tenni kell azért, hogy itt legyen a legjobb élni. Talán már egy kicsit büszkék is Palkonyára és előnyeire.- Hogyan tovább?- Igazából ebben az évben döbbentem rá, hogy a rendezvények szervezésében milyen fontos a civil erő. Ebben a faluban nagyon sok energia és lehetőség van. Persze, még nagyon az elején vagyunk, de ebben az évben már három építési engedélyt is kiadtunk. Rendes Z. A megkülönböztetést nem szeretem Dr. Sarosácz György harminc éve a mohácsi múzeum igazgatója „Nemzetiségiek! Megdöbbentő, milyen viszonyba kerültek egymással a volt Jugoszláviában együtt élők. A szerbek nem jöttek el a Nemzetiségi Bázismúzeum évfordulós rendezvényére se Belgrádból, se Növi Sadból. A magyarországi szerbek képviselői szintén nem voltak jelen, lemondták az előadásukat is. Pedig nem annak arányában osztottam a meghívókat, melyik nemzetiségből hányán élnek Magyar- országon. A kiállítás a nálunk egymással békében megférő szerbekről, hordátokról és szlovénokról egyaránt szól - mondta dr. Sarosácz György, a mnohácsi múzeum igazgatója mintegy bevezető meditálásként e beszélgetéshez. Sarosácz György e nemzetiségek életének kutatását, tárgyi emlékeinek gyűjtését és megőrzését választotta élethivatásul.- A megkülönböztetést nem szeretem. Semmilyen téren. Ezért bosszant, ha a megye múzeumi hálózatát nézem. Szigetvár, Komló, Siklós nem érdemelt volna nagyobb figyelmet? Ott van Sásd. Város lett, és van múzeuma? Mohácsra is mindig csak csurrant-csöppent a pénz. Ideadták a rossz fényképezőgépet, kifogásolták, ha a restaurátor műhelybe szerszámot akartam venni, a raktár polcait magamnak kellett összeszerelni, nem kaptam rá külön embert, mint Pécsett. Most is variálhatok, a pályázaton kapott pénzt nem arra költhetem, ami tényleg kell. Mindegy. Veszünk kazettákat és átjátsszuk a hanganyagot. Bár nincs egy tisztességes magnónk sem.- Dehogy vagyok én sértődött vagy elégedetlen. Molnárinasból lettem muzeológus. Az 50-es években ösztöndíjjal jutottam az Eötvös egyetem bölcsész karára, néprajzot és szlavisztikát hallgattam a Tálasi István és Ortutay Gyula teremtette, európai hírű intézetben. Büszke vagyok rá, hogy a tanítványaik lehettem. Az Eötvös Kollégiumnak a mai napig tagja maradtam. Az egyetemi évek egész életemet meghatározták. Amikor kereken harminc évvel ezelőtt Mohácsra jöttem, sokat segített az indulásnál Dankó Imre, a megyei múzeum igazgatója, aztán Mándoki László néprajzkutató és a néhai Bandi Gábor régész. Fél évig nem csináltam mást, mint az Ete János vezette helyi múzeum 4-5 ezer darabos gyűjteményét alaposan megismertem. Aztán a tanácstól kaptam az első 15 ezer forintot, amiből 1966-ban 1950 darab tárgyat hoztam be. Egyébként ameny- nyit én összeszedtem eddig, az a múzeumi norma szerint 120 év gyűjtő munkájának felel meg.- Valahogy mindig kisírtam rá a pénzt. Mint horvát származású, a szövetségben néprajzi szekciót vezettem, innen is kaptam támogatást, a megyeiektől is szereztem egy kis pluszt, aztán a középiskolásokat beszerveztem, és a 70-es években a horvátok, szer- bek, szlovénok lakta falukból teherautóval hoztuk az anyagot.- Azt sajnálom, hogy a búsó- járással kapcsolatos teljes anyagot, mint a Kárpát-medence sajátos népszokásának emlékét nem hozhattuk Mohácsra. Az is furcsa, hogy a Kolbe Mihály festőművész és a Horváth János fazekas gyűjteménye a városé és nem a múzeumé.- Mit szeretnék még elérni? Hogy az összegyűjtött 16 ezer tárgyat, amelyből 11 ezer nemzetiségi, a 21 ezer filmkockát és 40 ezer percnyi hanganyagot hozzáértő embernek adhassam át, ha nyugdíjba megyek. A jelölt már megvan. Januárban végez Zágrábban néprajz-történelem szakon. Eltart majd pár évig, mire önállóan dolgozhat Mohácson... Berta Mária Derű és tetterő sugárzik belőle fotó: Tóth Az egyetemalapító kultuszminiszter Gróf Klehelsberg Kunó emlékezete tanulmányokban Gróf Klebelsberg Kunó 1922- 1931 között állt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén. Mai szemmel munkásságának velejét az általa alapított és ma is virágzó vidéki egyetemekben tisztelhetjük. Igaz, Klebelsberg nagy álma egy budapesti központi egyetem, illetve berlini mintára egy egyetemváros építése volt Lágymányoson, azonban ezt sem a főváros vezetése, sem a belvárosban működő egyetemi karok nem óhajtották, és a minisztert egyszerűen leszavazták. Klebelsberg figyelme ekkor fordult a vidék felé, ahol a vesztes első világháború, az ország kétharmadnyi területének elcsatolása után Pécsett, Szegeden és Debrecenben kezdődött meg, az elvesztett egyetemeket pótlandó, az új intézmények kiépítése. Természetesen a vesztes háború és a terület-vesztett ország gazdasági helyzete koránt sem volt rózsás, ám a kultuszminiszter, aki jó barátságban állott a kormányfővel, Bethlen Istvánnal, el tudta fogadtatni kormányával már-már „rögeszméjét”, miszerint a kultúrpolitika honvédelmi célokat is szolgál. Csak így történhetett meg, hogy ma szinte elképzelhetetlen pénzügyi forrásokat tudott mozgósítani a három vidéki város klinikáinak, professzori lakásainak felépítésére. Klebelsberg, aki valaha kolozsvári képviselő volt, a háború után „felajánlotta” képviselői szolgálatait a számára szimpatikus Pécsnek, ám a helyi városatyák ezt visszautasították, mondván képviselőjük legyen tüke. Miután így kikosarazták, minisztersége idején érthető módon már nem Pécs, hanem Szeged volt a szívügye. A róla szóló tanulmánygyűjtemény a Katedrális Könyvesboltban rendelhető meg Szegeden (Oskola u. 27.). M. K. Film, színház, zene A pécsi Művészetek Házában december 11-én a Franciaországból érkezett Gálion színház mutatja be a „Disszidens, ez magától értetődik” című darabot, melyben a anya, Hé- lene, és a fiú, Philippe konfliktusát rajzolja meg a szerző, Michel Vinaver. Az előadás 19 órakor kezdődik. Kedden, 12-én Gács Anikó tart zongoraestet, este 7-kor kezdődő műsorán Debussy, Beethoven, Schumann művei szerepelnek. Ugyancsak a zeneszeretőknek ajánlják Ludmány Emil (brácsa) és Székely István (zongora) Bach estjét. A koncert december 13-án este 7-kor lesz. E napon a házimoziban a Bergman csodálatos operafilmjét, A varázsfuvolát vetítik, a kezdési idő 18 óra. Látásmódok „Látásmódok No. 2” címmel kiállítás nyílik december 10-én 11 órakor Kovácsszénáján a galériában. Ezúttal Almási László látványtervező és Ornódi László fotográfus munkáit tekinthetik meg a látogatók. A megnyitó elé dr. Aknai Tamás művészettörténész mond bevezetőt, Szeléndi Zsuzsanna pedig fuvolán játszik. Pécsi tárlatok A Közelítés Egyesület tagjainak bemutatkozó kiállítása lesz december 11-én 16 órakor Pécsett a Nevelők Házában. 18 fiatal alkotásai lesznek láthatók, de az érdeklődőknek igyekezniük kell, mert csak 14-éig. A megnyitón Vidovszky László zeneszerző saját művét játssza majd. A pécsi Mű- helygálériában „Tradicionális témák, klasszikus mesterektől” címmel december 9- én, 11 órakor nyitja meg az új válogatást dr. Körinek László. Ez a tárlat „A magyar sokszorosított grafika elmúlt 100 éve” című sorozat keretében készült. Az IH ajánlatából Az IH filmklubban 11-én 21 órakor Hal Hartley Semmi ágán című filmjét vetítik. E napon 18 órakor Berták Lászlót köszöntik a Házban. 13-án 18 órától Filmbolondok címmel film- történeti érdekességeket mutatnak be, a szünetekben Ágoston Béla játszik. 15-én angol nyelven mutatja be a Ház angol drámaklubja Dickens Christmas Cerol című művét. Futnak a képek jegyzet Bababaj Végre hármasban C hris Columbus, aki általában közepes, ám tagadhatatlanul népszerű filmek (Reszkessetek, betörők!, Mrs. Doubt- fire) rendezőjeként ismert, új munkájában is hű maradt az alapjában igen rokonszenves családi témához. A Nine Months (vagyis Kilenc hónap), azaz kissé erőltetetten poén- kodó magyar címén: az Áldatlan állapotban hőse egy fiatal amerikai pszichológus. Jól megy a sora, ami nem meglepő, mert ahogy a film főszereplőit elnézzük, égető szükség lehet arrafelé a lélekgyógyászokra. Barátunknak pazar otthona van, elegáns sportkocsija (kétszemélyes) és csinos barátnője. Aki egy szép napon közli vele, hogy anyának érzi magát. Pszichológusunk, akinek, furcsa módon, halvány fogalma sincs a női lélek rejtelmeiről, fölöttébb elcsodálkozik, s először persze hallani se akar holmi gyerekről. A film arról szól, hogy ez önző alak miként döbben rá arra, hogy a család minden másnál fontosabb, s hogyan válik boldog apává. És ezt a szándékot feltétlenül meg kell dicsérnünk. Mert ebből az önmagában igen szép történetből bizonyára lehetett volna készíteni egy bensőséges humorú, szellemesen tanulságos, érzelmes-ironikus vígjátékot. A franciák csináltak is már egypár ilyent. Az olaszokról nem is beszélve. Csakhogy Chris Columbus- nak, úgy látszik, nincs stílusérzéke. O ugyanis nem kacagtatni akar, hanem röhögtetni, így hát festés helyett mázol, figurák gyanánt pedig torzképeket állít elénk, belső logika nélkül. Robin Williams amúgy lendületes epizódalakításában például fellép egy emigráns orosz állatorvos, akit San Franciscóban (!) nőgyógyászként alkalmaznak, noha még a gyógyszereket sem ismeri. Erre szokták mondani: kötve hiszem! A helyzetek sem „stimmelnek”. A „megjavult” hős autójával viszi vajúdó nejét a klinikára, száguld-fékez-ka- ramboloz, mint egy eszelős bankrabló, járókelőket üt el, egy szívbeteg férfi infarktust kap. Tessék ezen nevetni! Mondom, a stílusérzékkel van a baj. Mert egy jó vígjátékban a legképtelenebb helyzet is lehetséges, de minél gyengébb valami, annál több dolgon fennakadunk, s mint most is, minduntalan kötözködni támad kedvünk. Néhány sikerült jelenettől eltekintve feszélyező meg-nem-felelést érzünk a téma és az ábrázolás közt. Bizonyára ezért játszanak kissé kényszeredetten a színészek is. Hugh Grant ezúttal kifejezetten modorosnak tűnik, Julianne Moore alakítása természetesebb, kedvesen mosolyog (mert ő nem hallja a csapnivalóan gyenge magyar szinkron kocsma-beszólásait). Egyszóval az Áldatlan állapotban lehetett volna amolyan közepes sikerfilm, kedvesen jellegtelen családi mozi. Chris Columbus azonban nem a témából indult ki, hanem a nagy- közönség feltételezett elvárásaihoz alkalmazkodott. Ráadásul még forgatókönyve sem volt, minek is az, gondolta. így hát a film a közepesnél gyengébben sikerült. Lehet, hogy ettől még nagyobb lesz a sikere? Nagy Imre » K i
